[ Vissza ] [ Tovább ] [ Tartalomjegyzék ]  

 

[ Tovább ]

JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK VÁRMEGYE NÉPOKTATÁSA.

(Bene Lajos)

 

Mikor a nemzet és a király kibékülése után, az alkotmány helyreállításával megindult a magyar nemzet építő munkája, az 1868. évi XXXVIII. t.-c.-ben lerakták a magyar népoktatás alapjait is: ez a törvény elrendelte a kötelező népoktatást és kiépítette szervesen a népoktatási intézeteket. A rendszeres tanítóképzés is megkezdődött.

Az iskolák akkor mind felekezetiek voltak. Az 1868 : XXXVIII. t.-c. a községek kötelességévé tette az iskola felállítását, de a felekezetek iskolaállítási jogát biztosította. Amikor az iskolák jellegét meg kellett határozni, a felekezetek jogaikhoz ragaszkodván, a legtöbb helyen a községi támogatásra ezután is igényt tartottak. Azért alakult ki nálunk a Jászságban az az állapot, hogy az iskolafenntartó a község, de az iskola rk. jellegű, ami más helyen ritkán fordul elő. Itt tehát az iskola dologi és személyi járandóságairól a község gondoskodik, de a felügyeletet és irányítást az iskolaszék végzi. Ebből az állapotból kifolyólag nincs semmi kellemetlenség, mert az ilyen községek majdnem teljesen katholikusok, tehát a politikai község és hitközség azonos. A református iskoláknál ez nincs meg, az egyházközségek tartják fenn az iskolákat. A vegyes vallású helységekben mindenik hitközség viseli az iskola terheit. A vármegyében belterületen csupán egy helyen van községi jellegű iskolánk, ilyenek inkább a külterületeken vannak. Ennek oka az, hogy az 1868 : XXXVIII. t.-c. életbelépésekor a belterületeken voltak felekezeti iskolák s azokat fejlesztették. Csak olyan helyeken létesültek községi iskolák, ahol a felekezetek olyan méretű fejlesztést nem vállaltak, hogy az ottlevő tankötelesek iskolázása biztosíttassék. A belterületeken így létesült községi iskolákat idők folyamán az állam átvette. Azért találunk nagyobb helyeken állami iskolákat. Ezen kívül a külterületeken kellett állami iskolákat létesíteni, mert az iskolafenntartásra kötelezett községek az állam támogatását kérték iskolák létesítésére. Így a legtöbb külterületi iskolánk állami, kisebb részben községi s csak alig nehány felekezeti. A külterületeknek iskolákkal való ellátása régebben nehézkesen ment, mert a községek, illetve városok áldozatkészsége a tanyák iránt igen csekély volt. Ám a század elejétől kezdődőleg és különösképen az 1921 : XXX. t.-c. megjelenése után tervszerű gondossággal folyik az iskolák szervezése.

A vármegye tanyavilágának iskolákkal való ellátása különben sem mehetett nagyon könnyen, mert a szétszórt tanyákon, amíg az előbb idézett törvényt meg nem hozták, legtöbbször a jó belátásra. volt bízva, hogy a gyermekeket mekkora területen csoportosítják. Körzeteket kellett létesíteni s azokban gondoskodni a gyermekek iskolázásáról. Nem lehet azon csodálkozni, ha a vármegyénkben olyan sok volt az analfabéta. Régebben, némely helyeken a gyermekek 6-8-10 km. távolságról kellett volna, hogy látogassák az iskolát.

Az 1921 : XXX. t.-c.; gróf Klebelsberg miniszterünk iskolaépítési munkaterve; az 1926 : VII. t.-c. lehetővé tették valamennyi gyermek iskoláztatását. Alig van már vármegyénkben olyan hely, ahol a távolság miatt a tanköteleseket az iskolalátogatás alól fel kellene menteni. Fogynak is az analfabéták rohamosan. A jelenlegi állapotot meg lehet ítélni az alábbi kimutatásból.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területén az 1934/35. tanév elején van:

122 áll.
isk.
271
tanteremmel,
360
tanerővel,
17.312
tanulóval
26 közs.
isk.
42
tanteremmel,
43
tanerővel,
2.672
tanulóval
80 r. k.
isk.
277
tanteremmel,
287
tanerővel,
17.383
tanulóval
38 ref.
isk.
202
tanteremmel,
203
tanerővel,
11.979
tanulóval
2 ev.
isk.
3
tanteremmel,
3
tanerővel,
129
tanulóval
8 izr.
isk.
13
tanteremmel,
13
tanerővel,
319
tanulóval
11 magán
isk.
11
tanteremmel,
11
tanerővel,
704
tanulóval
1 társ.
isk.
1
tanteremmel,
1
tanerővel,
34
tanulóval

Összesen:
288 iskola 820
tanteremmel,
921
tanerővel,
50.532
tanulóval

Amint e kimutatásból látható, még mindig 100 tanteremre volna szükség, hogy minden tanító külön tanteremben folytathassa munkálkodását. Amíg ez meg nem történik, addig felváltva, délelőtt és délután tanít két tanító a kevesebb tanteremmel rendelkező iskolákban, tehát félnapokat. Így ezeken a helyeken kevesebb idő jut a tanításra, a tanítónak megfeszített erővel, különös gondossággal kell ellátnia kötelességét, hogy megfelelő tanítási eredményt érjen el.

Ha összevontan nézzük a tanítók és a tanulók számát, azt állapíthatjuk meg, hogy egy-egy tanítóra 51.4 tanuló esik. Ez nem mondható nagyon soknak. Ám ha figyelembe vesszük, hogy ezt ilyen egyenlően elosztani nem lehet, mert az iskolák különböző helyeken, különböző jelleggel és osztálybeosztással működnek és megtörténik pár helyen, hogy a tanulók törvény által maximumként megállapított 80-as létszámot is meghaladják, sok helyen pedig ezt megközelítik. A tanítók legtöbbje megfeszített erővel dolgozik, hogy a nevelés és tanítás munkáját eredményesen végezze s a legszigorúbb bírálatot is kiállja.

Általában megállapítható, hogy vármegyénk népoktatásügye rendezett. A nevelés és tanítás olyan szinten mozog, hogy azzal minden szerénység mellett dicsekedni is lehetne.

A népoktatási intézetek sorába tartoznak az iparostanonciskolák is, melyek szintén továbbképzők, de tekintettel arra, hogy az ipari pályát választó ifjak túlnyomó többségének az általános tudása nagyobb, mint a mezőgazdaságot űzőké, az iparostanonciskolák színvonala is magasabb és sokkal nagyobb és kiterjedtebb általános tudást és műveltséget adnak hallgatóiknak. Az iparostanonciskolákba a gyerekek legtöbbször négy polgári elvégzése után kerülnek és három-négy évig, vagyis tanoncszerződésük ideje alatt látogatják az előadásokat. A tanerők vármegyénkben - egy állandó tanár kivételével - óraadók, akik egyes tantárgyakat tanítanak. Ezek az óraadók tanfolyamokat végeznek közismereti és szaktárgyaikra vonatkozólag; több helyen képzett iparosok tanítják a szakrajzot.

Az iparostanonciskolák csak a legutolsó időkben emelkedtek a mai színvonalra. Még a század elején is a tanoncoktatás teljesen rendszertelenül folyt s csak közvetlenül a háború kitörése előtt sikerült a szakoktatásba fegyelmet és kellő rendszert belevinni. A háború alatt elnéptelenedett tanonciskolák a háború után ismét látogatottabbakká váltak, mert ekkor természetszerűleg megint nagyobb mértékben fordult az ifjúság az ipari pályák felé. Az 1922 : XLII. t.-c. alapján kiadott 1924. évi 60.000. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelettel kiadott tanterv és szervezeti rendelkezés szabályozta és kötelezővé tette a megfelelő tanoncoktatást. Minthogy azonban a gazdasági helyzet alakulása miatt az iparospályára lépők száma általában is, de különösen egyes szakmáknál igen megcsappant, az iparostanonciskolák már rövidesen több helyen szaktanfolyamokká alakultak, sőt néhol - tanonchiány miatt - meg is szűntek. Ahol sem tanonciskola, sem tanfolyam nincsen, ott a tanoncok a továbbképző iskolát kötelesek látogatni. Vármegyénk területén 16 tanonciskola és két tanonctanfolyam működik.

A kisdedóvás nyomait már a reformáció alatt fellelhetjük, de vármegyénkben komolyan csak az 1891 : XV. t.-c. meghozatala után. foglalkoznak az iskolalátogatás előtti kisdedműveléssel. Minthogy ekkor nem volt még kellőszámú szakképzett óvónő, az országban több helyen - Szolnokon is - menedékházvezetőnői tanfolyamokat és gyermekmenedékházakat létesítettek. A gazdagabb városok és községek kötelesek voltak óvodákat felállítani, a szegényebb helységeket pedig állandó vagy csak nyári menedékházak felállítására kötelezték.

A 3-6 éves gyermekek ápolása, gondozása, a szülők távollétében veszélytől megóvása, testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüknek előmozdítása volt a cél. Ennek meg is feleltek az óvodák és gyermekmenedékházak. Mégis nem terjedtek el nagyobb mértékben, részben a szegénység miatt, de részben azért se, mert igen sokan nem veszik igénybe. Vármegyénkben pár nyári menedékház, 5 állandó menedékház és 56 óvoda működik. Az óvodák közül 17 állami, 32 községi és 7 felekezeti jellegű.

*

A vármegyében egy tanítóképző van: a jászberényi m. kir. áll. tanítóképző-intézet. Ez sem régi, gróf Apponyi Albert vall. és közokt. miniszter 1917-ben alapította. Az intézet céljaira Jászberény város közönsége 5 kat. hold 371 négyszögöl területű ingatlant, 50.000 K becsértékben ajánlott fel díjmentesen. De az építkezést a világháború és az azt követő nehéz idők 11 évet késleltették. Az intézet I. évfolyama 1917. év október 11-én nyílt meg 44 tanulóval ideiglenesen a Kossuth Lajos-utcai áll. elemi népiskola épületében. Az ideiglenes otthon azonban a II-III. évfolyamok, majd a kéttagozatú gyakorló iskola, később a IV. évfolyam, 1924, szeptemberben pedig az V. évfolyam fokozatos megnyitásával szűknek bizonyult. Ezért a növendékek hálószobái, a betegszoba, a dolgozó- és tanulóhelyiségek éveken át a város különböző helyein fekvő magánlakásokban nyertek elhelyezést.

Az intézet első igazgatója és szervezője Pinkert Zsigmond. Utóda 1921. szeptember 1-től 1929. végéig Balázs Béla - jelenlegi főigazgató - volt, aki munkakörét 8 éven át nagy rátermettséggel, okos tervszerűséggel, kiváló pedagógiai érzékkel és bámulatos szívósággal sikeresen látta el. Igazgatósága végén, 1928 őszén és az 1929. évben emelték a mai kétemeletes, modern tanítóképzői palotát, amelynek külső művészi megjelenése a neoklasszikus-renaissance építési stílusára emlékeztet s így stílszerűen illeszkedik Jászberény régi épületei közé. Az épület 97.5 m. hosszú homlokzata párhuzamos a Rákóczi-úttal, mely felé két rövidebb szárnyat bocsájt a díszkert ölelésére. A főhomlokzat középső kiugró falrészét Széchenyi István gróf, Eötvös József báró, Pestalozzi és Herbart reliefje díszíti. Belseje az intézet rendeltetésének megfelelően két részre oszlik: balról az internátusra, jobbról a tanítóképző és a gyakorlóiskola helyiségeire. Az internátus 150 növendék kényelmes befogadására alkalmas. Az építkezés és a belső berendezés 1,263.800 P-be került.

Az új tanítóképzői palotába Móczár Miklós, a jelenlegi igazgató költöztette át az intézetet 1930 szeptemberében. Az ő igazgatása alatt valóságos kultúrteleppé varázsolódott az intézet külső környezete. 3850 m2 területű s körülfásított játszó- és sporttér, tenniszpálya, szabad iskola, fenyves-, juhar- és vegyeslomberdő, 800 négyszögöl gyümölcsös, 600 négyszögöl szőlőtelep, fa- és szőlőiskola, 1 holdas modern konyha- és virágkertészet, méhes létesült és házinyúl- és csiperkegomba-tenyésztés honosult meg. Az intézet belső berendezése modern, higiénikus; az egyes szertárak felszerelése példás. Balázs Béla főigazgató és Móczár Miklós igazgató minden elismerést megérdemelnek, akik a gyönyörű épülethez méltó felkészültséggel indítják az életbe a tanítónemzedékeket.

[ Tovább ] [ Fel ]