Bevezetés

Bányai Kornél költészetének vizsgálatához egészen a legutóbbi időkig éppen a legfontosabb, az életmü egészét, vagy legalábbis jelentősebb részét bemutató kiadás hiányzott. A költő életében megjelent és ma már ritkaságnak számitó három kötet nem ad áttekintést munkásságának egészéről. A Nyugatban 1922 és 1934 között 57 költeménye jelent meg, a többi jórészt kérészéletü folyóiratok megmaradt példányaiban, Oroszországban kiadott magyar nyelvü hadifogoly újságokban, és kéziratban rejtőzött évtizedeken keresztül. Oroszországi hadifogolynaplója szintén kéziratokban van, a család eddig csupán néhány lapot engedett nyilvánosságra hozni a tiz vaskos noteszből.

Az 1967-ben Vasénekü testvéreim cimmel kiadott kötet[1] hozzáférhetővé tette Bányai Kornél verseinek jelentős részét. A korai próbálkozások egy részén és a Mozduló mezőkön cimü, tizenöt versből álló történelmi cikluson kivül szinte minden, az életmü szempontjából számottevő verse olvasható a kötetben, A „Mozduló mezőkön” cimü ciklust Bányai sohasem jelentette meg. Megirásának időpontját nem ismerjük. Az ősmagyar harcos, Zengő és a „városi” Margit romantikus történetében a Kelet-Nyugat, falu-város ellentét fejeződik ki. Ez az ellentét Bányai több költeményében visszatér. A ciklus a megformálás [és részben a mondanivaló] szempontjából igen nagy hasonlóságot mutat a Búzák születése és halála ciklushoz, amely önálló kötetben jelent meg. Bányai talán ezért is tekintett el a Mozduló mezőkön kiadásától.

Bányai Kornél költészetének vizsgálatához a Vasénekü testvéreim nélkülözhetetlen. A kötet szerkesztője, Mátyás Ferenc végezte a költő korai, de a zsengéket már meghaladó költeményeiből.

A beteljesületlen lehetőségek költője volt. Az oroszországi forradalomban eltöltött néhány évtől eltekintve mindig olyan környezetben élt, amelyet idegennek érzett, és amely őt is idegennek érezte. A forradalmi Oroszországból érkezett 1920-ban, s nem tudott beilleszkedni az itt talált világba. Az ellenforradalmi Magyarország fojtogató szellemi légkörében nem talált igazi társakra. Akik szövetségesei lehettek volna, azok emigrációban éltek, vagy hallgatni kényszerültek, s az ő hangja sem jutott el hozzájuk.

Olyan nyiltan, olyan gyanútlanul irta izzó forradalmisággal teli verseit, hogy olvasói a kor viszonyai között szinte szükségszerüen gondoltak valami másra. Forradalmiságát messianizmusnak hitték, s költészetét még jóindulatú tisztelői is periférikus jelenségnek, egzotikumnak tartották.

Lassanként kiszorult az irodalmi életből. A homoki tanyák világába húzódott önkéntes számüzetésbe. Ott irta legnagyobb verseit, amikor az irodalmi közvélemény már szinte elfelejtette.

Idegenül mozgott a kor magyar szellemi életében, életmüve azonban nem idegen jelenség irodalmunkban. Berzsenyivel és Vörösmartyval való rokonságát legtöbb birálója észrevette, elsősorban az ódái, veretes nyelv és a tobzódó képgazdagság miatt. Balassit pedig maga is példaképének tekintette. A kortársak közül Ady és részben Szabó Lőrinc költészete állt hozzá közel. A különbségek ellenére sok rokon vonás fedezhető fel Bányai és Kassák költészetében, de Radnóti költészetének néhány későbbi jellemző vonása, kevésbé meghatározottan, kevésbé kialakultan, szintén megvan Bányainál.

Életmüve töredékben maradt, de még ezt a töredéket sem ismerjük teljesen. Életében megjelent vékony füzetei ma már a legnagyobb könyvritkaságnak számitanak. Válogatott verseinek 1967-ben megjelent kötet alig emelte ki a méltatlan feledésből.

A Búzák születése és halála [A föld szimfóniája], amely 1921-ben megjelent a szerző kiadásában[2], önálló egység, olyan szerves egész, amely nem osztható fel, és nem bővithető.

A Vasénekü testvéreim két további ciklusa már nem ilyen zárt egység. Az Örök arc, és a Közelebb a földhöz egy-egy önálló kötet cime is egyúttal, melyek 1925-ben, és 1931-ben jelentek meg.[3] Mátyás Ferenc átvette a régi kiadások cimét és anyagát is, de kiegészitette az illető korszakban irott egyéb költeményekkel.

Az Örök arc cimü kötet például 54 verset tartalmaz, a Vasénekü testvéreim „Örök arc” ciklusa 92-t. A másik ciklus, a Közelebb a földhöz, szintén bővebb, mint az ilyen cimen megjelent kötet. Mátyás Ferenc ide sorolta be az 1931 és 1934 között irott költeményeket is, amelyek már nem jelenhettek meg újabb kötetben a költő halála miatt. A ciklus igy az 1925-1934 között irott verseket tartalmazza.

Nem kegyeletsértő ez a beavatkozás az életmü felosztásába. A Forrás cimü, Bányai Kornél szerkesztésében kiadott antológia[4] bevezetése ugyanis olyan adatokat őriz, amelyek megkérdőjelezik a költő saját, kiadásokban rögzitett felosztását is, és szinte rekonstruálhatatlanná teszik az életmü eredeti korszakolását.

A Forrás előszava közli az antológiában szereplő költők kiadott és kéziratban lévő müveinek jegyzékét. E jegyzék szerint 1927-ben Bányai Kornél megjelent munkái: Búzák születése és halála [A föld szinfóniája] Omszk 1918–Budapest 1921, majd a következő megjelent kötet, ugyancsak a Forrás jegyzéke szerint: Örök arc [Versek. A trilógia első része. Taskent 1920–Budapest 1925].

A kéziratban lévő müvek felsorolása szerint 1927-ben az alábbi kötetek vártak kiadásra: A halál zsoltárai [12 zsoltár a halálról. Szibéria 1918–Turkesztán 1920], Tüzek könyve [45 költemény. Krasznojarszk 1919] Közelebb a földhöz [Versek. A trilógia második része. Esztergomtábor 1925-1927].

Ezek közül csak a Közelebb a földhöz jelent meg. A halál zsoltárainak egy részével mutatkozott be a Nyugatban 1922-ben, másik része elveszett. A Tüzek könyvéről az általam felkutatott anyagban nem történik több helyen emlités. A költő fiának, Bányai Lászlónak közlése szerint ezt a ciklust később részben beolvasztotta a harmadik kötet anyagába, a versek többi része pedig kéziratban maradt. Ma már nem állapitható meg, hogy eredetileg melyik negyvenöt költemény alkotta a ciklust.

Bányai Kornél egy hatalmas trilógia épületét emelte, bár a befejezésig nem jutott el. Ennek a tervezett trilógiának az örök arc az első darabja, amely önmagában is trilógia; három része [a szerző kiadásában megjelent kötetben]: Rettentő csodálatos világ, Malomkövek között, Az ég ostroma. Ennek a kötetnek a trilógia jellege a bővités miatt a Vasénekü testvéreimben eltünik. A második rész a Közelebb a földhöz. A Mai magyar múzsa cimü antológia[5] jegyzetei szerint a trilógia harmadik részét Mosolyog az Isten cimen tervezte.

Az eddigiek alapján jogosnak tünik az a föltevés, hogy Bányai Kornél saját kiadásában megjelent kötetei sem mutatják helyesen a költő valódi szándékait az életmü felosztásában. A kiadás elsősorban anyagi természetü nehézségei miatt verseit nem tudta eredeti elképzelései szerint csoportositva megjelentetni. Ezért Bányai Kornél költészetét – az eredetileg tervezett és tényleges kiadások megemlitése, és esetenként a rájuk való való hivatkozás mellett is –, a Vasénekü testvéreim cimü kötet alapján tekintjük át.

A Bányai Kornélról szóló irodalom egy részében utalás történik Oroszországban megjelent két verseskötetére. [Búzák születése és halála Omszk és örök arc Taskent 1920], amelyeket Magyarországon 1921-ben és 1925-ben adott ki. Más források viszont nem emlitik az oroszországi kiadásokat, vagy egyenesen tagadják ezek meglétét. Féja Géza például nem tesz róluk emlitést emlékezéseiben. Hasonlóképpen hallgat ezekről a korai kiadásokról Bányai László a Vasénekü testvéreim utószavában, pedig egyébként több, ennél jóval lényegtelenebb adatot is közöl.

Pogonyi Antal egyik visszaemlékezésében határozottan vitatja a kiadások meglétét: „...azt irják, hogy Bányainak a Szovjetunióban jelent meg az első verseskönyve. Én erről nem tudok, mert csak az Emberben megjelent verseit olvastam. De nem is tartom valószinünek, hogy abban az időben magyarnyelvü verseskötet megjelenhetett volna, hiszen akkoriban minden papir propaganda célokra kellett. Bár igaz, hogy Ligeti Károly Forradalom cimü lapjában jónéhány verset közölt. Más magyarnyelvü lapokban is megjelentek költemények, de önálló verseskötetről nem tudok.”[6]

Tudomásunk szerint eddig még nem került elő egyetlen példány sem ezekből az oroszországi kiadásokból. Különösen a Búzák születése és halála 1918-as megjelenése valószinütlen. A fogolytáborban ehhez aligha lehettek meg a technikai és az anyagi eszközök.

Természetesen önmagában az a tény, hogy a kiadásokból nem került elő példány, még nem bizonyiték arra, hogy a könyvek nem jelentek meg. Több magyar nyelvü hadifogoly újságról tudunk, amelyeknek minden példánya elveszett.

A vitát csak egy kötet előkerülése döntené el véglegesen. Ennek hiányában azonban valószinübbnek látszik, hogy az oroszországi kiadások emlegetése félreértésből származik.

Bányai a Búzák születése és halála cim alá a következőket irtat Omszk 1918 – Budapest 1921, az Örök arc pedig igy jelent meg: [Taskent 1920 – Budapest 1925]. A két dátumot az olvasó könnyen két kiadás évének vélheti, holott Bányai a Forrás cimü antológia jegyzékében igy sorolja fel kéziratban lévő munkáit is, pl. A halál zsoltárai [12 zsoltár a halálról Szibéria 1918 Turkesztán 1920], vagy a Tüzek könyve [45 költemény Krasznojarszk 1919]. A dátumok ezekben az esetekben [s az előzőkben is] minden valószinüség szerint a megirás helyeire és időtartamára utalnak.

{fel}