71. Pamína.

Tünnyetek ti bús szívemnek

áltató reménnyei!

Nékem többé hű tüzemnek

meg nem térnek kéjjei.

Ah! teérted folydogálnak,

jó Tamíno! e’ könyek,

még keservim a’ halálnak

hüs sírjába döntenek.

(A 90-es évek első feléből.)

72. Papagéno.

Eggy lyánka, vagy menyecske

kell Papagénónak.

Csak illyen gerliczécske

tehetne boldognak.

Melly bölcsen, melly édesen élnék,
sok herczeggel meg nem cserélnék,

ha volna ölemben eggy szív,
melly férje’ szerelmében hív.

Nincs lángomat a’ ki megszánnya,
melly szívemet fellegig hánnya?

Ah! ennyi leányka közül
szavamra csak eggy sem hevül.

Ha lángomat senki sem ójtya,
még mellyemet végre megfojtya.

De csókol eggy asszonyi száj,
egyszerre meg semmim sem fáj.

(A 90-es évek első feléből.)

73. Eggy Nemes Jérczéhez.

Jércze! dísze tollas népnek

gyöngyös, búbos, ékes fajt!

Túl határin rekeszinknek

röpülni mi szükség hajt?

Szív remegve
megrettenve

szünetlen
eggyetlen

repülsz, repülsz?

Szélvész madár’ sikoltása

veszélyt, halált hirdetett,

vad kakas jött, mint a’ sáska

szeget, lyukat ellepett.

Halász madár
nyomba van már.

Le ne szálly,
meg ne álly,

repülly, repülly!

Vad kakasok viaskodtak,

jércze, tyúk megfélemlett,

a’ Sasok is elszárnyaltak,

még az arany béke lett.

Ép maradtál,
megfáradtál.

Szálly fára
jó Pára,

pihenny, pihenny!

(A 90-es évek első feléből.)

74. Klóris és Dámon.

D. Nem szerelmes nyájasságod

gyújtya véremet.

K. Hát mi bájol meg?

D. Ez nem bájol meg

csak lepke lelkeket.

Szép erkölcsöd, jámborságod

vonnya szívemet.

K. ‘S ez megboldogít?

D. Ez megboldogít!

Ez ád itt mennyeket.

K. Óh! ha szíved úgy érezne,

ammint nyelved zengedez.

D. Óh! ha szíved úgy érezne,

ammint szívem csüggedez!

K. Dámon! higgyem-e

öröknek lángodat?

D. Hittel vallyam-e

öröknek lángomat?

Eggyütt. Trio.

Még barátság ápolgattya

szerelmünknek lángjait,

addig inség nem ronthattya

hűségünknek bájjait.

Kedvujjító virágokkal

hintegetvén utunkot

elszélleszti tűs bokrokkal

mérkező vad gondunkot.

K. Így a’ búknak vészhabjátúl

meg nem hányatunk,

D. ‘s életünknek alkonyátúl

meg sem borzadunk.

(A 90-es évekből.)

75. Dorkához.

Ah! hasztalan már minden erőltetés
Dorkám! naponkint alkonyodik tüzem.

Kinlódva hívom vissza Cziprist

‘s meg nem akar könyörülni rajtam.

Nyájas Cupido hűs nyoszolyám felett
borzadva elszáll, mint mikor a’ tavasz

meglett fenyűkönn átsuhogván

gyenge virági közé ügyekszik.

Hódíts magadnak, még buzog ingered,
frissebb szerelmet. Én ölelésidet

nem győzöm aggott karjaimmal

sok viadalmim utánn fogadni.

(A 90-es évekből.)

76. Dámonhoz.

Jól értem Dámon! szavadat,

hogy többet higgyek, azt kivánod.
De én azt mondom, ha nem bánod:

hogy ösmerem bal czélodat.

Nem ugy kedvellsz te engemet,

hogy hitvesednek választhatnál,
sőt tán örökre útálhatnál,

ha tölteném vad kedvedet.

Nagy ágzatodra esküszöl,

hogy véghetetlen lesz hűséged.
És engem’ szinte nemzetséged

int, hogy nekem cselt fürtözöl.

Ajánlod minden kincsedet,

ha lángjaimra szert tehetnél.
De tán könnyebben megvehetnél,

ha nem tudnám sok érczedet.

Szegénynek szültek engemet

‘s a’ jó erkölcshöz holtig hivek
‘s igy csak szegény, de tiszta szivek

reménylhetik szerelmemet.

(A 90-es évekből.)

77. A’ Képzet.

Előttem látom Laura!

Lebegni képedet;

de ah! melly nedves szemmel,

hogy nem te önnön vagy.

Midőn pirulva serken

a’ hajnal, vagy ragyog

a’ hold, látom s’ kesergek,

hogy nem te önnön vagy.

Ama’ virágos völgyre,

hol vélem egybe kelt,

ama’ friss vizforrásra,

hol tőlem búcsút vett,

késztetlek én o Képzet!

tünny avvagy változz el!

O változz el, te képzet

‘s légy Laura önnmaga.

(A 90-es évekből.)

78. Czidli.

A’ kertben leltem Czidlimet
‘s haj! pántlikákkal átkötöztem,

ammint mosolygva szunnyadott.

Rá pillantván ah! éltemet
éltétül függni észrevettem

‘s a’ báj egészen elfogott.

A’ pántlikával gyöngykezét
talán suhogva megilletvén

langy álmábúl felébredett,

Rám pillantván és életét
éltemtül függni észrevévén

kinyiltt ölembe süllyedett.

(A 90-es évekből.)

79. Rozílis és Dámon.

Rozílis.

Nyájas Dámon! csüggedéssel

szánom néked szívemet,

csak fogadd meg esküvéssel

állandó hűségedet.

Dámon.

Szép Rozílis! csüggedéssel

tellyesítem kedvedet,

csak fogadd meg esküvéssel

állandó szépségedet.

(A 90-es évekből.)

80. Thirzis’ érkezése.

Vedd e’ rósát Thirzis! hű kezembül,
mellyre sok köny hullott bús szemembül

még tövénn lassankint töltözött,
‘s téged a’ szerencse üldözött.

Hány szorgalmas csókokkal kérleltem,
hogy kertemben néked felneveltem:

«nyisd meg már, o nyisd meg kebledet,
‘s hozd ölembe vissza férjemet!»

Megnyitotta kelyhét dúzs pompával,
hogy megtisztelhessen illattyával.

Óh! e’ szál jelentse szívemet,
mint ünnepli érkezésedet!

Sok gyötrelmes tüske köztt tikkadtak,
még ohajtott fényre felviradtak,

e’ jeles virágnak díszei
‘s özvegy szívemnek reménnyei.

(A 90-es évek feléből.)

{fel}