|
|
Szenti Ernő: |
Verseghy Ferenc
Elektronikus Könyvtár |
|
Azt a szót válaszd,
amelyik elsőként ért fel
a völgyből a csúcsra!
Akkor se gondolj rá,
ha nincs más választásod!
Akkor is rá gondolj,
ha mással beszélsz!
Szól a zene,
cibálja a fákat a szél,
a sarokban gyerek,
kezében könyv.
Kitisztogatta
vélekedésedből
a tévedés sötét foltját;
ő csak tette a dolgát.
Fényesre súrolt tepsi.
Vesztett helyzetből is
akarj és tudj nyerni!
A gatyája is rámegy a télnek,
ha még holnap is
szakadni fog a hó.
Mire észbe kaptál,
mind felkapkodta a szél
a hóba szórt patanyomokat.
A szakmaszeretet
hozta össze
az egymástól sokban
különböző évszakokat.
Kapkodtátok egymás
elől a féligazságokat.
Mit érdemel az a mondat,
amelyik éveken át
a legszebb magyar szó
rovására terjeszkedett?
Különbet ne akarj
a szívben elporladónál.
Téliesített tőmondat,
óramű pontosságú holdtölte.
Nyár. A távolban birkanyáj.
Miközben életben
tartotta a jót,
többszörösére növelte a bajt.
Folyton nő, de sohasem
válik láthatóvá.
Kihívó testnedv.
Kis híján az ő élete is
a tömegtörvény áldozata lett.
Vesztésre áll a mese,
a realitás kilátása se jobb.
Nem lehetsz annyira
szorult helyzetben,
hogy ne legyen
néhány jó szavad
a veled jót tevőhöz.
Ez a leszálló ágban
lévő délután
egyszer már volt
képzeleted játékszere.
Megstoppolt pillanat.
Múltból kihagyhatatlan
mozgatható valóság.
Közelebbit akarni
az elérhetetlennél
taktikai szarvashiba.
A sérvet kapott érvek
gyógyultan többet érnek.
A jó kérdés húsba vág;
ez az igazság.
Javult észjárásodtól
a szó vérellátása.
Az eltűnés kísértete
járja be a lelkeket.
A vers eleje
már a tavaszt idézi,
a mondat vége
még a télnél tart.
Még ki sem találtál
a múltból, de már
bejutottál a holnapba.
Ha ez valóban a te időd,
csúsztasd az emlékek urnájába!
Tartozol az igazságnak,
s ő is tartozott neked:
nem is kevéssel.
Elöl állva maradtál le
a náladnál szerencsésebbektől.
Se szóutánzat,
se mondatalátét.
Ott jó helyen vagy,
ahol tegnap voltál.
Az önmagádhoz kötődés
a messzebb jutás
alapfeltétele.
Kedden még pont,
szerdán már
végtelenbe futó egyenes.
Nincs gond;
sűrűsödési csúcspont.
Mondhatsz bármit,
csak azt nem;
már akkor olvasható
volt versed,
amikor még meg sem
fogant a fejedben.
A csöndnek már csak
állóhely jutott.
Heves szélroham után
ráérős eső.
Rossz álom.
Nyalogatja a győztes
a vesztes tányérját.
Ha kilátszik alóla
eddigi életed;
egykor még jól jöhet
a nagyobbat akarás.
Hacsak félig-meddig
tartozik lélegzetedhez,
a könnyűt is nehéznek érzed.
Jöjjön el
a tisztességgel
élők országa!
Tétlenül nézted,
miként túrja ki
belőled a csönd
a szalonképtelen szavakat.
Jó, de tovább
már nem fejleszthető.
Rossz,
de még fejleszthető.
Nem állhat minden
gyanús szó mellett
egy igazat szóló.
Gyatra életfeltétel.
Együtt sodródik
az érték a szeméttel.
Akartál te valaha is
fogást találni
lelkiismereteden?
Fenti lét,
lenti valóság.
Két felnőtt,
egy apróság.
Rátétálom.
Hiszem, hogy megtalálom.
Ma ugyanott,
holnap ugyanazok.
Hibás, de használható.
Korcs, de még vállalható.
Nem egyszer, nem kétszer
segített a kényszer.
Késve kaptad a hírt:
Használt ruha életét
belegyömöszölte
a halálzsákba.
Levadászta a hajnal
a csillagokat.
Beleállt a görcs
az akácfa derekába.
Néhány szó
az egyet nem értés
számos veszteséről.
A betegség a fájdalom
gyóntató atyja.
Megváltozott a helyzet.
Belülről és kívülről is
veszély fenyegeti a végtelent.
Ma az ezredik nevet
másoltad ki Isten
anyakönyvi kivonatából.
Miközben mindent
megtudott a rosszról,
semmit sem
árult el a jóról.
Lent vagyunk,
de fentre vágyunk.
Kezd meghonosodni
az álmot csákánnyal bontás.
Elmerült gondolataiba,
akarata ellenére
merült feledésbe.
Szerelem első hallásra
a vonat utolsó kocsijában.
Hűtőtestnedv.
Történt mindez a jó
és a rossz
közös portáján.
Történik mindez a férfiak
hozzájárulásával
és a nők beleegyezésével.
Történik mindez napjainkban.
Azt ne, amiből
az üres szavakban sok van.
Ötszöröse a lábnyom
a falutól a városig
terjedő kies pusztaságnak.
Már csak percek vannak hátra
a hol volt, hol nem voltból.
Szigorúan bizalmas hóesés.
A telihold is
hozzátok tartozik?
Fantasztikus!
Mondatkannibalizmus.
Jó nyomon járok,
kérkedett a vizesárok.
Örömet gyarapítás,
bűbájos megállapítás.
Ez uram, miként
ön is láthatja;
magyar kártya,
nem szűzhártya.
Pénzverde.
A vizelde
egy szinttel lejjebb.
Ott, és csakis ott,
ahol tiltja a tisztesség
a meghamisítás
mindenféle formáját.
Hótakaró álarcot le!
adta ki a parancsot
a hőemelkedéses tavasz.
Két lépésre van tőled
a legközelebbi szó.
Időben érkeztél vissza
a legmesszibb mondattól.
A délutáni felhőszakadás
a dűlőutakon
verte el a port.
Amit a hazugság hordott össze,
akkor is jelentéktelen,
ha felhőt érint a párnacsücsök.
Amit a tehetség gereblyézett össze,
akkor is hallani a körülötte
hullámzó beszédet,
ha éles szablyával összevissza
hadonászik a csönd.
Számos jel arra vall;
a dolgokhoz viszonyulásban
megtörtént a várva várt döntő fordulat.
Lecsökkent a távolság a felismerés
és a kilencedik hónapban lévő
lehetőség között.
Ennek a rossznak se lesz jó vége.
Ütemes taps, ezúttal
a gyengébbek kedvéért.
Nyomtalanul eltűnt nyomok.
A végtelenné tágulás
a szűklátókörűség csődje.
Betekintés a vakságba.
Belehallgatás a süketségbe.
Homoksivatagban
veszélyes szakadék.
Dologba átfordult
semmittevés.
Jó neked, a te lelkedben
nem kutakodnak naponta
pénzzé tehető értékek után.
Jó neked, a legsikerületlenebb
mondatod is
kimászott a pácból.
Egy fedél alatt a jó és a rossz,
a külső stimulálás
és a belső elvadulás.
Még tisztázásra vár,
ha vezet út a jövő felé;
merre lelhető fel.
Belakta az újat a megszokott.
Az élet építkezős fajta volt,
és meg is maradt annak.
A halál a lebontás specialistája.
Ha cuppog, hát cuppogjon!
A mozgás éppen úgy okozhat bajt,
mint a mozdulatlanság.
Ha nincs a szóban egy másik szó,
ott is ellentétekre bukkansz,
ahol mindenki azonos önmagával.
Ha nincs a mondatban
néhány elrejtett célzás,
ott is felébred benned a gyanú,
ahol békésen alszik
a család apraja-nagyja.
Ahol a méricskélés
nem emlékeztet a megmérettetésre;
jelenléted nem kívánatos.
Úgy kellett volna
hogy legyen,
ahogyan végül is
nem lett.
Lyukas zsákszöveg,
élő fába vert szögek.
A szóban a domináns
a mondat legyen.
Már az indulásod előtti
napon vedd magadhoz
a hajad színéhez illő
alkonyt!
Ma is kegyelem,
holnap is kegyelem
az ellenszegülőnek.
A jövőről szóló vers
kézzel és verslábbal
visszafelé mutogat.
Gyűlik, szaporodik az idő
az emlékek urnájában.
Építkezés helyett
toldozgatás, foltozgatás.
Undorítóan bennfentes.
Undorítóan nincs semmije.
Undorítóan messzi van.
Undorítóan kicsinyes.
Kérdezed, mit teszek.
Diófát ültetek.
Kettőspont.
Lényegtelen szempont.
Tanya mellett gödör.
Szemetesvödör.
Nem egyszer, nem kétszer.
Önként vállalt kényszer.
Nem mérce;
csak tájékoztat
a hibátlanról.
A fejlődés köztes célja
a minél tovább
életben maradás.
Ez lenne hát az;
amiről mindenki tud,
de senki sem beszél.
Ez lenne hát az;
egy gombnyomás,
és már kezdetét is vette
az agymosás.
Négy más-más területre
szakosodott évszak.
Bevárta a tél a tavaszt.
Életkedv-reklám
a parányi hóvirág.
Eltájolta magát az égtáj.
Sikerületlen holdtölte.
Hullámpocakos tó.
Nemcsak ott és akkor,
erre, itt, mifelénk is.
Jó-jó, te viszed el
a balhét; de meddig?
Megkönnyebbültél.
Elhúzta a szél a porcsíkot.
A menekülők jelszava:
minél távolabb az élettől.
Napról napra könnyebb
az egyébként is faj súlytalan.
Árnyaltságból a tolerancia,
redukálásból az igazság
nyújtott jobb teljesítményt.
Egy fantomfájdalommal több.
Két ütésváltással
ma is több történt a szükségesnél.
Talán a te magasság-elképzelésed
illett bele leginkább
a teoretikus fölülkerekedésbe.
Az általad legjobban ismert
csönd madárlábnyomát
helyezd át egy másik papírlapra!
Kalkuláljál, ne csak visszamenőleg,
a jövő belterületén is!
Oldószertől elszíneződött táj.
A vers, mint egy kacatokkal teli fiók;
alkalom a kotorászásra, a keresgélésre.
Éveken át, érthetetlen módon,
minden ok nélkül hallgattál
mosolyod árnyékos oldaláról.
Hasonlatosan ahhoz, mint mikor
nyugtalanítja a szél a fák leveleit.
Eltűnt a szakadék a kezdet és a vég között.
Holott ő ki lett képezve
az önállóságon alapuló boldogulásra.
Árnyékkal letakart javítgatás.
Odébb tolt bozóttűz.
Kifogyhatatlan. A legkifogyhatatlanabb.
Minél inkább hasonlatos a gondolathoz,
annál központibb szerep jut
a már múltja van pillanatnak.
Újra és megint, pedig még
nem is oly rég,
ugyanitt, ugyanezt, ugyanígy.
A sokból az összest,
a kevesebből a legjavát,
a szóval kimondhatóból,
a csávázott magját!
Szóljon a megszólított,
csöndesedjen el a csönd!
Szeresse az örömöt a jókedv,
szeresse a jókedvet az öröm!
Gyarapodjon, sokasodjon,
a szóról a tett szóljon!
Sokasodjon, gyarapodjon,
a gondra most nincs gondom!
Látom a szememet,
hallom a fülemet,
érzem az érzést,
gondolom a gondolatot.
Kinyomtad a szuszt
a névszóból.
Nincs ez jól.
Segélyeken tengődik
az otthonosság érzése.
Cselekszem a tennivalót,
kimagoztam a csöndet.
Zászlójára tűzött a szó,
befogadott magába a mondat.
A hamis beszéd,
mint bérenc.
Ragályként terjed
az érzelmi analfabetizmus.
A szokottnál
korábban ébredt gyanúd.
Borult őszinteséged
papírformája.
Igazságként sem helytálló,
ha kevesli a valóság.
Más gyógyít,
te sebet ejtesz.
Tökös holdvilág,
epilepsziás remény.
Aggodalomra továbbra is
a minőséghiány ad okot.
El innen, de hova? Máshol
sem divat jónak lenni.
Csökkent a különbség
a te felszedett sátorfád,
és az én felszedett
kilóim között.
Tedd rendbe a szobát!
Miután felseperted
a holdudvart,
fejezd be
a közeledő égi áldást!
Most lenne jó
egyszerre alulról
és fölülről is láttatni
a rohanó felhőárnyat.
Kukacok diadalmas menete.
Vérfolt-gyűjtemény.
Alibi csupán
a testből kivájt lélek.
A szó keveset számít.
Nem érdekes a vers.
A vágyak vágya;
a hírnév ujjad köré csavarása.
Gyík.
Zongorabillentyűk.
Rom és gyom.
Ég a gyomrom.
Pont úgy volt,
miként most van.
Sok a gond.
Leszakadt kabátgomb.
Hogy is mondjam?
Fölülről lefelé nyomtam.
Hogy is ne mondjam?
Kétszer rontottam.
Hát csak eddig.
Nem többet,
tűkön ülve
talán kevesebbet.
Ezek után soha!
Azt, amit a szem
a fül segítsége nélkül
nem vehetett volna birtokba.
Amennyivel Isten
akaratából neked több jutott,
csak annyit emelj ki
tudatalattidból.
Azt, amiből a fül
a szem segítségével
csinált élő valóságot.
Ott van, csak te
nem akarod látni.
Nincs ott, de te
az ellenkezőjét állítod.
Csúfot űzött
az érkezőből az elmenő.
Most űz gúnyt
az elmenő az érkezőből.
A csönd tudja,
te belebuktál.
A mama odakint,
a papa idebent.
Szórakoztatja az ősz
a végtelent.
Fáról lepottyant csönd.
Falból kiálló szög.
Még hogy az egész,
a rész is eltörött.
Ő lépeget, de te haladsz.
Ő lóbálja a lábát, te rohansz.
Te és ő egyszerre léptek,
minden zugba benéztek.
A közhangulathoz
mindenféle szedett-vedett
hangok csapódtak.
Testtartásdíj.
Kínos helyzetbe hozott
a legalulra került élet.
Pluszpontot
az igazságnál messzebb jutott
ösztönös megérzésnek!
Mosolyalátét.
Töredék időből
kirakott délután.
Kora nyár, tábornoki
rendfokozatban.
Ez már évek óta így megy.
Alulról nézi le önmagát.
Tegnap mondta,
ma csak gondolja:
Hiányérzet kicsiben nagyoknak.