Kirekesztve

A fényösvénytől
Távolra esve
Madártalan táj
Sárga nyarain át
Enyéim sorsát hozom
S enyéim igazát

Apám azt mondta...

Apám azt mondta
Ülj lóra fiam
Anyám azt mondta
Maradj
Jaj ha én akkor
Elviharzok
Jaj ha én akkor
Maradok

Gyászoltak

Esett a hó jött a karácsony
Apám vitték a frontra
Száraz hideg ült a lakáson
A Tél a jégcsapot fonta
Még aludtam amikor elment
Reggel hallottam a hírt
Évekig vártuk évekig
Anyám naponta sírt
A szomszédasszony a fiát siratta
Jósoltak gyászoltak vártak
Jutott bánat mindegyik napra
Az asszonyok feketébe jártak

Életük

A sorsuk silány volt
Életük satnya
A Mamát a nyomor ölte meg
Apámat akna

Megmagyarázták

Hadi segéllyel kiengesztelték
Az anyákat
UNRRA-csomagot
Kaptak az árvák
Hogy miért kellett meghalni
Az apánknak
A miniszterek megmagyarázták

A föld alól

Most nem tudok szépet mondani
Vérzik a holtak csontja
Vér fakad föl a földből
Ahova lépek
És érzem dobog a szívük
A holtaknak
Akiket élve
Ástak a mélybe
Kegyelmet Istentől kértek
A föld alól a kibújt kezek
Belemarkoltak az égbe
Hogy vádoljanak
És kérdezzenek

Megőrzöm

Hogy elbánt veled a hatvan év
Igen a robot az az átkos
Korod lustáit válladon
Vitted mint hősét a táltos

A griffmadár lerágta kezed
Széttépte álmod a szél
Nem maradt semmid csak a neved
De azt megőrzöm ne félj

Félek

Tizenhat évszak
Egyikén sem
Látogattam meg Anyám
Rég jártam
A rozmaringszínű
Házak szűk során
Indulni vágytam
Ki tudja
Hányszor volt már
Hogy megyek
De félek a simogatása
Nem lesz már meleg

Morgó enyészet

Fekete árnyat hoz rám az éj
Érdes szél rázza a fákat
Összebújnak
Viharvert házak
Mint aki fél
Cirmoshátú márvány asztalon
Legyek isznak
Metszett pohárból
Vertfalú tanyák
Deszka asztalán
Sovány gyertya lángol
Az ég arcába dobott csillagok
Tűznyelű cirkuszi kések
Sóhajok szisszenések
Zümmögő darázsfészkek
Hajlongnak nagyra nőtt gazok
Loccsannak fertőzött habok
Sakáléhű idő fogával
Zabál a morgó enyészet

Ha nem vagy

Ha már te nem vagy
Én miért is lennék
Szomorú nagyon
Kezembe egy kavicsot vennék
S leütném
Árva csillagom

Őrzik

A fantázia üveglencséje alatt
A múlt bárkáján
Didergő tájat
A megállt idő
Vad harapását
Őrzik a megrogyott házak

Borzasan

Homállyal körülkerítve
A szép város köré bújva
Mint elhagyott csibék
Anyjuk nélkül ha fáznak
Borzasan kókkadt taréjjal
Gubbasztanak a házak

Öregek

Erre még az öregasszonyok
Az árokparton nyaralnak
A nagyapáink éjjeliőrök
A város szélén épülő gyárban
Őrzik a közös birodalmat
Cementet téglát ami drága

*

Így esnek össze hatvan évre
Kisemmizetten elhagyottan
Magányosan mint az üldözött

Begombolt kapuk

Az esték istene
Egy szélhámos alak
Kicsikarja
Szememből az álmot
Cirmoshajú
Kandúrok körme közt
Meztelen macska nyávog
Szétdobált putrik
Csupasz udvarán
Kerítések begombolt
Kapui mögül
Kutyák rontanak reám
Most vagyok itthon
Sáros nyelvét
Rámölti a táj
Nyöszörög míg elhúz fölöttem
A Göncöl is
Sír mint egy batár

Maradni törvény

Ki akartam én bújni
A sorsom ujjai között
De észrevette
És mélyebbre lökött
Elmenni vagy
Maradni törvény
Ha megyek is
Csak az utolsók után
Fáj elhagyni
E szétdobált tájat
Pedig borzadok tőled
De gondolok rád
Úgy mint egy szentre
Hiszen a sorsom
Zsoltára voltál
Te gyermekujjakkal
Összefogdosott
Isten nélküli oltár

Makrancos föld

Nagyapám kertjét ásom
Nehéz örökségül maradt
Keskeny rövid páskom
Kemény makrancos föld
S átkozottul átkozott
Lekaszálom a gyomot róla
Égetem az istenek terhét
Pokoltól mennyekig hordja
A vihar a szikrát a pernyét

Viskók omlanak zúg a víz
S jön közbe véletlen halál
A tányéron szárad a csiriz
S gazdátlan a kanál
A kutya megvadul megvész
A postás combjába mar
Apám újságot böngész
Hol s merre jár a baj

Bámulni a jelent

Kik még a putrik között
Vergődve élünk
Apró kis zsibbadt örömöt
Világnak vélünk
A városba járunk
Bámulni a jelent
A valódi világot csodálni
A hozzánk idegent

Élnek szegények

Kit érdekel
A hiúság
A pompás dáridó
A könnyed élet
Amíg a nyomorúság
Palotáiban
Élnek még szegények

Sovány irgalom

Szólhatok róla
Megmutathatom
A világot mi
Lomhán vesz körül
Átlép a fény a házakon
Az eresz alatt
Örök alkony ül
Viharbogár mászik a falon
A szűk udvaron
Támolyog a fény
Ránkmered a sovány irgalom
Koromfeketén
A kamrában semmi toporog
A padláson ős szellem
Táncol
A kivertség
Szikes talaját
Jéggel veri a zápor

Ököllel védjük

A múlt tenyerén
Didereg még ez a környék
Bűzt okádik
A szennycsatorna ránk
Vihar marja a házak bőrét
S ököllel védjük
A magunk igazát

{fel}