Laczka. Az 1647-ben kelt armalist - János 1827-ben Hevesben kihírdettette (Heves 1827. 1073.).

Lados. Hevesben 1746-ban tanúk vallották, hogy a család Jászladányban lakott és armalisát is látták.

Laykó Mátyás (neje: Zsady Dóra) leányai: Anna, Zsuzsa; valamint testvérei: István és András kapták a nemességet 1678 máj. 18-án. A nemességszerző István (neje: Kovács Erzse) fia István jászladányi lakos 1719-ben bizonyítványt kapott Hevestől (Heves 1718. 1138. l.) Ugyanezen István fia János fia János fia Pál fia János Szajolból Kunszentmártonba költözött 1823 után és 1846-ban bizonyítványt kapott Hevesből (Heves 1846. 2253.).

Lendvai Pál, Sándor és István árokszállási lakosok (ez utóbbi ottani plébános) 1724-ben Hevesben igazolták nemességüket Veszprém- és Hevesm.-ék bizonyítványaival (Heves B. 45. l.).

Lipcsey (bilkei). Beregmegyei eredetű család, ősük Karácson 1260 körül tűnt fel. A családból vitéz Lipcsey Márton, a vitézi rend törzskapitánya, vitézi telket nyert vármegyénkben. (N. J. 117., N. I. VII. 117. old., Kemp. VI. 387. old., O. E. 172.)

Lippich (koronghi). A család Vasmegyéből került először Szelevényre, majd Szajolba. Gusztáv (sz. 1848, apja: Imre, anyja: forintosházi Forintos Franciska 1899-től 1905-ig Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja. A Szolnoki Művészeti Egyesület, a Szolnoki Mezőgazdasági Takarékpénztár stb. elnöke volt. A közéletben élénk részt vett 1916-ban bekövetkezett haláláig Felesége: szajoli Fejér Vilma. Gyermekei: 1. Margit (gyóni Zlinszky Gyuláné, l. Zlinszky); 2. Ilona + 1933 (almási Szalay Jánosné, l. még Szalay); 3 István, volt főispán (neje: szolnoki Scheftsik Erzsébet) szajoli birtokos. (K. VI. 390. old.)

Lóczy Mihály egri lakos (neje: Nagy Magda), valamint testvére - János és ennek fia Mihály kapták az armalist 1718 júl. 22-én (Hird. bejegyezve Heves 1719. 1171. l.; Lib. reg. XXXII. 138.). A nemességszerző János fia Mihály elvette Vihályos Ilona jászapáti nőt, oda költözött; fiai: Mihály, István, Mihály (n.: Makó Zsuzsa) gyermekei: Mihály, Ferenc Pál, Imre, Gergely; István (n.: Horpács Zsuzsa) fia: Mátyás. Mindnyájan jászapáti lakosok.

Lossonczy (losonczi). Nógrád vm.-ből származó család, első őse Szigyártó Tamás 1626 május 6-án Bécsben II. Ferdinánd királytól címeres levelet kap. A család a XVII. sz. végén a Lossonczy-Szigyártó kettős nevet használja, a XVIII. sz. elejétől kezdve pedig losonczi Lossonczy néven szerepel s a XVIII. sz. közepén Nógrád-, Gömör-, Borsod-, Zemplén- és Abaúj vm.-ben volt nagyobb kiterjedésű birtoka. - István és András résztvett Budavár felszabadításánál. István Nógrád vm. alispánja, fia István 1699-ben a megye aljegyzője, II. Rákóczi Ferenc kedves híve, az Oeconomicum consilium tagja, 1716-ban a megye alispánja. Fia László 1728-ban a távollévő gr. Forgács Ferenc helyett követ, ennek fia Károly Borsodba költözik, 1787-ben a megyei kir. tszék elnöke s több vm. táblabírája. Leszármazói közül a közpályán szerepeltek: József cs. és kir. alezredes a 12. (palatinus) huszárezredben, 1848-ban mint százados a prágai júniusi forradalom leverésénél tüntette ki magát, fia :István m. kir. curiai bíró, ennek fia István sz. 1883-ban, ny. m. kir. huszárőrnagy, számos hadikitüntetés tulajdonosa, jelenleg felesége, roffi Borbély Etelka tiszaderzsi birtokán gazdálkodik. Megyénkbe az oroszok által feldúlt Losoncról előbb Fegyvernekre, majd neje, Sréter Petronella katymárdi birtokára László jött 1849-ben és 1861 november 18-án Heves- és Külső-Szolnok vmegyék táblabírája lett. Gyermekei: 1. Mihály, 1833-1923, leánya Amália + 1925. (Szilassy Istvánné); 2. Antal; 1839-1913 , alszolgabíró, 1870-74-ig a 8. huszárezredben szolgalt, egyideig .pta-ecsegi földbirtokos; 3. Izabella + 1886. (roffi Borbél Miklósné); 4. Gyula 1856-1933, rövid ideig Pta-Ecsegen gazdálkodott. Ismert sportsmann es lótenyésztő volt. - A család nemességét és előnevét a M. Kir. Belügyminiszter 1911. nov. 30-án ifj. losonczi Lossonczy István cs. és kir. huszárhadnagy részére BM. 160.687/I-a. sz. a. igazolta. (Mocsáry A.: Nógrád vm. Pest. 1826. I-IV. k. Magyar Nemzetségi Zsebkönyv II. r. I. k. 404-406. l. (színes címerképpel). Borovszky: Nógrád vm. Monográfiája. Forgon: Gömör-Kishont vm.-ék nemes családai. Kolozsvár, 1909. Thaly K.: Századok. .1881.. évf. 776. l. Thaly K.: A gróf Bercsényi cs. története. III. k. 483. l. Kemp.: VI. 416., XI. 449. OE. 174.)

Lökös de Bikkszög. Már a XVI. században Bökkszögön (Gömör m.) volt a család. - János (a Gergely fia) alsószentgyörgyi lakos Gömör m. 1796-ki bizonyítványát hírdettette ki Hevesben 1824-ben. - József (n.: Vigh Kata) gyermekei: József, Antal, István. (Heves 1824. 955.).

Luby (benedekfalvi) család Tiszaugon volt birtokos. (N. I. VII. 189., Kemp. VI. 425.)

Lukács de Sikátor. Az armalist III. Ferdinándtól 1646-ban kapták - Imre (neje: Tóth Ágota) gyerm.: Balázs, Péter, Benedek, Anna, Orsolya, Margit, Dóra, Ilona, továbbá testvére - Jakab (neje: Koós Anna) gyerm.: Albert, Balázs; Anna, Erzse, Zsófia. Sikátorról származtak Gyöngyösre. Benedek a Heves m.-től 1745-ben kapott bizonyítvánnyal Jászárokszállásra költözött, de leszármazottjai Tiszapolgárra mentek.

Lukács l. Szirák.

Maár-család. Nemességét Benedek 1655-ben Ferdinándtól kapta Veszprémmegyében. Zsigmond és János kunszentmiklósi lakosok 1838-ban Veszprémmegyétől kaptak nemesi bizonyítványt. Az alattyáni birtokot Lajos és neje Balogh Izabella .fia Zoltán, majd ennek örökbefogadott fia Maár Tóth Lajos örökli, ki jelenleg is Alattyánon él. A család leszármazása teljesen igazolva. (Kemp, VII., l. Veszprém L. T., N. I. VII. 1.)

Magyar (legenyei és csörgői) nemes családból Dezső a nagyváradi konvent 1329-ben kelt bizonyítványa szerint Szabolcsmegyében volt birtokos. Dezső testvére Pál, ghimesi várnagy szintén Szabolcsmegyében Ajak, Demecser, Pátroha és Tass földesura. 1337-ben a Hunt-Pázmán nemzetségtől a szabolcsi Kék helységet is megveszi. Pál fiutód nélkül halt el, a később Zemplénmegyébe átszármazott család Dezsőtől származik. Mihály fia András Zemplénmegyében Legenyén és Csörgőn birtokos, innen a család előneve. András fia György, dédunokája Imre-Lajos (1913-ban Karcagon tanítónak választva) ma is megyénkben él. Imre-Lajos neje tállyai és nagybocskói Szikszay Ilona, gyermekei: Ilona (férj.: Nagy Károlyné), Mária-Zsuzsanna (férj.: Mile Barnáné) és Anna-Erzsébet Karcagon élnek. A család nemességét legutóbb Zemplén vármegye ítélőszéke előtt 1799-ben igazolta. (N. I. VII. 240.)

Magyary-Kossa (nagysarlói). Csallóközből származik. Református eredetű papi család. István nagybányai Horthy Jolánt, nagybányai Horthy István és Puky Amália lányát vette nőül. Gyermekei: István (neje: báró Uray Etelka +), Béla kamarás + (neje báró Neitzenstein Pia Margit), Géza kamarás +, Pál + és Ödön +. Béla fia István felvette a Reitzenstein nevet is. Neje: váraji Návay Alice. (N. I. VI. 562., VII: 242, 243. old., Kemp. VII. 24, 25, 26, 27, 28. old.)

Majzik. A nagykiterjedésű hevesmegyei Majzik-családból, melyből alispán is származott, ezidő szerint Nagykörüben Majzik Antal birtokos él. (N. I. VII. 266, 267., Kemp. VII. 38, 39; 40. old., O. E. 178, 179, 180, 181, 182, 183, 184.)

Makay (makói és elei) család megyénkben Tiszainokán birtokolt. - Imre leánya Julia, dr. Osváth Albert neje lett. (N. I. VII. 267., Kemp. VII. 141. old., K. XI. 456., O. E. 185. old.)

Makó (kerekgedei). Kerekgedéről Gömörmegyéből költözött 1695 körül Jászapátiba. A család eredetét a sárosmegyei Zbóró várába vezeti vissza, egyik őse II. Endre jeruzsálemi hadjáratában 1217 körül, mint keresztes vitéz vett részt. A család később több ágra szakadt és nemcsak a magyar vármegyékben, hanem Erdélyben is elterjedt. A család régi nemességét II. Ferdinánd (1635-ben) Albert és Imre egytestvérek, valamint utóbbi fiai: Lőrinc és Pál részére megerősítette. Lőrinc ága 1745-ben részt vett a redemptióban és a jászkunkerületekben vezető állásra tett szert. A család fiága kihalt. Gergely táblabíró nemes Antal Magdolnával kötött házasságából származó Erzsébet (+) kechkeméthi Pethes Antal felesége volt. (L. Pethes-család.) (O. E. 185.)

Makó Lőrinc jászapáti lakos, jászkapitány (neje: Dósa Anna) és gyermekei: Lőrinc és Pál Gömör m. bizonyítványával hirdettettek ki Hevesben 1804-ben (Heves 1804. 747.).

Makra (felsőszilvási). Hunyadmegyei család, már 1217. évben mint lófő-székelyek szerepelnek a Váradi Regestrumban (167. eset). A család nevesebb tagjai Wycha, aki egy istenítéletben szerepel, Benedek, aki Zsigmond ellen pártot ütve, Óbudát elfoglalta, Lukács, Szitnya-vár kapitánya Balassa Menyhért alatt. A család tagjai Bethlen Gábor elítélése után Bihar-, Békés- és Hunyad vármegyékben szóródtak szét. Megyénket a család Pál, Mihály, Zsigmond ága érdekli; ebből származó Zsigmond 1931 óta Tiszasülyön főjegyző. Zsigmond és első neje hetényi, nántüi és zsigvatői Kováts Irén házasságából származó Zsolt, Halász Jolánnal kötött második házasságából Zsigmond élnek a megyében. A család nemességét Bihar- és Békés vm.-ben 1747, 1754-55 és 1761-ben Pál igazolta. Okmányok találhatók a Váradi Regestrumban, továbbá Hunyad-, Békés- és Bihar vm.-ék levéltárában. (N. I. VII. 272.)

Márialaky nemes család. Nemességét Mátyás király idejére vezeti vissza, amikor a család nagy kiterjedésű birtokok felett rendelkezett a Nagykunságban. A család birtoklását II. Ulászló. I. Ferdinánd. II. Rudolf királyok is megerősítették. A család nemességét I. Ferdinánd 1560-ban kiadott hirdetési levelében megerősíti, amit azonban csak 1640-ben hirdettek ki Komárom városában. A család másik ága Debrecenben II. Ferdinándtól 1636-ban kapott nemesi adománylevelet és azt 1639-ben Zemplén vármegyében hirdették ki. Ez utóbbi ágból származó két testvér Budavár visszavételénél esett el. Mihály 11 évig volt Debrecenben városi szenátor, fia Dániel 1772-től Gyomán prédikátor. Dániel egyik unokája József az 1848/49. szabadságharcban, majd Miksa mexikói császár expediciójában vett részt, végül, mint honvéd huszárezredes halt meg. Ebből az ágból származik Imre csendőrezredes, akinek birtokában vannak a családra vonatkozó összes okmányok. Áron, szintén részt vett a szabadságharcban, nemes Tatár Vilmával kötött házasságából származik Jenő, a Középtiszai Ármentesítő Társulat nyugalmazott igazgató-főmérnöke Tiszaroffon (Kemp. VII. 67.)

Márk Ádám majsai jegyző apja, György, 1794-ben Szegedről sót szállítván, Veszprémben a haramiák megölték. Ennek apja Jászapátiban tanácsnok volt (Nob. 1847. 1796.).

Marsó- a. n. Marssó-, illetve Marzsó-család a nyitramegyei levéltár bizonylata szerint 1515-től Verbón élt, ahova a barsmegyei Verebélyről költözött. Nemességét 1282-ig vezeti vissza, amikor Vencel árpádkori új okmánytára IX. kötet 352. lap tanusága szerint IV. (Kun) László király hűséges harci szolgálataiért Marsó fia Pósnak adományozta Bátor hevesmegyei birtokát. 1295-ben ugyanez a Marsó fia Pós a bátori birtokot András egri püspökkel elcseréli Bátonyért és Jedimes egy részéért. Ez utóbbiból keletkezik Pósvár (várrom Hevesben). Bár bizonyítékok hiányoznak, hogy az előbb nevezett Marsó nemes ember lett volna, fia Pós e donáció által kétségtelenül nemességet nyert. A történelem folyamán a család tagjaival sokszor találkozunk, mint katonákkal; a török időkben Esztergom várát 1543-ban Joannus Baptista Marsó védte csapatával s mivel abban az időben csak nemes ember tarthatott sereget, nyilvánvaló, hogy a család ez őse is nemes volt. Az 1665-ben kelt nemeslevél tehát már régi nemest részesített új donációban. A család egyik későbbi sarja, György, 1755-ben visszaköltözött a hevesmegyei Maconkára, amely előbb nevezett Bátony közelében van és a bátonyi püspöki birtokhoz tartozott. Megyénket a család György-ága érdekli, akinek György nevű dédunokájának Putnoky Klárával kötött házasságából származó László fia György Lőrinc nevű második fiától guttaházi Móritz Ottiliával kötött házasságából származó Béla, Pál, György (gyermeke György) és Lőrinc (gyermeke Barnabás) Alattyán mellett ma is birtokolnak. (N. I. VIII. 339, Kemp. VII. 91, 102-103, O. E. 187-188.)

Márton (zsarolyáni) család megyénkben is több helyen birtokos volt. A család a kerepeczi Kerepeczyek egyik ága, amelyből Werbőczy István nádor, a Corpus Juris szerzője is származott. Miklós fia János 1378-ban Beregmegye alispánja, fiának Lászlónak (1406) János, Miklós és György fiai, valamint Miklósnak Márton és Barnabás fiai királyi emberek voltak. Márton fia György (1459-ben kerepeczi, 1466-ban zsarolyáni birtokos) vette fel a Márton nevet. György fia Péter donációt kap Thybatelek és Kencsé-re. Vármegyénkben egyik leszármazottja Sámuel fia Sámuel (sz. 1762) szerepel először a pestvármegyei ágból, felesége nemes Biczó Éva. Fia Lajos (1800-1860) több vármegye táblabírája (Abony), fia Ferenc (1833-1898) írói néven Abonyi Lajos jeles regény- és népszínmű-író, a Kisfaludy-, Petőfi- stb. társaságok tagja, neje Tasnády-Szücs Klára (Szücs Ábrahám és Fráter Borbála leánya), fiúk: Lajos (sz. 1876) abonyi birtokos, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, jeles archeológus, felesége nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Ida (Rakovszky István v. b. t. t. és szilasi és pilisi Szilasy Ida leánya). Szépapja Sámuel birtokos volt Hevesen, Kiséren és Tiszasülyön is. Leánya Mária (1798-1868) nemes Matolcsy Lászlóné, ennek fia Matolcsy Károly (neje: báró Kaas Melánia), Terézia (Gyöngyös-Halászi Vadász Jánosné). Sámuel Benjamin nevű testvérének fia Sámuel tószegi birtokos 1. neje enchi Széll Zsuzsanna, 2. neje gróf Grünne Mária. Sámuel nővére Sára (1813-1889) görzsönyi Vargha János neje. Fiúk Vargha Gyula államtitkár és ismert író. a Kisfaludy-társaság tagja és a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke (neje: szemerjai Szász Polixénia). Sámuel József nevű testvérének fia József (1798-1830) gyermekei: 1. Ida (1834-1909, férje érkeserűi, Andrássy Ignác abonyi birtokos, leánya Ida Zrumetzky Béláné, Szolnok); 2. József (1840-1916, neje ruttkai és nedeczei Ruttkay Terézia). (N. I. VII. 348-349, 350. old., Kemp. VII. 95. old.)

Mátyus Ferenc szelei lakos Borsod m. bizonyítványa alapján 1728-ban; - Pál 1765-ben; - .Mihály és András 1823-ban; - János, valamint gyermekei: Izidor és Klotild Pozsony m. bizonyítványa alapján vétették fel magukat a Pest m.-i nemesek közé 1840-ben (Pest B. 24.; Nob. 1819, f. 93.). Nemes Mathyus család címere: kék mezőben páncéloskar egyenesen tartott kardra felszúrt (török) fejet tart. .Dísz: korona felett pajzsbeli alak. Foszlány: arany-kék. Kívül két oldalt kifelé néző szőke, kibontott hajú, szárnyas alak, fejdísszel.

Megyery János és fia István Pest megyének bemutatták armalisukat és kihirdettettek 1702-ben, (N. L. I. 276,; Nob. 1806, 1805, 1804, 1805, 1802; Címerpecsét: P. P. fasc. 110, No. 18.)

Melegh. Nemességüket Lipót kir.-tól kapta 1667 márc. 21-én - István bocsi lakos és társai. 1699-ben - Máté, 1724-ben Gergely és Béla, 1754-5-ben Gergely, István, János, Mátyás, Menyhért bocsi lakosok voltak. A XIX. sz.-ban Pusztamonostoron és Jászárokszálláson is laktak. (Heves 1833. 2203. l.) Címer: kék pajzsban, zöld alapon máglya lángja felett emberi szív. Sisd: 3 fiókáját vérével tápláló pelikán. Takaró: kékarany-vörösezüst. A család tagjai közül Ferenc és családja Jászárokszálláson él. (N. I. VII. 410., Kemp. VII. 147., O. E. 192.)

Mester (szathmári) családból címeres levelet 1690-ben M. András nyert. (Kempelen VII. 165.) Megyénkbe Károly, volt főszolgabíró, ny. pénzügyi tanácsos költözött (felesége: felpéczi Ihász Mária). Gyermekeik: Géza, Károly, Liliom, Mária és Iván Szolnokon laknak.

Mészáros. A család 1675. évben kapott nemességet. A megyénkben most is előkelő szerepet játszó család Andrástól származik, aki Mezőtúrra költözött. Egyenes leszármazója I. Lajos, kinek Bécsi Sárával kötött házasságából származott 7 gyermeke közül a legidősebb, II. Lajos volt a ma is Mezőtúron és környékén élő Mészáros generáció őse; Eszter (Polgár Mihályné), Julianna (Szőke Kálmánné), Teréz (Várady Lukácsné), Lidia (Korda Andrásné), Sára (Petry Mihályné) és Sándor, neje Kerek Berta, gyermekei: Ilona (férj. Istvánffy Gyuláné) és Berta. - II, Lajos és neje Nagy Julianna gyermekei a) III. Lajos, neje nemes Hajdu Ilona (gyermekei 1. Béla dr., főorvos, felesége szolnoki Scheftsik Katalin, gyermekei II. Béla és Katalin (misztótfalusi dr. Szabó Elemérné. L. Szabó); 2. Gizella, első férje Fülöp Ferenc, második Nagy István, gyermeke Gizella (dr. Kiss Jánosné); 3. IV. Lajos, neje Szilassy Irén; 4. Irén, első férje Szilassy Pál dr., kir. főügyész házasságából származnak Irén (Kovács Alajosné) és Pál dr.; második férje Balla József; 5. Zoltán, első neje Barthó Etel, második Cséfalvay Eta, gyermekei: a) Eta, b) József, c) Ferenc, neje Rácz Piroska, gyermekei: 1. József dr., kórházi főorvos (neje: Eisele Melinda, gyermekei: Ferenc és Éva), 2. György, 3. Piroska (Andersen Andrásné), 4. Margit, 5. Arisztid, hősi halált halt; d) Miklós, neje Nagy Ilona, gyermekei: 1. Sándor (neje: Pósa Edith, gyermeke: 1. Sándor), 2. Ilona, 3. Margit, 4. Erzsébet, 5. Miklós; e) Mihály, neje Bordács Berta; f ) Eszter. (N. I. VII. 452-53., Kemp. VII. 169., O. E. 193.)

Mészáros a. n. Nagy. A címeres nemesi levelet II. Ferdinánd adta 1633-ban Nagy a. n. Mészáros Márton, István, Borbála, Kata, Anna testvéreknek. A család sárosmegyei, onnan a nemességszerző István fia Mihály 3 fiával Miklós, Mihály és Istvánnal a revolució után Szaniszlóra (Szatmár m.) költözött. Ennek egyik ága Szilágyba szakadt, ahol a család Szilágyi nevet vett fel. Szilágyi György karcagi pap volt, utódai ma is élnek Karcagon. A másik ága: Mészáros István a redemptio idején telepedett Kisújszállásra, elhagyva az eredeti Nagy nevet. Egy águk Félegyházára került. (Kihirdették Sáros m.-ben 1633 okt. 5.) Címer: kékszínű pajzs zöld mezején ágaskodó kiterjesztett szárnyú, vörösnyelvű griff, balja ragadozásra áll, jobbjában 2 vörös, 1 fehér rózsát tart. Sisd.: kardot tartó vértes kar. Foszl.: kék-fehér, veressárga.

Mészáros de Szoboszló. Báróságot kapott 1794. június 5-én. (Lib. reg. LVIII. 239.)

Mihalkovics vagy Milralovics József, a jászkun kerületek hites jegyzője (neje: Szekeres Erzsébet) leánya Julianna Zsuzsanna kapták az armalist 1834 jan. 23-án. Kihirdették Pest m.-ben 1834-ben (N. I. II. 278.) Nemességszerző pestmegyei táblabíró lett 1836-ban, (Lib. reg. LXVI. 107: Címerp.: P. P. fasc. 46. No. 52; fasc. 179. No. 114.)

Mihályi Péternek ugyanaz a sorsa volt, mint Katona Jánosnak (l. Katona); - mint túrkevei nemes káromkodásért és előljáróinak mocskolásáért 2 hónapot kapott.

Milecz a. n. Hotsiak. (Nob. 1843, 1842, 1841, 1793, 1794, 1792.)

Mlinkó Igen elterjedt család, mely úgy látszik a borsodmegyei Szíhalomból költözött Hevesbe és Egerbe. Mezőtárkányon, főleg pedig Besnyőteleken telepedett meg. A nemeslevelet Lipóttól kapták 1869 szept. 5-én. Mátyás fia Mátyás és fivérei János és Mihály, továbbá János fia Márton és Mihály fia Mihály s Borsodban hirdették ki. Az armalisszerző János fia Márton fia József fia Márton fia István Besenyőről Jákóhalmára költözött és Heves m.-től 1805-ben bizonyítványt nyert (Hves 1805, 973. sz.). 1708-ban Márton esküdt, 1754-5-ben József besnyőtelki birtokos, Lajos 1831-ben esküdt, 1837-ben táblabíró, 1841-ben szolgabíró. Jelenleg a család Besnyőtelkén és Hevesben él.

Mocsáry (bocsári) család régi nemesi család, megyénkben Ferenc Kakatpusztán lakott; gyermekei: Géza, árvaszéki helyettes elnök, Ferenc, Vilma (férje: Kovách Antal orvos), Dénes, nagybérlő. (N. I. VII. 519, 520, 521, 522, 523, 524. Kemp. VII. 236, 237, 238, 239, 240. O. E 196-197.)

Molnár. Az armalist III. Károlytól 1715. szept. 1-én - János és testvérei Márton, István, Gergely és Tamás szerezték. - János neje: Zsófia; - Márton neje Erzse fia András. - István 1716-ban Miskolcról Átányra költözött, ennek utódai 1800-ban Jászkiséren laktak.