Az ébrenlét minimuma

Kártyalapok

Kérette magát a felkelő nap,
felhőkontyban villámcsat.

Fújja a dudát a frusztrált,
élvezted a spontán mustrát.

Kiteregetett kártyalapok,
valóságtól eltérő adatok.

Kiváltképp a mai világkép,
belül roncs, kívül sem ép.

A nem neked való szerep,
lelohasztotta életkedved.

Kezed és fejed is remeg,
a porban szél hempereg.

Falun

Ha netalán bakot lőtt,
felszedett egy csinos nőt.

Ő most kaszát kalapál.
A díszvendég a nyár.

Többnyire ő kezdeményez,
válasz helyett visszakérdez.

Most épp állatokat etet,
penzumköteles est.

Sértőt véletlenül se szól.
Lyukas tetejű tyúkól.

Magját hullajtó csönd.
Poharamba bort tölt.

Leütések

Naptüske, égboltszálka,
ördög bújt az éjszakába.

Érdekből font szájkosár,
osztás helyett szoroztál.

Hebehurgyán viselkedtél,
mindenkivel ölre mentél.

Például a morális példatár,
ráérsz, nem hajt a tatár.

Kivédeni már nem lehetett,
elgennyesedett sebed.

Se változni, se változtatni,
aki olyan, azt jól becsapni.

Hordágy

Halászháló és poros akta.
Késve készült el a csapda.

Szót csönd tett el láb alól.
A szél vonyít, nem dalol.

Versláb terpeszállásban.
Ugyanaz, csak pepitában.

Őszinteség alapjáratban.
A végkifejlet még hátra van.

Hold hordágyon, szólt ángyom.
A mondáson derült barátom.

A rosszat sehogy

Szóbeli kérdésre írásos válasz.
Fura esetet épp eleget láthatsz.

Idomítás, gyönyörűséges idomok.
Szituáció élesben: hülyén vigyorgok.

Az éjszaka legfényesebb pontja.
Rendes anya, mindenre van gondja.

Későbbre halasztott véglegesítés.
Bánatot okozó hajnali értesítés.

A nappal koromsötét hozadéka.
Esőt jelez a levelibéka.

Eltüntetett hézag, láthatóvá tett cél.
Fagykörmét belevájta a tájba a tél.

A rosszat sehogy, a jót jobban!
Emlékezz, mindig ezt mondtam!

Lúdtalpas öreg este

Nyitni se, zárni se kell,
szárnyait bontogató hitetlen.

Kilökted magad alól az árnyat,
sodorja az árvíz a kutyaházat.

Kértél, és tőled is kértek,
szükséglethez igazított érdek.

Kevés beszédű csapattag,
a tetejét tetted meg alapnak.

Eszmerendszer romlott anyagból,
kampós szög mered ki a falból.

Bozótvágó és túlélő kés,
levágott kígyófarok a fejlődés.

Egyedi eset

Ott van ma is, ahol egykor volt.
Nem nőtt, de nem is lett kisebb.
Ott folytatja a kérdés, ahol a válasz
kitért az elhallgatott lényeg elől.

Holnap is ott lesz, ahol ma van.
Győzelmet megelőző egyedi eset.
Ne tudj róla, csak tedd túl rajta magad!
Második otthonod a kéjesen nyújtózkodó táj.

Egyik lépés sem különb a másiknál.
A törvény a véletlen nemzője.
A végtelenből mindössze annyi érdekel;
ameddig kezével egy ötéves gyerek felér.

Az egyik és a másik

Úgy kell közelebb
kerülnöd önmagádhoz,
hogy közben senkitől
sem kerülsz távolabb.

Már a negyedik évszakot
fogyasztja az esztendő.
A pillanat hamar lecsengett,
az öröklét még hátra van.

A minőségi különbség
egyik megtestesítője
a mosoly, a másik
a késsel hadonászás.

Új munkakörök

Évek óta tart a hol volt,
hol nem volt zajos kiárusítása.
Egyszeri ráadás a tömören fogalmazás.
Élénk a transzcendenssel kereskedés.

Értékátírás szóval és filctollal.
A korábbiaktól eltérő évszakbesorolás.
Új munkakörök, lejárt lemezek,
bicskával karcsúbbra faragott pillanat.

Annak megértetése a legnehezebb;
ami egyféle mutat a józan ésszel.
Minek ide igazságadomány,
ha visszavárja a kezdet a véget?

Írás

Ajtóstul rontott be a vér a szívbe.
Testi-lelki jó barátok a táj
és a lopakodva megérkező tél.
Nevetségesen alacsony kikiáltási ár.

A semmittevő sem akart kimaradni
a segítséget nyújtók közül.
Amit az analfabéta szél írt a porba,
az utolsó betűig törlendő.

Ne keverd bele költői világ-
látásodba a felsült szüntelent.
A fű ideje és a tenger ereje között
elhanyagolható a különbség.

Árnyék napernyővel

Láttad őt, amikor döbbenten
nézte nagybeteg apját.
Minden helyet magának
követelt a pillanat.

Már bukott meg úgy hétfő,
hogy nem győzhetett kedd.
Itt az egyről kettőre jutás
két félidős összecsapás.

Hová akarsz kilyukadni?
Ahol lyukas a húsos fazék.
Itt tart ma a sebeit sóval
szóró édesbús magyar haza.

Ok és okozat

Vaktában, de nem vakon.
Lefogatott kétségbeesés.
Sírásnál szűkebb nevetés,
versnél tágasabb mondat.

Ettől eddig, engedéllyel.
A java a múlt jussa lett.
Írásokban nyomot hagyó;
négy fejlődésképtelen évszak.

Összehasonlítási alap nélkül.
Kötelező érvrendszerváltás.
Amott öngyulladás; mint ok,
emitt öngyilkosság; mint okozat.

Szemezgetés

Ha több irányba vezet út,
a befelé vivőt válaszd!
Találd meg számításodat!
Feledd el az ámításokat!

Évszakhoz igazított tevékenység.
Előítéletre szabott vélekedés.
A képzelet élesztője a nap
történéseit hihetetlenre kelesztette.

Ellaposodott logikai haddelhadd!
A legújabb érzelmi haddelhadd!
Nem csillapodó érdek-haddelhadd!
Szokásalapú szerelmi haddelhadd!

Szabadesés

Se cél, se késztetés,
sorompót kapott akarat.
Már napkelte előtt ütötték,
püfölték a forró vasat.

Ami benne volt a törvényben,
hiányzott az állításból.
Messze esett az alma,
az őt termő fától.

Ami kimaradt a házból,
benne volt a tájban.
Az életben egésznyi;
szétesett a halálban.

Répanadrág

Egy kicsit se jobb a rossznál.
Semennyivel sem rosszabb a jónál.
Olyasmi, mint az önmagától
messzire került valóság.

Olyasmi, mint amikor visszaadta
a jegygyűrűt a nap a holdnak.
Olyasmi, mint amikor nem vette észre
a tavasz a háta mögött lopakodó telet.

Semmiben sem különbözik attól,
mint amikor összevontad a kezdetet a véggel.
Olyasmi, mint mikor a teremtés koronája
görcsösen kapaszkodik egy répanadrágba.

A nap híre

Nevezd a gyarapodás
gyermekbetegségének!
Fontos nemzeti érdek.
Szempillányi napfény.

Halhatatlanságban
dagonyázik a nap híre.
Még nem tisztázott.
Mindenki mindenkit bántott.

Virul a mást akarás.
Már a vers elején
elkezdte a szedelőzködést
az utolsó mondat.

Hajhászás

Rossz irányba indult el a forma,
mégis elérte célját a tartalom.
Ha arról írsz, mit ismersz és szeretsz;
hamar rád talál a legjobb szó.

Előremegy, de visszafelé néz.
Előrenéz, de visszafelé megy.
A kijózanodás napos oldaláról,
fuss át az őrület bozótos területére.

Benned volt, de mások mozgatták.
Kívül volt, de te működtetted.
Minek ide támpont, mikor mindenki
a végtelenbe futó egyenest hajhássza?

Felülnézet

Attól még neved nem vált fényesebbé,
ha villámgyorsan nyílt ki a zivatar bicskája.
A foghatótól messze eső dühödt korholás,
alig másabb, mint az éjszakai horkolás.

Attól még nem váltál önveszélyessé;
ha szétziláltad megszokásaidat,
ha összeboronáltad a szeszélyt a veszéllyel,
ha átcsapott kérkedésbe fenyegetettséged.

Attól még az maradsz, aki voltál;
ha az innivalót az írnivaló medrében folyatod.
Attól sem eszed, sem szíved nem válik táltossá,
ha könnyeidet emlékeidre hullajtod.

Világnyelv

Amit te egykor életkívülinek
gondoltál, része a leírt szónak,
tartalmazza a kinyomtatott mondat,
magába zárta a kimondhatatlan.

Amit te a halálon belülinek véltél,
arról időközben kiderült:
része a madarak röptének,
a mai észjárás megbízható iránytűje.

Nincs létmód kiontott vér nélkül.
Nincs létmód sebeket gyógyítás nélkül.
Az építkezés a pusztításra adott
válasz meghonosodott világnyelve.

Idegenvezető

Őt itt ismeri mindenki.
Őt most látod először.
Itt lakik, nem itt dolgozik.
Nem itt lakik, itt dolgozik.

Ő tudja, mit titkol el
előle környezete.
Ő tudja, miről nem
beszélhet mások előtt.

Kevés szavú élete
a titok csiszolatlan gyémántja.
Sok beszédnek gyenge az alja:
sokakkal együtt vallja.

A szó önmagában

Egyik se az, amire te gondolsz.
Egyik sincs a másik nélkül.
Az egyik az utánzás velejárója,
a másik a leszűrt tanulság zacca.

Az egyik tizenkilenc, a másikról
minden lényegeset megtudhattál ma.
Osztozkodás a kapzsiság fája alatt.
Gyilkos versenyfutás az elsőbbségért.

Az egyik a derű óráit, a másik
az óra ütéseit, a harmadik a pénzét.
Ne gondold, hogy a szó önmagában
elegendő életed rendbetételéhez!

Előbb az kap

Hátul kullogva is ő járt
legközelebb az igazsághoz.
Élen haladva se jutott
közelebb a maradandóhoz.

Hogy mi a jó a jóban,
legkevésbé a rossz tudja.
Lélekhossz és lélekmagasság,
túlzásba vitt mértékletesség.

Hogy mi a rossz a rosszban,
a jónál senki se tudja jobban.
Ne utáld, ne szeresd;
tartsd nyitva a szemed!

Híd

Mielőtt alakot ölt az első sor;
már a fejedben kell, hogy legyen
a második, a harmadik, meg az összes
papírra kívánkozó mondat!

Kötőfékhiba. Hátravont naplemente.
Most égeti fel maga mögött a hidat a jövő.
Következik az emlékekből kivonszolt
történések irodalommá avatása.

Van más módja is a helyretevésnek.
Ha képzelődsz, utad minden esetben
egy barátságos élet felé vezessen.
Ha ellenkezel; önmagadba ütközöl.

Sírógörcs

Sem a telihold, sem az égbolt
nem zavartatta magát.
Ha rájött a jövés a szeleburdi
szélre, útját senki sem állhatta el.

Ítéletidőben meghozott ítélet.
Botrányba fulladt korai öröm.
Gyanús portéka, mit az érdek
a haszonból naponta kitermel.

Honnan nem vágyakoztál még el?
Reményeid hol nem futottak még zátonyra?
Nem kizárt: ha kiterítené lapjait
a jövő, sírógörcsöt kapnál.

Holtpont

Érzelmi alárendeltség.
A látszattal sem bírtál,
nemhogy a lényeggel.
Ez téged mért érdekel?

Gondolat, felezővonallal.
Meggyűrűzött emlék.
Az érmet nem kértem.
Elvitatott jogos érdem.

Egyik se az, amelyiktől
erőre kapna a gyenge.
Egyike se gazdagított,
egyike se tett szegénnyé.

Sehová se

Egy korábbi délelőtt délutánja.
Egy tavalyról itt maradt
világosság bekeretezett mása.
Kiszögelléstől mentes égbolt.

Egy mendemonda utóélete.
Egy nap a falu legöregebb emberével.
Egy a nemlét, sokféle az élet.
Elnyomott cigarettacsikk a csönd.

Versedért egy arcot kaptál cserébe.
Mozgalmas napokon vagy túl.
Az élettel összevetve; ráncokkal
teli homlok a mai költészet.

{fel}