Jász-Nagykun-Szolnok vármegye története mindmáig feldolgozatlanul maradt. Ezt egyrészt a helytörténeti kutatás elhanyagoltsága magyarázza, másrészt pedig a hiány oka abban gyökerezik, hogy alig félszázados multú vármegyénk részeinek egymástól teljesen elütő természetű százados fejlődése a szintézist igen nehéz feladattá teszi. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye egyike a legfiatalabb vármegyéknek. Megalakulása az 1876. évi XXXIII. t. c. alapján történt s létrejötte egybeesik azzal az időponttal, amikor a XIX. század második felében a szükségszerű társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés során homogénné lett részek kölcsönös vonzóereje érvényesült. Vármegyénk önálló történeti multú részeinek történetét vizsgálva egy állandó elkülönülési, de ezzel párhuzamosan egy kiegyenlítődési folyamatsort állapíthatunk meg. A rendi Magyarország átalakulása már csaknem minden vonatkozásban lezárja a társadalmi és gazdasági kölcsönhatások sorozatát. Ezután már nem indokolt a külön közjogi természetű, territoriális elkülönültségű részek fenntartása: azok egy egységes vármegye szerkezetébe oldódtak fel.

Vármegyénk történetének megírása szükségképpen. megkívánja történeti részeinek, a volt Külső-Szolnok vármegyének, a régi Heves-megye tiszántúli területének, a Jászság és a Nagykunság multjának a vizsgálását is. Meg kell világítanunk azoknak a területeknek a történetét, melyekből vármegyénk kialakult.

Munkánk célkitűzése csak egy lehet: a megye területe, a megye szervezete történetének feltárása. Tanulmányunkban csak az alapvonalak megragadásáról, az eseménysorozatok tényszerűségében feltáruló fejlődés lényegének megismeréséről lehet szó. Első tájékozódás akar lenni, amely nem a táji részletek széttagoltságát térképezi le, hanem a történeti tények széttagoltságából kiindulva lehetőleg egységes kép körvonalait akarja megrajzolni. Figyelmünk és érdeklődésünk a nagy történeti anyag által felvetett problémákra esik, munkakörünk tudata szükségessé teszi a feldolgozandó anyag módszeres megrostálását: így nemcsak az olvasóközönség érdeklődését elégíthetjük ki, és a történeti tudatot erősbítjük, hanem ösvényt is törünk vármegyénk történetének későbbi kutatói számára.

Az Alföld népének történeti tudata fejletlen és kialakulatlan; közömbös a multja iránt. Ez a tény magyarázza helytörténeti irodalmunk elmaradottságát is. Különösen jellemző ez a tény a Tisza-mellék magyarságára, melynek alig van a multjával kapcsolata. Szomorú jelenség, hogy vármegyénk községei közül alig egynéhánynak a történetét dolgozták fel eddig, tehát az adatgyüjtés alig lépte még át a kezdet küszöbét. Ebben a vonatkozásban munkánk Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területének helytörténeti kutatását hivatott fellendíteni. Éppen ezért vizsgálatainkat társadalom- és gazdaságtörténeti szempontok is meghatározzák. Nagy súlyt vetünk a megye közjogi fejlődésének vázolására és a közigazgatás rajzára. Azokat a jelenségeket nyomozzuk, melyekből az itt lefolyt élet arculata összeszőhető.

A tények, jelenségek mérlegelésénél egyedül csak a terület fogalma lehet történeti anyagunk feldolgozásánál a mértékünk. Tehát a kutatás gyujtópontjába nem az időrendi egymásutániság által lazán összekapcsolt események s a politikai jelenségek kerülnek, hanem a terület önálló életének egységbe foglalható és egységbe kívánkozó képe. Munkánk elsősorban is az életalakulás ható tényezőire hívja fel a figyelmet s megvilágítja a jelenségek történeti alkatát és oksági összefüggését.

Egyrészt a feldolgozandó anyag gazdagsága, másrészt pedig a rendelkezésünkre álló tér korlátozott volta anyagunk feldolgozásánál bizonyos kiválasztó elveket érvényesít. Tehát csak azt írhatjuk meg, ami a terület történetére nézve fontos, jellemző, kifejező és jellegzetes, s ami egyben a magyarság egységes történeti fejlődésében is beilleszti a Középtiszamellék történetét.

Munkánk szerkezeti tagozódását alapvető célkitűzéseink határozzák meg. A középkorban a telepedési viszonyokat, a társadalmi rétegek fejlődését, a társadalmi, kulturális és gazdasági evolúciót, a megyei intézmény kibontakozását kísérjük figyelemmel. A maga nemében egyedül álló a Jászkunság helyzete; a megoldandó kérdések egész sorát veti a kutató elé. A török hódoltság másfél százada egészen átgyúrta az Alföld demográfiai viszonyait. A XVIII. században valósággal új honfoglalás kezdődik s a későbbi fejlődés menetét ez a kor döntően határozza meg. A magyarság XVIII. és XIX. századbeli történetét, az új magyar élet jellegzetes színezetének kialakulását mind az a nagy szakadás magyarázza, ami a magyar állam életét az újkor elején fejlődésében megakasztotta. A hódoltság intervalluma után a fejlődés és az újrakezdés évszázadokon át a magyarság minden életerejét az elpusztult testszövetek pótlására veszi igénybe. Ez az újjáteremtő folyamat még ma sem fejeződött be és sorsdöntő nemzeti törekvéseink javarésze a XVIII. század első felében adott feladatokkal függ össze.

E helyen kell vármegyénk területének történeti kutatása célkitűzéseire rámutatnunk. Elsősorban is tudományos értékű város- és község-monográfiákra van szükség, amelyek telepedés-, gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti szempontokból dolgoznák ki tárgyukat. Ezt a munkát a Jászság, Nagykunság és Külső-Szolnokmegye élettörténetére vonatkozó oklevelek közzététele követhetné, azután sor kerülne a részletes monográfia kidolgozására is. Mindez több évtizedes komoly munka programja, ami megvalósulva nemcsak a tudományt vinné jelentős lépéssel előbbre, hanem a történeti nemzeti öntudatot is elevenebbé tenné. Mindez csak akkor érhető el, ha megvetjük az alapját vármegyénkben egy régészeti és történeti társulatnak. Ez a társulat egyesítené vármegyénkben a szellemtudományok művelőit, mert csak e tudományosan képzett elmék közös munkássága teheti virágzóvá a történelmi tanulmányokat, s keltheti fel a magyar társadalom méltó érdeklődését azok iránt.