|
|
Iluh István: |
Verseghy Ferenc
Elektronikus Könyvtár |
|
Azt mondják lehetnék
Akár eszköz is
A történelem talpa alatt
Virág és tövis
Térdelek
A fenyegetések öklei
Alatt
Vergődöm
Súlyod alatt
Rám eső
Napi alázat
Nincs diplomám
Se egy
Se három
Sem gebinem
Se bárom
Sors oskolám
Van
S azt
Ostobán
Naponta
Járom
Értéke hét általános
Arca sovány foga hiányos
Haja sötét szeme világos
Fizetése kétezer alatt
Életére a halál a kamat
A kavics nem
kapott ruhát
Vízköves arcán
Sebet fú a szél
Partra veti holtan a folyó
S eltemeti
Nyirkos homokba
S megkönnyezi
A fűzfa-levél
Futkos a csöpp bogár
Ha rálépsz se
Mukkan
Ha rúgod se
Nyekken
Ha ölöd se
Szeppen
A viskóbogár
Keserű hangját
Ki érti meg
Ki hallja
Nyögni
A
Hangyát
Gubbaszt a semmi kis veréb
Töpreng a semmi semmi-e
A csillagokat osztja szorozza
És nem megy szegényke semmire
Kilép a ló
A hámból
Görnyed a tinó
Nem nyög ha jámbor
A szilaj bikák
Elesnek járomnak esnek
Roppan a bordája
A hevesnek
A gumi vizesen
Nagyobbat sújt
Nem kedvelik
A bikát hevesen
S nem szeretik
A lassút
S mennyi barmot
Terelnek kevesen
A világot megteremtettem
Amit az embernek adok
De vigyázat
Már nyugdíjas vagyok
Jézus markába szöget vertél
Dózsa húsából ebédeltél
Hitler-taktusra meneteltél
Nemet mondani sose mertél
Előre fiaim előre
Elöl több a halál
Béke van béke
A harangot
Nem verik félre
Örökkön legyünk
Erre ítélve
Alkotni akart a
jövőnek
Valami maradandót
Saját szobrával
Kezdte
A drámaíró
Meghalt éhen
Drámát talált
De hőst nem
Az értelmet kivájja
A versből
Talán mert hírnevét félti
Hiúságát ami sérti
Ha mégis van aki érti
A pesti költők
Lejárnak falura
Jó vidéki témát keresnek
Belesöprik
A tényt egy batyuba
S viszik meghódítani Pestet
Meg akart sérteni
S azt mondta paraszt
Látta hogy föl se vettem
Ő erre a koszost is
Rávágta menten
Megkövesedett kudarcaimmal
Kriptám kicsempézem
Úgyse én tikkadok benne
Ha hihetek a jósnak
Kisajátítják helyem egy szende
Protekciósnak
Nemhiába
Ugatta a Holdat
Tudta hogy egyszer
Megjelenik rajta
Az ember
Unokáim büszkék lesznek
Hogy ők már meg se lesznek
Ölitek egymást szegény
Halandók
Plecsniért
Élni már nincs
Csak meghalni van
Miért
Azértisekkel vértezetten
Nagyravágyással mérgezetten
Én nem vagyok lám
Szép szájú kegyelt
Ellenkezője pont
De népet hazát
Igazán az szeret
Ki rosszat is kimond