Értékvégződés

Akkor is

Napszálltakor komótosan
szállingózni kezdett a hó.
Lebontott állványzat a gyerekkor,
ma se másként, mint egykor.

Ez itt a kezdet és a vég
közös nyomvonala.
Kifüstölt tűzfészek,
szögre akasztott évek.

Nézd, valaha ez itt én voltam!
Ez itt meg majd te leszel.
Akkor is fogyasztja magát
a sors, ha több lett, mint volt.

Az álomfejtő álma

Ezt szépen összehoztuk,
súgott össze az öt érzékszerv.
Álmában az álomfejtő kést
nyomott a fehér rózsa szájába.

Azé kell, hogy legyen a jövő,
akit erre múltja feljogosított.
Ő pont annyit érzékelt a nézésből,
mint egykor te a tisztánlátásból.

Az oldalágakat és a fölfelé
gebeszkedőket is mind levagdostad.
Miután túlnőtte lehetőségeit a sors,
szabaddá vált az út a pusztulás előtt.

Pipafüst

Elérhető a hiánytalan: add
hozzá magad az élethez!
Támadó szellemű fanyalgás,
fakardért elcserélt csatabárd.

Valóban a jóslat tartotta
tőled távol a balsorsot?
Fenekestül felfordulás,
egyetlen állati feljajdulás.

Könnyen emészthető mámor.
A mese a valóság pipafüstje.
Már csak percek vannak hátra
az önmagadon meghatódásból.

Emlékszint

Ne állj meg, de ne is mozogj!
Ne fogd meg, de ne is engedd el!
Hangért cserébe vihar előtti csönd.
Búcsúzkodik a szavaktól a beszéd.

Fogd ki a kacagás szekere elől
a vergődés girhes lovát!
Kívül dübörgés, belül hallgatózás.
Struktúrát feszegető hókristály.

A köztudatba az érzés juttatta be,
a gondolat csak asszisztált.
Az igazság nem polihisztor:
Egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon.

Kérdezted, mi az újság minálunk.
Nagyon jól tudod: csehül állunk.
Mindenki a másikra mutogat, huhog.
Melegben összebújunk, miként a juhok.

Az est fénypontja

Ma már a módszernél
fontosabb a beszédmód.
Bebújt a szél a kéménybe,
kibújt a szög a zsákból.

Órákig kerested a vétkest,
kutattad magadban a hibát.
Penészfoltos holdfény
kutyákkal őrzött fatelep.

Az est eredendő fénypontja
az égbolt elvarázsolása lett volna.
A halálnak bánatpénz,
az életnek végkielégítés jár.

Zárt rendszer

Az se vitte többre, aki gondosan
vezette az élethez kapcsolódó kiadásait.
Az se boldogabb, aki a csillagok
összeszámlálását önmagán kezdte.

Volt, aki képzelete zárt rendszerében
legyekkel traktálta a varangyos békát.
Volt, aki hiányolta a folyóból a vizet.
Volt, aki hőálló anyagot tett a tűzre.

Volt, aki fényes nappal feltörte
a lélekalapító hétvégi nyaralóját.
Volt, aki pompát és gazdagságot ígérve,
koldusbotra jutottat édesgetett magához.

Hintaszékben

Csöppnyit a tavaszból, az igazságból
annyit, amennyi a három kívánság
egyikében kényelmesen elfér.
Tornádó a szívben.

Öregszem. Dülledt szőlőszem.
Pirospozsgás képű alkony.
Egykor sok volt belőle,
visszajáró lélek jövője.

Szakaszos öntisztulás.
Egybeesett a kezdettel a vég.
Túl súlyos, tedd könnyűvé!
Kettéharapott lélegzet a száj.

Alföldi táj

Érlelésben a nyár a legjobb.
A tavasz gyengéd, édesded.
Az ősz titkok kifecsegője,
a tél zord, szigorú atya.

Sokan vagyok, súgta
füledbe, két maszkcsere közt.
Az éjszakától kölcsönzött
energiát a felkeléshez a nap.

Alföldi táj, néma síkterep,
föl-le hánykolódó sorsok.
Az útravaló elfogyott, s az út fele.
Élni és halni nem lehet egyszerre.

Teleholdlelkűek

A 75 éves Füleki Gábornak

Nyikorgó talicskakerék
a végtelent befogadó égbolt.
Ünnep van. Mosdatják
az esőfelhők a kunsági tájat.

Merengve nézed a fákról
leszédült sápadt leveleket.
Sokak önzetlen szolgája
volt eszed és szíved.

Értelmet éltető végtelen,
végtelent felmutató értelem.
Festetted a teleholdlelkűek
sors- és életvonalát.

Kagylózúgás

Miután megtanítottad szólni a szót,
alárendelted az életérdeknek.
Pösze álmoddal órákon át
gyakoroltattad a kesztyűbe dudálást.

A különös és a szokatlan közt
piros krétával jelölted ki a határt.
Hallgatod emlékeid kagylózúgását,
tapintod mondatod dagadt ütőerét.

Akard és hidd: még lesz nagyobb is,
önkifejezésed végtelenné tágított tere.
Mindenre jutott idő, egyedül
az esti árnyak összeszámlálása maradt el.

Téves kapcsolás

A tél nem arra lett kiképezve,
hogy életet leheljen a nyárba.
Nagyvárosban parányi élethelyzet.
Nyelv alatt fogyatkozó gyógyszer.

Szent a béke, szerette volna
legalább egyszer a szájára venni.
Irtózás és iszapbirkózás,
forró homokban kígyótojás.

Késve indult el a hosszú útra,
mégis az elsők között kopogtatott be.
Fakarddal hadonászó igazság.
Vontatott érzelmi regenerálódás.

A szív fehér füstje

Jártál-e már ott, ahol
tovább volt látható
a homokra épült vár
a márványszobroknál?

Jártál-e már ott, ahol a csönd
sikeres puccsot szervezett
a beszéd ellen, és uralta a káosz
a kialakult zavaros helyzetet?

Jártál-e már ott, ahol
felszállt ugyan a szív fehér
füstje, de nem volt köze
a meghozott döntéshez?

Érzésekkel kísérletezés

Kérdezted, miért tettem
ki a szűrödet életemből?
Kérdezem én is, miért tetted
ki a szűrömet életedből.

Közös szóvégek:
csacsiság, kíváncsiság,
Kis vétkek, szarvashibák,
önmagából kifordult világ.

Egyes fokozatú gondolat,
csúszómászó cselekedet.
Felmenő nélküli közelmúlt,
utód nélküli távoli jövő.

Benevezés

Két egymást követő kabátlopás.
Két egymást kiegészítő szüntelen.
Két egymást semlegesítő életfelfogás.
Két egymást kiszorító helyfoglalás.

Vízhullámmal azonos hullámhosszúságon
mozgó belülről kifelé tolató mondat.
Gesztussal azonos értéket felmutató bemozdulás,
eltérő érdekekhez igazodó hibátlan megoldás.

Odébb tolt tenger, lentebb cibált égbolt.
Szimulálással határos országos közérzet.
A versenyre a fény mellett a félhomály
is benevezett, és láss csodát, nyert.

Zord tél

Nem hozták szóba, csak rágondoltak.
Nem gondoltak rá, csak kiírták magukból.
Órákig győzködték egymást az egyetértők.
Ölelkeztek, majd ki-ki megsütötte a saját pecsenyéjét.

Lassú, araszoló mozgással mélyítette ki
a hajnal kotrógépe a világosság medrét.
A körvonalakból kirajzolódó ábra nem az,
amire te is, és mások is titkon gondolnak.

Pont azok az összetevők hiányoztak
az életből, amit a legkisebb csönd sem nélkülözhet.
Zord tél köszöntött be. Minden egyes nap fehérebb
lett az ördög képe. Kihűlt a szó a sok beszéd alján.

Reprodukció

Mért pont a férgek, mért nem a madarak?
Mért pont a madarak, mért nem a lovak?
Mért pont a lovak mért nem a nagyragadozók?
Mért pont a nagyragadozók, mért nem az ember?

Közelebb az égbolt berendezési tárgyaihoz.
Közelebb az arányoshoz és a vállalhatóhoz.
Közelebb a teljesíthetőhöz és a teljességhez.
Közelebb a külsővel egy húron pendülő belsőhöz.

Jártál-e már ott, ahol hátrább lépett
a részmunka időben foglalkoztatott élet?
Jártál-e már ott, ahol a bűnnek a baj falaz,
s a bajnak mentőkötelet a bűn dob?

Megfigyelted-e már

A gondolat helyett és nevében
cselekedhet-e az álom?
Elüszkösödött az élet fája: az idő
csak színleli a télen, nyáron zöldet.

Megfigyelted-e már, ahol
a boldogság az öröklét barátjának
vallja magát: ott egymást tapossák
agyon a tiszavirág-életű örömök.

Megfigyelted-e már, ahol
hulló csillag a szemek előtt
lebegett cél: ott a változások
ellenére maradt minden, mint volt.

Az éghető mosolya

Ahol olvadó hópehely érved,
ott téged soha senki sem hiányolt.
Ott ne számíts vastapsra,
ahol kutyavacsorája a vers!

Betegen és fáradtan is
érd utól magadban a derűt!
Az égés az éghető mosolya,
a füst keserű szívpirula.

Tudsz az értékek orvlövészéről:
önnön lelkét lövi szitává.
Ámuldozol a megszokás/futószalagról
legördült különös sorsokon.

Lekenyerezett búzatábla

Kiemelések a minap
megtalált jegyzettömbből.
Ne foglalkozz velem, csinálj
mindent úgy, ahogyan én.
Én sem foglalkozom veled,
teszem azt, amire te
áldásodat adtad.
Velem csináltattál
magunkban helyet
a lassú víz, partot mos érzésének.
A házat lebontották,
szerencsére a kémény
a helyén maradt.
A kivágott fa árnyéka tovább nő.
Lekenyerezett búzatábla.
Az eső verte le az ajtóról a lakatot.
A felhő az égbolt papír zsebkendője:
kifújta orrát a szél.
Gyakorolja az óra a járást.
Óra rend a lelke mindennek.
Hosszú pórázra eresztett
rövid mondat.
Kapatisztítótűz.

Semmi nyom

Ha már az öröm is sötétül,
hol kap lehetőséget a fájdalom?
Ha már a jövő is
eső után köpönyeg:
hol köt ki a múlt múlása?
Innen már nincs kintebb?
Innen még van bentebb?
Ha most se, akkor mikor?
Adott is, meg vett is el.
Ezekkel semmi szín alatt,
azokkal meg végképp nem.
A kerek csak picit kerek?
A véges sakkban tartja a végtelent?
Akkor most csak én, vagy ki még?
Mi legyen a soknál is többel,
ha a kevés is megbontatlan?
Honnan kapart elő ennyi
magának valót a semmi?
Hová tűnt, ha még itt van?
Egyenesen vitt útja,
vagy jobbra, balra kitért?
Itt bizony semmi nyom.

Az igazság aranykorona értéke

Véletlenül se a megoldás
felé nyílt ki az ajtó.
Régi tartalom új köntösben.
Évről évre lazább a kapcsolat
test és test, lélek és lélek között.
Évről évre kevesebbet ér
az igazság aranykorona értéke.
Tegnap még csak futóárok, ma szakadék.
Annak ellenére, hogy semmi nem jutott
az eszébe, folytatta az írást.
Megjavítva se jó,
elrontva is hibátlan.

Letétbe helyezés

Tetszett volna a józan paraszti
észnél nem lejjebb adni!
Tetszett volna a feladatok
megrohamozásakor
harcias bátorságával elől járni!
Tetszett volna akkor is úriember
maradni, amikor a saját hányadékában
fetrengett a hámból kirúgott díszes társaság!
Tetszett volna nem belegabalyodni
kicsinyes ügyekbe: ki ásít eredetibben,
ki lopta nagyobb tételekben a napot!
Tetszett volna ott és akkor
a lelkiismeret harangját megkongatni:
Az elmélet vírusa megtámadta,
végveszélybe sodorta a gyakorlatot!
Tetszett volna a közjó perselyébe
jövedelméből a kevésnél
akármennyivel többet juttatni!

Régi idők mondatai

A hóba szórt lábnyomokat
sietve felkapkodta a szél.
Én vagyok megint,
eszem ágában sincs
rossz fát tenni a tűzre.
Gömbölyítés, gombolyítás,
sebesen forgó csöndorsó.
Egércincogás,
cérnavékony hang,
cérnametélt.
Megint. Emberi számítás szerint.
Ő az ipam. Ízlésficam.
Fogyaszthatóvá tett valóság.
Maradt, de te már nem kaptál.
Ülj közelebb a támogatotthoz,
segítsd fentebbre a támogatót!
Önbizalom növelő frappáns mondat.
Annak ellenére, hogy tenger
közelében élte le életét,
nem sok vizet zavart.

Kérés

Nos, hogy tetszett a metszet?
Ott feltétlenül járnod kell, ahol
különböző parfümökkel teszik
elfogadhatóbbá a múlt szaganyagát.
Vízakna/kereső.
Már ma is az vagy,
akire hamarosan ujjal fognak mutogatni.
Tudod, mit beszéltek ma a piacon?
Ha csak egy kicsit is alább hagyna
a rossz aktivitása, rögvest
melegedőt nyitna a jó.
Villa és kés.
Szegénységkitüremkedés.
Eladó a lefekvés, az álom már elkelt.
Csupán annyi időt kért,
míg hangja összemelegszik a határtalannal.
Szólt a pubertás, jön a postás.

Hasonszőrűek

Kiemelések a minap
megtalált jegyzettömbből:
Mit látsz a közérzet monitorán?
A zűrös állapotokon
kívül kevés akármi mást.
Én vagyok megint,
az altatópumpa feltalálója.
Első a tömegtermelés.
Mindenben és mindenütt.
Beszélik, te és a hozzád
hasonszőrűek az igazság
megbízásából vagytok itt.
Sokakat érintő kérdés,
színekben gazdag festőpaletta az érzés.
Zavarok?
A nyárral homlokegyenest
ellenkező értékzavarok.
Bejegyzés a minap
megtalált jegyzettömbbe:
A könnyű már foglalt,
a túlsúlyos nem neked való.

Tetszett

Ő százszor is meggondolta,
kit helyez a közös múlt elé.
Ahol a lélek haladéktalanul
a bajba jutott test segítségére siet,
ott előzőleg a kimondott szó
már beépült a mindennapi életbe.
Kiemelések a minap
megtalált jegyzettömbből:
Míg téged lefoglalt az évszakok
regisztrálása, a sárral dobálás
nélküled folytatódott tovább.
Ha igyekezetedtől eredményt
remélsz, már a keletkezés
pillanatában ki kell, hogy
teljesítsd a veled történteket!
Te ezt tudtad?
A költészet a zenénél,
vagy például a festészetnél is
több véletlent foglalkoztat.
Beszédedben a jó barát
hallgatása is helyt kapott.

Belső használatra

Mese habbal, hogy a kezdet
juttatta magas pozícióba a véget.
Kiemelések a minap
megtalált jegyzettömbből:
Mondd, volt már neked
érdemleges hozzáfűznivalód
ehhez a lélegzetet elállítóan
szerencsétlen szétzilálódáshoz?
Inkább emlékeztetek,
mintsem figyelmeztetek.
Ki-ki döntse el maga,
milyen kellékek beszerzését
tartja fontosnak
az életben eligazodáshoz.
Ha szót kaptál, egyetlen
hallgatód se érezze magát becsapva!
Ha a történtekhez történetesen nincs
hozzáfűznivalód, egyetlen csönd
se érezze magát fölöslegesnek!

Ne tedd!

Kiemelések a minap
megtalált jegyzettömbből:
Rossz szag lengi körül
a bevizelős morált.
Tudod, mi foglalkoztat mostanában?
A teljesség felhajtó ereje.
Újabban az alkonynál gyorsabban
jön izgalomba a hajnal.
Ahol évekkel ezelőtt
elsőként te szakítottad át
a célszalagot:
ott várlak majd be.
Égboltkoporsó.
Országhatárra merőleges
csöndszakadék.
Kiemelések a minap
megtalált jegyzettömbből:
Becsapod magad, ne tedd,
hacsak egyféleképpen
hasonlítasz önmagadra.

Építési terület

Szóltál egyszer –, semmi reagálás.
Másodjára is szóltál: Alulra bújt a fény,
a lényegnél is föntebb tornázta magát a sötét.
Nincs két egyformán betördelt égbolt.
Soványságba zárt gyerekkort soha többé!
Szűnni nem akaró bepiszkolódás.
Fegyelmezettebb csöndekre,
merészséget megtáncoltató hangokra lenne szükség!
Akikkel először fogtál kezet,
mind másként volt ismeretlen.
Akikkel utoljára találkoztál,
mind másként volt ismerős.
Feketerigó fehér árnyékkal.
Toldalékképzés, aszimmetrikus havazás,
körberöhögött üresség.
A csinálás a továbbjutás feltétele.
Borítékolt temetés, puffadt valóságlátás.
Többet ésszel,
mint az erőszakos cselekedetek együttvéve!
Madár lépked aláaknázott álmaidon.

Gyors tűzoltás

Kiemelések a minap
előkerült jegyzettömbből:
Öröklétről lepattant pillanatszilánk.
Hangosabban!
Pillanatszilánkról lepattant öröklét.
Így már mindjárt más.
Másabb. Másnak okozott seb.
Lyukas zseb.
Nincs sehol az utolsó
tájjellegű illat.

Kiemelések a minap
előkerült jegyzettömbből:
A rossz közelsége az utolsó
cseppig kiszívta a jóból az életerőt.
Hangosabban!
Az életerőt a távolban leselkedő jó
szívja majd ki a rosszból.
Gyors tűzoltásba torkollt hétvége.
Nézd, az Angyal megint
nyerőlapot szorongat a markában!
Végül is hová lett, kik kapták
a múltból jogosan visszajáró aprót?
A hangot hangosabban!
A csönd, közel az egerekhez, igen hatásos.

Feszengés

Kivéve azt az egy esetet, amikor terített asztal várta
a horizont mögül feltápászkodó Napot.
Két egyforma bejárat: az egyik a betegségé,
a másik a kését fenő fájdalomé.
Meghatározott időközönként képzettársítási bonyodalmak.
Ez meg a tombola ára. Az egyszerű a bonyolult kupolája.
Maga se tudja, hol és mikor
esett bele a nevetségesség csapdájába.
Minél több benne az enyhén szólva gyanús,
annál inkább elvarázsolja a nézőt, a hallgatót.
Nem azért jöttünk a világra, hogy egy húron pendüljünk!
Emitt könyvnyomda, amott nyomató ló.
Hiányérzettel párosult feszengés.
Összhang kizárólag belső használatra.
Megállt ütőér, sorsfordító pillanat.
Variációk az elkallódásra.
Gyarapodás és öngyarmatosítás.
Hacsak olyasmiket cselekedtél, ami mellett
észrevétlenül el lehet menni,
nos, akkor te még egy centit se dolgoztál le hátrányodból.

Egyéni akció

Kiemelések a minap
előkerült jegyzettömbből:
Erre gyere, ne menj arra,
figyelj a megszokottól eltérő zajra.
Porszemhez minek mozdony?
A sokból a kevés töredéke
sem tisztázott számodra.
Nagy melléfogás a felszínbe
kapaszkodó lényeg.
Öt egymást kölcsönösen támogató
és támadó érzékszerv.
Rációt éltető koncentráció,
koncentrációt működtető ráció.
A test a múlt örököse,
a lélek a jövő letéteményese.
Ki akart itt egyedül
közösséget keresztre feszíteni?

Kiemelések a minap
előkerült jegyzettömbből:
Mire beérted az előtted futót,
már egy másik lélek
kerekén gurult esze és szíve.
Tömeg/termelés,
tömeg/fogyasztás,
tömeg/oszlatás.
Lám, lám, ez a világon való
jobbítás is egyéni akcióvá zsugorodott.

Már lenne valamilyen nyoma

Tudsz róla, ennél több nem is kell.
Egyszerre öregedett meg
a véges és a végtelen.
Nincs nap, hogy ne jönne szóba.
Kötelességteljesítésben az ösztön a legjobb.
Félelmetes tempójú sejtszaporulat.
Egyre megy, tudsz, vagy nem tudsz róla.
A szorgalom mesze esett a szorongás fájától.
A törvények szellemiségéből következett.
Életveszély cigarettaszünetekkel.
Mindenféle formában
megnyilvánuló követelőzések.
Totális elvárás után gyenge megfelelés.
Sikerekkel kérkedő balsors.
Használhatatlan csönd, bilincsbe vert mondat,
kényszerpályára tévedt szél.
Az estből már csak néhány betű hiányzik.
Az éjszaka feltételhez kötötte
a sötétség teljessé tételét.
Most ne gondolj rá: hol, mikor, mennyivel
rövidítették meg az élet kiadásai a halál bevételét.
Hallottál róla: ennél több nem is kell.
A tél éppen úgy, mint a tavasz:
lyukak az öröklét összébb húzott nadrágszíján.
Bejegyzések a minap
megtalált jegyzőkönyvbe:
A veled és a velem történtek
rendületlenül hullajtják a hiányérzet magját.

Mi, ha egységességre lettünk volna teremtve,
akkor annak már lenne valamilyen nyoma.

{fel}