A világosi fegyverletétel után megkezdődött a katonai uralom. A kettősmegye császári biztosa Kapy Eduárd, megyefőnöke pedig Földváry János lett. Még 1849-ben bevezették az új rendőri intézményt, majd átszervezték a pénzügyeket, közoktatást és törvénykezést. Heves-Külső-Szolnok vármegyét háromfelé osztották: a szolnoki kerület főnökévé Sütő Jánost nevezték ki. Megváltozott a vármegye területe is: Hegyesbort, Kerekudvart, Alattyánt és Monostort a Jászkun-kerülethez, Dévaványát és Ecseget Békésmegyéhez kapcsolták, Pestmegyéből pedig a szolnoki részhez került Tószeg község.

A Jászkun-kerületek császári kerületi főbiztosául Szentiványi Vincét nevezték ki, a kerületi főbiztosság megbízottja Varga Soma, jászkun-kerületi főnök pedig Kenéz Mihály túrkevei földbirtokos lettek. A tisztikar legnagyobb részét a régi tisztviselők közül nevezték ki. A Jászság és Nagykunság honoráciorainak nagyrésze a községi hivatalokban helyezkedett el. Megváltozott a kerületek beosztása is:. az egész területet járásokra osztották (jászberényi-, jászapáti- és nagykun-karcagi járás).

1854-ben új kormányzati rendszert állapítottak meg a leigázott ország részére. Külsőszolnokot önálló vármegyévé szervezték Szolnok székhellyel és törvényszéket is kapott. Külső-Szolnokmegye területe a Tiszamelléket ölelte fel, hozzátartoztak Hevesmegye Tiszántúlra átnyúló részei, köztük Tiszafüred, Tiszaszőlős, Igar, Örs és Nagyiván is. Az új vármegye a szolnoki, mezőtúri és tiszafüredi járásokra oszlott.

Az önkényuralom hosszú évtizedében a Bach-rendszer merev intézményeitől és a rendszer erőszakos kormányzati rendszerétől vármegyénk népe is elfordult. A Beamtervilág alatt a jobbérzésű hazafiak visszavonultak a kormányzatban való részvételtől. A csend, hallgatás és várakozás évtizede volt ez. Nemzeti érzéseinket híven ápolta a magyarság. A hatvanas évek vége felé reményeink is újra éledtek. Az 1860-ban kiadott októberi diploma megjelenése után a nemzet reménye visszatért: visszaállították a vármegyéket és újra megindult alkotmányos küzdelemben az 1848. évi törvényekért folyt a harc.

Heves-Külső-Szolnok vármegyében Bartakovics érsek, örökös főispán elnökletével december 16-án a jogfolytonosság elve alapján ült össze a megyegyűlés s azon az 1848. évi bizottmány lemondott. A következő napon tartották meg a tisztújítást. Vármegyénk közönségének hazafias szellemére jellemző fényt vetnek e törvényhatósági gyűlés határozatai. Kimondotta, hogy a vármegyében magán kívül semmiféle más hatóságot el nem ismer. Nemsokára megalakult a központi választmány, újra alakították a választó kerületeket is. Az 1861 április 2-re összehívott országgyűlés követválasztásait március 12-én ejtették meg.

A kettősvármegye minden tekintetben az alkotmányosság alapjára törekedett helyezkedni. Tiltakozott az önkényes adókivetés ellen és még az adók önkéntes lerovását is törvénytelen cselekedetnek minősítette. Az önkényuralom az adót karhatalommal hajtotta be, az adóhátralékosokhoz katonákat szállásoltak. Mezőtúron, Szolnokon, Törökszentmiklóson és több más helységben felháborító erőszak kísérte az adóbehajtásokat.

Az országgyűlés feloszlatása után ismét megszünt a megyei élet s vele a rövid időre életre kelt alkotmányosság is. A megye élére Földváry Jánost nevezték ki főispáni helytartóul. Az admmisztrátor legfontosabb feladata a szolnoki törvényszék megszervezése volt.

1863-ban borzalmas aszály sujtotta az Alföldet, különösen az amúgy is gyér csapadékú Középtiszamelléket. Több mint 200 napon át, március elejétől október végéig nem volt eső. A Tisza vízállása annyira lecsökkent, hogy a legtöbb helyen át lehetett rajta lábolni, a mellékfolyók medre teljesen kiszáradt. Az állatállomány csaknem teljesen kipusztult s szörnyű ínség sujtotta a lakosságot. A kormány intézkedései alig enyhítettek valamit a nép helyzetén, sokkal eredményesebb volt gróf Szapáry Gyula akciója.

A provizórium nem sokáig tartott: Deák Ferenc húsvéti cikke után az alkotmányosság újból helyreállt. Az 1865. évi országgyűlési képviselőválasztásokon kerületeink ugyanazokat a képviselőket választották meg, mint 1861-ben.

1867-ben helyreállt a béke nemzet és uralkodó közt s helyreállt az alkotmányosság is. A kettősmegye főispáni helytartója gróf Szapáry Gyula lett s a tisztújító gyűlés első alispánnak Puky Miklóst, másodalispánnak pedig Szolnok székhellyel Halassy Gáspárt választotta meg. Az újraalakult megye legfontosabb teendője a közigazgatás rendezése volt. Élénk lendületet vett a politikai élet, megingult a pártok szervezkedése. Az 1869. évi képviselőválasztás már szenvedélyes pártküzdelmek kíséretében zajlott le.

Az 1870 augusztus 1-én szentesített XLII. t.-c. a köztörvényhatóságokat lényegesen átalakította, modernizálta. Megszűnt az örökös főispánság s a törvényhatósági képviselőtestület összetétele is megváltozott a virilizmus bevezetésével. Az új megyebizottság hozzálátott modern szervezetének kidolgozásához. A kettősmegye szervezkedési szabályrendelete rendezte a tisztikar és kezelőszemélyzet létszámát, hatáskörét, fizetését; szolgabírói járásokra osztotta a területet (vármegyénk területét az ekkor szervezett Felső- Közép-, Alsótiszai és Tiszazúgi járások ölelték fel). Megalkotta az állandó választmány (közigazgatásügyi és tanügyi, pénzügyi és gazdasági, közlekedési és munkaügyi alosztályok) szervezetét, kijelölte a választókerületeket s megalkotta az árvaügyi szabályzatokat.

Az 1872. évi országgyűlési képviselői választásokon a külső-szolnoki részek kormánypárti, a jászkunsági kerületek pedig balpárti képviselőket küldtek a parlamentbe. A Jászkun-kerületek nádori főkapitánya ekkor Kiss Miklós volt.

A következő évben katasztrófálisan rossz gazdasági viszonyok voltak s a helyzetet még súlyosabbá tette a pusztító kolera-járvány, ami még az 1831. évi epidemia arányait is felülmúlta.

A kiegyezéstől 1876-ig Heves-Külső-Szolnok vármegye két tisztújító közgyűlést tartott: 1869-ben, amikor gróf Szapáry felmentése után Bartakovics örökös főispán töltötte be újra e tisztet (első alispán Izsák László lett) és 1872-ben, amikor már Kubinyi Rudolf volt a főispán.

Vármegyénk területének életében korszakalkotó változás következett be 1876-ban, amikor az ez évben hozott XXXIII. t.-c. rendelkezése alapján Heves-Külső-Szolnok vármegye kettészakadt: az ősi külső-szolnokmegyei és kishevesi területeket egyesítették a Jászsággal és a Nagykunsággal s így megszervezték Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét. A Heves vármegyével való közel negyedfélszázados kapcsolat ekkor megszakadt, de megszűnt a Jászkun-kerületek sajátos közjogi külömállása is.

Az új megye szervezését legjobban a Tiszavidék népe sürgette. A külső-szolnokiak már 1870-ben külön vármegyévé akartak alakulni. 1874-ben a törvényhatóságok területi rendezésével foglalkozó országgyűlés a Tiszabalpartot magába foglaló Kunmegye és a tiszajobbparti Heves-Jászmegye szervezésére gondolt. Ekkor már a hevesiek is belenyugodtak a külső-szolnoki területek elszakadásába. Heves-Külső-Szolnokmegye 1876 július hó 17-én tartott utolsó közgyűlésén hirdette ki az 1876. évi XXXIII. t.-cikket. E törvény értelmében Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a következő területekből alakult meg: a Jászságból (Jászkarajenő és Paladicspuszta kivételével), a Nagykunságból, Hevesmegye tiszai alsó-, közép- és felső- és tiszazúgi járásaiból (Tiszafüred, Tiszaigar, Nagyiván, Örs, Örvény és Tiszaszőlős községek kivételével, melyek hevesi területek maradtak) és Heves vármegye gyöngyösi járásához tartozó Kerekudvarból és Monostorból.

Az utolsó negyedszázados korszak imertetését a társadalmi és gazdasági fejlődés jellemzésével zárjuk le.

A mult század ötvenes éveitől kezdve, a nyolcvanas évekig szinte amerikai jellegű fejlődésen ment át vármegyénk területe, amelyben a gazdasági élet gyökeres átalakulására esett a hangsúly. Teljesen kibontakozott a földművelés s az állatállomány is javulásnak indult. Jó példával a tiszamenti uradalmak jártak elől. A mezőgazdasági üzemjavítás és az. állattenyésztés minőségi fellendítése gróf Szapáry Gyula nevéhez fűződik. Az ő elnöklete alatt alakult meg 1857 november hó 8-án a Külső-Szolnokmegyei Lovas- és Gazdasági Egylet. Ebből alakult 1868-ban a Heves-Külsőszolnokmegyei Gazdasági Egyesület, majd 1878-ban a Jász-Nagykun-Szolnokvármegyei Gazdasági Egyesület. A vízszabályozási munkálatok révén óriási területek kapcsolódtak a mezőgazdasági művelésbe, a vetésterületek évről-évre emelkedtek és a vidék gabonatermelése fellendült: acélos-piros búzája világhírre tett szert. Megnövekedett az ipar és kereskedelem jelentősége is, takarékpénztárak, pénz- és hitelintézetek alakultak. A nagy gazdasági fellendülés és a megindult vagyonosodás fő tényezői: avízszabályozás, a vasút- és az útépítés.

A Széchenyi égisze alatt megindult nagyszabású vízszabályozási munkálatok folytatását az 1850-ben kiadott császári nyiltparancs rendelte el. Ekkor a területünkön működő ármentesítő társulatok autonómiáját felfüggesztették és a szabályozási munkálatok vezetését az állami központi ármentesítő bizottság vette kezébe. A Paleocapa-féle tervek alapján végzett szabályozási munkálatok nem bizonyultak megfelelőnek (az 1855. évi árvíz a gátakat tönkretette), ezért a Pasetti-Vásárhelyi-féle egyesített tervek alapján végezték el a szabályozást. A Tiszameder rendezésével és átvágásaival a folyó vármegyénk területére eső szakasza 108 kilométerrel rövidült meg. A Tisza és mellékfolyóinak szabályozása óriási kihatással volt vármegyénk gazdasági életére. Sok százezer hold föld mentesült az árveszedelemtől, a csatornázás pedig hatalmas területeket tett művelhetővé. A Tiszaszabályozással egyidőben épültek ki az Alföld vasúthálózatának verőerei: 1857-ben a Szolnok-karcagi, 1858-ban a Szajol-mezőtúri, 1873-ban a Szolnok-hatvani vonalak készültek el. A Szolnok-hatvani vasútvonalakat már a MÁV építette. A vasútépítéssel egyidőben nagy lendülettel megindult az útépítés is.

A mult század harmadik negyedében vármegyénk területe már bekapcsolódott a forgalomba. Javaink, terményeink értékesítését immár kedvező feltételek biztosították. A fejlődés és fellendülés óriási léptekkel haladt előre. Élénk lett a szellemi élet is. Számos népiskola, közép- és szakiskola alakult, a közvélemény pedig a sajtóban jutott kifejezésre.

Hazánk legmagyarabb megyéje: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye beláthatatlan fejlődési lehetőségek ígéretével született meg a modern Magyarország hajnalán.