Visszavonulót fújt a szél

Záróvonalas bozóttűz

Kielégíthetetlen szóköz.
Égbolt, hajléktalan pozitúrában.
Szívközelség, bordapózna,
esőcseppnyi végösszeg.

Látással rivalizáló hallás,
futamgyőztes most vagy soha.
Körbe kerített drótkerítés,
záróvonalas bozóttűz.

Magába roskadt telehold,
ködtakaró alatt trágyakupac.
Meglenni a legjobb jó.
Halántékát fájlaló alkony.

Többesélyes napfelkelte

A természet megújhodását az udvarias
tél készségesen átengedte a tavasznak.
Így jobb. Többesélyes napfelkelte.
A törvény és a véletlen együtt vigyáz a rendre.

Ismerős szavak a súgólyuk felől:
Hallgatott az érdek a lélek véleményére.
Az önkioldós felvételen egymás mellett
feszít a jó szándék és az aljas cselekedet.

A rövid a hosszú felé kanyarodott el.
Mire ráébredt végességére
a kedveszegett éjszaka: kivilágosodott.
A tieid közül csak egy valaki vallott ellened.

Légyláb

Egyszavas vers,
kétszikű kacsatojás,
háromlábú szék,
négylevelű lóhere.

Napfolt hátán folt.
Volt, ahogy volt.
Zsugorodva lett nagyobb.
Nézz rá, élő halott.

Fény tompítva, hit elosztva,
érték és silány összevonva.
Grammatikai módosítás,
nyugalom helyett mozgósítás.

Radar

Amikor a jó hozta szóba az igazságot,
minden irányból fényt kaptak a dolgok.
Amikor a téma boncolását a rossz vette át,
elhallgatott a sejtés bőrébe bújt lényeg.

Ahogyan kéz kezet eddig még nem mosott.
Ahogyan az emlékezet hollója kiénekelte
a múlt csőréből a borzalmas történések sajtját.
Ahogyan a remény viszonyul a vesztes hithez.

Mindenféle szurokba mártott dísztollak.
Mindenféle torzulások és eldeformálódások.
Szüntelenül teszi dolgát a hangzavar radarja:
Nem hallod, csak sejted, mit suttog szíved.

Kérgesedés

Szálkányira a gerendától,
esőnyire a közeli vízeséstől.
Évszaknyira az évkezdéstől,
metaforányira a pénzverdétől.

Átcsapott rombolásba a tombolás,
emlékpestis, sorvadásos percek.
Ne állj meg! Vérezve és verejtékezve.
Hidd, még semmi sincs elveszve!

Mélységhez vonzódó égbolt,
tengerről lesújtón vélekedő magasság.
Szivárog és csöpög az olvadhatatlan,
lobog és füstöl az éghetetlen.

Az utolsó járat

Miután kiismerted a csönd
munkamódszerét, csatlakozz
a jövő felé tartó évekhez!
A felkészülés kiegészülés.

Belül tágasabb, mondta
az álmok gondját-baját
magára vállaló nevelőnő.
Rátarti, erőszakos álom.

Ne nézd, csináld! A veled
történteknek a versben a helye.
A ma igazsága, áporodott
levegőjű, intellektuális tisztaszoba.

Kinyomott időtubus

Kinyomott időtubus,
visszavont ígéret.
Vállalta az odakint
a benti lét rendbetételét.

Sisak és siserahad.
Jó képet vágott falhoz.
Telített kevesbülés,
súlytalan sokasodás.

Északi-sark délidőben,
déli-félteke fagyos szélben.
Amit lelkedtől vettél el,
szánja-bánja tested.

Senki semmije

Mellékszál mai magunkról,
megyünk el hazulról.
Fájó, nem várt üzenet:
kifosztották az üzletet.

Tapad. Spiccvasakarat.
Történetesen ez is eladó.
Télnyakbavaló.
Kovakő és száraz tapló.

Ne érj hozzá, lökd meg!
Ne mondjam többet!
Durva hangnem után,
lelkesen kimondott igen.

Ölelkező évek

A negyvenéves Vass Tibornak

Vedd el a semmi felét,
s vond be égboltfénnyel.
Maradj meg annak,
aki a kezdetek óta vagy.

A vihetőt vigye a gondolat,
teljesítse ki az érzés.
Tudja meg kicsi és nagy:
keresztszemesnek áll a világ.

Ismerős írás, titkolt beszéd,
egymással ölelkező évek.
Véső nem kell, elegendő
az emlékezetbe vésés.

Ismeretlen tartományok

Várszegi Tibornak

Még meg sem érkezett,
máris csomagol a jövő.
Már a mondat első felében
pont került a vers végére.

Felfoghatatlan gondolat.
Szemre is tetszetős érzés.
Egészséges életfában
egymást felfaló férgek.

Az élet csak egy a számtalan
földi és égi tartományok közül.
A nemlét nagylelkű befogadó:
így rendelkezett a Mindenható.

Amíg-e sorokat írtad

Örökké hezitáló kérdezőbiztos.
Egy nyári estén várakozás közben,
esélyt adtál a lehetetlennek.
Kutya nélkül maradt kutyaház.

Sértődős szél, jámbor eső,
hegynek titulált domb.
Versfényforrás. Rövidre
égett a körmondat lámpabele.

Folytasd, mondta a kezdet a végnek.
Fejezd be, kérte a vég a kezdetet.
Amíg-e sorokat írtad, növelte
előnyét az éjszaka a nappallal szemben.

Szakadt kötél

Szódásüvegház/hatás.
Lásd is, amit nézel!
Vesztébe rohanó szél,
zúzmaraszőrét hullajtó tél.

Acélrúd és szakadt kötél.
Magad elől hová szöknél?
Ez észbontó, őrület,
lélegzet/szűkület.

Megnevettessem a sírást?
Megríkassam a nevetést?
Nézzétek! Fekete levest
lefetyel a remény.

Ma por és hamu

Toll- és trónfosztás.
Haza/házfalat támasztó atyámfia.
Élénk színekkel ecsetelt álom,
kövér betű, hét szűk szoknya.

Felhők után koslató szél.
Nem osztható csak szorozható.
Ismerni véled a jövő múltját,
pormacskák közt kölyökkutya.

Fénytől elzárt fölöttes-én.
Minimálisra lapított maximális.
Egykor folyó, ma gyilkos tó.
Egykor világégés, ma por és hamu.

Parázs hangulat

A szél az őszi erdő postása,
hozza, viszi a leveleket.
Helyzetébe beletörődve
nyugodott le a nap.

Fájdalomszelídítő,
gondoskodó anyai jóság.
Az önmagát megsokszorozó
szétosztogatta sorsát.

Kivált kenyérsütés előtt,
parázs hangulat
alakult ki a kemencében:
mesélte nevetve a mama.

Világos van

Elfogyott a levegő,
víz, néhány korty.
Sötét van,
az orrodig se látsz.

Reménykedsz.
Lesz friss levegőd,
s elegendő vized.
Hétágról süt majd a nap.

Van már levegőd,
vized is bőven.
Világos van:
kívül a gyárkapun.

Mamaszív

Mozog, de nem tartozik hozzá élet.
Mozdulatlan, de nincs köze a halálhoz.
Belülről jön, de kívül csap zajt.
Növekszik, de már nem lesz több.

Egyik nap sem illett az alkalomhoz.
Indiszponált hit, összetört remény.
Lehetőséglepel alatt meddőhányó.
Nyereségben kiteljesedett veszteség.

Mindenféle sarkok és szögletek.
Ünnep ez a nap, végre megjöttetek.
Héttel beszorzott mamaszív: ezer
meg egy érzés pezseg az emlékezetben.

Metszet

Pénzért vett látomás,
elmaradt föltámadás.

Székrekedés és tolószék.
Marják egymást Tóték.

Vesztükbe rohanó évek,
szívemből szólt az érsek.

Vizes árok, száraz fa.
pipacsvörös az ég alja.

Szava szent, mérvadó,
önkéntes véradó.

Vészcsengő

A sötétség is felfedezte
magának azt a helyet,
ahol virágkorát élte a fény.
Szemmel/tartásdíj.

Még hogy a kezdet,
a vég sem végleges!
Az igazság a gyenge
lábakon állók egyike.

Fedetlen testű pillanat,
valóságvészcsengő.
Míg jól vagy, nem nézi ki
testedből a halál az életet.

Tékozló gyermek

Mire kényelmesen
elhelyezkedett a múlt a mában,
addigra az igazság is szabaddá tette
magát a nyitott értelmű számára.

Mire mind a négy
évszak beletanult szerepébe,
addigra az újszülött is
belopta magát a szívbe.

Mire megtalálta a nap
az alkony kijáratát, addigra
a tenger is magához ölelhette
tékozló gyermekét, a folyót.

Egynél nem többször

Nem többet, csak amennyi egy
tisztességes erőlködésbe belefér!
Annyit, amennyit az egyik test
átenged magából egy másik testnek.

Hidd csak, a felényire megkurtított
végtelen pont beleillik sorsodba.
Ha ott vagy, ahová a sorsod rendelt,
a rossz a jónál is kevesebbet hibázik.

Figyeld a holdat, az árvák szóvivőjét:
hányszor kér szót és kap lehetőséget!
Egynél nem többször, ha erős
szálakkal kötődsz az Istenhez.

Tektonikus mosoly

Alighogy felkelt a nap,
tüzet rakott a nyár alá.
A növekedésbe az alig
semmi az időt is bevonta.

A szavak ütőképessé tétele
kereseti lehetőség.
Lélektisztogatás, szívőrség,
bevetésre kész rohamosztag.

Ez itt mi? Tengertől
eltulajdonított mozdulat.
És ez? Egy tektonikus
mosoly törésvonala.

Lenyomat

Mindenki másnál többet
adott önmagából,
és mégis ő szorult vigaszra.
Ide-oda hordozgatott múlt.

Ha erős szálakkal kötődsz
azokhoz, akik közül való vagy,
elmondhatod: sikeres volt
a monumentalitásra ráközelítésed.

Hát nem édes! Tempósabb
növekedésre buzdítja az eső
a zsenge fűszálat.
Tilosba tévedt apaállat.

Túrkeve, 2008. október

Huncut vagy

Rendben. Szerda utálni
fogja a torkos csütörtököt.
Hétfő teljes ellátásáról
kedd fog gondoskodni.

Csokornyakkendős csecsemő.
Utoljára a lemenő nap hagyta el
az alkony süllyedő hajóját.
Feszes nadrágban csinos szemfenék.

Nem este és nem nyáron,
bogár mászik egy fűszálon.
Nem délben és nem télen,
elektromos forgószélben.

Stopperóra

Ezek itt milyen pénzek?
Hozzájárulás a költészet udvartartásához.
Itt tegnap még székek és asztalok voltak,
ma egerek és patkányok tanyája.

Ezek itt milyen bónuszok?
Átválthatók vakhitre, rögeszmére.
Várják szabadulásukat
a képzetekben raboskodó igazságok

Stopperóra, de mi célból?
Tudd, a mögötted hagyott
évek alatt mennyi idő
fordítódott kötélhúzásra.

Elfogadott ajánlat

Amennyivel te hozzájárulsz
az igazság vagyongyarapodásához,
elintézem, lelkileg, te –
ugyanannyival gyarapodjál
az igazságok által.

Berekfürdő, 2008. november,
Megbékélés Háza

Ugrásra kész hangok

Mindenféle szúró- és vágó eszközök,
kinőtt gyerekkor,
rövidebbre fűrészelt számoszlop.
Mindenféle patronok,
gyékényből font kosarak,
tápszerek és adalékanyagok.
Egyéni hangszerelésű csönd,
ugrásra kész hangok.
Mindenféle hangszerek, rangjelzések,
gyors terjeszkedés kifelé és befelé.
Csak azokat az ismereteket
fogadd el, melyek
nem okoznak részleges,
vagy teljes szeretet fogyatkozást!

A vers első fele maga volt a rend.
Baj lett belőle.
Az utolsó mondat
törvénykormányosa
rosszul választotta meg az irányt.
Mindenféle irányzatok
és kérdve kifejtő módszerek.
Északról délnek tartó egyetértők,
délről észak felé menetelő ellenkezők.
Mohó nemlét bekebelező.
Mindenféle visszaélések.
Ha úgy hozza a szükség,
még a temetők jóságával is.
Csodálkozók érkeztek

minden irányból:

a folyó, mint vízi hulla.

A börtönőr emlékkönyvéből

Megváltott szabadságsírhely

Haszonélvezeti jog

Én vagyok megint,
fontos hírt hoztam.
Lemondott haszonélvezeti
jogáról a telihold.
Miután visszakapta
mankóját a pillanat,
nagyobb sebességre kapcsolt.
Az időből is pénzért futott ki.
Tehetsége révén futott be.
Ha ki lenne a kerék mind
a négy kereke: az esti harangzúgáskor
kevesebb borjú bámulna az új kapura.
Kígyósziszegés,
galambturbékolás.
Koponyába fúródott szívszilánk.

Annak ellenére, hogy
tenger közelében élte le életét,
nem sok vizet zavart.

Magyarázat

Ezek a mai felhők még
tapasztalatlanok, fordult feléd.
Járatlanok a földek
szakszerű eláztatásában.
Fogalmuk sincs róla,
mennyi a sok, mennyi az elég.
Van, amikor ahogy csak
bírják, nyomják a pedált:
az irány és a helyszín persze hibás.
Viszonyuk a szelekhez
egyszer hopp, máskor kopp.
Hiányzik belőlük az előrelátás,
nincs a vérükben a takarékoskodás.
A megcsappant utánpótlás
előrevetített csőd.
Annak ellenére, hogy semmi nem jutott
az eszébe, folytatta az írást.
Miért állt meg, ha el sem indult?

Rajtad is túltett

Visszavonulót fújt a szél.
Vágjunk bele, szólalt meg
a legkorábban észbekapó villám.
A jéggel jött felhőszakadás
derékba törte
a búzatábla karrierjét.
Előbb volt halott, mint élő.
Ő még rajtad is túltett:
nemcsak kígyót, békát is
melengetett a keblén.
Én vagyok megint.
Két vers közt ingadozó mondat.
Annak ellenére, hogy semmi nem
jutott az eszébe, folytatta az írást.
Sokféleképpen érzed magad jól!

Az események forgatagában

A halál, miután megtette
kötelességét, nem nyújtotta a markát,
nem hiányolta az elmaradt borravalót.
Annak ellenére, hogy semmi nem
jutott az eszébe, folytatta az írást.
Miután a poétában felszívódott a sötétség,
búcsút vett gyerekkorától.
Álomtól álom csent el álmot.
Minél távolabb esik a gondolat
a tudástól, annál satnyább,
annál nyilvánvalóbb élhetetlensége.
Minél inkább elveszti tájékozódási
képességét az érzés az események
forgatagában, annál inkább
ki van téve a kiszáradás veszélyének.
Én vagyok megint.
Mint a kenyértészta a teknőben,
csak dagad, növekszik a bűntudat.

Színlelt okkeresés

Amikor rosszat tettem a szóval,
a mondat is szenvedett tőle.
Amikor sikerült feltartóztatnom a jövő
irányából beözönlő veszélyeket,
a múlt csapdájából társaim rángattak ki.
Vakon követés első látásra:
tetted, amit a haszonszerzés
gyakorlati kivitelezője kigondolt.
Gerinctöréssel végződött áthidaló megoldás.
Ez itt az energiatakarékos teremtés
korábbi módozatától eltérő megoldás.

Hány jóakaró jut egyetlen beteg szívre?
Hány törvényt kiismerő, alkalmazni tudó
jut több tucatnyi balekra, gyanútlan bűnbakra.
Annak ellenére, hogy semmi nem
jutott az eszébe, folytatta az írást.
Ne higgy neki, az okkeresés csak színlelés,
valójában szökését legalizálja.

Gyermekem

A kis drága, előre ivott
a magzatvízből a sikeres
megérkezés örömére.
Szőkére festett haj,
bő lére eresztett,
böllérről szóló történet.
Ott is, ahol nem kellett volna:
áradt belőle a szerelemszag.

Kiközösített naplemente.

Iszonyatosan ferde:
a szó után a mondat is lemondott róla.
Nyugodj meg, jó helyen vannak
a bennem felejtett emlékek.
Jeges országúton meleg helyzet.
Forgószél minden egyes perc.
Kistere, nagyterc.
Annak ellenére, hogy semmi nem jutott
az eszébe, folytatta az írást.
Gyermekem, te nem művelted,
csupán mímelted a csodát!

Ne állj le

Csak a több alkalommal
felhasználható érzésekkel
foglakozz! – mondta távozóban.
Az egyszer használatos
gondolatoktól, amilyen gyorsan
csak tudsz, szabadulj meg!
Úgy hat a hitre a már
birtokba vett érték,
mint a jó bor a kedélyre.
Annak ellenére, hogy semmi nem jutott
az eszébe, folytatta az írást.
Erejét fitogtató napsütés.
Addig ne állj le, míg össze
nem szedegetted az élet
szárnyaltatásához szükséges
anyagi és szellemi értékeket!
Én vagyok megint,
gömbike ikertestvére.

Pozitív vádaskodás

Még javában fújdogált
a tavaszi szél, amikor váratlanul
kiemelkedett a nyárból az ősz.
Veszel el belőle, teszel hozzá.
Vesznek el belőled, tesznek hozzád.
Jártál-e már ott, ahol annak jár
vastaps, aki befejezett
életpályákon köszörüli nyelvét?
Kerüld azt a helyet,
ahol még a megkönnyebbülés is zűrös!
Az a törvény, amelyik földönfutóvá
tett akár egyetlen véletlent is:
maga alatt vágja a fát.
Égett a fiatal vulkán pofája
a korai magömlés miatt.
Nincs messze az idő, amikor
a szög és a gyufa is a fejétől bűzlik.

Ha írsz

Az éjszakai hóesés gondosan
betakargatta a trágyakupacokat.
Ha írsz, mindent tegyél meg érte,
szavaid derűt és erőt sugározzanak!

Dedikációs szöveg:
Nagyobb sebességre kapcsoltam,
és lám, máris közelebb kerültél célodhoz.

Kilóg a mondat takarója alól
a fehér ló- és a fekete ördög lába.
Látod-e a megnyert csatától
a vérét hullajtót?
Látod-e a fekete báránytól
az előítéletek csoportosulását?
Látod-e a festett bölcsőtől
a mélybe leeresztett koporsót?

Azzal, hogy sikerhez juttattad
a rosszat, elvetted a jó kenyerét.
Annak ellenére, hogy semmi nem
jutott az eszébe, folytatta az írást.
Csupasz kézzel széthordott határtalan.

{fel}