*

   Épen jókor települt meg sovány bankomban a kis szökevény ... mert tárcám apostoli tisztaságban ásítozott ... pedig másnap egy mellény kelmeért adott s ezerszer prolongált hetven pengős váltó alól kelle fogoly nevemet kimentenem ... s hitel erényü célomnak a két bankó forintos atyafi nagylelküleg megfelelt.
   Már élvezni is kezdém a magyar procent-scala szerint amnestiázott váltóbirtok örömeit, midőn iszonyu csörgéscsattogás ijeszte föl álmamból.
   Széttekintek ... hát az én hű invalidom ugyancsak Csenger-tyukodilag allegal egy kányaorru batyus iudividiummal.
   - Mi baj Mátyás? - kérdém a kefegyilkos aggvitézt - miféle állatfajtával huzalkodik oly korán?
   - Hát csak képzelje is meg az ember, ez a zsidó erőnek erejével fel akarta álmából zavarni tekintetes uramat ... ily hajnalban, midőn még alig van tiz óra ... azt mondja, hogy tegnap nem treffelte itthon a tekintes urat ... és most ...
   - Küldje keed ide azt a magyar jellembirtok és nyugalomharamiát, hadd fizessem ki, s pénzemért nyulok ... s hát a vándor bankó elrepült.
   - No Mátyás, most már kend fizesse ki a zsidót.
   Mátyás eredeti magyar modorban ki is elégíté a zsidót ... mert még most is hátán hordozza a veresbankót.

*

   Fülmetszőn nyikorgó kopott talyiga előtt lassacskán billegballag két ordas szamár.
   Deres szinben csavarodott ősi jelmez; - vastag konyult fülek ...mély redő sugáros szemivezet, s a rajtok elömlő világresignatio, mutatják: hogy ő szamárságaik aligha nem a mult század keresztelői gyönyöreiben osztoztanak.
   A fakó talyiga közé láncoltan, karcsu vizedények kópisgatják egymáshoz üres homlokukat.
   Ferhéc fölötti láncszemzeten ülnököl egy pünkösdi bazsarózsa képü individium, s mosolygva olvasgat valami könyvféléből.
   Fején aránytalanul magas cukorsüveg kalap itt-ott völgyekkel, szalagszárnyakkal tökéletes kézi szélmalommá tréfálva, ... termetén sötét vászon blouz ódalog, oly állapotban, mintha féléviglen zabot tartalmazott volna, ... s lábacskáiról a még ártatlan paradicsomi Évára emlékezék a figyelmes halandó.
   Európa világvárosában, - hol a zellerkofa is Hegel metafizikáját studirozza - ilyféle scena ezer hason látványok tengerébe sülyed; hanem nálunk, hol a közélet arasztos tényezői álformák, hamis illemtörvények közé szorítvák, hol az alsóbb néposztályok nomád szokások kötelékiből lassan bontakozhatnak; ... nálunk, mondom ily jelenet nem mindennapi.
   Közelebb megyek, vajjon ki és mi lehet azon paprikává szegődött céklafelhő? ... Isten, légy velem! ... hisz az Vojtina Mátyás, az én komornokom, s a művelt világ gyalogsági notabilitása.
   Szegény diák, távolomban nem állhatván tovább a kóta nélküli éhséget: beállott dunaviz-liferansi adjunctusnak.

*

   Még azon estén vigan csengő poharak közt, kedélyes baráti körben szőnyegre kerülvén a szegény gyaloglovag gazdag életrajza, belőle (politikai discoursháritóul) következő kalandkákat regéle egy korszerü életbölcsészeti nyélbe ütött vidám proletár:

*

   Patrónusa távoztakor furván a komornok oldalát a zsebében nyugtalankodó pár forint, nem sokat komédiázék pénze őrzésének aggodalmival, hanem különféle italból egyetlen esten berugja a három hétre kapott diurnumát.
   Pénzecskéje elfogyván, itt-ott kapogatott egy kis kegyelmi nektárt és falatot, ... éji szállásra, ócska törvénytannal foltozott tüdejű vad prókátor barátjához járt ... a kéménybe; - később füstetlenebb provinciát nyert egy koldusalakban tolvajkodó rongyszedőnél, hol tizenhárman feküdtenek vala egy rokkant lábu hársnyoszolyán, takaródzván kiki részint ön lelkiismeretével, főleg pedig lopott hálódarabokkal, és krumplikról hámozott köpenyekkel.
   A jámbor komornok legügyetlenebb levén, többnyire a hársnyoszolya mélységes fenekére került, levén ártatlan termetének fölötte nyers, a burgonyával pukkadásig jól lakott izmos boltőrök és drótművészek.
   A diák leköszöni a rongyszedői lakpartiát, ... azaz, egy házzal tovább áll.
   Leckéket vesz a fővárosi szegény legények philosophiájából.
   Az éjnek egy részét elsétálgatja; ... kávéházakban povedálgat, ... olykor alászállong a hid ladikjaiba, ... többnyire pedig fele álomra utcaőrökhez csatlakozik.
   Mindezeket combinálva, fölébredt Matyi diákban a consumensi civilisatió büszkesége, ... keble gyomrában mérgesen háborog az italszerelem alvó szörnyetege ... Nem restitálhat tovább igényei hatalmának, ... öntudatba kapja emberi méltóságát, ... s hivatalt keres.
   Kapott is.
   Valamely dilettans börtönből budapesti sanscoulottá szökött dunavizliferanshoz hetedrésznyi dividendre segédül szegődik, és characterét s napidijait biztosítja.
   Eszélyes kormányzata alá két szerény időjós bizatik.
   Lurkó és Furkó.
   Furkó ... a romantikai iskolához látszik tartozni. Többnyire érzeleg, sóhajtoz, ... gyakran könyez is. Konyult fülekkel csillagokhoz tekinget, ... gondolván a jámbor teremtés: hogy oda fönn tán jobb koszt lehet.
   Lurkó ... kedélyes, élénk állat, szemeit ide s tova villogtatja, ... mindig mosolyg; ... olykor-olykor röhög is. Egyik füle éjt-nappal éghez meredve áll, ... másikát vizirányos lineára csavará első gazdája, egy állatkinzó dühös juhászbojtár.
   A teherhuzás charactere Furkón nyugszik; ... Lurkó pedig, az equipágék parádés oldalát képviseli.
   Eredeti gazdájok skontro Pityunak neveztetik.
   Száraz, magas férfiu, mértékletlen puttonozási szerelmétől meggörbedve.
   Kerek nagy fején rövidnyiretü deres haj mereszkedik, mint tavaszkor vedlő tövises disznó tüskéje. Pár itce borért fejét negyedóráig döngetni hagyja.
   Karvaly orrán csontnyereg; ül, ... déli cimpalyán borsónyi vörös szemölcs.
   Duzzadt ajkai börül szünetlen lesben álló guny- és dacvonalmak rángatóznak.
   Borzas, tarka szemöldjei közé kifejlett férfias erő kettős barázdái vésvék.
   Jobb szemétől korcsmai verekedés fosztá meg, ... bal fülét pedig bakonyi haramia korában egy szerelemféltő kondás baltával lesuhintá.
   Nagyhirü barriton veszett el benne, mert ha egész lóerővel "Donauwassert" ordit, jaj azon város-negyed reggeli nyugalmának.
   Üvegüzérek imádják, ... hanem a borbélyok átkot szórnak fejére és torkára, mert ha fortissimóra ereszti gégeorgonáját: ablakok töredeznek és a patiensek fogai ingyen hullonganak.
   Üres idejét macskanyuzással tölti.
   Kandurok sötétre festett bőrét vidraprémül árulja; fiatal cicák gyöngéd termetére pedig, hentes céhből kicsapott virslis sógorával szerződik.
   E férfiu birtoklá, mint diplomatikus dunavizliferans, Vojtina Mátyást, qua inprotokolált segédet.
   Vállalatinak ezen vizenyős korszakában a nemes tüdejű Mátyás szorgalmasan beváltá napi kötelességeit.
   Skontro Pityu a kiváló érdemhüvelyt rendesen honorálta, ... sőt mondhatni tisztelte is.
   Azonban egy véletlen esemény a liferans és segéde közötti békés hangulatot komolyan megzavarja.
   A tény következő.
   Vojtina Mátyás hiába vágyott magasztosb hivatását vizzel hüsíteni.
   Crescit sub pondere palma.
   A zseni zseni marad mezitláb is.
   Matyi deák szendergő vére hullámzani kezd. - Nyugtalan; kedélye borong; ... józanon sem tud aludni, s a holdat majd hogy le nem rángatja vastag sóhajaival.
   Sóvárgó májában és begyében fölébred a szerelem költészete.
   Először csak eszményileg szeret; ... később önmagáért őrjöng, mint a szép Nárcisz, kit arcmásának hiu nézdelteért hullámsir temet; ... végre földre száll s halálosan beleszeret Csörege Tiburia kisasszonyba.
   Vala pedig Csörege Tiburina (miután mint apáca nyugalmazott volna), legbensőbb komornája Forhant Iván kalitkaművész özvegyének, született Suta Malvin asszonyságnak.
   Egy unalmas estenden ingerlő pongyolába vágja magát a bájos Tibura és negélyzett szalon gratiával becsap háziasszonya termébe, ki ép táncestélyre volt hiva Harcsai Szpuanka szülészmesternőhez.
   A terem a "Sziv"-utcára szolgál.
   Tiburina ablaknál ül. Vendéghaja fürtei göndör ragyogványban verőfényeznek.
   Arcáról a lovagiatlan redők cékla szulccal gondosan elsepervék; ... vállain vakítólag ezüstlik a pazarul ömledő rizspori havazat; ... édesen pihegcsélő keblén pipacs és szarkalábfüzér; ... szürkés, hanem apró szemei a befecskendezett narancshajlétől epedőn könyeznek; ... bal kezében gitár, melyből ugyan az egércsaládot kikergeté, hanem azért tojásdepó, ... s várja kedvesét, a szerelmes Vojtina Mátyást.
   Vojtina megjelenik. Bevágtat a "Sziv"-utcába. Füles paripáit ablakrostélyzathoz kötőfékezi; ... s belép a paradicsomba.
   Tiburina nagyot sikolt; szenvedélyesen felugrik, ... Matyija nyakába omladoz: s oly irtóztatót cuppant bal pofáján, hogy a csók helyét azonnal piros bagariával kelle befoldani.
   - Hogy meg vagy? ... zsaki poál? ... kedves Burim ... rég nem latalak! ... mindig le vagyon fogva ; ... tán már nem is szereted engemet!
   - Ah édes Matyim, mire ezen szivrepesztő szemrehányás, ... e lelketrázó szóvirágzat, ... s hű keblednek sivatag áradása? oh én ne szeretnélek! oh én imádlak epedőbben, mint galamb a buzaszemet ... s magyar az adósságot.
   - Ah, krasznyi angyal! - rebegé a felfortyant liferans, s oly lángolón ölelgeti Tiburiát, hogy kidagadt nyakerein gordonkázni lehetett volna; - boldog vagyom ... hanem, oh bánatom nemes koppantója, nem vona dugaszban egy kis csirkecombocskád! ... nem azért hogy éhezem ... hanem hogy szép kezed adományát birhassam.
   - Oh dehogy nincs! ... részedre mindenem van; - mondá a szemérmes Buri, és kinyitván Harcsainé étketrecét, belőle oly rettentő cobákot nyomott kedvese markába, hogy a régi világban akármelyik nádudvari kortesfőnök szűre alá oda illett volna verekedő fütykösnek.
   - Beh drága, ... beh faintos! ... jegyzé meg fogai közől a jóizün falatozó Matyi, ... s ha egy kancscsal szemü vicsorgó mopszli körötte nem hizeleg, az érette véletlenül elvérzett pókának még tán sziklakemény csontruináit is befonta volna.
   Pókacombbeli generozitás után, a szerelmi lázban rezgő Don Juánka kedvese oldalához sompolyog, ki epedő hunyorgatások közt gitár mellett énekli:
   "Jöszte ablakomhoz kedves,
   Minden nyug ..."
   Nem haladhat tovább syréndalában az andalgó Buri, mert közelében oly iszonyu accompagnádot hall, hogy ijedtében Matyija védkarjaiba omlik.
   A látvány sajátszerü; - Furkó füles feje ablak és rostélyzat között!
   A szegény állat, fejét kifelé rángatja, ... szuszog, horkol, ... bömböl, ... ordít, ... mind hiában! rettentő feje nem akar mozdulni az ablaktól.
   Vojtina eszmélethez jön, ... összecsődíti a szomszédokat, s egy jótékony lakatos közremunkálásával a szenvedő Furkó rostélybörtönéből kifürészeltetik.
   Furkó füles kandiságának az volt alapoka, hogy a kegyes Tiburia, gazdájaért paripáját is kedvelvén, Matyikája vizitjeikor cukrocskával traktálta a rostélyhoz kötözött talyigai locomotivokat.
   Szerelmi ittasságában megfeledkezvén a szokott csemegéről, szegény Furkó addig s addig nyujtogatá nyakát, míg feje a rostély és ablak közé nem szorult.
   Záporpuszik között válván el imádott Burijától a szerelmes Adonis, büszkén hág puttonai fölé, mint győztes római triumphátor, s torkig belelve póka és szellemi emlékekkel: haza üget.
   Skontro borus kedélyben volt.
   Az napon egy árva macskát sem foghatott.
   Gyermekek is agyonszekirozák, uton, utfélen mankolván elébe és háta mögé.
   Udvarán macskacsiphetési tervekről gondolkozik.
   Matyi adjunct dalolva ház elé vágtat.
   Skontró végigméri Matyit ... majd füleseit vizsgálja.
   Matyin nem bámul, mert csak szokott részegnek találja; hanem a paripákon elálmélkodik.
   Lurkóról csorog az izzadság.
   Furkó, mint valami ó-martir ... véresen.
   Inquisitiót tart; ... Matyi adjunctot nyakoncsipi, ... bicskát ragad, s ha éles ordítására a szomszédok meg nem mentik, keresztet hasogat homlokán és elhatározá addig ütni-verni, míg csak bőréből ki nem szalad.

*

   Olajban főtt vértanuk, és hasgatott hátu fakirok kinszenvedésein ment mendegélt keresztül a szerencsétlen Matyi lovag azon rémítő percek alatt, melyekben önszemeivel látá, hogy tajtékzón dühös principálja komolyan készül a világos nyuzodalomhoz.
   Ártatlan termetét kötéldarabok; ... fenő acél nyikorgó penegése iszonyu konyhakés rozsdázatán; ... a mérgetlehelő emberszörny, ki vérét szomjazza: ... ki egy Vojtinát ép oly hidegen képes legyilkolni, mint valami hitvány macskát: oly látványok, mikre a legrezignáltabb hegyirabló is zavarba jön; ... a gyöngéd idegzetü Matyi pedig fogcsattogva összes tagszerkezetében reszketett.
   A földre szállott égiháboru szünni kezd ... oszlanak a vérföllegek; ... Skontró kebléből kiugrálnak a vérvágy ördögei, ... s Vojtina Mátyás elébe hivatalába instelláltatik, melynek óvatosb kezelésére halálos veritékinek, s az átnézett kinpadnak rémes emléke kényszerité.
   Halálfélelmi iskolája óta, a talyigáját rendben tartá.
   Paripáira gondot viselt.
   Kormányzata óráiban soha sem olvasgatott.
   A Dunához pontosan eljárdalt, s előfizetőit naponként kielégíté.
   Keleti mámorába ismét besodródik.
   Putton-trónján declamál ... verseket ir ... gyakran szunyókálgat ... és szatying-gyeplőjét eldobván, füleseit szabad menetre elibertálja.
   Ilyenkor az utcai gyermekcsoport figyelemmel kiséri.
   Csinyeket kisérlenek rajta és szekerzetén.
   Talyigája alá bujkálva, vizteljes puttonait átfurogatják; ... kerekeibe csimpaszkodnak, ... tengelyvégszegeit kiszedik.
   Majd a vadtáltosokkal üznek tréfát.
   Füleiket egymáshoz kötözik; orrukba paprikát tömnek, s pálinkás kenyérrel lerészegitik.
   A diák mormol, duzzog, fenyegetőzik, néha tótu káromkodik is; hanem azért a pajkos a-b-c-studentek részire napi komédiacsikó marad.
   Többnyire tür és szenved; olykor pedig egy-két lomha gyerkőcét ostornyelével meg-megpáhol.
   Meg van irva azonban, hogy "végzetét senki ki nem kerülheti."
   Vojtina is ezen fatumi sorozat alá kerül.
   A megfélemlett adjunct talán észre nem vevé, hogy a megsértett Skontró-boszuját nemezis kezelgeti.Ugyanis:
   Ha oly férfiut, kinek apja borba fult, s ő maga is vallásos borimádó, a kegyetlen sors halálos ellenének - a békalének hordozására kárhoztat: valóban példás büntetés.
   Efféle negativ semmiség nem foghatott ki a Matykószerü türelmen, ... mire nézve a könyörtelen sors komolyabb leckét sütött-főzött, hogy Vojtinai Neptunon hatalmát igénybe vehesse.
   Matyi diák, mint született philosoph, keveset adott physicumának illő csinosítására, hanem reggelenként kutya-toilettet tartott, azaz: néhány s őszi kóró gyanánt csörgő száraz haját körmeivel végig kaparta, mozsdószerül pedig gyakran betekinte a Dunába.
   Azonban némi apró cseprő toiletti cikkeket még sem mellőzhete, s azoknak biztos magazinjául Furkó szamárnak azon fülét alkalmazá, mely az inak merevsége miatt, jellemteljes önállásban éjjel-nappal csillagok fölé hegyeskedék.
   Vala pedig Furkó szamár füldepójában Matykó diáknak következő kincsbirtoka, úgymint: fanyelü bicska, bádogtükör, beretva, szappan, varrótű, szerencsevető kártya, virsli, gyufa és kalendárium.
   Furkó tehát Matyinak nemcsak viz- hanem fegyverhordozója is volt, mely vállalatért etetéskor két szál árpaszalmával többet kapott mint Lurkó cimborája.
   A Duna-part azon részén, honnan a diák puttonait öblögeté, tüzifával rakott csinos talyigácska állomásozott.
   A talyiga kettős rudja között furcsa kis ifju szamár toporzikál.
   A fiatal szőke csacsit, tömött piros karu sváb menyecske "Muczi néven babosgatja".
   Az ábrándos Furkó megpillantja a kékszemű jérce szamárkát, ... égfelé hunyorít ... vagy kétszer nagyot sóhajt, ismét oda pillant, szemei szikráznak, idomtalan fejével Lurkót keményen orrba csapja; erei kötélnyire dagadnak, rugkapál, egyik füle táncot jár, másika füstölög s szaladni kezd, magával ragadva Lurkó pajtását, s a puttonok tetején sulyegyenző kormánynokát, - a sáppadozó Vojtinát.
   Repülnek a megriadt szamarak uton-utfélen, hegyen-völgyön keresztül kasul.
   Fazék-kirakatok csörögnek, csattognak; szétontott tejhabok közt rémült milimadlik uszkálnak; fölforgatott sátorból szalagkigyók röpkednek; itt egy zug-üveges jajveszékel zuzott poharai között; amott szétgurult gyümölcseik után bősz kofák futkárosznak.
   A szamáregylet még mindig rombolva repül.
   Orr-lyukaik piroslanak ...
   Ajkaik nyitvák. ...
   Füleiket hegyezgetik.
   Párájok égbe száll!
   A félelem miatt zöldülő Matyi kocsis talyigalőcsbe kapaszkodva még mindig tartja az egyensulyt, hanem recscs, ropp; a váci-utcai nagy Kristóf bokájához vágódik a talyiga, ... diribre-darabra szakad, ... üres puttonai az utcán széthömpölygenek; ... a szamarak fejkötőkkel, szalagokkal, zöldséggel, tollakkal, sárral, mézzel, tejfeláradattal, mantillokkal, hajjal és papircimerekkel tarkázva szaladnak.
   Utánok gyermek, kofa boltos, hamuszedő, mészáros, milimadli, üveges, pincs, mopszli, buldog, agár és szelindek legió.
   A halálfélelmet másodszor passzirozó Vojtina, a puttoni mennyezetről tátongó mészgödörbe hanyatlik, csak feje libeg a hig mész tetején, s úgy néz ki, rnint havasok között leszakasztatásért epedő teljes bazsarózsa.
   A tajtékzó fülesek végre egy horihorgas kucséber által elfogatnak.
   Felettök tiszti nyomozást tart a rögtönzött utcai népbiróság.
   Vizsgálat utján kisül, hogy a forróvérü Furkó, a kékszemü Muczi iránti szerelmében oly tüzbe jött: miként fülében Vojtina Mátyás mobiliái között a gyufa lángot vetett, a gyufától a kártya, a kártyától a kalendariom, kalendariomtól a roppant fülnek bozontos szőrerdeje.
   Perzseltetése miatti rémültében és fájdalmában azért szaladgált Furkó oly nyakrafőre a nagy világban.