Helyismereti Könyvtárosok Szervezete Országos Tanácskozásai

Miután Mándli Gyula felkért ennek a reggeli előadásnak a megtartására, elgondolkodtam azon, mit is kellene tennem annak érdekében, hogy ez idő alatt békésen tovább folytathassák rekreációjukat, melyre - a tartalmas estét követő rövid éjszaka után - valószínűleg többeknek szüksége van. Még óvatosabbnak kell lennem, ha arra gondolok, mi mindent kell szakmai továbbképződésük érdekében a mai délután elviselniük.

Először az jutott eszembe, hogy a Pest Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteményének elmúlt tíz éves gyarapodását sorolom fel tételesen, mellyel garantáltan biztosíthatnám a fent megfogalmazott célt, hiszen csak könyv típusú dokumentumból mintegy 600 darabbal növekedett állományunk. Rájöttem azonban, hogy tekintettel kell lennem azokra is, akik krónikus álmatlanságtól szenvednek, s így kénytelenek lennének ébren szembesülni azzal a monotóniával, mely a bibliográfiai adatok vég nélküli felsorolásából adódna. Következésképpen lemondtam első elképzelésemről.

Másodszor számolnom kellett azzal a ténnyel, hogy én magam nem vagyok se bibliográfus, se igazán helytörténész. Éppen ezért, mivel nem akartam tőlem idegen szerepekben tetszelegni, meg kellett találnom azt a módot, ahogy szívem szerint leginkább a könyvekhez közeledem.

Ebből adódóan, mai előadásomban egy rövid áttekintést nyújtanék a jelzett időszak könyv és brosúra terméséből, kiemelvén néhány számomra értékesnek tűnő darabot, melyet szeretnék részletesebben is bemutatni.

Az már az első ránézésre is kitűnt, hogy ebben az időszakban - vélhetően a politikai változások következtében —, megnövekedett az igény az egyes településeken élő polgárok identitástudatának megerősítésére.

E céllal különféle típusú kiadványok láttak napvilágot. Nem térnék itt külön ki a számtalan helyi újságra, mely különféle periodicitással, és meglehetősen vegyes tartalommal került a postaládákba.

A különféle kalendáriumokról azonban érdemes néhány szót ejtenünk. Ezek is gombamód nőttek ki a földből, és egyikük-másikuk, mint például a Vecsési Kalendárium, a mai napig is él.

Tartalmukat vizsgálva abban megegyeznek, hogy a naptárat és a névnapok felsorolását követő kis terjedelmű írásokat, fotókkal, képzőművészeti alkotások reprodukcióival színesítik. Például a Bihari József által szerkesztett györgyei és szőlősi kalendáriumokban Buday György, Gy. Szabó Béla, Torró Vilmos és Molnár C. Pál metszeteit találhatjuk.

A többnyire emlékező jellegű, nem ritkán értékes helytörténeti adatokat tartalmazó írások mellett, interjúkat, irodalmi műveket tartalmaznak. Végezetül, általában a helyi szolgáltatók, szolgáltatások adataival egészülnek ki e kiadványok. Meg szeretném említeni, hogy a Ceglédi Kalendárium szerkesztésében kollegánk és egyesületi tagtársunk Bariczné Rózsa Mária is részt vett.

Hadd soroljam fel röviden a Pest Megyei Könyvtár gyarapodásjegyzékében szereplő ilyen típusú kiadványokat:

A régió kalendáriuma (A régió évkönyve)	1993-1996
Ceglédi kalendárium	1995-1998
Felsőpakonyi kalendárium	2001
Györgyei kalendárium	1994-1998
Kartali kisbíró kalendáriuma	1992-1996
Leányfalusi kalendárium	2002
Maglódi kalendárium	1997
Nagykőrösi kalendárium	1998-2000
Pomázi kalendárium	1999
Szőlősi kalendárium	1994-1995
Tápiósági kalendárium	1998
Vecsési kalendárium	1994-1998-(2002)

Külön ki szeretném emelni A régió kalendáriuma című kiadványt, mely a hajdan volt dabasi járás településeinek példaadó összefogásából született, s először 1993-ban jelent meg. A tizenkét település (Dabas, Felsőpakony, Hernád, Inárcs, Kakucs, Ócsa, Örkény, Pusztavacs, Táborfalva, Tatárszentgyörgy, Újhartyán és Újlengyel) szellemi és politikai vezetői igyekeztek felhívni az önállóságukat éppen csak ízlelgető települések polgárainak figyelmét a szomszédok értékeire, akikkel egy évezrede már sorsközösségben élnek. Olyan értékek ezek, melyek az autonómia erősítése mellett, gazdaságilag ésszerű kooperációra inspirálhatják őket. A szerkesztők rá szerettek volna mutatni a közös múltra, melyben mai problémáik gyökereznek. A közös értékeket szem előtt tartva minden település történelmi, irodalmi anyagát hozzáférhetővé tették a többiek számára. A kiadvány emellett - az egyes községeket érintő - közérdekű adatokkal, információkkal is szolgál.

Jellegét tekintve kicsit a kalendáriumok szerkesztési módját követve születtek meg a Fót kulturális élete az ezredfordulón, és az Üllőről 2000-ben című kiadványok. Az előbbi a kortárs alkotók műveiből ad egy csokrot, majd az életrajzi adatok kislexikonát, az intézmények, civil szervezetek története, munkássága követi. Az utóbbi, miként a kalendáriumoknál láttuk, a település rövid történetét követően irodalmi emlékeket, a község életét bemutató korabeli cikkeket sorjáz, míg a végén az egyházak, intézmények név és címtárának ad helyet. Mindkét kiadvány fotókkal illusztrált.

A növekvő információéhség, illetve a mind nagyobb elidegenedés elleni tettvágy hívta valószínűleg életre a külföldi mintára szerkesztett, úgynevezett Ki-kicsoda? köteteket. Ezekből — a megjelenésük helyén mindig nagy érdeklődést és visszhangot kiváltó dokumentumokból - is került be néhány a gyűjteményünkbe.

Vecsési életrajzi lexikon és eseménytár	1995	szerk. Somogyi Lajos
Érdi személynévtár	1997	szerk. Miklósi Csabáné
Nagykőrösi ki-kicsoda?	1997	szerk. Varga István
Szentendrei arcképcsarnok I.	2000	szerk. Pethőné Németh Erika

E kiadványok szerkesztői közül hárman könyvtárosok, mely tény is növelheti szakmánk elismertségét. Varga István barátunkról tavaly óta azt is tudhatjuk, hogy a fonyódi Városi Könyvtár igazgatójaként a Somogy megyei Ki-kicsoda? megalkotásában is oroszlánrészt vállalt.

Tovább tallózva a helyismereti könyvek között szép számmal találunk különböző mélységű település monográfiát. Örvendetes tény, hogy mind több település polgárai és vezetői számára vált fontossá egyfajta összegzést készíteni a múltról, mintegy alapot szolgáltatva a jövő generációknak, melyre felépíthetik saját világukat.

A megjelent írások rövidebb-hosszabb áttekintést nyújtanak a települések kialakulásáról, és a történelmi századok során változó arculatukról. Egyikük-másikuk bemutatja a környék természeti értékeit, földrajzi helyzetét (pl. a Pomáz története vagy a Zsámboki krónika), vagy néprajzát (pl. a Solymár története és néprajza).

A nagyobb, olykor több kötetes összefoglaló művek már kisebb számban születtek, értékük ezért is jelentős. Létrejöttükért köszönet az alkotóknak és a mecénásoknak. A felsoroltak mindegyikéről elmondható, hogy komoly kutatómunka eredményei, s így a bennük felhalmozott ismeretanyag jó forrásul szolgálhat majd a jövő, gyökereit kereső nemzedékének.

E történelmi forrásanyagokat felvonultató irodalomból is szeretnék egyet kiemelni szinte csak ötletszerűen. Választásomat, talán az indokolja, hogy első olvasatra megragadott, lekötötte fantáziámat, és így nagy élvezettel olvastam.

A fenti címmel Dr. Krizsán László, az MTA doktora írt Százhalombatta múltjáról. Könyve megírásának céljáról így vall a szerző:

„Legyen e könyv főhajtás
a hazát megszerző és megtartó
elődök emléke előtt,
kiknek verejtékes hétköznapjaiból
született e krónika.”

A törtök hódoltság időszakáról, a hadak Százhalom körüli mozgásáról, elnéptelenedésről és betelepülésekről értesülünk.

A könyv fejezetenként közli a forrásadatokra vonatkozó jegyzeteket, s végül egy nagyon értékes okmánytárral egészül ki bő száz oldalban. Amint, ez egy tudományos munkától elvárható, a függelékében magyarázatot kapunk az idegen kifejezésekre, fogalmakra és mértékekre.

Dr. Krizsán László könyvét a szerző szavait idézve ajánljuk minden érdeklődő szíves figyelmébe:

„Ha korunkban, az adatközlés szédületes fejlődésének körülményei között még van tudatformáló szerepük a történelem írásos forrásainak, múltunk és sorsunk igaz tanúinak és, ha a régi közmondás „Habent sua fata libelli” - azaz, hogy a könyveknek megvan a maguk sorsa és feladata - még jelen világunkban is érvényes, akkor könyvüknek, amely először vezeti végig az olvasót a helység történelmének rögös útjain, nagy és felemelő küldetése van: feltárni és közismertté tenni Százhalom és Batta múltjának írásos emlékeit.”

Előadásom további részét azoknak a kiadványoknak szentelném, melyeket az egyéb kategóriába soroltam. Találhatunk ezek között olyan műveket, melyek megírására egy szomorú fél évszázados évforduló adott indítást. A 1940-es évek végi sváb kitelepítésekre gondolok, melyet a megyénk lakosságát jelentős részben kitevő svábságnak kellett elszenvednie. Az ő szenvedéseikről, meghurcoltatásukról emlékezik meg például a Kitelepítettek és hazatérők című kiadvány, mely a dunabogdányi svábok kálváriáját írja le. Egy másik, Pest megyében otthonra lelt, nemzetiségről a szerbekről szól kollegánk, Novacsek-Vojnovics Kornél könyve a Szerbek Magyarországon.

Külön érdekesség a Budaőrsön megjelent Budaőrs - Wudersch helytörténeti kislexikona, melyet Vass Jenő Sándor szerkesztett, és egyik szerzője ismét egy könyvtáros, Filipszky István a budaörsi városi könyvtár igazgatója. Az ő munkálkodását számos helytörténeti írás fémjelzi.

A kislexikonban a szócikkeken túl képmellékletet, a felhasznált irodalom jegyzékét és tartalomjegyzéket találunk. Szerkesztési elve: alfabetikus. Formája: tematikus összeállítás Budaörs múltjának régészeti, építészeti, kulturális, művészeti, vallási, néprajzi, mezőgazdasági, ipari, közszolgálati és történelmi emlékeiről. A szerkesztő így szólítja meg leendő olvasóit:

„Ez a kislexikon Önnek szól akkor, ha településünket - ma már városunkat — gyorsan és izgalmas, olvasmányos formában akarja megismerni.”

Az egyéb kategóriába kerültek azok a művek is, melyek képekben vallanak múltunkról. Ezzel kívánván elősegíteni, hogy valahol otthon érezzük magunkat a világban. Ilyen „képes krónikák” születtek Ráckevéről, Nagykátáról, Budaörsről és a Tápió-mente vidékéről. Ez utóbbiról szólnék most bővebben kedvcsinálónak a könyvek megtekintéséhez, (melyre talán a szünetben alkalmuk nyílhat).

Ez a címe annak a könyvnek, amely Nagykátán jelent meg 2000-ben Kucza Péter szerkesztésében. Lektorálta és az előszót írta, Bihari József nyugalmazott megyei múzeumigazgató. A gyönyörű és színpompás kivitelű könyv 13 települést mutat be 350 képeslap segítségével.

A könyvről így vall a szerző: „A képeslapok, fotók oly hűen idézik és tükrözik a kor hangulatát, hogy ha valaki mélyen elmerül a képek nézésében, szinte maga is részesévé válik.”

Minden községet 1-2 oldalas falutörténet vezet be. Szentmártonkáta anyagát például, melyhez a község rövid történetét Kissné Pásztor Éva kollegánk írta, 16 képeslap képviseli. A képeslapok alatti szövegeket Marjos Istvánné nyugdíjas pedagógus fogalmazta.

A „HUNPHILEX 2000 Budapest” elnevezésű nemzetközi bélyegkiállítás, könyv és képeslap, valamint irodalmi kategóriában aranyérem rangú oklevelet nyert ez a kiadvány. A világviszonylatban is rangos eseményen szerzett díj értékét tovább emeli, hogy Kucza Péter könyve a népes mezőnyben a legtöbb (96) ponttal lett az első. A művet a képeslapok jegyzéke (kiadási év, és kiadó szerint), település szerinti tartalomjegyzék, valamint a belső borítón található kézzel rajzolt Tápió-mente térkép egészíti ki.

Hadd ajánljam szíves figyelmükbe e munkát ismét a szerkesztőnek adva át a szót:

„Én azzal a szándékkal teszem közkinccsé gyűjteményem ezen részét, hogy az itt élő fiatalok megismerjék, és ezáltal jobban megbecsüljék környezetüket, az idősebbek pedig a képek láttán jóérzésű szorongással gondoljanak fiatalságukra.” Szívből kívánom, úgy legyen!

Megjegyzem nemcsak a jelen fiataljainak adhatnak nagy élményt e képnézegetések. Az események átértelmezésében is jelentős szerepet játszanak e helytörténeti anyagok. Jól esik együtt látni - miként egy családi fotóalbumban - a régit és az újat.

Végezetül hadd evezzek hazai vizekre, és hadd mutassak be néhány olyan munkát, mely Szentendrén született az elmúlt években. Elsőnek azt a művet ajánlanám szíves figyelmükbe, melynek kiadását Szentendre városa a millennium jegyében támogatott. Az Egy évszázad krónikája anyagát, mely az utolsó száz év bemutatására vállalkozott, G. Sin Edit, a Ferenczy Múzeum könyvtárosa állította össze. A szerző átnézte a Pest Megyei Levéltár Váci Osztályán a helyi vonatkozású képviselő-testületi és tanácsi VB jegyzőkönyveit, a századelőtől napjainkig a városról tudósító újságokat (pl. Szent-Endre és Vidéke, Szentendre Budakörnyéke, Szentendrei Műsor, Új Szentendrei Hírlap) – s e válogatásból egy 324 oldalas könyvet állított össze.

Nem magyarázta, és nem értékelte az idézeteket. Nem történelemkönyvet írt, hanem megidézte a múltat. A képekkel gazdagon illusztrált könyvet lapozó olvasó úgy érezheti magát, mintha a 100 vagy 50 évvel ezelőtti városháza tanácstermének karzatáról hallgatná az egykori városatyák világmegváltó eszméit, illetve balga, megmosolyogtató ötleteit. Az is leképzelhető, hogy otthonában, a kényelmes fotelban ülve úgy tűnik számára, egy frissen megjelent újság van a kezében, amelynek alapján - miként Mikszáthot olvasva - ítélkezhet elődeink nézeteiről, cselekedeteiről, vagy örülhet, bosszankodhat mostani életünk eredményein, kudarcain.

A könyvvel egy régi, Máté György által indított kiadványsorozat a Szentendrei füzetek indulhatott újra.

1957-ben megalakult a Dunakanyar Intéző Bizottság, mely 1965-től lapot indított Dunakanyar Tájékoztató címmel. A negyedévenként megjelent folyóirat célja, a Balaton után az ország második legnagyobb üdülőterületének, a Dunakanyarnak a megismertetése, megszerettetése volt. Elsősorban az itt élőket, illetve az ide kirándulókat kívánta tájékoztatni.

Az állandó rovatok (Szervezeti élet, Sajtófigyelés, Recenzió) mellett, helyt adott a térséggel kapcsolatos, legkülönfélébb területeket érintő írásoknak. Az évek során sorozatok, rovatok jöttek létre például az alábbi címekkel: Múlt és jelen - Képzőművészet - Erdeink múltjából - A kutató műhelyében - Irodalom és nyelv - Táj és környezetvédelem - Dunakanyar Adattára.

A történelmében, kultúrájában felmérhetetlenül gazdag, etnikumában rendkívül színes tájegység csak úgy ontotta a témát. A szerény kis tájékoztatóból az évtizedek folyamán egy országos szellemi értékeket is képviselő, kultúrtörténeti jelentőségű folyóirat lett. Cikkeivel - regionális kötődésétől függetlenül - nagymértékben gazdagította és gazdagítja a műveltséget.

1994-ben anyagi támogatások megszűnése ellenére a szerkesztő bizottságnak még sikerült egy összevont számot megjelentetnie, de a jobb sorsra érdemes folyóirat ezzel megszűnt. Bár a lapért felelősséget érzők erőfeszítése eredményeként 1995 és 1999 között megjelent a Dunakanyar Híradó, de ez profilját tekintve jelentősen más lett, mint arra az Idegenforgalom -Vendéglátás - Szabadidő alcím is utalt. Ennek ellenére, cikkeinek jegyzéke bekerült a Repertóriumba, hiszen a lap a Dunakanyar Tájékoztató utódjának volt tekinthető.

A Repertórium a folyóirat cikkeinek időrendben való rögzítésén felül kiegészül egy szerzői, tárgy és földrajzi névmutatóval. Pest megyén kívül az ország több településén élők is kiváló segédanyagként használhatják, hisz közel 400 település, földrajzi hely neve szerepel a mutatókban. Mindezek alapján bátran ajánlom kolleganőm, Pethőné Németh Erika munkáját szíves figyelmükbe.

Az utolsó szó jogán el kell mondanom, hogy előadásomban több okból sem törekedtem a teljességre. Egyrészt mivel erre habitusomból adódóan alkalmatlan vagyok, másrészt mivel a rendelkezésemre álló idő sem adott rá lehetőséget. Végül azért sem, mivel az elmúlt tíz év helyismereti dokumentumai meglehetősen hézagosan jutottak csak el hozzánk, hiszen a köteles példányokat a kiadók szinte csak ötletszerűen küldik meg nekünk. Igaz, Arató Antal kollégánk, több évvel ezelőtti Pest megyei vizitációja oly mély nyomokat hagyott egyik-másik kiadóban, hogy azóta is rendszeresen küldi Szentendrére köteles példányként kiadványait az Arató Antal Könyvtár részére. Hadd mondjak köszönetet ezúton is kollegánknak az eredményes közreműködésért!

Csilló Mihály: Pilis története	1993
Szomszéd András: Verőcei évszázadok (k)	1996
Aszódi Csaba András: Ecser története	2000
Poroszlai Ildikó: 4000 év a 100 halom városában	1993
Csenki Zsuzsanna: Nemes Áporka helység és református egyházának története (k)	1994
Horváth Ferenc: Fejezetek Szada község történetéből	2000
Asztalos István: Galgahévíz : Fejezetek egy Galga-menti falu történetéből	1997
...: Tárnok természeti értékei, története és néprajza (k)	2000
Krizsán László: Százhalom százados krónikája (k)	2001
Lakatos Gyula: Nagykáta története a kezdetektől 1848-ig	1999
Laszlovszky József (szerk.): Pomáz : Természeti kincseink, történelmünk, kulturális örökségünk	2001
Seres István: Solymár története és néprajza (k)	1999
Tóth József: Zsámboki krónika	2000
Bató Miklósné: Újszilvási krónika : Fejezetek Újszilvás község történetéből a község 50. évfordulója tiszteletére	2000
Szántó József: Albertirsa képes krónikája	2001
Gócsáné Máró Csilla (szerk.): Helytörténeti emlékkönyv: Megjelent Tápiószele első írásos említésének 780 évfordulója alkalmából (k)	1999
Bátorfi József és Gáspár József: Gödi Almanach : Fejezetek Göd történetéből	1994

Asztalos István: Kisváros a Galga mentén I-II.	1997
Tóth Ferenc: Pomáz történetének forrásai I-II.	1994
Horváth M. Ferenc: Veresegyház a XXI. század küszöbén	1999
dr. Czinege Emil – dr. Helméczy Mátyás: Dunaharaszti története I-III.	2000
Novák László: Nagykőrös története és néprajza a XIX. század közepéig I-II.	1994

GERBER GYÖRGY HELYISMERETI KIADVÁNYOK PEST MEGYÉBEN

GERBER GYÖRGY
HELYISMERETI KIADVÁNYOK PEST MEGYÉBEN