[ Vissza ] [ Tovább ] [ Tartalomjegyzék ]  

 

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Tovább ]

A jászkun redemptio.

A szatmári béke után sokára köszöntött be az igazi béke szelleme, pedig erre ekkor minden igaz hazafi vágyakozott. Vármegyénk területén is érvényesült a reakció szelleme, újra megkezdődtek a birtokelkobzások. Felelevenítették a kincstári követeléseket: elfoglalták és kincstári tulajdonba vették Fegyverneket és Sülyt. A kettős vármegye minden erejével az újszerzeményi jogcím felélesztése ellen küzdött. Nemsokára összeült az országgyűlés (1712-15), követekül Heves-Külső-Szolnok vármegye Orczy István alispánt és Almásy Mihályt küldötte ki azzal az utasítással, hogy az elfoglalt birtokok visszaadásáért, Szolnok, Abony, Tószeg és a Jászkunkerület Heves-Külső-Szolnokmegyéhez való kapcsolásáért küzdjenek. Az országgyűlés az újszerzeményi birtokok kérdésében úgy határozott (X. t.-c.), hogy országrészekként alapított bizottságok számolják fel véglegesen ezeket az áldatlan birtokügyeket. A lázadónak kimondott Rákóczi és társai birtokait elkobozták. A fejedelem itteni birtokait később gróf Grassalkovich Antal szerezte meg.

Az országgyűlés igen fontos határozatot hozott a Jászkun-kerület ügyében is; sok tekintetben megszüntette a jászkunok lealacsonyított helyzetét s elismerte sajátos közjogi állásukat. Az 1715 : XXXIV. t.-c: kimondja, hogy. mivel a lovagrend lemondott örökvételi jogáról: a kunok birtokait és jövedelmeit már csak zálog címén birtokolja a vételár visszafizetéséig. A visszafizetés felerészben a kincstári kamarát, felerészben pedig a rendet illeti. A zálogjog megszűnte után e törvény erejénél fogva a jászkunok kiváltságos helyzetükbe a nádor fönhatósága és bíráskodása alá azonnal visszahelyeztetnek. Az 1715. júniusában szentesített törvény nagy megnyugvást keltett. Bár a jászkunok helyzete lényegében mit sem változott, legalább tisztázódott jogi helyzetük s így remélték, hogy szabadulásuk napja rövidesen elérkezik. Látták azokat a tornyosuló pénzügyi nehézségeket is, melyek területük tényleges kiváltását késleltetik, ezért már ekkor felvetették az önmegváltás eszméjét. A palatinushoz folyamodtak, kérvén: "az Istenért is méltóztassék a Kétszáz Eötven Ezer forintok megkeresésiben, feltalálásában módot nekünk nyujtani, és abban segitséggel lenni, hogy aztat ami. Obligátionkra, ollyas Uri Emberektől Interesre fel vehessük". Gróf Pálffy Miklós nádor jóindulattal kezelte a jászkunok ügyét, "job üdeöket elvárván" támogatását is megígérte.

Ezek a várt jobb idők sokára jöttek el. Kitört a törökháború s ez az ország minden anyagi erejét igénybe vette; gondolni sem lehetett az 1715. évi XXXIV. t.-c. végrehajtására. Másfél évtizedig változatlan maradt a jászkunok helyzete, tűrniök kellett a lovagrend szipolyozó gazdálkodását. Ősi jogaikhoz azonban szívósan ragaszkodtak, nem csüggesztették el őket folytonos jogsérelmeik sem, felszólalásaikkal és panaszaikkal ügyüket országos jelentőségű kérdésként átvitték a köztudatba. 1723-ban beadvánnyal fordultak a Karokhoz és Rendekhez, felajánlván a válságösszeg felének lefizetését. De a nagy pénzszűke miatt nem tudták a 250.000 rhénes forintot megszerezni. 1727-ben a helytartótanács számadásaik vezetését kivette a zálogbirtokos lovagrend kezéből s elrendelte, hogy azokat Heves-Külsőszolnokmegye kezelje. 1731-ben újabb fordulat következett be. A pesti Invalidus-Kórház alapjából kifizették a lovagrendet, a Jászkun-kerületet pedig egy udvari bizottság gondjaira bízták. A lovagrend kifizetése körül a hármaskerület akkori adminisztrátora, a bokros érdemeiért bárói rangra emelt Orczy István tevékenykedett.

A jászkunok helyzete a gazdacserével mit sem változott, sőt súlyosabbra fordult, mert évi adójukat Podhratzky György, az új adminisztrátor 40.000 forintra emelte fel (a lovagrendnek csak 22.456 forintot fizettek). Az Invalidus-ház földesurasága még több keserűséget szült, mint a lovagrendé. A kerületi gyűléseken, a jászberényi és karcagi kapitányságokon általános volt a panasz. 1744-ben végre vizsgálatot indítottak a kerületben és Podhratzky Györgyöt visszaélései miatt adminisztrátori hivatalából elmozdították. A kiküldött bizottság még ebben az évben jelentést terjesztett Mária Terézia elé s abban az uralkodó beleegyezését kérte ahhoz, hogy a jászkunok a zálogösszeget visszafizethessék s így a Jászkunság földjét visszaválthassák. Még ez évben felterjesztéssel fordultak a jászkunok a helytartótanácshoz: késznek nyilatkoztak a teljes zálogösszeg lefizetésére és a fegyveres felkelés tartamára 1000 lovas katonát ajánlottak fel. Miután ajánlatukat ekkor nem fogadták el, az ügy végleges elintézése érdekében Varró Istvánt, Horváth Andrást és Németh Jánost Bécsbe küldték. A megbízottak tevékenységét nemsokára siker koronázta. A kerület kiküldöttei által kiállított capitulatio után, - mely szerint a zálogösszeg első részletét, 100.000 forintot, 1745 április hó 24-én, a hátralévő összeget pedig június hó 24-én lefizetik, - 1745 május 6-án kelt diplomájában Mária Terézia megengedte a jászkunok megváltását s visszahelyezte őket ősi kiváltságaikba.

Ez a nagyjelentőségű diploma kimondja, hogy mivel a jászkunok ezer lovast fegyvereznek fel és megváltják magukat az Invalidus-ház zálogjoga alól, kiváltságaik megerősíttetnek és az, pallosjog adományozásával egészíttetik ki. A diploma a kiváltságokat a következőkben részletezi:

  1. A jászkunok felett egyedül csak főbírájuk és főkapitányuk, a nádor és saját bíráik törvénykezhetnek, kivéve az egyházi-bíróság elé tartozó ügyeket és a határpereket.
  2. A kerület lakói és árui a királyi harmincadok kivételével minden vám- és révfizetés alól mentesek.
  3. Csak saját kapitányaik előtt kötelezhetők megjelenésre.
  4. A nádor által kinevezett főkapitány elnöklete alatt szabadon választhatják kapitányaikat, assessoraikat és egyéb tisztjeiket.
  5. Megengedtetik a Jászkun-kerület megváltása. A kincstár részére a jövőben közadót, a nádor részére pedig továbbra is évi 3000 arany tiszteletdíjat tartoznak fizetni. A hármaskerülethez tartozó földeket, helységeket, szállásokat és pusztákat a jászkunok birtokukba vehetik, de nem idegeníthetik el.
  6. Megengedi a szabadon költözhető és szabadállapotú jövevényeknek a jászkunok földjén való letelepedést és előírja közteherviselésüket.
  7. A Jászkun-kerületek összes lakósai egyenlő kiváltságokat élveznek.
  8. A kerület római katholikus egyházközségeit kegyúri jog illeti meg.
  9. A megyei törvényszékek módjára a kerületek pallosjoggal rendelkeznek.

Végül a záradék leszögezi, hogy országos ügyekben a Jászkunság területe és népe a királyi helytartótanácstól függ.

E kiváltságlevél alapján a Jászkunkerület földje és népe szabad lett. A nádor joghatósága alá visszakerült Jászkunság autonómiáját, közigazgatási, törvénykezési és adózási ügyét az 1745. november 22.-i királyi leirat szabályozta s egyben megszüntette a kerület közjogi kapcsolatát Heves-Külső-Szolnok vármegyével.

A Jászkunkerületek a váltság- stb. összegeket a megállapított időben pontosan lefizették. Az óriási közterhektől sujtott lakosság pénzzel alig rendelkezett s a közel hatszázezer rhénes forintra rúgó összeg oroszlánrészét kölcsön útján szerezte meg. Serény és fáradhatatlan kiküldötteik buzgóságának köszönhető, hogy a nádor és Grassalkovich Antal támogatásával a nagyarányú kölcsönügyletet sikeresen bonyolíthatták le. A legnagyobb összeget báró Palm Ferenc hitelezte a jászkunoknak (háromszázezer forintot 6%-os kamatláb mellett). A váltságösszeg többi részét kisebb-nagyobb részben egyháziaktól, nemesektől, kereskedőktől, molnároktól vették kölcsön. Az 567.900 forint redemptiós összeget terület és népesség szerint arányos részekre osztották a Jászság, Nagy- és Kiskunság, illetőleg azok helységei közt. A megváltási összegből a Jászságra 227.750, a Nagykunságra pedig 155.000 forintot vetettek ki. Az egyes összegek lefizetésére a községek vállaltak kötelezettséget, ezek viszont a redemptoroktól hajtották be idővel. Nagy és súlyos teher volt ez, hiszen az örökösödési háborúban kiállított ezer huszár felszerelési és ellátási költsége is a jászkunokra nehezedett. A nehéz viszonyok közt mégis példás igyekezettel tettek eleget kötelezettségüknek. A Jászkun-kerületek a felszabadulásukat kitörő örömmel, hálaadó istentisztelettel ünnepelték meg. 1746 március 19-én kiadott diplomájában Mária Terézia új pecsétet adományozott a Jászkunságnak, melyben a Jászság, Nagykunság és Kiskunság címereit foglalták össze. A címer alsó részén a három folyó alatt (Duna, Tisza, Kőrös) a jászok címere (kürtöt és pajzsot tartó lovas); a pecsét felső részén a Nagykun-címer (ágaskodó oroszlán, feje fölött holddal és hatszögletű csillaggal), jobboldalán pedig a kiskunok címere (jobbkezében kirántott kardot tartó vitéz), a címer felső részének közepén pedig első grófjuknak: Gróf Pálffy Jánosnak a címere nyert elhelyezést. A szabad Jászkun-kerületek első alkapitánya Almásy Pál lett, kinevezését az 1746 október 15-én tartott kerületi közgyűlés vette tudomásul.

Az 1751-ben tartott országgyűlés a királynő diplomáját megerősítette és azt a XXV. t.-c.-be iktatta be. A jászkunokat Mária Terézia később is még több kiváltságban részesítette. Így a "hűségben telhetetlen" jászkunokat 1754-ben 3000 arany lefizetése mellett egyszer s mindenkorra felmentette a diaetális taksa alól, majd 1761-ben megengedte, hogy a Jászkunság hiteles útlevéllel ellátott lakói minden rév- és vámfizetés alól mentesüljenek.

A redemptióval a jászkunok történeti fejlődése új irányba lendült. Önkormányzatuk rövidesen kiépült, statutumaik pedig összes életviszonylataikat rendezték. A statutumokban tükröződő élet majdnem minden ágát felölelő, józan, határozott, bölcs mérsékletű szellem és jogfelfogás teljesen a gyökeres magyarságú jászkunok alkotása. Mint ilyen, teljesen a redemptió által teremtett sajátos társadalmi és gazdasági viszonyok következménye és nemcsak jogtörténeti, hanem szociológiai szempontból is igen figyelemre méltó.

[ A fejezet tartalma ] [ Vissza ] [ Folytatás ] [ Fel ]