[ Vissza ] [ Tovább ] [ Tartalomjegyzék ]  

 

[ Tovább ]

IRODALMI ÉLET.

(Boross István dr.)

 

Az irodalom a művelt nyelv erejével megrögzített szellemi tartalmak összesége. Mint ilyen, magában foglalja a minden gyakorlati szemponttól független, öncélú költészetet épp úgy, mint a tiszta tudományt. Ez a megállapítás, az irodalom fogalomkörének kibővítése lebegett előttem, amikor ismertetni akarom vármegyénk szellemi életének minden irányú megmozdulását: a szórakoztató költészetet, a missziót betöltő hírlapírást s az oktatást, a felvilágosítást szolgáló tudomány névtelen napszámosainak és elismert értékeinek működését. Mint látni fogjuk, Szolnok vármegye olyan sok értéket termelt ki önmagából évszázadok alatt észrevétlenül, amely méltó a megörökítésre. A szellemi élet világító tornyai mellett a névtelen, elfelejtett, vagy agyonhallgatott szerény tehetségek olyan galériája vonult meg a nagy szellemek árnyékában, akiknek működése nélkül ijesztő sötétség borult volna a megyére s rajta keresztül az ország szellemi életére is.

Az alkotó munkánál nemcsak a tervező mérnök-zseni és az építőművész alkotó, irányító tevékenysége fontos, hanem a téglahordó napszámosé és a cserepező munkásé is, akik nélkül nagyon nehéz volna elképzelni egy felhőkarcoló születését. A munka és a munkás egyetemes megbecsülése volt a vezérgondolat e kis összefoglalás megalkotásánál.

Sorrend szerint előbb a szépirodalom munkásairól, utána pedig a tudományos törekvések ismert hőseiről és megbecsülést érdemlő névtelenjeiről fogok szólni, még pedig azokról, akik megyénkben születtek, s akiket e megye iskolái vérteztek fel akaraterővel s tudománnyal, végül, akik itt éltek, illetve élnek és működésüket a legszorosabb kötelék fűzi vármegyénk életéhez, fejlődéséhez, kultúrájához.

Érthető és jogos büszkeség hangján említjük első helyen megyénk szülöttét, a legelső magyar embert, nagybányai vitéz Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, akinek életét hivatott tollal külön megemlékezésben örökíti meg e monografia. Ugyancsak a vármegye büszkesége volt † gr. Apponyi Albert is, a nagy államférfi és szónok, Jászberény képviselője.

A költészet régibb irodalmi alak lévén a prózánál, mi is a lírikusok tárgyalásával kezdjük, annál is inkább, mivel a XVI. században nem is találkozunk még a próza művelőivel. Ám a lírai költők meglehetős számú képviselőiről van tudomásunk a reformáció korából s így természetes is, hogy a költészet kizárólag vallásos jellegű.

A mezőtúri származású Thúri Pál reformátor találó distichont írt Kálvin Institutióira, míg Thúri György nyelvész és költő volt, akinek érdemét az irodalom is elismeri s a latinul író költők sorában együtt emlegetik Sylvester János, Oláh Miklós, Zsámboki János, Csabai Mátyás, Zalánkeményi Kakas István, Laskai Péter és mások neveivel. Túri Mátyás (Thuri v. Thurius), Wittenbergából hazajövet, a debreceni kollégium tanára lett 1566-ban; Béza Tódor Rákóczihoz írt levelében dícséri, mint nagytudományú írót. Thúri Boldizsár és Thúri Gergely említhetők még rajtuk kívül. A wittenbergi egyetemen egymagában tíz túri származású tanuló nevével találkozunk ebben a században: Túrkevei György és János debreceni diákok pedig Túrkeve város legrégibb szülöttei, kik vallásos lírával is foglalkoztak.

A tudós reformátor, Szegedi Kiss István (1505-1572) életének delén, 1551-52-ben volt a mezőtúri gimnázium rektora s a töröktől-tatártól sanyargatott nemzet siralmát tolmácsolta a legszomorúbb hangú jerémiádjaiban. (Az anyaszentegyház síralmas panaszolkodása... A magyaroknak siralmas éneke a tatár rablásáról.) Régebben 5 énekét énekelték a ref. hívek, sőt az énekeskönyv is felvette; Jövel szent Lélek Isten... kezdetű egyházi énekét.

Kálmáncsehi Sántha Márton ref. püspök (1548-ban a mezőtúri gimn. rektora) vallásos tárgyú munkáit 1602-ben adta ki "Énekes könyv" címen.

A XVII. századbeli török elnyomatás és örök háborús zaklattatások nem kedveztek a lírikus próbálkozásoknak. Az Alföldön alig megerősödött protestantizmus az ellenreformáció elleni védekezésben merült ki, a világi költészet hullámai pedig nem jutottak el az alföldi magyarság lelkéhez.

Lendvai Márion ref. lelkész s mezőtúri gimn. rektorról (1683) maradt feljegyzés, hogy verseket is írt. Carceus Márton dr. (Karcag 1671) Carmen honoribus Georgii Takács c. alkalmi versezetet hagyott hátra. Sőt a vérevesztett magyarság maroknyi rétege a XVIII. századnak sem tudott számottevő lírikust kitermelni a vérzivataros időkből (inter arma silent musae). Ifjabb Péczely József túri rektor (1789), az Akadémia tagja, lírai munkákkal is kivált: Lant, Pallas Debrecina, Epigrammák. Lakatos József ref. lelkész (1796) Túrkevén is lelkészkedett s latin verseket írt a Pallas Debrecinába, más verses alkotása Carmina votiva... de az ő működése már a nyugodtabb 19. szd.-ra esik (1825). Ebből a korszakból való a latinul és magyarul egyformán verselő Marjay Albert Sándor Túrkevén született (1806) és Mezőtúron járt iskolába. Művei: Carmina Szomorú versezet, Ode, Költeményes munkák.

Toldi László szolnoki, majd jászberényi tanár Lant címen (1837) hagyott hátra költeményeket szakértekezései mellett.

Gulyás Nagy Imre (1817-1840) Kisujszállás büszkesége, nemcsak születésre övé, de az ő iskolájának neveltje is egyben. Onnan kerül 1832-ben a debreceni collégiumba, ahol Péczely József buzdítja irodalmi munkásságra. Árpád c. műve a Kisfaludy Társaságnál díjat nyert. Első verseit is a Kisf. Társaság adta ki 1841-ben Nagy Imre emlékezete és versei, 1846-ban Nagy Imre versei címen; 1897-ben N. I. költeményei cím alatt, életrajzi adatokkal Szeremley Barna bocsájtotta közre irodalmi hagyatékát Kisujszálláson.

Arany János is kisujszállási tanítóskodása alatt szerelmesedett bele gyógyíthatatlanul az irodalomba, bár még akkor nem írt, hanem nyelveket tanult és sok jó olvasmánnyal fejlesztette ízlését.

Kiss Endre jászberényi tanár költeményeket írt a Koszorúba. Lírai munkái: Felséges cs. kir. főherceg úr Magyarország nádorispánja (1832). Gyászdall (1835), Tiszteletkoszorú (1836), Érdemkoszorú. Karének.

Chilkó László rk. plébános (1848 Karcag) Az egyházi népénekekről c. alatt vallásos irányú verseket adott közre.

Varga Endre honvédhadnagy-költő (1854 Karcag) költeményei a Nagykúnságban jelentek meg Csataghalmi álnév alatt. A szintén 48-as honvédtiszt (főhadnagy) költő: Szathmáry Pál (Jászberény), korabeli pesti lapok munkatársa, Hattyúhangok c. önálló kötettel jelent meg.

Kempelen Győző (1829) jászberényi tanár a Hölgyfutárban írt. Boross Vilmos kunsági lapszerkesztő pedig Hattyúdal c. lírai kötettel mutatta ki készségét az irodalom iránt. Urbán János (1862) Tréfa és valóság címen költeményeket adott ki.

Lapis Mihály hites nótáriusnak (1788 Mezőtúr) 1845-ben, mikor a túri ref. templom tornyát magasították, a torony gombjában megtalált írások közt ott volt 64 soros magvar költeménye.

Hegyi József jászberényi hirlapíró (1869) Versek c. kötettel (Bp. 1885-92) szerepel, Költő Kálmán mezőtúri néptanítónak (1856) költeménye jelent meg a Vidékiek Albumában, Mészáros Ferenc kisujszállási poéta a Debrecen, Üstökös és Borsszem Jankó, valamint a Fővárosi Lapok munkatársa, karcagi Rácz Miklós pedig Hagyás, Napkelet, Nefelejts, Családi kör, Hölgyfutár, Prot. Naptár és Képes Ujság hasábjain tünt fel.

Técsy József mezőtúri ref. lelkész (1888) Dalok c., ifj. Váncza Mihály mezőtúri tanár Hulló levelek, Kolosváry Aladár szintén túri tanár Költemények (1889 Nagyszalonta) c. lírai dokumentumokkal szerepel, sőt Szentesi Tóth Kálmán, Karcag polgármestere, egyéb sok gondja mellett a múzsának is tudott hódolni. (Versek 1900).

A régi igricek kései utódjai, a vándornépköltők is feltűnnek az irodalom egén, mint élő atavizmusok. Jankai József (1831) karcagi deák volt s A szabadság és szerelem vadrózsái (100 vers) címmel Petőfi követésére utal (1861). J. J. újabb költeményei (1870), A kortes dalai (1870) és Babérlevelek (1875) 100 felköszöntés címen hagyott hátra gyorsan hervadó koszorút. A kunhalmi Kocsa László is népköltő. Éljen Törökország! Fegyverre! c. verses röpiratait Karcagon adta ki 1872-ben. Keresztessy Pál vándor poéta Szolnokról a Bolond Istók alkalmi munkatársa is volt. Nagy Károly mezőtúri népköltő a hegedősök mintájára járta az országot s ahol valami nevezetes esemény történt, azonnal ott termett, hogy Tinódi-féle alapossággal rigmusokba szedje az újdonságot. A fűzfapoéták tipikus alakja. (A hódmezővásárhelyi méregkeverőbanda története 1897 Mtúr, A szerelem hatalma, vagy Rigó Jancsi cigányprimás és Chimay hercegnő igaz története 1898 Mtúr, A kigyósi leány borzasztó rémtette 1897, A kolomeai borzasztó vasúti szerencsétlenség 1897, Legújabb magyar népdalok, A nazarénus vallás káros volta). Még ma is akadt egy nyughatatlan utódja ifj. Misik János személyében, aki több mint 6000 versével keltett feltünést, bár költői értéke semminél nem sokkal több.

Minél közelebb érkezünk saját korunkhoz, annál jelentősebb művészek, műalkotások és intenzivebb beleélés jeleivel találkozunk. Egyéni utak és sajátos hangszín éppen olyan jellemzője mindegyiknek mint az eredetiség.

Bányai Kornél (1897-1934) Tiszazúgon, homoki lakásán hallgatott el örökre 37 éves korában. A háború alatt Taskendben orosz fogoly Első köteteit is ez az idő teremtette (Búzák születése és halála. Omszk 1920 - Örök arc. Taskend. 1920. Bp. 1925). Az összeomlás után tünt fel itthon a Nyugat hasábjain. Vidéki tanársága alatt szerkesztette a Forrás c. modern lírai antológiát. Szintétikus költő, a klasszicizmus minden értékes tulajdonságával felruházva. Kifejezései élettől áthatottak, mondanivalói súlyosak, szimbolizmusa minden elvontság nélküli. Formai zártsága is nagy értéke művészetének.

Rozványi Vilmos (1892) a karcagi gimnázium reménysége, modern lírikus a Nyugat ifjabb generációjából. Adyval való lelki rokonsága kapcsolja a nyugatosokhoz, de egyébként teljesen önálló s minden iránytól független. Nagy erejű költői tehetség. Mélyről jött magyar érzésvilága és belső stilusa bibliai lendülettel szárnyalóképekben gazdag. Az élet minden jelensége komoly problémává mélyül el líráján. Tartalmas egyéniség, a költészetről vallott nemes felfogása a régi klasszikusok utódjává avatja, azok hagyományait korszerűen igyekszik továbbfejleszteni. Művei: Virrasztó. Költemények 1921.

Sirató (Tamkó) Károly Mezőtúron érettségizett s hamarosan feltünt Pesten az ultramodern irodalmi fórumok előtt (Tett, Alkotás, Ma). Papirember c. kötete glogoista verseket tartalmaz, mely a dadaizmus egyik válfaja. Az újtörekvésű lírikusok szélsőséges utait járja, de nagyon erős tehetség. Még lehiggadhat s visszakanyarodhatik a régi vágányokra.

Szép Ernő is (1884) túri öregdiák s a legrokonszenvesebb lírai tehetség, aki, ha pódiumra lép, a nagyon nagyrabecsült Móra Ferencre emlékeztet vonzó egyéniségével. Lírával kezdte és végzi (Versek, Énekes könyv, Emlék, Régi kedvünk, A világ, Elalvó hattyú). Tiszta, lágy hangja, képeinek friss eredetisége, nyelvének bájos csilingelése, őszinte érzéseket takaró naivitása, halk szomorúsága mellett senki se mehet el érzéketlenül. Sokoldalu tehetség.

Erdélyi József a Felföld és az Alföld kiegyenlítő hatása alatt (Szalontáról került a túri iskolába), kizárólag a lantot pengeti, de nagy művészettel (Ibolyalevél, Világ végén, Az utolsó királysas, Kökényvirág, Tarka toll, Téli rapszódia és Három mese). Költészete visszatérést jelent az egyszerű népi formákhoz, de az új idők nyelvén, annak képeivel és találó szimbólumaival. Naivnak látszó, de mély és tartalmas lírája igazi költői lelket revelál. Költői pályája még mindig felfelé ível, de már ma is őt tartják Illyés Gyulával a legtehetségesebb fiatal lírikusnak.

Nagyszerű kvalitásokat árul el Varga Sándor Frigyes, e túrkevei születésű, mezőtúri öregdiák s szolnoki újságíró Ismeretlen sziget c. első verskötete, mely Túrkeve város anyagi támogatásával jelent meg. Nagyszerű cáfolata ez annak, hogy senki se próféta a maga hazájában. A tehetség megbecsülése által önmagát is becsültté tette Túrkeve nagykun város, akinek lakóit nagy szeretettel rajzolja kötetében a fiatal lírikus költő.

A túri leánygimnázium büszkeségét, Nagy Emmát, e finom hangú modern költőt a Versek kötetének megjelenése (Marosvásárhely) után erdélyi írónak könyvelték el, de származása, második kötete (Megkötözve) és egész egyénisége a mezőtúri élet talajára utal.

A régi csapásokat követik több-kevesebb sikerrel a túri iskola növendékei önálló verskötetükkel, mint Túri Varga Sándor (Az én könnyes Kálváriám), ez a forrongó, de sok reményre feljogosító lírikus, aki máris termelt ki néhány szenvedés sajtolta igazgyöngyöt, Boross István (Életkönnyek), Fási-Kiss Zsigmond (Így jöttem) és Régner József (Hatvan csepp...).

A szolnoki költők és írók közül különösen kiemelkedik Kiss Gábor, aki erőteljes nyelvezeten, nagy formakészség el megírt "Szolnoki Hárfa" c. kötetével lépett a közönség elé. Mellette még érdemesebb lírikusok Tabák Gyula, Heves Kornél, Szolnoki Ernő és Lill András. Kissné Tóth Lenke, Tauszig Aranka, Kádárné árkosi Barabás Lenke mellett meg kell még említenünk Dobos Kálmánt, Nagy Mártont, Pataky Joachimot, P. Dávid Gizellát (Jászberény) és Szentesi Tóth Kálmánt (Karcag).

A prózaírók nincsenek ilyen nagy számmal képviselve, ezek is nagyobbrészt novellákat írtak külföldi hatás alatt, mivel a XIX. század első felében még csak az írói hajlamú ifjak és műveltebb nők olvastak regényeket. Az volt a közfelfogás, hogy a regényírók megmérgezik a lelket s ateistává teszik az ifjúságot. Eredeti magyar elbeszélő munka alig akadt köztük, németből fordított lovagregényekhez fordultak s ponyvaregényekkel rontották az ízlést. Az önálló, eredeti prózai alkotások később jelentkeztek, a század második felében. Kivétel csupán a szolnoki Verseghy Ferenc (1757) nyelvész és költő, aki gróf Kaczaifalvi László, avagy a természetes ember c. regényével eredetit alkot, de ezen is érzik Rousseau hatása.

Erdélyi József, Szolnok m. táblabírája (1827) elbeszéléseket írt a Vasárnapi Ujságba, a Hölgyfutárba és a Fővárosi Lapokba. Zih Károly (1831) néptanító Hazaárulók (1897 Mezőtúr), Ébresztő kürt (1901 Mezőtúr) köteteivel áldozott a komoly múzsának s cikkeket írt a Vasárnapi Ujságba.

Tarcsali Dezső (1861, Jászberény) beszélyeket adott ki, Vilmani könyve, Őszi verőfény és Névtelen könyv c. alatt.

Kempelen Győzőné Tóth Riza (Tóth Kálmán költő testvére, K. Gy. jászberényi tanár neje), a Hölgyfutár munkatársa, önálló prózai művekkel is szerepelt: Kempelen Riza beszélyei, K. R. újabb beszélyei, Kibékülés (irányregény) és A grófnő... kötetekkel. A korabeli kritika elismeréssel említi.

Gajzágó Salamon (Túrkeve) is a Hölgyfutár novellaírója volt.

Boross Vilmos kunsági lapszerkesztő és író, antiszemita képviselő, a megyei lapokat árasztotta el cikkeivel: I. N. .K. Szolnok, Lehel Kürt, Mezőtúr és Vidéke, Nagykunság, Jászság. Művei: Elbeszélések, Ketel vitéz (Elb. Karcag multjából), Szolnok megyei celebritások, Tárca levelek (Karcag), A zsidó (Karcag).

Karczag Vilmos (1857) karczagi származású hírlapíró novelláskötetei: Ma és mindig, Szerető szívek, Rokonok.

Pétery Károly orsz. gy. képv. Mezőtúron született (1819) és járt gimnáziumba s ugyanott is halt meg (Pusztapón). Mint regényíró jelentős helyet vívott ki s nagy olvasóközönséget hódított. Jezsuiták (1873 Bpest), Az utolsó Bebek (tört. regény 1877 III. kiadást ért meg) és Csendes napok c. regény, mely Mezőtúron jelent meg.

Hegedűs János, szintén túri öregdiák, is adott ki Bereghi leányok címen egy elbeszélés kötetet (1886).

Ifj. Váncza Mihály az 1890-es évek elején mezőtúri tanár Szép asszony hálója c. regényét és a Társadalom bogarait Miskolcon, Föld alatt, föld felett c. nagysikerű regényét pedig Mezőtúron adta ki (1893).

Hegedűs Lajos kisujszállási szül. (1818) színész elbeszéléseket írt a Divatcsarnokba (Trón és szerelem, Tört. elb., Csilla, a Balaton lánya, Tündérrege).

Tábori Róbert (1855-1906) író, újságíró és műfordító A templom kulcsa címen a mezőtúri ősi templomról írt gyönyörű történeti regényt. Más történeti regénye: Magyar vitézek Párisban. Regényei: A szobor titka, A királynő kesztyűi, Párbaj, Az élet folytatásokban, Átalakulások, Nagy játék, Korhadt oszlopok, A 40 éves férfi, Megfagyott pezsgő, Beszédes Klári... Novellás kötetei szintén kora legjobb írói közé sorozták (Kultúrképek, Kétféle igazság stb.).

Csillag Máté békésszentandrási születésű (1866) túri deák elbeszélésekkel tünt fel (Első lépés, Beszély, Jogásziádák, Humoros beszély).

Vasadi Balogh György képviselő-tanár a Kék vizek mellett szerzője Mezőtúron is működött több évig.

Szarka Ernő jászapáti tanár novellákat ír.

Szép Ernő mint regényíró is az elsők közt áll. Lila akác, Valentine és Hetedikbe jártam c., a túri diákéletből merített regénye (megjelent 1925 Bécs) és Bűneim c. elbeszélő kötete, valamint finom lírai novellái feledhetetlen élmény varázsával hatnak.

Móricz Zsigmond regény- és novellaíró a kisujszállási gimnázium öregdiákja a Nyugatnál kezdte és folytatja ma is írói pályáját, de az egyetemes magyarság szívébe ásott. A Sárarany, a magyar falu és parasztság nagyszerű rajzának hősében, Túri Daniban, a falusi nép szimbolumát adja, amelynek tehetsége, ereje és akarata megsemmisül a fejlődési lehetőségek híján. Kerek Ferkó-ban a kisujszállási Kerekegyházi-család és az alföldi pásztorélet mélyszínű ábrázolását adja. Az Uri muri tulajdonképpen Túri muri, és sok ismert mezőtúri emberfigurát rajzol novelláiban is. Gyökeresen magyar jelenség. Írásainak szépirodalmi értékén is túlmenő erkölcstörténeti jelentősége van: a magyar lelkiismeret szól belőlük törhetetlen igazsággal.

Farkas Antal (1875) nyolc évig tanyai tanító volt Mezőtúr határában, 1905 óta a Népszava belső munkatársa. Szilaj Péterék (1918 Bp.) c. társadalmi rajznak nevezett regényében a mezőtúri tanyák életét s ma is élő alakjait támasztja fel erőteljes stílusával, olykor erős szociális iránnyal.

A túrkevei születésű Dobosi Pécsi Mária (1885) a legjobb magyar nőírók és műfordítók egyike, polgári iskolai tanár és az Uj Idők munkatársa. Nem nagyigényű tárgyainak feldolgozásában érdekes mesevezetése kelti fel az érdeklődést. Alakjainak jellemzésében is igen eredeti. Közvetlen előadása, emberi, természetes hangja, lírai melegsége értékes tulajdonsága. Művei: Virágok és pásztorok (mesék), Persephone elrablása (regény), Második négyes (regény), a Csodálatos bábu (regény) Művész és király (tört. regény), a Magyarok szimfóniája (regény).

Weinhardt Ferenc szolnoki tanár: Furcsa dolgok címen humoristico-satyrico egyveleget adott ki.

Rozványi Vilmos karcagi lírikusnak van egy Tilalmason c. regénye is, mely a magyar föld apotheozisa.

Kertész Mihály szolnoki ügyvéd sokoldalú szépirodalmi munkásságával tűnik ki. Számos regénye látott napvilágot. Bán Erzsi mély pszichológiájú novelláival tűnt fel Szolnokon. Bodnár Andorné (Szolnok) finom és szellemes írásaival korán felkeltette a figyelmet önmaga iránt. Írásaiban az analízisre veti a súlyt.

Kiss Ferenc dr. egyet. tanár, túri öregdiák, a túri iskola négyszázesztendős ünnepére írt prózai Elégiával tanuskodik költői lelkéről.

Az eposz és epikai költemény az egyetlen műfaj, amely mostohán van képviselve. Kuriózumképen megemlíthetjük Verseghy Ferenc (1751, Szolnok) egy kéziratos verses munkáját az Akadémia kézirattárából: Lekvári Örzse, v. a szerelem erősebb a halálnál és Rikóti Mátyás c. szatirikus eposzát.

Marjay Albert Sándor túrkevei születésű túri öregdiák A vitéz kút. Rege a magyar előidőkből (1829), Magyary-Kossa Sámuel (1849, Tiszaroff) Varrodeiász c. kun tárgyú eposzán, Bárándi Kiss Sándor túri tanár (1870) Jazra patak regéje c. epikai költeményén kívül Kolosváry Aladár szintén mezőtúri tanár (1863) írt még eposzt, befejezte Arany János félbenmaradt hun trilógiáját: Csaba királyfi-jával az Akadémia Nádasdy-díját (100 aranyat) nyerte. Etelközben c. honfoglaláskorabeli eposza dicséretben részesült.

Vértes József dr. hirlapíró-tanár (1881 Törökszentmiklós) Illésiász c. humoros eposzával (1902 Bp. ) ki is merült e műfaj.

[ Tovább ] [ Fel ]