Sándor. Gall Mihály (neje: Tóth Ilona) és neje első férjétől származott - András és Ilona kapták az armalist I. Lipóttól 1690 márc. 12-én. Kihirdették Heves és Külsőszolnok megyékben 1690-ben. Az eredeti armális a Heves m.-i levéltárban. Ősi fészkük Tar volt, de elszármaztak Törökszentmiklósra, Gyöngyöshalászira, Cibakházára, Domoszlóra, elágaztak Pásztó, Kömlő, Tiszapüspöki, továbbá Nógrád- és Pest megyékbe is. Az armálisban említett András fia András fia Miklós fia Imre fia György a XVIII. sz. második felében Félegyházán lakott. Ugyancsak az armálisszerző András fia András fia György fia János fia Mihály (neje: Tóth Borbála) fia Lőrinc a VIII. sz. vége felé Jászfényszaruban lakott. Címer: kékben, zöld alapon oroszlán. Sisd: nyilt sasszárny között kardot tartó, vörösruhás könyöklő kar. Takaró: kékarany-vörösezüst. (12903/1806, 5689/1807. c. sz.)

Sándor (lokodi) székely család, nemessége Udvarhely-Székbői 1786. június 19-én legfőbb helyen igazolva (LIII. 490.). Szolnokra Ákos jött 1919-ben. Itt a kir. járásbíróság elnöke volt, (N. I. X. 48.; Kemp. IX. 225.)

Sántha (kiscsepcsányi). Nyitramegyei eredetű család. Pál 1629. máj. 8-án Ferdinándtól újított címeres nemeslevelet nyert. Egyik unokája László, Biharmegye alispánja. Egyenes leszármazottja Margit (férje: szentkirályszabadjai Szőke Kálmán. L. Szőke). (N. I. X. 50., Kemp. IX. 231.)

Sárkány (kérszigeti) ugyanottani adományos birtokos család. (Kemp .IX. 239., O. E. 250.)

Sárközy (nagybócsai) hontmegyei család. Nemességet Mihály 1628-ban II. Ferdinándtól nyert. A család kiváló tagja János Pestmegye h. alispánja. Mihály, Heves- és Külső-Szolnok táblabírája házassága révén a roffi Borbély-családdal került rokonságba. Leszármazói közül Ferenc és neje nagybócsai Sárközy Johanna fia György jött megyénkbe, Szolnokon helyettes polgármester, városi tanácsnok volt. Juhász Rózával kötött házasságából származnak: 1. Ferenc (neje: horai Horánszky Arany, leánya: Marianne), 2. Gyula (neje: Horváth Mária) és 3. György dr., Szolnok város h. polgármestere, városi tanácsnok (neje: Tóth Katalin, gyermekei: György, Gedeon és Pál) (Kemp. IX. 251., O. E. 250.)

Scheftsik (szolnoki). Az árvamegyei Námesztóból Jász-Nagykun-Szolnokmegye területére költözött György és neje Árvay Katalin házasságából származó István, földbirtokos, Szolnok város polgármestere 1884. évben kapta a magyar nemességet és 1885-ben a szolnoki előnevet. A nemességszerzőnek Szkicsák Karolinnal kötött házasságából Mezőtúron, 1851-ben született István-Mihály nevű fiának nemes Hajdu Erzsébettel kötött házasságából származnak: 1. Karolin (Ádámfi Jánosné), 2. István, a szolnoki központi járás főszolgabírája (neje újvárosi Vigh Boriska, fia István), 3. Katalin (nemes Mészáros Béláné, l. Mészáros), 4. Erzsébet (első férje ifj. Nerfeld Ferenc. második férje koronghi Lippich István, l. Lippich), 5. György, vitéz, dr., vármegyei főlevéltáros, szkv. főhadnagy (volt neje: udvardi és kossuthi Kossuth Ibolya), 6. János pusztapói földbirtokos (neje Jurenák Katalin, gyermekei János és György). (Kemp. IX. 270.)

Schilling (báró) család tiszaszentimrei birtokos Canstattból származik. Báró Schilling Frigyes (neje: báró Jósika Valéria) és fia Vilmos (neje: bajczai Beliczey Klára) szerepelnek megyénkben. (Kemp. IX. 273).

Séllyey dévaványai nemes család. (Kemp. IX. 314., O. E. 251.)

Semsey (semsei) család első ismert őse Frank sárosi főispán, ki Zsigmond királytól 1426-ban Chirke Péter alattyáni, jánoshidai és kéri birtokai egy részére kapott adománylevelet. (N. I. X. 135., Kemp. IX. 317-319., O. E. 252., N. I. XIII. 352-355.)

Simay. Karácsonyi: Békés m. tört. III. 248.

Simon. Nemes család, a nemességet 1630-ban III. Ferdinándtól Pál szerezte. A család egyik ága Komárom- és Zalamegyében élt. Pál és János 1822-ben nemességét Heves- és Külső-Szolnok vármegyék Egerben tartott közgyűlésén hirdették ki. Pál leszármazói közül Dezső közigazgatási bíró volt. Nyugalomba vonulása után kisujszállási birtokán élt és a református egyház főgondnoka volt. Deési Daday Gizellával kötött házasságából: 1. Elemér (aki dezséri Boleman Ilonát, B. Lajos és nemes Hajdu Gizella leányát vette nőül, gyermekeik: János és Katalin), 2. Dezső, 3. Jenő, kinek fia Jenő tüzérhadnagy Kaposváron, 4. István, 5. Pál, 6. Gizella (dr. Herczegh Béla orsz. gy. képviselő özvegye) és 7. Irén (férj. Lelovich Gyuláné) gyermekei származtak. Nagy részük ma is Kisujszálláson és a megyében él. (Kemp. IX. 360.)

Soltész-Nagy borsodmegyei nemes család. Nemességét 1637-ben nyerte. A család tagjai közül Kálmán miskolci polgármester és országgyűlési képviselő volt. Megyénket az 1775. évben beköltözött István ága érdekli, mely nemességét 1807-ben igazolta. Ezidőszerint István és neje Szép Erzsébet házasságából származó Pál és néhai Pál és neje Lindebner Ida házasságából származó Imre és Elek élnek Karcagon. A család nemességére vonatkozó adatok a miskolci megyei levéltárban őriztetnek. (Kemp. IX. 400., IX. 566.)

Somogyi alattyáni birtokos. (Kemp. IX. 408-413., Kemp . IX 568.)

Sréter (szandai) Tiszaszentimrén volt nagybirtokos család, utódai a tiszaderzsi Losonczy- és Szilassy-családok. (N. I. X. 342-354., Kemp. IX. 436, 437., O. E. 258.)

Steer (csicsópolyáni) Ferenc, volt cs. és kir. kabinetirodai titkár, báró Fechtig-családba nősülvén, birtokos. (Kemp. IX. 442-444.)

Steösszel (rapini) Tiszasason és Kürtön birtokos, régi család. Kristóf hevesmegyei alispán volt. (O. E. 258.)

Sváby-családból Lajos Kunszentmártonban ügyvéd. (Kemp. IX. 480., O. E. 262.)

Szabó de Besenyő. Az armalist - Máté nyerte III. Ferdinándtól 1639 máj. 31-én. Kihirdették Borsodban 1640 ápr. 16-án. (Nob. 1844. f. 134, 1847 f. 52; 1163/1848. külügym.) Az 1724-iki invesztigációkor - György besenyei Iakos felmutatta Borsod m.-i 1640-iki bizonyítványát a - Máté részére adott armális kihirdetéséről. - János fia házasság útján Jászapátira került (Heves 1791. 521. sz.). - András, Tamás, Péter, 1698. ápr. 23-án donációt kaptak Besnyőre és Tepéspusztára.

Szabó (misztótfalusi) mármarosmegyei nemesi család, nemességüket 1600 körül erősítették meg. Megyénkben Sz. Elemér dr. kórházi főorvos szerepel (neje: nemes Mészáros Katalin, gyermekei: Elemér és György). (N. I. X. 420-447., Kemp. X. 6-43., O. E. 262-268., N. I. XIII. 358.)

Szabó de Várad. János, Mihály, István kapták az armalist III. Ferdinándtól 1655 ápr. 18-án. Kihirdették Sárosban 1655 okt. 27-én. Az impetrator Mihály fia Mihály fia Mihály fia János, kinek három fia Péter, Zsigmond, János közül Zsigmond a szilvásujfalusi (ahol született) ref. templom harangját ellopván Kisujszállásra szökött. Az említett Péternek két fia volt: János és György. - Jánostól szül. János nevelő volt 1835-ben a br. Vay Miklós borsodi főispán családjában. György fia János devecseri ref. pap lett, aki a másik Jánossal pereskedett. (14872/1835. c. sz.)

Szabóczky Márton jászapáti lakos 1724-ben Heves m-ben a Lipót által 1659 máj. 28-án - Istvánnak (neje: Ilona) és gyermekeinek: Pál, Imre, Márton és Jakabnak adott és 1661, majd 1666-ban Heves-Külső-Szolnok megyékben kihírdetett armalissal igazolta nemességét. (Heves Inv. B, 17.) - Márton fia Pál nemes mileticzi, István, Jakab topolyai lakosok voltak 1773-ban (Heves lt. 1773-146. A.) Címer: kék pajzsban, zöld mezőn. ágaskodó oroszlán, jobbjában 3 búzakalász. Sisd: címeralak növekvőn. Foszlány: aranykék-ezüstvörös. (Másolat a hevesmegyei lt.-ban.)

Szalay (almási) abaújmegyei ősi nemesi családból Szalay Antal és neje szemerei Szemere Erzsébet fia János (1865--1932) költözött megyénkbe, hol a vármegyei gazdasági egyesület titkára, igazgatója és alelnöke, valamint a Szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztár igazgatója és a ref. egyház főgondnoka lett. Felesége: koronghi Lippich Ilona (sz. 1879, meghalt 1933). Gyermekei: Szabolcs, vármegvénk aljegyzője, tb. főszolgabíró és Zoltán. Szalay János testvérének Józsefnek fia Pál, a vm. gazd. egyl. igazgatója; neje temesszlatinai Brinzey Katalin, gyermekei: Attila és Csaba. (Kemp. X. 61., Kemp. XI. 603-604.) Szalay. Az armalist - Pál (neje: Vevorkova Magda) testvére: János stb. kapta 1658 ápr. 25-én. Kihirdették Nyitra vm.-ben 1660-ban. Komárom vm. 1746-iki bizonyítványa - György fülöpszállási lakos részére (Jász-Nagykun-Szolnok m. lt. Capsa II. f. 2. No. 33.) - György fülöpszállási lakost felvették Pest m. nemesei közé. (János és fia István bemutatván Komárom vm.-nek a Dánielnek és Pálnak 1658-ban adományozott armalisra vonatkozó bizonyítványát, kihirdettetnek 1754-ben; nemességszerző Dánielnek fia Péter dunavecsei lakos és fia Péter 1755-ben; István dabasi lakos 1756-ban; József, György és Pál 1763-ban; Péter dunavecsei és György fülöpszállási lakos 1766-ban; Sándor dabasi birtokos és fiai: Dámel és Pál ugyancsak Komárom vm. biz. a 1792-ben; István (Dabason lakott István fia) 1795-ben; Pál ügyész 1840-ben kihirdettettek és bizonyítványt kaptak. A család leszármazási táblája a nemességszerző Dánieltől 1658-tól kezdve: Acta Nob. ex 1813. No. 3141. jel. alatt. Táblabírónak kineveztettek: Mihály 1804; Pál 1836; György 1837; Sámuel, Antal, József és Pál 1861-ben.

Szánthó Békésmegyei nemes család, 1821-ben vétetett fel a nemesek sorába Pál és ennek fia Albert. Vármegyénkben János fia Antal és neje Kötőnyi Ida leánya Sarolta (Bársony Józsefné) él. (N. I. X. 478.)

Szapáry (muraszombati, szécsiszigeti és szápári) nemes és gróf. A család első ismert őse 1550 körül élt Veszprémmegyében. Kitűnő tagjai közül: Péter Veszprémmegye alispánja, alországbíró, aranysarkantyús vitéz, Géza főudvarmester és Fiume kormányzója, Gyula aranygyapjas vitéz, tárnokmester és miniszterelnök, László Fiume kormányzója, Magyarország első londoni követe volt. A grófi rang adományozásában 1722-ben Miklós és Péter testvérek részesültek. Megyénkben a családból Gyula m. kir. miniszterelnök Orczy réven volt birtokos, neje: gróf Festetics Karolina, fiai: 1. Gvörgy kamarás, vármegyénk főispánja (neje: Markovich Mária csillagkeresztes hölgy, fia: Gyula, leányai: Paula és Klementina, pusztataskonyi birtokosok), 2. József v. b. t. t., József főherceg főudvarmestere, huszárezredes. Gyula miniszterelnök első unokatestvére László (neje gr. Grünne Marianne), fiuk Frigyes kamarás, v. b. t. t., máltai lovag, v. pétervári nagykövet (neje Windisch-Graetz Hedvig hercegnő, gyermekeik: László, Mária és Gabriella. (N. I. X. 479-485., Kemp X. 71.)

Szarka (tivadari, kisari) család nemességét Szarka István I. Lipóttól, a XVII. sz.-ban nyerte. A nemesi levél eredeti példánya a család birtokában van. A család tagjai Komárom-, Szatmár- és Bereg vármegye közéletében szerepeltek. A beregi ág egyik leszármazottja Gyula földbirtokos, a Felsőtiszai Ármentesítő és Vízszabálvozó Társulat nyug. igazgató főmérnöke - apja László táblabíró, anyja verkóczi Budaházy Ilona - költözött vármegyénkbe. Felesége Polgár Margit, gyermekei: 1. Gyula dr., főispáni titkár, 2. György okl. gazda, 3. Margit (dr. Kacsóh Bálint jogakadémiai tanár neje) és 4. Gábor. (N. I. X. 494., O. E. 272.)

Szekeres a. n. Terestény. (Nob. 1795. f. 51, 1803. f. 58; Vas G 3. prot. 431.)

Szekerka Pál kunszentmiklósi lakos és fia Pál felvétettek Pest vm. nemesei közé. (Lib. reg. XL. 443. 897.) - János, Sámuel, András, Pál és ifj. János Túrócz vm. bizonyítványával 1801-ben Pest vm. nemesei sorába felvétetett és ugyanakkor ki is hírdették. (N. L. II. 351. Címerp.: P. P. fasc. 169. No. 58.)

Széky (széki). Hevesmegye e régi családja megyénkben is több helyen volt birtokos. (N. I. X. 574., Kemp. X. 105., O. E. 274-277.)

Szele (olchai). Régi erdélyi család, a nemességet 1580-ban Mihály kapta. Szolnokmegyébe Márton és zágoni Kónya Amália fia Béla került, kinek Sonkovits Matilddal kötött házasságából Béla származott. Utóbbi neje Ludányi Sarolta (fiai: Béla és György) Szolnokon élnek.

Szemerédy, most Bory (Jászberény). (Hont A. 16. B. 12; Nob. 1794. f. 29, 1793. f. 140; 4414, 8945/1793. c. sz.)

Szemes de Bikásőszi (Túrkeve) 1646. (Bihar fasc. 1. No. 68. Nob. 1828, 1826, 1793, 1792.)

Szentgyörgyi István (neje: Gomba Erzse) fia István (neje: Antal Erzse) gyerm.: János, Kata kapták az armálist III. Károlytól 1715 ápr. 12-én. Kihirdettek Hevesben 1715-ben (Heves 1715. 668. l.). Az armalisszerző István nemességéről Jászberényben 1772. febr. 8-án tanuvallatást eszközöltek. (Jnkszoln. lt. Capsa II. fasc. 3. No. 13; 13043/1812 c. sz.)

Szentmiklósy a. n. Nagy János igazolta nemességét és Jászberényből Gyöngyösre költözött 1713-ban. (Heves 1713. 309. l.)

Szilassy (szilasi és pilisi). Régi nagy család, mely már 1330 körül mint Dorozsma és Szentmihály ura szerepelt, 1453-ban Pándon és Pilisen, majd 1562-ben fenti községekben új adományt szerzett. István Losonczy Amáliát vette nőül. Gyermekei: Ida és László tiszaderzsi birtokosok, Amália pedig Irsay András kamarás neje. (N. I. X. 718-721., Kemp. X. 178-179.)

Szinnyei-Merse-család őse Benedek IV. Béla királytól 1258-ban kapott donációt. Megyénkben szereplő Félix volt országgyűlési képviselő első nejével zeykfalvi Zeyk Jankával kötött házasságából Pál és Félix (nős Pfeiffer Antóniával) származtak. Második neje szécsényi Baghy Béla özvegye, egerfarmosi Kandó Irén. A család nemessége az 1754/55. nemesi összeíráskor Sárosmegyében igazoltatott. A család másik ágából származó József gattájai Gorove Erzsébetet vette nőül megyénkből. (N. I. X. 737.; VII. 421-424., Kemp. X.190., VII.157-161.)

Szitás Mihály (neje: Busi Zsuzsa) fia Dévaványáról Jászkisérre költözvén Heves vm.-től 1807-ben nemesi bizonyítványt kapott. (Heves 1807. 815. és 1106. l.)

Szivák (Lukács) Mártonnak és nejének, valamint fiainak: Tamás, István, Miklós, Mihály, és Gergelynek I. Lipót 1667-ben adott armális levelet. Kihirdették Biharban (Lib. reg. L. 426. 431; Karácsonyi: Békés m. III 251.) - Istvánról és Miklósról tanuvallatás Jászberényben 1769-ben (Szolnok m. lt. C. II. fasc. 2. No. 27.) - lmre dr. orszgy. képv., pestmegyei birtokos és Pest vm.-nek 1876-ban kinevezett tb. főügyésze, valamint gyermekei: Margit, Irén és Imre a bemutatott leszármazási oklevelek alapján kihirdettettek 1898-ban. (N. L. II. 382.) bizonyítványt kaptak Hevestől (Heves 1727. 139. sz.). 1724-ben György fiai: Márton és Mihály, Illés fia Mátyás, Tóbiás fia György szentdomokosi lakosok voltak, 1754-5-ben Csányon és Cibakházán is laktak. Címer: kékben fiókáit vérével tápláló pelikán. Sisd.: növekvő ezüst egyszarvú. Takaró: kékarany, vörösezüst.

Szodoray (érszodorói). A XVI. századból levezethető szilágymegyei család. - László kisguthi Guthy Máriát vette nőül és Tiszavárkonyban lett birtokos. Gizella nevű unokájában ez az ág kihalt.

Szőke (szentkirály-szabadjai). Veszprémmegyei eredetű család. Nemességének eredete ezidőszerint nincs felderítve. (Kemp. X. 221., Kösz. 382. Csoma 57172. Gen.) A veszprémmegyei levéltárban elfekvő okmányokból azonban kétségtelenül megállapítható, hogy Antal 3 fia közül Mihály királyi preceptor volt és Veszprémmegyében régi nemességét 1713-ban igazolta. Mihálynak Csajághy Annával kötött házasságából származó János és Péter, valamint Nikházy Erzsébettel kötött második házasságából származó gyermekei közül Pál I. Lipóttól 1703-ban donációs levelet kaptak Szentkirály-Szabadjára. Innen a nemesi előnév. Megyénket Péter fia Péter fia Mihály és Papp Juliával házas István 10 gyermeke közül Antal érdekli, kinek Mészáros Juliával kötött házasságából származtak: Kálmán, Irma és Zsigmond. Kálmán Taubinger Vilmával kötött első házasságából származtak Gyula (felesége: kisjátszi Szeless Margit), Béla (első neje: Bottlik Olga; második neje: Zehmajer Irma) és Lajos; kiscsepcsényi Sántha Margittal kötött házasságából pedig Barnabás, Vince, Kálmán dr. (neje: Poliány Edith) és Margit (Brandt Vilmos ny, főispán, orsz. gy. képviselő felesége) Pusztakengyelen birtokosok. (Kemp. X. 221.)

Sztriha (dreskóczi) trencsénmegyei eredetű nemes család; nemességét III. Ferdinánd király a felsődreskóczi három udvartelek adományozásával erősítette meg 1639-ben, de a család már ezt megelőzően is birtokolt Dreskóczon és Csuklászon udvartelkes birtokot. A család nemességét, melynek egyik leszármazottja Jenő kir. ügyész, a Belügyminiszter ennek személyi lapján is igazolta. (Kemp. X. 238 , N. I. X. 876.)

Szűcs (tasnádi) most Tasnády-Szücs. A Fráter-családtól való leszármazás révén Tiszavárkonyban volt birtokos. A megyéből elszármaztak. Ez ágból való Tasnády-Szücs András cs. és kir. kamarás, máv igazgató.

Szűry. Az armálist Szőry (!) András (neje: Hagymási Judit) gyermekei: András, János, Erzse kapták Lipóttól 1700 okt. 31-én. Az armalis alapján Sándor fiai Mihály, Sándor és Gábor 1789-ben; István (László fia) somogymegyei fiskális 1807-ben; András halasi lakos és fiai András, László, István és Antal 1831-ben; István halasi lakos és fiai István, János és László 1835-ben; Sándor és fia Lajos 1835-ben Pest vm.-től nemesi bizonyítványt kaptak (Acta Nob. ex 1831. No. 2479; N. L. I. 401, II. 374; Acta Nob. ex 1817. No. 4135; P. P. fasc. 126. No. 29.)