61. A’ Kétség.

Hát tsak meg nem illetődik

szíved árva sorsomon?

És ha szívem érted sínylik,

nem sajnálkodsz lángomon?

Meg nem indulsz, ha könyezve

megszorítom kezedet,

vagy ha mellyem senyvedezve

felsóhajtya nevedet?

Míg gyötrelmimet panaszlom,

húnyorogva megnevetsz.

Ha ellenben elbutsúzom,

azzal kérlelsz, hogy szeretsz.

Ha könyvezni látsz, megállasz,

‘s csókjaimtól elszaladsz,

sem magadtól nem botsáttasz,

sem öledbe nem fogadsz.

Óh’ ha színlett édességgel

megraboltad szívemet;

ha elloptad álnok szemmel

drága tsendességemet:

vagy világos megvetéssel

tedd tellyesnek kínomat,

vagy viszontag szerelemmel

téreld vissza káromat!

(1793.)

62. Psichéhez.

Tsalfa Psiche! mit mosolygasz

lopva rám, ha nem szeretsz?

Vagy talán, ha rám katsongasz,

annyit tesz, hogy megnevetsz?

Nem tudod, hogy kegytelenség

eggy olly szívvel játszani,

mellynek lángját hűtelenség

el nem tudgya oltani?

Én tenéked örvendezve

áldoztam szerelmemet,

‘s ekkoráig tsüggedezve

kértem furtsa szívedet.

Kész is voltam kézfogással

megszentelni vágyamat,

‘s lábaidhoz háladással

tenni tellyes voltomat.

És te gúnyolásnak vetted

a’ szokatlan esdeklést,

‘s ok gyanánt tsak azt vetetted,

hogy nem szenvedsz rabkötést.

Így futékony kedveidnek

tág mezőket kémezel,

‘s nyája köztt sok híveidnek

lepkeszárnyon repdesel.

Ámde Ámor megboszullya

még idővel vétkedet,

majd ha véletlen feldullya

jobb nyilával mellyedet,

hogy megunván a’ sokaknak

állhatatlan lángjait,

férjhez esküdtt asszonyoknak

járni kezdgyed útait.

Kéred akkor kedvesidtül

önkényt majd a’ rabkötést,

kik ajánlott kezeidtül

megvonnyák a’ frígyütést.

Végre eggy erőtlen vénnek

hültt ölébe ütközöl,

‘s láng helyett a’ sinylő szénnek

hamva mellett fűtözöl.

(A 90-es évek első feléből.)

63. A’ Frigykötés.

Ammint Laurával eggyütt ültünk

eggy nyári napnak alkonyánn,

‘s a’ nyájasságra felhevültünk

egymásnak csüggvén ajakán;

elárasztotta mellyeinket

egy édes frigynek ösztöne,

melly oldhatatlan tüzzel minket

örökre öszve öntene.

Sokáig néma sóhajtással

rajzoltuk szívünk’ titkait

‘s egymás’ szemében vídulással

nézgettük lángolásait;

még végre mellyemhez vonzottam

képére tüzvén képemet,

‘s örökre nőmnek választottam

mint ő férjének engemet.

«Ah! vajha – úgy mond – el ne hüllyön

szerelmünk, még tart életünk,

oh! bár naponkint felhevüllyön

uj édességgel bájtüzünk!»

Egymás’ jobbjába felfogadtuk,

hogy meg nem szegjük frigyünket

‘s hevében, ammint öszve adtuk,

fenntartyuk holtig szivünket.

(A 90-es évekből.)

64. A’ Madarász.

Madárfogásbúl élek én,

‘s örömmel végzem tisztemet.

Jól ösmer engem’ minden vén,

‘s a’ gyermek hordgya híremet.

Tőrt vetni, csalni jól tudok,

‘s nem rosszúl fúvom sipomot:

azért a’ czifra tollasok

el nem kerűlik markomot.

Madárfogásbúl élek én,

‘s örömmel végzem tisztemet.

Jól ösmer engem’ minden vén,

‘s a’ gyermek hordgya híremet.

Csak volna ollyas eszközöm,

melly fogni tudna lyányokot!

Naponkint eggy nagy börtönyöm

elnyelne száz illy foglyokot.

(A 90-es évek első feléből.)

65. Pamina és Papagéno.

Pam.

Ki hűven képes nőt szeretni,

rossz szívű férfi nem lehet.

Pap.

‘S csak angyalszív tud éreztetni

vadony keblünkkel illy tüzet.

Eggyütt.

Szentellyük néki szívünköt,

hadd boldogitsa éltünköt.

Pam.

Ez a’ mi holtig édesíti

a’ szorgalmaknak súllyait.

Pap.

A’ Természetnek ez hevíti

örömre minden fajjait.

Eggyütt.

Czéllyábúl látszik: hogy, ha hív,
mennybéli dísz a’ páros szív.

Nő és férj, ha öszve fér,
majd az istenségig ér.

(A 90-es évek első feléből.)

66. Sarastro és a’ Kar.

O Izis és Oziris! szállyon

e’ zsenge párra lelketek,

‘s veszéllyeikben el ne vállyon

mellőllök őrző fényetek!

Lássák gyümölcsit próbáiknak
‘s ha végét érik napjaiknak,

jutalmazzátok sziveket,
vegyétek mennybe lelkeket.

Világnak Alkotója szállitsd

e’ szenvedőkre fényedet

‘s keserves inségekben állítsd

melléjek őrző lelkedet.

Lássák gyümölcsit lánczaiknak
‘s ha végét érik napjaiknak,

jutalmazd súlyos senyveket,
vedd fel kebledbe lelkeket.

(A 90-es évek első feléből.)

67. A’ Szónok és eggy Pap.

Kerüld az asszonycsalfaságot,

ez eggy törvénnye frígyünknek.

Sok bölcs cselébe tévelyedvén,

keservet szerze szívünknek.

Elhagyva látta, gúnyolással

jutalmaztatni lángjait,

hiába kúcsolgatta karját!

halál tetézte kínnyait.

Kerüld a’ férficsalfaságot,

ez egy törvénnye népünknek.

Sok szép cselébe tévelyedvén,

keservet szerze szívünknek.

Elhagyva látta, gúnyolással

jutalmaztatni lángjait,

hiába kúcsolgatta karját!

halál tetézte kinnyait.

(A 90-es évek első feléből.)

68. Monostatos.

Érzi minden a’ szerelmet,

minden szívben forr a’ vér;

‘s én elfojtsam e’ kegyelmet,

minthogy színem nem fejér?

Nékem sints atzélbúl szívem,

nőkre én is gerjedek;

‘s hogyha senki sem lesz hívem,

inkább poklot szenvedek!

Míg tart éltem, vágyaimnak

én is hát tsak áldozok.

Hold! botsáss meg lángjaimnak,

eggy Fejérnek hódolok.

Ah! melly szép! Egy tsókotskámmal

töltöm rajta kedvemet.

Hold! ha bántlak, tolvaj számmal,

vonny szemedre felleget!

(A 90-es évek első feléből.)

69. Sarastro.

E’ szenteltt rejtekekben

a’ bosszú nem lakik;

‘s a’ bűnös szent ösvényre

csak keggyel vonzatik.

Baráttya’ karjánn járja itt

a’ jobb országnak úttyait.

E’ szentelt kőmüvekben,

hol minden szív szeret,

‘s kezet nyujt ellenének,

árúló nem lehet.

Kit e’ hely meg nem érdekel,

az emberdíszt nem érdemel.

(A 90-es évek első feléből.)

70. A’ Gyéniusok.

Másodszor üdvözlünk Vendégek!

Sarastro’ tartományiban.

Itt bájos síptok ‘s csengetőtök,

mellyekben fő reménytek van.

Vegyétek hasznát, hogyha tetszik

e’ tölle küldött étkeknek.

Ha majd harmadszor megköszöntünk,

öröm lessz bére műtöknek.

Tamíno bizz! czélodra mégy.
Te Papagéno! néma légy.

(A 90-es évek első feléből.)

{fel}