Az újbor megforrása volt a lakodalmi készülés ideje. A lakodalmi csigacsinálás vígan ment, mert "letaposták a végit" cigánymuzsika mellett. Előtte való nap aprójószágokat vágtak, birkákat nyúztak. A vőlegény lóháton ment esküvőre és lovaslegények kísérték.

A menyasszony kikérése nem volt egyszerű. A vőfi, aki egy forintot, tyúkot és kalácsot kapott, a menyasszonytól pedig kendőt, bokrétát, szalagot, ékes rigmusokkal búcsúztatja el a menyasszonyt szüleitől, kint pedig a lovaslegények borral, szilvóriummal kínálgatják az ismerősöket. A menyasszony bokrétáival feldíszítik a lovaslegények kalapját s a szekérbe fogott lovakat felkendőzik és csengősen, muzsikával, nóta mellett indulnak a templomba. Az esküvői szertartás után körülviszik a menyasszonyt a városban s vígan-pajzánul kurjongatnak.

A vőlegényes házig sok akadállyal kell megbirkózniok. Szalmakötelet feszítenek ki az úton, a legények átugrálnak rajta, a lovakkal pedig nekihajtanak s úgy tépetik szét. Sokszor kemény munkát ad, mert drótot is fonnak bele, de ráérnek a mókára. Más tréfák is megesnek. Kiszedik a kerékszeget s a menyasszony és a násznép lepotyog. Az uccagyerekek sokáig kísérik, mert perecet, mogyorót és pénzt dobálnak közéjük. Puskával is lövöldöznek, hamuval telt fazekakat dobnak a kerekek alá, ami olyat szól, mint egy mozsárágyú. A lányok visítoznak hozzá, a zene szól, a bor fogy, a nóta és a móka nő.

A vőlegényes háznál a pitarban fogadják az érkezőket az örömszülők s a vőfi rigmus kíséretében átadja az új asszonyt s a cigány tust húz. Letelepedés után jön a "vőfi-tánc". Elkapja a menyasszonyt egy-két fordulóra s átadja a vőlegénynek és másik leányt kér fel, azt is átadja, míg minden leánynak táncost nem szerez.

1890-ig ebéd nem igen volt, de vacsora aztán annál bőségesebb. Tyúkhúslevessel kezdődött, melybe csigát vetettek, s birgetesttel folytatódott. Volt benne "juhász hurka" is (paprikás kenyérrel töltött zsíros júhbél a bográcslébe főve), amelyből a menyasszonynak is kellett ennie nagy derültség kíséretében.

Vacsora után következett a felkontyolás. A nyoszolyó asszony és néhány rokon nő behívják a menyasszonyt egy kamrába és haját kontyba teszik, főkötőt tesznek rá. Ezalatt a vőlegény magára veszi a jegyruhát, inget, a menyasszony keze munkáját, s úgy megy a vendégek közé. A tükör alá ül az új pár s egy tálból esznek.

Sok helyen divat a menyasszonytánc is. A vőfi kezdi a táncot az új asszonnyal s átadja a vőlegénynek, násznagyoknak és mindenkinek, aki meg akarja forgatni, de minden táncosa pénzt helyez egy kitett tányérba, tetszés szerint, ami a menyasszony móringja.

Menyasszonyi ajándékokat is osztogatnak. A nászasszony selyemkendőt, nászuram selyem nyakravalót, a rokonok apróságot s néha még a cigányok is kapnak kendőt.

A násznagy fontos személy. Ő kéri meg a lányt. Ha kedvező a válasz, viszi a jegyajándékot a lányos házhoz: arany-, ezüst-. vagy papirpénzt, amit a menyasszony jegykendővel, vagy inggel viszonoz és kalaphoz való bokrétát küld, a vőlegény fiútestvérei részére pedig pántlikát. A jegyek kicserélése után két hétre kézfogási vacsora a lányos háznál. Pár nap mulva a jegyespár elmegy a paphoz és bejelenti házassági szándékát, de előbb a násznagy inti kötelességükre a fiatalokat. Esküvőre indulás előtt a násznagy kikéri a lányt, hogy elvihessék. A vőlegény megköszöni a szülőknek, hogy felnevelték a menyasszonyt s ígéretet tesz, hogy hű oltalmazója lesz neki. A templomba leeresztett hajjal megy a menyasszony, ahová az örömszülők nem szoktak elmenni. A vacsora mindig a vőlegényes háznál van.

A vőfi a lakodalom főrendezője. Tréfás, nótás, borszerető ember, előtáncos, mulatságrendező, a terítés és tálalás gondja is az övé. Előzetesen a táncoló helyiség földjét felásatja, megöntözteti, pelyvával beszóratja s ledöngölteti, hogy por ne legyen benne. Ő hivogatja a vendégeket, kocsikat rendel, cigányt fogad, megállapítja a kocsik sorrendjét, ő köszönt be esküvő után a násznép élén s felkontyolás után is ő mond köszöntőt. Mellmagasságú bottal jár, melyre kendő és szalagok vannak kötve, a mellén bokréta. Ő megy a menyasszony ágyáért, bútoraiért, de közben, amit lehet ellop s a vacsora alatt szedi elő meglepetésül, mintha ajándékba adná azokat. Különösen a fehérneműekre kell nagyon vigyázni, mert erős tréfákra ad alkalmat elcsórásuk. Vacsora előtt is mókázik, a fogások felsorolásában találékony, mindenféle vadállatot, cserebogarat felkínáltat s leborítva eleven tyúkot is bevisz, ékes rigmusok kíséretében.

Ilyen szórakoztató mókák pl. a nőtlen ember töprengései, temetés a lakodalom éjszakáján, toborzás, patkolás, mókusok a lakodalomban, obsitos huszár, drótos tót, csík, lovazás, asszonyok privilégiuma, csizmadia- és katonamiatyánk stb.

[ Fel ]

Nemhiába imádkozunk, hogy add meg a mindennapi kenyerünket, valóban az egyszerű ember legfontosabb, néha egyedüli tápláléka a kenyér, ezért nem közömbös, hogyan készül az. Alföldünk s a Nagykunság mindig híres volt jó kenyeréről. Igaz, hogy a világ legjobb búzájából készül, de aki nem tudja a módját, nem képes olyan szép magas, fehér és foszlósbélű kívánatos kenyeret sütni, amit a külföldiek is méltán csodálnak meg nálunk.

Mikor a fiatal eladólány már mindent tud, előveszik: édesanyja, rokonai és megtanítják a kenyérsütés mesterségére.

Legelőször is estére párt (komlóskorpát) kell áztatni a sütéshez, egy köcsögben, s ha fëljött a pár (megrepedezett a felszíne s mikor a beáztatott massza kidagad az edényből), előszedik a sütőteknők, amelybe kellő mennyiségű lisztet tettek, az egyik felébe, annyi szakajtókosárral, ahány kenyeret akarnak sütni és jön a kovászolás, vagyis a párt leszűrik a párszűrő szitán keresztül egy kevés lisztre és kovászt csinálnak neki. Mikor a kovász mëgesëtt (a felpuffadt massza összeesett), be kell dagasztani. A liszttel összegyúrják a kovászt és jól meggyömöszölik s állni hagyják egész éjszaka. Kora hajnalra mëgkel a tészta élesztő nélkül is (ezt csak manapság szoktak kovász mellé tenni) és kiszakítják a tisztát, osztán szakajtó kosárba tëszik, amibe lisztes szakajtóruha van. Amíg a tészta kelt, befűtenek a kemencébe szalmával, sütőlapátra tëszik, fëlvágják nagy késsel a tésztát, hogy szíp cipóssá lëgyën, oszt bevetik. Akkor hasad fël szépen a kenyér.

Ha nincs jól befűtve, előzni kell, vagyis a kemence szájánál lángot kell vetni szalmával. Ha nagyon magoss és savanykás, a kenyér keletlen, ha alacsony, akkor elkelhetëtt. Mikor a kenyérben nagy lyukak vannak: merett jukú. Bevetés előtt a pemetvízbe mártott pemetével (hosszú rúd, a végén csutkahaj) kipemetezik a kemence fenekét, hogy tiszta legyen. Mikor a kenyeret kiszëtték, megmossák s leteszik hülni.

Fűtés közben használt tárgyak: a szivanó lapát és piszkafa, amik, ha tüzetkapnak és lángolnak, a pemetvízbe mártogatják őket. Kell még hozzá szusztura, egy kis karó végén zsíros rongy, amivel bevilágítanak a kemencébe, hogy jobban lássanak bevetni. (Mezőtúr).

[ Fel ]

Felborult, mint Bodával a csacsi. - Lökött rajta, mint Bakoson az agár. - Megverte a Gonda lanyhája. - Erős, mint az oláh ecet, 16 icce belőle egy főzet. - Idegen kutyának lába közt a farka. - Könnyű a szó, nehéz a só. - Ki minek mestere, annak a huncutja. - Kint hált az idő (hideg van). - Feszit, mint két cső kukorica egy zsákban. - Nagyot hall, mint ősszel a molnár. - Kutya lesz abból, mint az abonyi halottból. - Ha él urának, ha vesz kutyának. - Teng, mint Toldi Miklós lova a szemétdombon. - Vájék egészségedre, mind Bede lovának a rakonca. - Áldja meg az Isten, mint a suhai malmot. - Ismerem a tormát, milyen jó édes gyökér. - Kisámfázta, mint csizmadia a tejes köcsögöt. - Azt kapta, mit Bugi a tapasztásért (semmit). - Kapkod, mint Bernát a ménkűhöz. - Elszökött, mint az abonyi ember a halottól. - Hőbölyög, mint a bolond toklyó. - Szétnéz, mint vak Pali Komlóson. - Isten veled Czirják, már engem visznek - sóhajtotta a részeg kántor, mikor a sötétben elszaladt vele a disznó. - Okos, mint a túri kos, keresztül ússza a Berettyót és hazamegy inni. - Lelket ért benne, mint csizmadiában a bontó fésű. - Megrontotta, mint Pap Lászlót a veres agár. - Uti cifra, házi rossz. - Nem teszi a kútba, csak a kávájára, de onnan belepiszkálja. - Bazsalyog, mint a fazekas tót, mikor felborult. - Eltalálta szarva közt a tőgyét. - Illett neki, mint a tehénnek a gatya. - Nemakarásnak nyögés a vége. - Jár, mint Orbán lelke a pokolba. - Hírét hallja, mint Faraó az ájernak. - Eleiből választotta a nyelvét. - Ez is kétszer ment, mikor a lábat osztották. - Meghalt a gyerek, oda a komaság. - Világgá ment, mint az endridi malac. - Szaladgál, mint a ványai tanács az égzengésben. - Meghúzódik, mint kamara végén a ménkű. - Közzé vág, mint zsidó az egy lónak.

[ Fel ]

Ëccër kedveskëdni akartak a testríszëknek, osztánhát attak a fejnek szíp csárdás kalapot, a kéznek kesztyűt, a lábnak sarkantyús, rámás csizmát, rogyós szárút, zámmedlis inget, forhamedlit mëg rangos gúnyát a testre, csak annak a tërhán hasnak nem attak sëmmit , mer hát az lusta kutya, nem dógozik, csak mindig furt ëszik. De nemsoká tartott a jó sor, mer keszte a gyomor követelni ja magájét, osztán odájig ment a dolog, hogy el këlletëtt adni a csárdás kalapot, sarkantyús csizmát, zámmedlis ingët, mëg mindenfélít csak azír, hogy lëgyën a hasnak mit ënni, - mer hát a gyomoron kërësztűl dógozik az embër.