DR. AMBRUS ZOLTÁN
10 ÉVES
A HELYISMERETI KÖNYVTÁROSOK SZERVEZETE
című kiállítás megnyitója

 Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A szervezetépítés és szervezetfejlesztés, mint annyi minden ma már külön tudomány, tanítják, tanulják és néha még alkalmazzák is. Egy szervezet kialakulása - elméletileg - többféleképpen mehet végbe, aztán a valóságban pedig egy kicsit még többféleképpen. Szinte mindegyik másként, szinte mindegyik más miatt lesz olyan, amilyen, szerencsére aztán a kutató hajlamú, vezetés- és irányításelmélettel foglalkozó, a valóságban azonban élő szervezetet alig látó kutatók, majd besorolják egy adott típus alá, megmutatják sajátosságait, és ennyi ... ennyi?

Engem, mint mindig, most is sokkal jobban érdekel a dolog emberi oldala, ki, kik, miért, minek a céljából gondolták, akarták és még a tetejében meg is csinálták?

Aztán az is izgat, hogy egy meglévő szervezeten belüli elkülönülés az igazából hogyan hat? Gyengíti az, úgymond anyaszervezetet, vagy erősíti, netán visszahat annak munkájára, új dimenziókat nyit a teljes szervezet számára.

Megannyi kérdés, ami önkéntelenül is feltolul az emberben, ha a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének 8 éves fejlődésére gondolunk, ha felidézzük alakulását, konferenciáinak hangulatát és témáit, szervezeti életét a honismereti mozgalom és a könyvtárügy kapcsolati vidékén. Szerencsére egy olyan szervezetről van szó, mely alapelvei között tartja számon a dokumentálást, a dokumentálhatóságot, tehát nincs nehéz helyzetben az, aki bevezetőt mond e kiállítás elé: tessék megnézni, tessék felidézni, ismét átélni, és tessék belőle erőt meríteni a további munkához. De ennyivel sem én, sem Önök nem úszhatják meg!

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete, mint gyűjtőszervezet attól és az által vált és válik folyamatosan élő, reagálni képes szervezetté, hogy valós szakmai kérdések kezelésére szakmai, míg a területi vonatkozások feltérképezésére területi szervezetei alakultak ki. Igazából e szervezetekben él az egyesület, ezekben fogalmazódik meg küldetése és elkötelezettsége, ezek összeadásából, egymásra hatásából alakul ki az a szakmai közélet, mely remélhetőleg sokunknak kell a mindennapokban is. Sokszor felmerült az utóbbi években, mennyire legyenek szervezeteink önállóak, pénzügyi és szakmai értelemben? Miből profitál többet a szakma, meg maga a gyűjtő szervezet is? Most is beigazolva látom: nem az önállóságtól, nem a szervezetek elkülönülő céljaitól kell védeni a magyar könyvtári közéletet, hanem a közömbösségtől, a formalitástól, a bürokráciától és a pártosodástól! Attól, hogy mindenkinek ugyanazt akarjuk nyújtani, és mindenkitől ugyanazt várjuk el. A szervezetek által lesz színes és megélt a közösséghez tartozás élménye.

Elgondolkodtam, hogyan hatott a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete az egyesület általános céljaira? Jó néhány téma, melyet korábban ez a szervezet vitatott meg, később vándorgyűlési téma lett, vagy eleve olyan tematikát választottunk, melyről tudtuk: ehhez ez a szervezet örömmel csatlakozik. Elég utalnom az esztergomi, a nyíregyházi, vagy az idei, a Széchényi Könyvtár 200 éve előtt tisztelgő eseményre. Elég felidéznem, a határon túli magyar könyvtárak és könyvtárosok bevonásának szándékát, melyben ez a szervezet élenjáró volt. Ennek a szervezetnek a példája ösztökéli az egyesületet a közgyűjtemények együttműködésének szorgalmazására, a valós, tartalmi kapcsolatok kialakítására.

Külön fel kell idéznem azt a hallatlanul fontos nemzetközi együttműködést, melyet az angol könyvtárosok helyismereti csoportjával közösen működtetnek. Ez a szervezeteink számára igazán példaadó!

Minden kulturális mozgás és mozgalom mögött ott találjuk a Deus ex machinát, ebben az esetben az embert, a szakembert persze, akitől, aki, vagy akik által az egész lesz és működik. Ez nemcsak a szakmai közéletre, hanem a szakmai munkánk egészére is igaz. Szegény csabai kollégáim unos-untalan azt hallhatják tőlem: egy értelmiséginek nem kell megmondani mit csináljon, egy értelmiségi öngerjesztő és önszabályozó. Megtalálja a munkáját és abban örömét leli. (Baj legfeljebb akkor van, ha ez a munka senkinek sem fontos, de a kedves kolléga jól el van vele évekig!) Nem szakmai irányelvek, nem párthatározatok és nem törvények csinálják a könyvtárügyet, hanem könyvtárosok, személyiségek.

Ennek a szervezetnek a legfontosabb értéke az azonos értékszemléleten alapuló együttműködés, a szolgálat, a lokális és a nemzeti, meg a globális értékek összekapcsolása. Értékteremtés, az értékmentés által.

Ez a szervezet nem önmagáért való, és nem köldöknéző: azért van amitől jobb lesz a könyvtár, magabiztosabb a könyvtáros, és elégedettebb az olvasó. Mert valódi értékhez, valódi információhoz jut, és ami a szememben legalább ennyire fontos, érzelmi kötődése erősödik múltjához, elődeihez.

Egy szervezet mutatkozik itt be, mely magához tudta vonzani, és meg tudta tartani a magyar könyvtári élet legaktívabb és legkreatívabb szakembereit, ahol a szó és a tett azonossága, a baráti kapcsolat elsőbbsége a formális együttműködéssel szemben hosszútávon biztosítja a működés emberi tartalmát.

Köszönet érte!

A szakmai szervezet 8 éves múltját bemutató kiállítást megnyitom és annak üzenetét ajánlom a Magyar Könyvtárosok Egyesülete minden tagjának szíves figyelmébe.