Bevezető

Szolnok város oklevéllel is hitelesített 925 éves történelme folyamán számtalanszor vált háborús pusztítások, természeti csapások áldozatává. Ezekkel együtt lakossága, annak összetétele is mindannyiszor változott, de egy-két évtizednél hosszabb ideig nem maradt lakatlanul. Magyarázza ezt földrajzi helyzete, hídváros jellege, s nem utolsó sorban az a tény, hogy a középkortól kezdve a máramarosi sószállítmányok átrakó központja volt és maradt a vasúti közlekedés kiépüléséig, a tutajozás megindulásától pedig szinte a legújabb időkig a fafeldolgozás és továbbítás fontos állomásává vált. Mindez munkát – s bármilyen szűkösen is – kenyeret jelentett az itt lakóknak. A város szűkös határa, a kincstárhoz tartozás kötelme nem tette alkalmassá nagybirtokok kialakulására. Mezőgazdasági termelése – az is inkább csak a XVIII-XIX. század fordulójától – a kis- és középparaszti gazdálkodásra korlátozódott. A XIX. század második felében megszilárdult, jobbára tanyai állattartó gazdálkodásra épülő parasztgazdaságok tulajdonosai a város társadalmának viszonylag népes, meglehetősen zárt, befelé forduló rétegét képezték. Annál nyitottabb volt a „polgár” kategóriájába sorolható földnélküli iparosság, hiszen a Kamara a XVIII. század második felétől német, morva, cseh iparosok idetelepítésével a többi hasonló nagyságú mezővároshoz képest iparos központtá fejlesztette a várost, amely azután magyar kisiparosok közül is sokat vonzott ide. Ez a sokajkú, házasságok révén keveredő kézműiparos réteg azután az utódok révén bázisát képezték a vasút megépülése után megtelepülő gyáriparnak is éppúgy, mint a nagyszámú, de a folyami sószállítás, átrakodás megszűntével kenyér nélkül maradt zsellér munkásságnak is.

A városiasodás kezdeti szakaszától, tehát a XVIII. század második felétől kezdve kialakult Szolnokon egy saját, nem nagy létszámú, feudális alapú, a helyi kincstári, pénzügyi, gazdasági, igazgatási feladatokat ellátó – jobbára betelepült – hivatalnok réteg. Ez a betelepülési folyamat a megyeszékhellyé válással még inkább fokozódott, majd az első világháborút követően az Erdélyből, a Felvidékről menekültekkel még nagyobb lendületet vett.

A valóban helyi kötődésű tisztviselői-értelmiségi réteg kialakulását segítette a gimnázium kisgimnáziumból főgimnáziummá fejlődése, a város lendületes iparosodása, a vasúti közlekedés csomópontjává, megyei közigazgatási, pénzügyi adminisztráció központjává válása révén megnyíló munkahelyek jelentős száma. A humán műveltségű értelmiség helyben maradását vagy legalább helyhez kötődését csak az elemi- és középiskolák számának emelkedése, az írott sajtó és a jogi pálya adta meglehetősen korlátozott lehetőségei segítették. Ezeknél azonban sokkal erősebbnek bizonyult (s bizonyul ma is) a könnyen megközelíthető főváros, majd – egyetemei, főiskolái révén – Szeged és Debrecen vonzása.

Mindezek ismeretében nem szorul bővebb magyarázatra, miért maradt Szolnok a magyar irodalom perifériáján, miért törött meg több olyan jobb sorsra érdemes kezdeményezés, amely valamiféle irodalmi élet kibontakoztatására irányult, miért nem büszkélkedhet ez a város olyan irodalmi nagyságokkal mint szerencsésebb sorsú társai közül olyan sokan.

Ezzel a magunk mentségén kívül talán az az eljárás is elfogadhatóvá válik, amelyet a „szolnoki irodalomról” szólva követni szándékozunk. Felfogásunk szerint helyet kapnak a kötet első részében (Szolnok az irodalomban) mindazok, akik legalább egy-egy írásukkal tanújelét adták Szolnok iránti érdeklődésüknek.

Említésre kerülnek irodalmi életünknek azok az alkotói, akik életük rövidebb-hosszabb szakaszát ebben a városban töltötték, és erről írásban is tanúságot tettek, sőt kivételesen még abban az esetben is, ha ott tartózkodásukat csak életrajzi adatok igazolják. A kötet második részében (Szolnoki irodalom) természetesen nagyobb súllyal szerepelnek a szolnoki születésű ill. életpályájuk jelentősebb részét itt töltött alkotók még akkor is, ha nem szerepelnek sem a Magyar Irodalmi Lexikon sem az Új Magyar Irodalmi Lexikon szócikkeiben.

A fentiek figyelembe vételével a kötet mindkét részében a természetes időrendet követjük.

A „Szolnok az irodalomban” c. részben úgy járunk el, hogy a szerzők rövid – elsősorban a városban való tartózkodást érintő – életrajzi adatának rögzítése után azokat a műveket taglaljuk, amelyek Szolnokon születtek, illetve Szolnokról szólnak. Irodalmunk nagyjai, általánosan ismert személyiségei esetében életrajz helyett utalunk a Magyar Irodalmi Lexikon és/vagy az Új Magyar Irodalmi Lexikon megfelelő szócikkére. (Röv.: MIL, ill. UMIL). Az életrajzok egyes esetekben előforduló szűkösségét a rendelkezésre álló adatok hiánya indokolja. Ez a magyarázata az így jelentkező aránytalanságoknak is.

A szerzők szolnoki kötődését ill. művük vagy műveik helyi vonatkozásait tárgyaló sorok után egészében vagy a Szolnokot érintő részlet kiemelésével közöljük az alkotást.

{fel}