Vármegyénk polgári iskoláinak rövid története megmutatja a fejlődés menetét. Megállapítható, hogy legtöbbször a kultúra néhány lelkes barátja kezdeményezte és szívós munkával, sokszor áldozatkészséggel valósította meg a polgári iskolák létesítését.

A jászapáti közs. polgári iskola mint magán polgári leányiskola kezdte meg működését, de csak a Nőegylet és Hangh Béla gimnáziumi igazgató segítségével tudott fennmaradni. Államsegély-megvonás, a fenntartó beszüntetésre irányuló törekvése gyakran kísértett, de az iskola igazgatója: Weitz Jozefin, fáradhatatlan munkássága, lelkesedése a veszedelmet mindig elhárította. Az 1933/34. tanévben 125 tanulója volt.

A jászárokszállási rk. polgári leányiskolát Aczél József apát, esperes-plébános lelkes munkássága hozta létre. A szatmári Irgalmas Nővérek tanítanak benne. Az iskola fejlődését bizonyítja, hogy az 1920/21. tanévben 60 növendéke volt, most pedig 150 növendéke van. Az állami polg. fiúiskola az 1923/24. tanévben létesült Czettler Jenő orsz. gy. képviselő, Aczél József apát, esperes-plebános és Magyar Béla közs. főjegyző kezdeményezésére. Az 1932/33. tanévben 150 növendéke volt. Jellemző, hogy a 15.000 lelket számláló községben a törvény meghozatala után 50 esztendőnél tovább kellett várni ez iskolák létesítésére.

A jászberényi rk. polgári leányiskola szép multra tekinthet vissza. 1886-ban létesült, mint 4 osztályú felsőbb leányiskola Koncz Menyhért igazgató és Udvardi M. Dominika intézeti főnöknő vezetése alatt. 1901-ben a felsőbb leányiskolát polgári iskolává alakították át. Azóta az intézet nemcsak létszámban és felszerelésben bővült: 1932-ben szép nagy tornatermet és új internátust kapott. Az intézet jelenlegi igazgatója dr. Kele István praelátus, főnöknője Lakatos M. Emilia irg. nővér. A növendékek létszáma az 1934/35 isk. évben 236 volt. - Pár évvel előbb alakult Jászberényben egy magánjellegű polgári fiúiskola is. Nehéz küzdelmet folytat a létért, ami könnyen érthető, amikor a városnak gimnáziuma is van.

Jászladány községben magán polgári iskola működik. Sok nehézséggel küzd, mert a községtől csak mérsékelt támogatásban részesül; a tanulók szülei sem bírnak el nagyobb áldozatokat.

Karcagon a községi leányiskola 34 éves multra tekinthet vissza. A Nagykun-Karcagi Nőegyletben pendítették meg az eszmét. Előbb társadalmi úton kísérelték meg a szükséges összeg összehozását, majd a városi képviselőtestülethez fordultak. Ez 1901-ben hozta meg a polgári leányiskola felállítására vonatkozó határozatát. Az intézet igazgatója özv. Horváth Ferencné, aki nagy hozzáértéssel, különös gonddal szervezése óta vezeti az intézetet. Az iskolának az 1930/31. tanévben 119 tanulója volt.

A kisujszállási községi polgári leányiskola 1907-ben létesült Török Imre ref. esperes és Gaál Kálmán kezdeményezésére. Előbb a városházában helyezték el, 1930-ban külön épületet kapott. Igazgató 1919. óta Vadayné Biró Mária, aki bölcsességgel és szeretettel vezeti az intézetet. Az 1933/34. tanévben 127 tanulója volt az iskolának.

A kunhegyesi m. kir. állami (koedukációs) polgári fiúiskola 1923-ban alakult, községi jelleggel. Igazgatója megalakulása óta G. Gombos István. 1929-ben államivá lett. Jelenleg megszűnőben van. A f. 1934/35. tanévben már csak egy, (a IV.) osztálya van. Mélységes kár, hogy egy ily nagy község polgári iskola nélkül marad. Ha a községben nem lenne polgári iskola, akkor azonnal fel kellene állítani!

A kunszentmártoni társulati polgári (fiú és leány) iskolát 1910-ben alapította Veress János elemi isk. igazgató, majd a szülők megalkották a fenntartó egyesületet. A község az iskola helyiségéül átengedte a nagyvendéglőt s azonkívül segélyezte is. Az épület átalakítási költségeit a községen kívül a takarékpénztárak és a régi Dalárda Alap nyujtották. A szerény támogatás mellett élő iskola igazgatója, Gaál Lajos tanári testületével együtt nagy munkát végez, hogy az iskolát ne csak fentarthassák, hanem fejlesszék is. A társadalom megértéssel támogatja. A kerület országgyűlési képviselői: előbb Kuna P. András, most dr. Mezey Lajos kitartó pártfogásukkal mindig az intézet mellett állottak. Az iskolát a község és a környék gyermekei népesítik be. A növendékek száma jelenleg 203.

A szolnoki állami polgári fiúiskola a legszebben működő e nemű intézet vármegyénkben s bátran összemérheti erejét más hasonló fokozatú iskolákkal. Harminckét évvel ezelőtt létesült. Célszerűségét, jelentőségét és a falai között folyó munkának értékét fejlődése bizonyítja legszebben. Mégis nehezen indult meg. Kis földszintes házban nyílt meg 1902-ben egyszerre mind a négy osztályával, 86 tanulóval, mint társulati iskola. A háború előtti években sokat vándorolt, míg a folyton növekvő tanulói létszámnak és rendeltetésének meg nem felelő földszintes magánházakból a háború után bevonulhatott mai pompás palotájába. Fontosságát és szükségességét felismerve a kultuszminisztérium, nagybányai Horthy Szabolcs dr. főispán hathatós közreműködésére 1912-ben államosította. Az új épület 1914-ben készült el. Ma már a tíz tanteremmel és megfelelő mellékhelyiségekkel bíró épület is szűk a jelentkező 500-600 tanuló befogadására, kiket 50-60-as létszámú osztályokban kénytelen tanítani az iskola tanári kara. Fölötte kívánatos lenne Szolnok városában még egy polgári fiúiskola felállítása a város másik részében, hogy a keleti kerületekből, főként a Scheftsik-telepről ne kelljen kilométereket gyalogolni az ott lakó tanulóknak. Az iskola statisztikai kimutatásai szerint a végzett tanulók körülbelül 75%-a gyakorlati (mezőgazdasági, ipari és kereskedői) pályákon helyezkedik el. Eddig kb. 2000, a gyakorlati életre szellemileg és lelkileg felkészült ifjút nevelt már az iskola Szolnok és környéke gazda-, iparos- és kereskedő társadalmának. Ez az iskola a törvényben kitűzött célt elismerésre méltóan szolgálja. A tanulók 1934/35. tanévi létszáma 551, kik 10 osztályban nyernek oktatást. Igazgató: Tóth István áll. polg. isk. felügyelő, ki 31 év óta vezeti az intézetet. Amit az iskola elért, abból az oroszlánrész őt illeti meg.

A szolnoki áll. polgári leányiskola az 1888-ban alakult 2 osztályos közs. felső népiskolából fejlődött ki. Előbb minden állami támogatás nélkül tartotta fenn magát. Elemi iskolánál magasabb fokú iskola leányok részére nem is volt. Így érthető, hogy benépesült, folytonosan erősödött. 1898 szeptemberben a felső népiskola mellett megnyílt a községi polgári leányiskola I. osztálya is, de már előzőleg folyamodott a város az államhoz, hogy vegye át az iskolát és fejlessze négyosztályú polgári leányiskolává, mely a kor igényeinek jobban megfelel. A vall. és közokt. miniszter 1902-ben az iskolát állami kezelésbe vette, mely akkorra már négyosztályúvá fejlődött. 1913-ban dr. Horthy Szabolcs főispán kieszközölte a szükséges állami támogatást az iskolaépület emeléséhez és bebútorozásához. 1914 tavaszán az iskola elfoglalta az impozáns, szép kétemeletes új épületet. Igazgatója: Elmann Elvira, nagy szeretettel és különös gonddal vezette az intézetet pár évvel ezelőtt történt nyugdíjazásáig. Sok gyermek és szülő áldja az emlékét. Azóta Csekey Ilona vezeti az iskolát, aki elődje munkáját folytatja hasonló buzgalommal. A polgári leányiskola legnépesebb az 1924/25. tanévben volt (554 növendék). Ma 9 osztállyal, 13 tanárral működik. A folyó tanévre beírt tanulók száma: 422. Ez az iskola is minden reménységet valóra váltott.

A tiszaföldvári állami polgári fiú- és leányiskola csak az 1926/27. tanévvel nyílott meg. Minden reménység meg volt arra, hogy a kulturális igények kielégítésére a 10.000 lelket meghaladó községben megerősödik és szolgálja a nemzeti kultúra ügyét. Az 1934/35. tanévvel mégis megszűnik, s a Tiszazúg polgári iskola nélkül marad az Alsótiszavidék nagy kárára.

A törökszentmiklósi közs. polg. fiúiskola 1893-ban létesült mint magán polgári iskola. A község az iskolát 1903-ban a legnagyobb áldozat mellett átvette, 24 tanév alatt a megfelelő iskolaépület, a tantermek, a tornaterem és a felszerelés hiánya a tanártestület munkáját nagyon megnehezítette. A nevelés és tanítás szempontjából e tarthatatlan helyzetet a község megszüntette s Erdélyi Kálmán főjegyző, iskolaszéki elnök kezdeményezésére minden tekintetben megfelelő, modern községi polgári fiúiskolát épített, azt megfelelően bebútorozta és felszerelte. Igazgató: Solymosi Ottó, aki nagy szeretettel, sok tudással és buzgósággal vezeti az intézetet. - A polgári leányiskola társulati jellegű, bár a község éppen úgy támogatja, mint a fiúiskolát. A tanulók száma kb. a fiúkéval egyenlő. Az elhelyezés nem épen kifogástalan. Amint a község anyagi ereje lehetővé teszi, megfelelő hajlékot kap ez az iskola is.

Túrkeve megyei város polgári iskolái is sokáig vártak a létesülésre. 1905-ben már cikkeztek róla, 1906-ban a város képviselőtestülete elé került. Onnan a miniszterhez fordultak, aki a kérést méltányolta és bizonyos kikötésekkel 1908. szeptembertől kezdődőleg állami polgári fiú- és leányiskolát létesített. A várost ez ügyben nagyban támogatta a város szülöttje: dr. Tóth János államtitkár. A háború, a forradalom és az oláh megszállás nehézségeket gördített az iskola munkája elé, de ez a megpróbáltatásokat kiheverve, szép munkálkodást fejt ki. Az iskola derék igazgatója: Minay Lajos. Az 1933/34. tanévben 130 fiú és 94 leány kapott bizonyítványt.

Az iskolánkívüli népművelés munkája szorosan oda tartozik a népoktatáshoz, mint annak betetőző része. Már a XIX. sz. első felében mozgalom indult meg az iskolánkívüli népművelés ügyében. De csak amikor már a nép elhanyagolásának súlyos következményei jelentkeztek, akkor kezdtek gondolkozni és gondoskodni, - habár kisebb mértékben is - az iskolánkívüli népművelésről. Természetesen még mindig szerény anyagi eszközök állottak rendelkezésre. Inkább a helységek vezetőit, papokat, tanítókat, jegyzőket buzdították népművelői munkára és az elismerésen kívül más egyébbel nem is jutalmazták őket. E század elején már külön tanulmány tárgyává is tették a kérdést; tanácskozásokat folytattak és megalakították az Országos Szabadoktatási Tanácsot, amely társadalmi szerv volt, hatósági támogatással és szerény anyagi erőkkel. Országos viszonylatban igen elenyésző munkát végeztethetett, de előkészítette a jövő útjait.

A világháborút követő forradalom alatt élesen bontakozott ki, hogy mit jelent a nép elhanyagolása. Mindjárt alakultak is különböző egyesületek, szervezetek, szövetségek és megkezdték a népművelői munkálkodást, hogy a nagy tömegeket tájékoztassák, irányítsák, erősítsék a veszedelmekkel szemben. Ezekben az időkben a kormány is átlátta, hogy milyen nagy szükség van a népművelésre s a Szabadoktatási Tanács helyébe megalkotta a törvényhatósági népművelési bizottságokat s azokkal végeztetett iskolánkívüli munkálkodást. Ez nehézkesen indult ugyan meg, de annál gyorsabban fejlődött.

Vármegyénk az első között volt a népművelési bizottságok megalakításában és nem is csak formaszerinti, a rovatok kitöltésének megfelelő munkát végzett, hanem nem sajnálva a fáradságot és az anyagi támogatást, olyan működést fejtett ki, amelyre mindig büszkén tekinthet vissza. Amikor majdnem minden törvényhatóság anyagi támogatást kért és várt a kormánytól, a mi vármegyénk elvégezte a munkát anélkül, hogy államsegélyt kért vagy várt volna.

Hogy milyen szépen fejlődött nálunk a népművelési munkálkodás, a következő kimutatás igazolja. Tartottak:

Ami visszaesés az utóbbi négy évben látszik, annak tulajdonítható, hogy az általános gazdasági helyzet következtében a községek és a városok a szükséges támogatást nem nyujthatták.

Mint az ismeretterjesztő előadásoknál, úgy az analfabéta-tanfolyamoknál is számottevő eredményt mutathat fel vármegyénk iskolánkívüli népművelési bizottsága. Az első tanévben csupán 58 analfabétát lehetett tanfolyamra összehozni, később mind többet. Két tanévben ezret meghaladó analfabéta tanulta meg így az írás-olvasás mesterségét.

Az ismeretterjesztő előadások és analfabéta-tanfolyamok tartása mellett voltak ismeretterjesztő tanfolyamok, különböző irányú háziipari, nyelvi stb. tanfolyamok, melyek a népművelés kitűzött céljai felé törekedtek elismerése méltó eredménnyel.

Ha még megemlítem azt, hogy a vármegyei iskolánkívüli népművelési bizottság mindenhol készséges segítőkezet nyujtott, hogy a nép kulturális, társadalmi és gazdasági érdekeit elősegítse, beszámolásom el is végeztem. Csupán azt említem meg, hogy az iskolánkívüli népművelési bizottságok kereteiben a vallás- és közoktatási miniszter által ajándékozott könyvtárak nagy mértékben segítették a művelődés előhaladását. A vármegye különböző helyein 13 nagy könyvtár, 10 középkönyvtár, 12 kiskönyvtár, 43 tanyai könyvtár, összesen 15.489 kötettel szolgálja a kultúra terjesztését. Az 1933/34. tanévben 32.738 könyvet vett ki 9786 olvasó.

Mindezekből láthatjuk, hogy vármegyénkben az iskolánkívüli népművelés komoly munkát végez, aminek az eredménye nem marad el.

Kívánatos, hogy a vezetésre hivatottak minél nagyobb számban lássák az iskolánkívüli népművelés nemzetnevelő nagy munkáját és minél többen sorakozzanak a népművelés munkásainak táborába.

A gazdasági szakoktatást e Monográfiában a "Jász-Nagykun-Szolnok vármegye mezőgazdasága" című tanulmány tárgyalja.