[ Vissza ] [ Tovább ] [ Tartalomjegyzék ]  

 

[ Kisújszállás ] [ Túrkeve ] [ A fejezet tartalma ]

Mezőtúr

(Dr. Boross István)

Mezőtúr megyei város Thúr, Nagy-Thúr, Villa-Thúr (1378), Túrtő (Thwrthew 1459) és Mező-Túr néven szerepel okleveleinkben. 1459-ben még megye kitétel nélkül, 1475-ben Békésmegyében, 1488, 1498-ban pedig már a "Temes, Heves és Külső-Szolnok úniók Vármegyékbe ingremiált Túr várossá"-ról olvasunk, vagyis a Hevessel törvényesen egyesült Külső-Szolnok vármegyébe sorozták ezt a lassú Berettyó-vize partján, nagy rónaságon fekvő helységet.1

Nagy, népes és egészen magyar jellegű város volt évszázadok óta. 72.000 kat. hold határán terem az acélos tiszamelléki búza, mely az egész világon ismeretes.

A Berettyó folyó (Berukio, Berkyov, Berekiou, Berakyou, Berykiou), másként Turus fluvius, Anonymus krónikájában Turu folyó, ősmagyar név abból az időből, amidőn egytagú szavaink a szóvégi magánhangzót is megtartották, s ez arra enged következtetni, hogy valaha Túr volt a neve, Bizonyítják ezt a partja mellett épült Túrkeve és Mezőtúr városok nevei is. Szabó Károly szerint okleveleinkben 1326-ig eredeti magyar néven Túr-nak nevezték, s csak később szorította ki az idegen eredetű és hangzású Berettyó elnevezés, Itt kissé téved ő is, mert hisz a Berettyó is régi és magyar név, amely szerepel 1326 előtt is okleveleinken Berek jó, ami Berek folyót jelent. Valószínűleg a partján elterülő sok fűzfaberek miatt. Van ugyanis ilyen ősi dülő név ma is, mint Berek-dülő, Berek-határ, Csiderberek stb. A jó ősmagyar neve a folyónak. Pl. Sajó = Saw-yo = Sós folyó, vagy Hejő = Hév-yo = Hő v. meleg folyó stb.

Tekintve a Túr és a Berettyó azonosságát, Túr talán az alsó folyásnak, vagy a Berettyó valamely Túr felé kiszakadt ágának neve lehetett. A Berettyó kultúrális jelentősége, hogy partjain silex és obsidian tárgyakat, Csudaballán pogányvárat, Szarvason ősi tumulust, Berettyóújfaluban és Péterszegen őskori tárgyakat találtak.2

A mezőtúri határban talált s a gimnáziumi régiségtárban őrzött kovakések, nyílhegyek, kőbalta és más kőkorszakbeli tárgyak, a "Földvár" néven ismert terület, - mint a valószínű őslakosság emléke, - a vízszabályozás alkalmával talált cölöpépítmény: mind azt bizonyítják, hogy, a történelemelőtti időben már lakott hely volt, mint magyar terület pedig a honfoglalás óta népes hely. A már említett Protocollum kifejezése szerint egyidős a magyar királysággal.

A mai város alapját kik és mikor vetették meg, nem tudjuk, régi fekvése azonban pontosan ismeretes. A hagyomány a várostól 6-8 km-re fekvő Túrtő-t tartja a város eredeti helyének. A XV. században ezzel a névvel említik az oklevelek s egy 1779-ben készült térképen a Körös és Túr (Berettyó) folyók egybeszakadásánál "Túrtő telek" bejegyzés látható egy elpusztult község jelzésére, hol épületmaradványok, templomromok ma is észlelhetők. A hagyomány ebben sejti teljes joggal Mezőtúr régi helyét, ahonnan 1241-ben, a tatárjárás alkalmával a Berettyó és Seresér (ma száraz meder) egybefolyásánál elterülő nádasokba menekült a lakosság a vad csordák elől s amikor régi helyüket felégetve, letarolva találták, biztosabb helyen, a mostani területen kezdtek építkezni.

Neve török eredetű személynév s talán a honfoglalás előtt 9 évtizeddel megdőlt avar uralom idejéből való.

A honfoglalók, Anonymus szerint Tas és Szabolcs, hódították meg e vidéket s a hét vezéri személy egyikének, Ond-nak a fiától, a Vörösmarty megénekelte Ete hőstől származott Bár-Kalán-nemzetség ivadékai voltak hosszú időn át e terület urai.

IV. vagy Kun László 1281. évi oklevelében említést tesz a Túr vize melletti Túr községről, majd 1371-ben Nagy Lajos átvonul Túron s itt ad ki oklevelet. A XV. századtól kezdve Varsánnyal együtt gyakran emlegetik okleveleink.3

A város határa a környéki helységekhez képest igen nagy, de annak laposabb részei vízáradásoknak erősen ki voltak téve s gyakran megtörtént, hogy Túrról Szarvasra csónakon lehetett csak eljutni, mert a Berettyó és Körös mellett a Tisza folyó Kis és Nagy Szeg4 nevű ága is nedvesítette talaját. Ez esős időben inkább tó, mint folyó képét mutatta s a szántóföldeket olykor-olykor fertős, ingoványos helyekké változtatta. Egészségtelen levegője is sürgette a lakosságot a folyó megrendszabályozására, védőgátak emelésére.

A kövezett utak hiánya miatt még nagyapáink is falábon jártak a rettenetes dágványban, mely a kocsiközlekedést hónapokig szüneteltette, ezért nevezték ezt az agyagos sártengert vendégmarasztalónak. Petőfi Sándor is megénekelte a szörnyű túri utakat és az elnyeléssel fenyegető pocsolyát "Utazás az Alföldön" c. költeményében:

"Minő az út! De vajjon út ez?
Vagy fekete kovász talán
Mely ha kisül, leszen belőle
Kenyér az ördög asztalán?

Hejh, Alföld, nem reméltem,
Hogy így fizess szerelmemért!
Vagy tán e zápor és e sár
Éppen szerelmemért a bér?

Csakugyan az lesz: a záporban
Búcsúkönnyeid ömlenek
S karod a sár, a mely helyettem
A kereket öleli meg.

Szép tőled, kedves Alföld, szép,
Hogy engem ennyire szeretsz,
Hogy távozásom így megindít,
Hogy ilyen bánatot szerez;

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

De szó, a mi szó, jobb szeretném,
Ha nem szeretnél ily nagyon.

(Mező-Túr.)

Szomszédai: Kuncsorba, Szenttamás, Pusztapó, Tiszaföldvár, Mesterszállás, Szentandrás, Szarvas, a Kőrös folyó, Ludas örvény, Leski-halom, Kis Decse puszta, Farkas laponyag, Nagy Állás, Endrőd, Simai puszta, Túrpásztó, Póhamara. Óriási határa, a lakosság száma, életmódja miatt is "kis Debrecen"-nek emlegették régen.

A váradi káptalani jegyzőkönyv: a Ritus explorandae veritatis per Judicium ferri candentis, 190. és 250. pontjában Túr világos nyoma fedezhető fel. Ezeken a helyeken ugyanis 1214-35 közötti évékben tüzes vas ítéletet hajtottak végre több lakoson s közöttük egynéhány túri is akadt, névszerint Vóka, Kerén és Bensa "de Villa Tura".

A XIV. század végéről és a XV. elejéről már részletes ismereteink vannak a városról. 1387-ben, majd 1411-ben Zsigmond király Nándorfehérvár és más délvidéki várakért Túrt is cserébe adta Brankovics György szerb fejedelemnek, illetve a fejedelem családjának. Bonfini történeti művében (lib. 30. cap. 3.) elő is számlálja azokat a mezővárosokat és falvakat, melyek e cserében szerepelnek s köztük van Túr és Tisza-Varsány is. Mezőtúrnak akkor már önálló vámszedési joga is volt, Brankovics azonban nagyon hamar, már 1412-ben elajándékozta Túrt Bosznia fejedelmének, Mihály veronai hercegnek, a budai káptalan előtt. Az 1450. évi országgyűlés pedig - a várnai és rigómezei csata után - Brankovics György minden birtokát, közöttük Túrt is Hunyadi János kormányzónak adományozta, a hadjáratokra kiadott költségei megtérítésére.

A kormányzó 1450. ápr. 1-én, Mezőtúron kelt levelében engedte el Pozsony városának kormányzósága egész idejére királyi bérét és mindennemű kincstári tartozását.5 Mezőtúr birtoka Hunyadi Lászlóra, annak dicstelen halála után Mátyás királyra szállott.

Mátyás király Túr egyik felét Kállay Pálnak, a másikat nagybátyjának, Szilágyi Mihálynak adományozta 1461-ben, aki azt azonnal el is zálogosította Rozgonyi Jánosnak. Így került ez a záloglevél Parlaghy László és Corvin János után Rozgonyi egyik leszármazottja, Derecsényi György kezébe, majd a Lorántffy és Rákóczi-család tulajdonába. Az 1715. évi szégyenletes 49. t.-c., mely Rákóczit hazaárulónak bélyegzi, birtokait elkobozza, a kincstár tulajdonába utalja a Rákócziakat illető részt, amelynek egyik negyedében 1723-1837 közt br. Paluska György birtokolt III. Károly jóvoltából, a második negyedében pedig Ország Mihály.

A br. Paluska-család kihaltával 1781. évben gr. Keller Ferenc nyerte el Paluska részét, akitől br. Malonyai Nepomuk János örökölte. Mikor 1837-ben ez a család is kihalt, a magyar kincstárra szállt s "A néhai br. Malonyai János-féle szállományi tömeghez tartozó kincstári javadalom" címén kezelték.

Ország Mihály részét királyi kegyelemből III. Károly, II. Rákóczi Ferenc nővérének, Rákóczi Juliának adományozta, aki ekkor Aspremont Ferdinánd Gober császári generális hitvese volt. Tőle örökölte Erdődy György gróf felesége, Rákóczi Júlia unokája és birtokolta 1844-ig.

Ezután történt a megváltás.

Mezőtúr egyike volt Magyarországon ama ritka jobbágyközségeknek, melyek magyar földesuraiknak - egy kis időt leszámítva - se tizedet, se robotot, se semmi más jobbágyi szolgálatot nem teljesítettek személyesen, hanem uraiknak, időről-időre kötött egyezség alapján, évenkint bizonyos összeget lefizettek birtokuk arányában, cenzus szerint. Ezt taxának hívták és nemes-jobbágy egyformán megfizette.

Ezek a terhek évről-évre egyre súlyosabbakká váltak s így a jobbágyok rászánták magukat a földesúri és kincstári haszonélvezetek örök megváltására. Az első tárgyalás 1844 december 29-én kezdődött gr. Erdődy Györgyné Aspremont Máriával. Az alsórészi communitas az úri jogok megváltása fejében 110.000 forintot, a királyi kisebb haszonélvezetekért 56.666 forint és 40 kr-t, összesen tehát 166.666 frt 40 kr-t tartozott fizetni a földesasszony részére. A vételárat 1868-ban fizette ki teljes egészében az alsórész közönsége.

Az alsórész másik földesurával, a kincstárral a br. Malonyai-féle szállományi birtokra nézve hosszas huzavona után 1864. március 21-én kötötték meg az örök adás-vételi szerződést, melynek értelmében 131.500 osztrák értékű forintot tartoztak fizetni a kincstárnak. Ezt 1869 április 1-én egyenlítették ki teljes egészében.

A felsőrésziek a Kállay-családdal szintén hosszú pörlekedés után tudtak 1846. november 2-án egyezségre jutni. Ezek úrbéri megváltás címén 159.292 pengőforintot és 7 kr-t róttak le; más haszonélvezetek megváltásául pedig még 80.707 pengőforint és 53 krajcár, összesen tehát 240 ezer pengőforintot (a forint itt 60 krajcár értéket képviselt) fizettek.

A három földesúr illetménye összesen 538.166 frt. 40 kr. volt.

Ha mindezeket tekintetbe vesszük, érthetőnek fogjuk találni Mezőtúr lassú fejlődését, mert ez az örök teher, amely a lakosságot nyomta, csak az 1870-es évek körül ment le válláról.

Mezőtúr a XIII. században még falu volt, város jellegét az eddigi iratok csak a XVI. században tüntetik fel világosan.

Khalil bégnek a magyar szandzsákhoz tartozó községei között "Túr városa" név alatt van bejegyezve.6 Skaricza Máté a Szegedi Kiss Istvánról írott latin nyelvű munkájában az 1551. évben Túrt a Berettyó partján fekvő népes város-nak (celeberrimum oppidum) említi. A városnak egy ma is meglévő ezüst pecsétnyomója 1617-ből ezt a feliratot mutatja: "Túr városa pecséti Anno 1617..." stb.

A török hódoltság alatt is megtartotta város jellegét, ami nem kis áldozatba került.

Mikor 1552-ben a szolnoki erősséget a törökök elfoglalták s lassan az egész megye birtokukba jutott, Szolnok egy ilyen török közigazgatási kerületnek lett a fővárosa s a kormányzónak is székhelye. Ama kincstári városok közt, amelyek a szolnoki kormányzó alá tartoztak, találjuk Thúr városát is. Azon szörnyű veszedelmekkel szemben, amelyeket a török martalócoktól kellett kiállania, inkább önként vállalt adóval védekezett, 1568-ban pl. évi 166.666 akcsét fizetett a töröknek s a kibihatatlan zaklatást és fosztogatásokat így próbálta kikerülni.

Az egyházi levéltár becses emléke ama Protekcionális Levél, melyet Murád, Eger főkormányzója, a túriaknak 1630-ban magyar nyelven kiadott a következő szöveggel:

- "Mi, Murát Bassa, Isten engedelméből az Hatalmas Győzhetetlen Török Császárnak az Dunán innen levő Végh-Várainak, Tartományoknak Gondviselője és Eger várának Helytartója.

Ti, Túri Bírák és Polgárok és ott lakozó főbb szegénység, azt akarjuk értéstekre adni, mivelhogy eleitől fogvást egynehány száz esztendeiglen, az melly földet, rétet, határt, Körös vizét éltetek, azután is a szerint éljetek és ott körül levő falusiaknak is hadjuk és parancsoljuk, a megnevezett túriaknak békét hadjatok, senki közötöket, hozzá ne avassátok, az mind eleitől fogva éltek, ezután is úgy éllyék, hogy ha valamelly falusiak velek ellenkeznének, elhidjék azt, hogy az birságon kívül felhúzatjuk, úgy cselekszünk velek, hogy mindenek tanuljanak. Amint az Hatalmas Győzhetetlen Török Császárnak Lajstromában feltaláltatott Constantinápolban elsőben, azután Egerben és törvénnyel nekik itéltetett e szerint: A Legény határ egyik határ, a Legény éren túl egy darab földig: a hosszú Syemszeg végére az által után megyen elődő a Kerékdombra az Csugárköz élőföld, a Seres érparton Túr felől egy darab föld nagy Poy, ott az Árkoson mégyen az Seres éren az nagy Poy székre, onnét az Hég Szeg-re, onnét az Karapos-ra, onnét elő az nagy Hék-re, az Mesterszállási határig, onnand, az Gyilkosra, a Hegyes Laponyagra, onnand által a Szamár ér-re, onnét a mesterszállási Berekhatár, onnét a Körösre, az Csörgető fokra, onnét hasítja az Körös az Kákaszeg-re, onnét a Gyűrű Telek-re, onnét elő a Látfok-ra, onnét elő a Kun Tamás fok-ra, egyik az utolsó vízhatár; az Körösön innend vagyon a Két Halomtúl, az Körösön az Szege7, onnét elő a Ludas örvény-re, onnét mégyen az Külső Rózsás Laponyag-ra, onnét a Károly ér-re. A Károly ér hasítja az Leske rétét a Ködy alá, mint a Ködgyel együtt onnét az Borza Domb-ra, onnét alá a Kölkös-re, ez a felső vízhatár; az ér Laponyagig vagyon a Körösön a Simai fok-ra, a Simai határokon elő a Szentmiklósi Szegh-eleire, onnét által az Ürmös ér-re. Ezek az ő igazak és így lévén más falusiaknak semmi közök hozzájok, se halászó vizekhez, szántóföldjeikhez, kaszáló, rétjeikhez, ez szerint békét hadjatok a Túriaknak.

Eger várában 5. May. 1630. Számunk szerint ezer 39 esztendőben." -

Érdekes, hogy a város határa nagyjában ma is ugyanaz, a nevek sem változtak, legfeljebb a Kalapos név volt gyaur hangzású az igazhívő fülnek és Karapos-t csinált belőle.

1592-1606 közt volt a legválságosabb idő a lakosság számára. A hadi fuvarozás, mely legnagyobb mértékben a magyarországi török hódoltság lakosait terhelte, valamint a kóbor csapatok sarcolásai elől egy-egy éjjel felkerekedett a falu vagy község zöme és szekérre téve hordozható vagyonát, megszökött a török adószedők elől.

A XVI. században a túri adózók még kitartottak városuk mellett, ámbár rettenetes terhek súlyosodtak vállaikra, de az 1594. évi debreceni ütközet után már annyira megzsarolták a várost a török martalócok, hogy bírái és esküdtei meg akartak szökni, amiért a gyulai végvár basája meg is fenyegette őket.

A XVII. század közepén pedig annyira elszaporodtak a rablók (szabad hajdúk és egyebek), hogy a túriak fegyverviselési engedélyt kértek a gabonájukat és barmaikat elhajtó gyülevész népséggel szemben. Az 1630-iki oltalomlevél sem segített immár s 1666-ban Ismail szolnoki bég meg is adta neki a kért engedélyt.8 1684-ben Thököli Imréhez fordulnak segítségért a tatárdúlással szemben.

Az 1683. évi bécsi vereség után a törökök visszavonulása közben mindenfelé gyújtogattak, raboltak és vérfürdőt rendeztek ellenkezés esetén, ezért a túriak 1692-ben odahagyták városukat s elmenekültek Tószeg mellé és a várkonyi pusztákba. Az 1699. évi karlovici béke a Marost tette a török birodalom határául s így Mezőtúr is felszabadult a török iga alól. Lakosai csaknem 8 évi bújdosás után haza térhettek, de előbb Rákóczi fejedelemtől adómérséklést kértek. 1699. VII. 17-én, Munkácson kelt levelében a fejedelem arra az évre elengedte az adót, 1700-ra pedig szabad tetszésig terjedő időre évi 140 magyar forint taksát engedélyezett a túriaknak.

1705-ben a Várad és Szeged környéki rácok rárontottak a Rákóczi érzelmű túriakra s a templomkerítés mögé menekülteket egy szálig levágták,9 a megmenekült másik rész pedig a Tiszántúlon, Akolhátra, Vezekényre, Atányra, majd Hanyiba futott. 1709 végén és 1710 elején költözködtek vissza letarolt lakóhelyükre. A nagykúnsági ref. egyházmegye 31 községéből 17 maradt meg s az azóta felépült Kisujszállás, Kenderes és Várkony községeket nem számítva, ma is pusztaság az egész. Ekkor pusztult el a XVI. és XVII. századbeli Mátricula is, Debrecen és Vásárhely közt Túr volt az egyetlen lakott hely.

1719-20 közt erőszakos templomfoglalások10 és más zaklatások rémítgették a lakosok életét. 1753-ban "némely nyughatatlan paraszti sorsú lakosok Mezőtúr és Hódmezővásárhely városokban lázadást indítottak a közbátorság ellen, de az idejekorán felfedezett zendülés lecsillapíttatott, - lázasztók megfogattak, Buda várába tömlöcbe tetettek és gr. Battyáni Imre, a Hétszemélyes tábla Bírája, mint a királynőtől kirendelt bíró, így itélt: Bujdosó, Törő, Pető fejvesztés stb..." (Tudományos Gyüjtemény 1826. V. f. 19. l.).

Az 1848-iki szabadságharc viharai és az 1914-20 közötti idők fellegei11 sem vonultak el nyomtalanul Mezőtúr fölött. A kommün alatt belső hadszíntér volt; az ősi templom megrongált falai s oláh golyók szaggatta belseje kiáltó tanúi az átélt szenvedéseknek.

Mezőtúr 1872-ben lett rendezett tanácsú várossá. 1876 előtt Heves és Külső Szolnokmegyében, 1876 óta Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A legújabb rendelet megyei várossá minősítette.

A Budapest-Arad fővasutvonal mellett fekszik, a Páris-bukaresti expressz állomása, a Mezőtúr-Túrkeve és Mezőtúr-Mezőhegyes felé közlekedő vonatok kiinduló pontja, a Mezőtúr-mesterszállási Ármentesítő és Belvízszabályozási Társulat székhelye.

Van járásbírósága, áll. adóhivatala, főpostája és postaügynöksége az Újvároson, három pénzintézete, két református, egy-egy evangélikus, katholikus és izr. temploma, s nazarénus imaháza, állami-, ref., róm. kath. és izr. elemi iskolái, ref. gimnáziuma, modern internátusa, áll, leányközépiskolája internátussal, önálló gazdasági iskola és városi ipariskolája, több kaszinója, 3 jótékony Nőegylete, Anya- és Csecsemővédő Egylete, két Szeretetszövetsége, két könyvnyomdája, villanytelepe, szövő- és jéggyára, malmai, olajütője, szeszfőzdéje, fatelepei, fürdője, járványkórháza, tüdőbeteg üdülője, szegényháza, 8-10 ártézi kútja, téglagyára, közvágóhídja, népkönyvtára, fejlett ipara (korsós és agyagipar), kereskedelme és országos hírű földmunkás szervezete (kubikosság).

28.000 főnyi lakossága túlnyomó részben református, 3000 felül van róm. kat., 1000-1000 evang. és izr., s néhány száz nazarénus és baptista, akik magukat hívőknek nevezik.

Azonban míg idáig eljutott, óriási nehézségeket kellett leküzdenie. Az évszázados elmaradottság hiányait pótolni szinte emberfelettinek látszó feladat volt, éppen ezért kétszeresen érzékeny a mezőtúri ember lelke, ha Mucsát emlegetik előtte, mert ő tudja legjobban, miket állott ki ez a város és milyen könnyű volt más városnak a háborítatlanság nyugalmában fejlődnie. Mezőtúr mindig mostohagyermeke volt az Alföldnek, akinek se apja, se anyja, se gazdag rokona, se pártfogója, mindenkinek útjában volt, mindenki belekötött, kirabolták, fosztogatták s amikor szerencsésebb mások a biztos védelem árnyékában kúltúrával, művészettel is kacérkodtak már, ő még házának üszkös romjai közt a világ négy tája felé bizonytalankodott: honnan jő újabb veszély.

A századfordulóig eltelt néhány évtized volt az a nyugalmi állapot, amikor lélekzethez tudott jutni, de ez a 30 év kevés volt 300 év mulasztásainak a pótlására, de mégis megpróbálták a lehetetlent. Erős kezű vezetők (dr. Ádám Sándor) alapozó munkáját egy hosszú, de a világháború miatt nem eredményes stagnálási korszak (dr. Kun Árpád) váltotta fel, s ezután jött a mai idők embere dr. Spett Ernő, aki minden gáncs, támadás és a gyors ütemű haladás iránt az évszázados bizonytalanság miatti érthető averzócióval szemben is férfiasan, erős kézzel, rendíthetetlen akaraterővel Mezőtúrt a háború utáni lerongyoltságból és a mindenbe beletörődés apatiájából kiragadta s 15 év alatt életet teremtett, fejlődésre képes várost varázsolt a sártenger közepére. A villanytelep, jéggyár, az új városháza, tűzoltó laktanya, sporttelep, tüdőgondozó, a főtér és a betonjárda teljes kiépítése, a tisztviselőtelep, a hősök emlékműve a temetőben és a főtéren, a leányinternátus megmentése és még sok más kultúrális és gazdasági tényező mutatja az ő vezetésre hivatottságát. Ma a szíkes talaj megjavításán fáradozik s a sokezer hold terméketlen föld helyébe acélos búzát termő talajt akar teremteni, a Köröst és Berettyót duzzasztók által hajózhatóvá tenni, a Városháza alá kikötőt építeni: ez a közel jövő álma, hogy az olcsó vizi út segítségével a gabonát jobban tudja értékesíteni a túri gazdálkodó réteg. Ezenkívül is sok új elgondolása van, úgymint egy modern strand kiépítése, tribünök létesítése, a sport fellendítése, a kereskedői forgalom élénkítése stb., melyek mind valóra is válnak, - ha segítő kezet nyujt számára a város lakossága, melyben ősidőktől megvan a szépre, jóra, nemesre való törekvés, erre legfőbb bizonyíték a 400 éves gimnáziuma. Sok természetes érték lappang a legegyszerűbb gazdálkodóban is, s a magyar ember született intelligenciája ledönti azt a korlátot, amelyet a vérzivataros századok felállítottak közte és haladni tudó más városok között és ha ilyenformán az egész magyarság egybeforr egy akaratban, Trianon bilincsei is letöredeznek rólunk s a szabad fejlődési lehetőségnek semmi sem fog útjában állani.

Dr. Boross István.

[ Túrkeve ] [ Kisújszállás ] [ A fejezet tartalma ] [ Jegyzetek ] [ Fel ]