Fresco levél Jókai Mórhoz.
   Addig s addig tréfáltunk az ördöggel kedves öcsém, még az csakugyan meg is jelent, még pedig furfangos karimáju formátumban. Ugyanis.
   Ebb a nyomban kapom a rohanva rohant stafétát Csámcsám basa uckuruci agensétől.
   Mihez fogjak? Meg van. Rég sejtem már én, hogy toalettemben beretva szerepet affectál egy tőröl szakadt Sobri-balta. Nekem se kell több. Oda csapok a nemzeti gilotinnak, hol a titok fekszik, s a jávorkéreg-pecsétet csakugyan föl is tranchiroztam.
   Lepattan a rekesz ... hát ezer még ezer pici hernyók, bogarak, madarkák és krokodilok szökelnek és szárnyalnak alóla kifelé.
   - Ahá, - gondolám, - éljen a nemzeti nyelv! ... ezek mindenesetre hyerogliph-fajták, csahogy elevenek.
   A szentséges tüdejü Kajmakán saját nyelveni correspondentiát tartott mindenek felett szemei előtt, ... s nagy büszkén, s tán nagy méltán is oda vélekedett: hogy a ki nem érti, magyaráztassa meg magának.
   Elpirultam ugyan kissé, hogy bizonyos nemzeti kérdésben Kotyfungországból előzteténk meg, de azért nem engedém magam confundáltatni, hanem fülön csiptem egy csavargó tudóst, kinek spongiává vedlett ganya characteréből huszonháromféle nyelvismeretet olvastam ki.
   A tudós eleinte vonakodott, mondván, hogy jelenleg egy fontos thesist csapott fejéhez az academia (azt ugyanis, ha valjon a legujabb német bankók bocskortalpra vannak-e pingálva, vagy csak amugy incognito heverész bennök a kutyabőr)?
   - Bizon amice Karcsu, ez nagy kérdés, ... igaza van a lelkes academiának, hogy Magyarorszagon így akar segíteni ... hanem kérem, engedje át nekem e thesis oldási dicsőséget, ugyis én, mint számfölötti financier, többnyire effelékkel foglalkozom.
   - Isten neki, hát cseréljünk. - A doctrincambium meg is történt. Én nyakamba akasztám a pénzügyi problemát s legközelebb szolgálandok is eredményével a lelki parókák imádóinak ... ő pedig a Kuttyfungi-Placát oldást vállalá el.
   Furcsa tünemények vannak olykor-olykor a tudományos világban. Először nem hiszi az ember, később bámulja, végre pedig meg is szokja.
   Karcsu barátom magaviseletét kissé magam is megbámultam. Később belátám, hogy mindaz, mit és miként cselekszik, indokolva lőn, mert a kottyfundi nyelv oly végtelen nehéz és complikált, hogy csak egyetlen betü megalkotásához háromezer év, tizenkilenc millió nyelvtudós kivántatik; s e szerint a mi keresztyén calculusunkból az jő ki: hogy a tisztelt Kotyfung nemzetnek e mai szent napig nincs több két betüjénél.
   Na de menjünk tovább. A tudós hozzálát cserefunctiójához. Egy régi kétgarasosnak azon virágzó völgyében, honnan a kétfejü sas még le nem kopott, tótágast áll. Megrázkódik. Komoly képet vág. Füleit csattogtatja, s B-mollból hegyeset füttyent.
   Ezen jelekre a szétugrott stafét-menageriácska összecsődül; takarosan glédába állanak a piciny desertorok és Karcsu uram tolmácsol, még pedig ilyeténképen:
   "Fu csoroé spokill Tyovoyn khvzsom kicsir Jeranix röfkör putty csabiflines."
   Szabadon fordítva magyarul: "Voytina Mátyás emigrant Duduár a jeruzsálemi szláv respublica extraérdemiért vicekirálynak kiáltatott."
   Lásd barátom, mire nem képes az ördög, ha az ember amugy istenesen megkergeti.
   Te kezdted meg a játékot édes Mórom. Alig érinted csak amugy küllőféresen azon nagy férfiunak - ki nálam incognito koplal - halvány architecturája állapotját; azonnal megfogamzik az itten üldözött érdem egy méltányosb világrészen; sőt néhány nap alatt tetemes lelki salátává átbokrosodott is.
   Üdv neked, oh minden eddigi szőke szerecsenek legeslegragyogóbb körmü Mór fia ... százszoros üdv a respublikához kötőfékezett emigrant Duduar nevében. Pacsirta trillákból legyen kidagasztva hattyu-párnád kebele. Álmodd bele kedvesed hűségét, s legyen ébredésed az örök vidámság mosolygó ébredése. Angyalszivek lángjai lobogjanak lelki kandallód oltárain; soha se teremjen ott fájdalom, hova és kiért te sóhajtozol; ha pedig a sors úgy akarná, hogy te szellemittas férfi valaha még is megtalálnál szomjazni: oh akkor rögtön fodrosodjék olyatén gyomrozatu pázsit-felhő, hogy belőle kékségesen párolgó theahullámok csorgadozzanak telivér gégéd rovátkos paradicsomába.
   Azon óriás kansáska, mely bal szárnya alatt hozá Csámcsám basa említett magna chartaját, máskorra akará fentartani a szerencsét, hogy küldetése magas célját a jeruzsálemi szláv respublica vicekirályját szinről-szinre láthassa.
   - Kérem sáskaságodat, még csak néhány percig.
   - Nem lehet amice időznöm, mert esthajnalon már a vörös-tenger fenekén kell megjelennem keszeg soieréra.
   S ime, midőn a követ bucsuöleléshez tollászkodnék ... üti a tizenkettőt ... nyilik az ajtó ... s egy karmazsinfelhő-forma valami begyalogol ...
   - Ha ... ő az ... s a kansáska térdreereszkedett.
   - De hát kicsoda? kérdik tán önök szép polgárnők. ...
   Majd megsugom máskor.

*

   Magyar kényelemszerü napi küzdésim s fáradalmim után, aléltan nyugovám hitelmentes szállásom sivatag pusztájában. Költők által már hajdan munkálati kellékigénybe vett csöndre levén szükségem: siri hallgatagra némitám ősi kakukkos órám vakmerő szólásszabadságát ... mert iszonyu remény óriás hajnalitá pénzügyi bánatocskám éjelét, ... tudniillik egy nemzeties szinmű alkotásért érdemlendő száz arany, ... és néhány hónapos magyar halhatatlanság.
   Minthogy a pénzaristocratia és külföldies fényüzés nemtelen hatalmának hazám büszke grandjai is áldozának, csekély egyéniségem sem lőn a nélkülözések dicső apostolává; sőt vágyaimat oly magasra rugtatám, hogy komornokom ispánját naponként Tombuktuban fodroztatom ... eszményi gyeplős lovam homlokcsillagául pedig Syriust rendelém meg.
   Egy rendszeres kupaktanácsi lakoma közben boldogult cserei Berei Farkas rim-király által figyeltetvén azon gazdag aphorismára: hogy "sétakor fuladásig tele rohanják agyunkat az eszmék" - miért ne tiszteltem volna rneg hű utánzásommal a mezei liliomok és népkeresztelők tavaszítójának populáris emlékét?
   Bagócivilnek nevezett pásztori pongyolában mértföldekre indulék tehát, először csiga tempó szerint; később szellőgyorsan marhaváluvá gyaloglám szobácskám angyalhányásos deszkázatát ... persze gondolkozási eszközül ... mert más célra miként is sértettem volna meg keletnépies életrajzom historiai szentségét, én! ki annyira imádom a táblabirói ülnökséget eredeti bőrében.
   Hasztalan kinoztam biz én oly dühösen agyamat, nem tört abból elő Minerva, ... hanem veritékföllegéből kikandikált igenis azon szomoru tanuság: hogy csöngetni szolgának lehet.
   Megbukván ezuttal parodia-mesére kisértendett logicám ... istenhozzádot sóhajték Körmöcz halvány gyermekihez! ... márványsimára átkozám ephemér homlokredőimet, ... s iszonyu fejtörésemben szunnyadásra szédülék.
   Kalandtervgazdag lakomban polgári éjfélt konga már a nyugalom és képzelet órája, ... elhalva sóhajtozott a képzelet élete, ... megpihentek az utczai torokharangok ... s aranyszomjjal foglalkozó lelkem még sem birá elszeretni az álom szende angyalát.
   Lecsillapult végre ábrándos reményim zajos játéka ... s elaluvárn.
   Napontai küzdelme körét méltánytalanság ellenében ha becsérzettel futja meg a munkás férfiu, éji nyugalom aczélozandja erejét s öntudatát.
   Vétekre tántorult boldogtalan embertárs nyugtalan álmaiban keres menekülést keble fulánkitól, s ha társa s a napi élet üldözőkül esküsznek; az álom gyöngéd karjai között találja legbiztosb emlékhalálát a szerelem bus áldozata.
   Átszenvedett élet, kiégett kebel s meghiusult remények romképei! áldozzatok e legbájosb szellemkirálynő csillagoltárán! s boldogságtok szétszórt hamvaiból épülend az elhalt örömek tündérmozaikja.

*

   Csekély magamra - ki e szabálytalan mismában táplálgatom az irodalmi hegyek egerét - sem igen mosolygott a sors és népek istene oly bájosan: hogy polgári és magányéletem vadkoszoruiért napjaimat imádhatnám; mire nézve mikor csak tehetem, alszom biz én, hiszen ha zöld asztaloknál, egy nemzet rovására fényes nappal lehet szundikálni: miért ne ragadnám én védszentemül annak idejében az éjszaka koromszerü ördögét.
   Beváltá erélyes törvényszavát az örökkön hü természet, s zavaraim és szegénységem kárpótlásaul álmodnom engede leggazdagabb és legkedélyesb álmokat.

*

   Forrón szeretett édes hazáim képe lebegett előttem vadszárnyai alatt polgári és társas erényeknek. Jogegyenlőségi üdvet viszhangozának a felhőittas bérczek, mint a népesült rónák virányai. Nemesen kiérdemlett iparelv sugárzott az arctokon; testvérileg ölelkeztek a néposztályok érdekei; angyalok mosolyában egyesült a hitkülönbség; s míg egy felől az alkotmányi közvélemény csak polgárias hű kebelben oltározza nemességét; a nemzetiség más felől szelid és méltányos eszköztökkel igaz magyarrá gyürüzé el a nyelvidegen feleket.
   Élénk gyáripar gazdagítá a nemzeti jóllétet; vitorlaerdők uszkáltak áldásthozó folyókon; csatornák szeldelék virágzó réteinket; valhallai üdvleldében szentesitetének nagy férfiaink hamvai, nemes irányban fejlének néperkölcs és szokások; nagyszerü emlékszobrok tükrözék egy dicső nemzet hálaérzetét; egyéni jellemeket munkáság szilárdíta, s merre magyar nap világolt: embert istenítő nemes cél felé törekedtek a népmilliók.
   A művelt világgal versenyképes magyarhon képletével egybefüzé a boldogító álom kis hazámat, hová oly édesbus fájdalommal epednek vágyaim; igénytelen családomat, melynek örömével vigadok, s bánatával könyezem; és a hölgyek legnemesbikét kinek szerelmében oly becses kincscsel gazdagodám.
   Honi szivárványnyal ékített ezüst szin föllegöltönyben diszelgett előttem szerelmi ideálom földi tündére. Hölgyi erényekből valának alkotva kisérő angyalai; szendeség nemtője trónolt ohajtásain; női hivatás szentsége sugárzott szemcsillagán, nemzeti örök hymnus zerge rózsaajkain, s viseletén és szokásain a honleányi kötelesség lelkes érzete fényözönben tündökölt.
   Megnyilának ekkor az egek gyémánt kapui, szárnyainál egy-egy napplanéta őrködék és nyugalmazott üstökösök előszobázásuk alatt tisztelgési látogatásokat fuvalgának az esti szellőkből faragott tárogatók.
   A mennyei őrsereg érkeztére andalitó bájhangok rezgének át a távol mennyvidékek bársonyvölgyein.
   Lassan-lassan közeledvén a szenderdus aeolfuvalmak, az egyik őrcsillag kölcsönkért bal szemével meg is pillanthatám az angyal sóhajokon lovaglott előzenészeket.
   E fénybölcsőben született deputatió alakjában a hivatal- és birtokképességre méltatott bujdosó csillagok tisztelgének éji zenéjökkel a gönczöl szekerénél, mely a legközelebbi cherub-divánban nemes önmegtagadással iktatá őket a jogszerüség kerékvágásába.
   Szerafmosolyból és csillagharmat-hullásból szerkezett ezen varázsdallamok oly istenileg hatának tulfeszített idegeimre, hogy ki nem birhatván tovább a nyomasztó érzéki élveket, elzsibbadva és kifáradtan fölébredék édes álmamból.
   Megtestesült kiábrándulásomkor is fülembe cikáztak a melodiák, nem oly mennyei pompás kiadásban ugyan mint az előbbiek, hanem a földiesség durva szövetében, mit tényleg be is váltának azon zsidó iratszerüen őgyelgő serpityókös árnyékok, kik egy tüdőszegény fuvolás kiséretében, gazdagon kinozgaták ablakom alatt a szököttkatonai népdal művészetét.
   Ajtónyikorgás fográngató zsoltárát hazudtolni képes ezen X-duros hangverseny megtermé muzikalis gyümölcsét, mert egy azon éjjel kutyaconferentiából haza baktató éhes agár bereggelizvén a göröngyös hangokat ... tőlük szörnyet halt ... és így egy négylábu öldöklő angyaltól ismét megszabadult a nyulak emberisége.
   Hallásilag megbüntetett szegény magam is, besülyedvén a hajnali mézédes horkantások mélységes tengerébe, iszonyukat kelle a concert-parodia mellett álmodnom, mert gyakran föl-fölriadva fegyverhez kapkodék, ... s persze, hogy levegőt markoltam.

*

   Több személyesített agyrémek kiséretében megjelenik előttem treszirozott chinai malaczon paripázva egy diszöltönyös torzalak ... Úgy tetszék, mintha nem először látnám - azonban közelismerősömül nem merém elfogadni. Le kell vázlanom külsejét különben tán még a papirról is elszaladna.
   Lábai egyikében a rhoduszi coloszt tisztelhetjük, míg a másikat beteg daru kölcsönzé táncmesteri buktában. Mellüregében egy aszkóros piócatüdő sem birt volna zártszéken ülhetni; míg gyomra fenekén puszta Arabiát bátran kiházasíthatná valamely mixta deputatió a caspium tengerrel. Feje őszi dinnye gyanánt adaték el a debreczeni piacon. Hajzatát elhasznált börtönkorbácsok alkoták. Szemeit vörös tekegolyókból dolgozá ki az ártándi téglavető ... s midőn szemöldeiben megszünének a medve vadászatok: szája felörvénylett a vendégek befogadásaul.
   Végtelen nyelvével egy szuszra kinyalá savából Mármaros vármegyét; fogaival Európát ketté haraphatá; ha sóhajtott a bugaci csárdában, iszonyu szél támadott a magyar partvidéken; egy köhentésire Havanna elsülyedett, s ha tüzbe jött, a szomszéd tartományok elégtek.
   Koponyája azon osztályában, hol Gall szerint imposztura-fészek tanyázik - rablóvárak épülhetének; nyakacsigáján nem egyszer sulyegyenzé a kificamult bolognai tornyot, s füleinek esernyőszerü oltalmában özönvizkor szárazan maradt volna Xerxes két milliós tábora.
   Téli öltönye perémjeül kifosztá lombjaitól az ujvidék őserdőit, fülfüggőit holdbérceiből alkalmazá; pecsétgyürükövének ketté szelette a csimborászót, bajusza félszárnyán belény-csordák legeltek, s kis ujja körmén tartá legnépesb gyüléseit a francia convent.
   Ozsonnára negyven gulya rhinocerost falatozott, s ha szomját oltogatni kezdé, kiapadtak a világoceánok s a föld szive megrepedett száraz kinaiban.

*

   Ilyszerü costüm és alak jellemzé azon rémóriást, ki hajnali álmamban elém tolakodott nemével az őszinte bizalomnak, minővel csak közel barátunkat tisztelünk meg.
   - Úgy-e nem ismert föl uraságod? - mondá közelebb jőve hozzám, mint ki sugni akar ... oly hangon, minő lehetett a waterloi ütközet robaja in companie Herculanum és Madrid földingásaival, - nem csoda, bizony keményen elváltozám, nagyon megsanyargatott a nyomor és szolgaiság.
   - Bár miként nyargaljak ide s tova emlékemmel, nem hiszem, hogy láttam volna önt valaha ... felelék krumplifagylaltá borzadva a torzképek ezen karmazsin fejedelmétől.
   - Istenem! hiszen én bankó vagyok ... felelé oly finom soprán hangon, melylyel tavaszfelhőt volna képes himezni valamely venuscsillagi nőpapagály, - miként van, hogy ön reám még csak nem is emlékszik?
   - Igaz biz a, hát valóban ön az édes bankóm? ... s pedig azon kétforintos bankó, melyhez fáró közben utószor volt szerencsém.
   - Hol jár itt, hol a madár se jár? - tessék helyet foglalni, nem is figyelve, hogy ha kiterjedéséhez képest akarnám szobámban leültetni, legalább is a holdat kellene még a föld mellé leimádkoznom.
   - Bizony rég nem volt szerencsém, - sóhajtva mondám - édes bankó bácsi álmamban sem, nem hogy ébren ... mi járatban van? mivel szolgálhatok, mert ily szegény ördögöt, mint én aligha interesse nélkül méltatott becses látogatására!
   - Sajnálom, hogy mostoha testvérnőimmel, főkép ezres nénikémmel vagy tiz évvel korábban nem tisztelkedém édes kegyednél - jegyzé meg a szerény vendég - azonban addig is, míg gyakrabban tehetném önnél vizitáimat, engedje meg, hogy ily hosszas kimaradásom okárul nemes kegyedet értesíthessem.
   Ekkor annyira összerántá tagjait az én óriásom, hogy éji szekrényemen ágaskodott pannoniagyertyám hegyére leülvén, imigy kezdé szónoklani autobiographiáját.

*

   Özvegy Lopincziné orgyilkos kandurjának hatalmas étvágya kerekedvén, kanári cimet bitorlott azon talpig magyar sármány-madárra, mely tisztelt asszonyság operaélvi szegénységét verébszerü dallamaival oly falusi gazdagon kárpótolá: fogantatásom beiraték a sors anyakönyvébe.
   A fültövön körmölt nádi énekesnő vértanui halálával igénybe jöttek boldogult ősanyám eltaposott jogai, s ő eltemetteték ... hogy én kedves unokája életre virágozzam.
   A véletlen úgy akará, hogy magyar kendermagból szülessem. Karcsu bugául származva, már csecsemő koromban kiemelkedém társaim közől a kukorica földön, hol lókötőkkel és desertorokkal naponkint találkozám ugyan, hanem lovagias bánásmóddal épen nem.
   Bizonyos sánczon kivül születvén ugyanis, ősi szokás szerint amugy isten igazában elpáholtak előbb: s fejembe verék, hogy csak így lehet belőlem valami.
   Növeltetésem török s ó-római alapon nyugovék; gyermekkoromban izzadtam és didergém ... s ha valakin, rajtam valóban meghiusult a holló és szerecsen-féle közmondat: ... mert cigánypofa bőrszerü szinezetemből hófehérré lugoztatám.
   Ez időszakban kedvencze valék a szép nemnek. Fiatal lyánkák rózsaujjai között folydogált ifjuságom. Fonókák, népkasinók, pusztai estélyek vigalmaiban élénk részt vevék. Oldalomnál sóhajtá tiltott szerelmét kedveséhez a hű leányka; hozzám simulva regélték gólyasarkon forgó várakról a kedélyes anyókák, ... s pár hónapig legboldogabb őre valék egy gyönyörü kun menyecske tilos kecseinek.
   Vászonéletem legnemesb azon perceire még most is mondhatlanul büszke vagyok, hogy egy honáért elvérzett hős lengyel fájdalmát magyar kezekből enyhíthetém.
   Kosciuskó lelkes utódjának elhunytával borult el gondtalan ifjuságom derüs hajnala is, mert rongyokká szegényedve beőgyelgém a világ kereskedelmi piacait, miglen könyörült rajtam az árvák istene és a gazdag ausztriai ház szolgálatában kétforintos bankjegyül befogadtatám.
   Statuspolgári fölszenteltetésem után néhány holddal virult reám a szerencse: hogy csekély papir éltemet tisztelt kegyednek köszönhessem.
   Emlékszik tán kegyed pünkösdünnepi azon kézfogóra Rikancon, melyben a házi leányasszonyt elgyürüzni szándéklott gavallér kasznár fidibuszul lett volna csekélységemet felpörzsölendő, ha ön zsebében csavargott 120 éves magyar contractussal meg nem vált a veres fonalu gyertya lángjától.
   Még azon éjjel labétjátékon átszállottam a vámospircsi legatus protestáns reverendájába, ki is más nap tuladván rajtam egy kölyökitce budai borért a ponyvás csárdában; innen egy céklával béllelt arcu pofók mészáros vőn oltalma alá.
   Sokáig unatkozám a tisztelt marhavirtouz verespénzhalmazának kellő közepében, míg nem a karcagi vásáron borjuért kicseréltetém, ... hanem már akkor gulyásos hus közé bátran föllehetett volna zsiros csekélységemet szalonnául aprítani.
   Kupec birtokba emelkedvén, kevélylyé lőn kissé ugyan feszes, de aristokratikus helyzetem, mert parasztlétemre sort ülheték a százas dynastákkal.
   A nemzeti menageria ezen szorgalmas collectoránál nem sokáig szivhatám a pénztárcai börtönléget, mert Bakonyon átutaztunkban mindketten ... gazdástól tudniillik ... haramiák kezébe kerülénk.
   Ő ugyan, mint haszonvehetlen rablópolgár siralmasan szabadságra üttetett: hanem engem hosszas földalatti ülnökségem után a világhires Sobri vándor arszlánkorában személyesen ajándékozott egy keszthelyi nyalka borbélylegénynek.
   A szakálkaszálási művészet ezen nagy mesterét megszállván a szerelmi generosítás büszke angyala: már akkor fontos egyéniségem tüzeték ki, kedvesének kintornált cigány szerenáda dicső eszközeül.
   Miután a zenészet barna hóhérjai művész aránylagi osztozásuk alkalmával, fölöttem agyba főbe verekedtek volna, még azon melegében korcsmai gyomorba temettetém, föltámadandó éjek hajnalán, törkölypálinkák lelkes illatára. Csárdai contomathesistől párolgott földes uram himkalapbirtokos neje bepillantván a borketrec kincstárába, azon nyersen concambiált "gyere haza kendőért" a falu boltos zsidójának, kinek hagymaillatdus dominiumából egy trenkileg vasazott cukorhombárban Budapestre cipeltetém.
   Pogány kezekből egy bukó félben lévő fővárosi gyufáshoz sétálék, kitől is per váltótörvényszék ... ötszáz környező pajtásaimmal harminc váltó forint négy évi procentjében Sugorfi uzsoráshoz átexequaltattam.
   Sugorfi Jeremiás uram, mint eszélyes capitalista és törvényzsarnokuzsorás, megtapintatván a magyar finánc ügyek üterét, speculatio hitvallásaul tüzé ki világrégi azon maximát: hogy ki erszényileg boldogulni akar, pénzével s belátásával meg kell annak, mint a levegőnek jelennie.
   Mire nézve elővárosi gyáracskákra részvényeket birt; zálogdákat állított, diplomákra kölcsönzött; zsebtolvajokat dijazott, ó-budai rablófészkekre ülnöki befolyásban részesült; lámpásgyermekek avatottjait elkötelezé, vendéglői bérszolgákkal egyetértett, ... és hamis játékosokkal főzési conferenciákra aljasodott.
   Koppasztási jövedelmek legderüsb időszaka novemberi vásár levén; - Sugorfi ur zárt ajtóknál átszusztatott engem öt tünemény forintos nagybátyámmal együtt egy saskörmökkel fegyverzett kártyarináldócskának, ki is a budai spillerdákban néhány magyaros vérfoltokat előbb beaquirálva ... Zrinyi barlangban többesíté gyalázatos sebhelyeit, és orgazdája jövedelemforrását.
   Kávési rebach-szelencéből - melybe általános szavazattal kártyapénzül itéltetém - egy német journalistát van szerencsém hirdetményi dijban minapi elesett plagiumáért vigasztalni ... és jelenleg a nevezett eleven plagium szinbirálati erszényéből üdvözlöm kegyedet városi visitszerü rövid tisztelgésemmel.
   - Maradjon továbbra is nálam édes bankóm ... hiszen anti magyar gazdája elég rég jegyben jár a finom rablással ... ne affectálja ön oly dühösen a nyargaló liberalismust ... mondám esengve a szaggatott keblü paprikának.
   - Na tehát önnél maradok, - felelé rongyai között is vidám arckifejezéssel - pedig tudom, hogy jártamban keltemben soha nem volt uraságodnál hűtlenebb gazdám, ... mert ötös és tizes gazdag rokonimtól hallám: hogy várvavárt megérkezésük után tüstént kizavarja ön őket kiméletlen szolgálatából.