Utak arcokról hulló…

Utak arcokról hulló
Gyöngyszemmel kivarrt utak
Ezer sebből hulló
Vércseppel kivert utak
Porfátyolt lengető utak
Elájult nyárfa-árnyékkal
Betakart utak
Utak kecsesen kígyózó utak
Kátrányfekete arcú utak
Hová vezettek

Barackfát álmodik a tél

Paskolja vállamat a hó
Pillámon meghal a pehely
Lassan csordulva csillan
S mint könnyet ejtem el
Sírva roppan csizmám talpa
Zúzmarát fú alá a szél
S örökre bezárt ablakomra
Barackfát álmodik a tél

A sötétség szoknyája alatt

Bóbiskol alszik a világ
S fölötte mint százéves banya
Ballag csillagszekerén
A néma éjszaka
A csillanáson elporzik a csönd
A tó vizén a csillag elmerül
A bogárvilág trücsökzenére
Táncra penderül
Kócos akácok lombjai között
A suhancszelek ostora suhog
A kihalt fák vedlett ágain
Száz bagoly huhog
Alszanak a szétdobált kövek
A sötétség szoknyája alatt
A tó vizén a hullámtündérek
A csillagokkal játszanak

Elkerül

A világon ami szép van
Az engem
Mindig elkerült
Amikor én
A rétre érek
A dér gyöngyözi a fűt

Mossátok fehérre arcom

Lemegyek a folyópartra
S ledűlök
A homokos parton
Kristálycsengésű hullámok
Mossátok
Fehérre arcom

Verdes

Ébrenlétem
Kínzó
Ringatása
Álmos jegenyék
Susogása
Verdes

Ősz-esős ég

Egynéhány év
Életem díja
Ajándék a havi
Nyugdíjra
Vár a bőség
Jön az unalom
Varjúcsőrű
Ősz-esős ég
Ver az utamon

Nincs

Volt bajusz nincs bajusz
Elfogyott mint a juss
Volt tavasz nincs tavasz
Rozsdás ősz már csak az
Volt anyám nincs anyám
Elmúlik minden ám
Volt virág nincs virág
Árva lesz minden ág

Hányszor

Hányszor kell még
Félni a téltől
A padláson át
Hogy becsöpög a hó
Hányszor lesz még
Deres a plafon
S nyirkos a takaró

Tíz emelet

A szakállas felhőkkel
Lassan kibékül
A város
Tíz emelet magas a jólét
S halálos
Nyöszörgéssel
Roggyannak össze
A nyirkos szobák
S a bódék
Tíz emelet a mélység
Az erkélyen
Kölyökszél táncol
A komisz sötétség
Fekete lova
Ablakom előtt viháncol

Ez sem

Még ez sem
Égre törő
Bérház sem
Nekem épül
Még ez sem
A garázs
Nélküli
Széria

Épül

Épül hát igen épül
Épül a jó a szépre
Akinek épül azé
Verje a markát
Kékre
Kinek a látomás jut
Képzeljen magának
Felhőkből
Verandás házat
Az égre

Kuporgók

Alattosok ó ti
Hajlongók
Görnyedők
Megalázhatók
Bókolók
A percek vesszői
Alatt vágtatók
Könyörgők
Lázadók
Fohászkodók
Álmodók
Tikkadt nyarak
Szikrái alatt
Jajgatók
Gyilkolhatók
Gyilkolhatók
Csordába
Hajthatók
Kivájt szemű
Világ
Gödrébe
Dobhatók
Összezárt
Szájjal
Suttogók
Jaj felhős évek
Őszi vackán
Kuporgók
Veletek
Nem fordul
A föld

Éj van

Éj van horkolnak
A kerék-óriások
Nem hiszitek
De szinte fáj a zaj
Eltorzult szó
Csordul ki a számon
S elájul míg
Számig ér a jaj

Ki küldi

Miféle acélgyűrű
Vesz körül
Ki tart így
Magától távol
A tolvaj szellőket
Ki küldi hozzám
Sóhajt lopni
A számról

Jajt zengnek

Akiknek a halál
A bordáin dalt
Penget
Lelkükkel jajt
Zengnek

Elesve

Rühös dög te csak vakarództál
De sohasem voltál szabad
Az erősek mellé sodródtál
Roppantál tűrtél hajoltál
Égettek tűzzel ha szóltál
Sikongva ide-oda csapódtál
Vittek nyújtóra deresre
Rabbá ifjan szabaddá elesve
Kaptál rögöt morzsolni porrá
Élve elástak nyakig vállig
Körömmel vésted magad szoborrá
Tuskóhoz kötve éltél halálig

Egyedül

A mag megleli a helyét
A csobogó patak
Eléri anyját
Az ember futkos
A világon egyedül
Mint kihalt fák csontjain
A megrémült hangyák

A táska

A kenyér hátán
Szalonna fekszik
A táskám új
Szép szürke
A zippzár jól zár
S nem láthat bele
Senki a buszon

Vétkeim

Apró vétkeim
Várnak rám
Minden utcasarkon
De megrökönyödve
Rázza ökleit felém
A józan alkony

Nem vettem zokon

A világ végéről jöttem
Homályból szőttem
Vándor bocskorom
Én mindig előre köszöntem
S ha nem fogadták
Nem vettem zokon

A föld süpped

A föld süpped
Az ég emelkedik
Új láva szíve lüktet
A halál kutyái kergetik
Meghajszolt életünket

Óvatosan

A csönd mellé
Óvatosan leülök
A semmi szirmait boncolom
A hulló est
Fodroz a tájon
A cirmos eget
Magamra gombolom
S a csillagokat
Összekuszálom

Tuskót faragok

De hiszen én tuskót faragok
Abból szobor lesz egyszer
Rémes álmokat mesélünk
Irgalom nélkül ketyeg a vekker
Atom kolera rakéta vegyszer
Borzalmas bolygó ez amin élünk
Didergünk élni halni félünk
A robbanó ég nyugalmat riaszt
Értelmed a tudat szálain szűköl
Fáradt reményed álmosan virraszt
Gyanús morajra riadót kürtöl

Félelem

A félelem agyamig
Didereg s lassan
Kinyújtva éles körmeit
Kényszerít
Hogy a hóhért
Megsimogassam

A fény felé

Szívem indái között
Bújdosik lelkem
S életem
Száműzött
Lelkem
A fény felé igyekszik
Életem romlottan
Mint a szajha
A halál mellé
Vihogva fekszik

Dínom-dánom

Dínom-dánomra
Huss el félelem
Dübörgés ül a sorsomon
Vállamon végtelen
Életem naponta
Meg kell védenem

Megölni késő

Engem már nehéz
Megfaragni
Kicsorbul rajtam a véső
Gyűlölni
Vagy szeretni
Lehet
Megölni azt hiszem késő

Kereső

Az ég felé emeli arcát
Senkire nem emel kalapot
Szegényt bolondnak tartják
Pedig csak keresi
Az égen a napot

Bakancsos

A középületek csodás
Sorai között
Egy bakancsos öreg
Félve inogva lép
Restelli
A patkó ütemét

Végrendelet

Végrendeletbe megírta szegény:
Torzsalkodásnak nincs helye!
A lomok között üresen hever
Életének rozsdás perselye.
Nem osztozunk, busás vagyon
Nincs! Nem hagyott hátra...
Maradunk a szegénység ágán
Magasan, mint a Mátra...

Földszagú halál

Jaj kinek fáj a tenyere
Izzik szikrázó kérge
Sose simogat vele
Szorosan zárul az égre
Jaj kinek párnája alatt
Motoz a földszagú halál
Jaj kinek ujjai között
Meghal a fény s a nyár

Sors

Reggel azt mondta kukk
Este azt mondta hukk
Egész nap azt mondta
Hóóóóóóóóóóóó-rukk

Mindig

Mindig keveset
Keresett
Vasárnapon sem többet
Csak annyit
Amit megevett
Ezért volt sorsa
Nehezebb
A másé meg könnyebb

Este

Az életen túl
A halálon innen
Fehér halotti ingben
Úgy megy el
Aludni este
Mintha
Nem lenne
Holnap

Útjainkat

Útjainkat valaki
Minden nap
Összesöpri
Ezt a munkát
Egy elhagyott
Végzi
Akit sohasem hallasz
Fütyörészni

Jó reggelt fény

Jó reggelt fény
Köszönt a földi árva
Tekints felém
A felleg mögül
Toppanj elém
Arany karddal sújts
A homályra
Én nem voltam
Képes csodákra
Úgy születtem
Akár a szél
Ráül a fákra
És meg se moccan
De ott van
De él

Sejtés

Látjátok
Én már sokra vittem
Büntet a földi isten
Sejti
Hogy sose hittem

Rátok találtam

Én már rátok találtam régen
Értetek élek
Örökké de lám
Ti mikor találtok reám

Nekem írjátok

A törvényt
Nekem írjátok
A felkiáltójelek
Százait ezreit
S én a törvények
Szerint élek
Mégis
Akik megszegik
Életük szebb
Sorsuk emberibb

Szívrepedésig

Ki kéne ruccanni egy cseppet
Dáridózni egy hétig
Játszani a sorssal egy meccset
Száz éj erejéig
Rá kén’ kiáltani azokra
Kik az aljasát védik
Rálépni a ficsúr gazokra
Egy perc erejéig
Zabrálni kéne nagy sietve
Minden jót ami késik
S ordítani az istenekre
Berekedésig
A porbahagyotthoz lehajolni
S felemelni az égig
A jog zászlaját vinni-vinni
Szívrepedésig

{fel}