Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelye, Szolnok megyei város Budapesttől 100 km-re a Tisza jobbpartján azon a ponton terül el, ahol a Zagyva a legmagyarabb folyóba ömlik. A tenger színe fölött 89 m magasságban fekvő város kitünő földrajzi helyzeténél fogva nemcsak a Tiszántúl középső részének kulcsa, hanem úgy közlekedési, mint stratégiai szempontból az Alföld egyik legjelentősebb települése.

A város 26,211 kat. hold kiterjedésű tömlőalakú határa a Tisza két partján terül el s Zagyvarékastól Rákóczifalváig nyúlik. Sík felszínén néhány hullámos terepredőzetet mutathatunk ki, legmélyebb része a Mélyérlapos (84 m), Alcsiszög (85-86 m), Nagyfenék (85 m) és a Szandai-rét; Paladics, Sashalompuszta, Nagyszanda és Újszanda felé a felszín enyhén emelkedik (Hegyeshalom 96 m, Eresztőhalom 90 m, az újszandai szőlők környéke 98 m, az újszandai halom 103 m). A határ legnagyobb része a Tisza, Zagyva és a Mélyér ártere. A Szolnok alatt derékszögű könyökhajlással határozott déli irányba törő Tisza valamikor a város alatt hatalmas kanyarulatot írt le. Ezt a kanyart a mult század hetvenes éveiben átvágták s városunk határában mintegy 14 km-rel rövidítették meg a Tisza futását. A folyó ártere Szolnoktól délre kiszélesedik. A Zagyva Eresztőhalomtól északra lép városunk határába és a malomzugi kanyarulat után 1550-ben ásott medrén át ömlik a Tiszába. Az ármentesítő és lecsapolási munkálatok által szinte nyomtalanul elenyészett az az ősmocsárvilág, melynek teknősbékáival oly kiterjedt kereskedést űztek régmult időkben a szolnokiak. A mély fekvésű mélyérmelléki, alcsiszögi és nagyfenéki részek mellett vizenyős területet találunk még a Zagyva mentén. Egyéb időszaki vízjárások: a Palotás Szentiván-puszta Papszék nevű része, a rékasi út és a Zagyva közti lapos, a Kistófenék, a Máléér, Nagyér és a Szandai lapos. A határ legnagyobb része öntés- és réti agyagtalaj, északi és északnyugati részét degradált csernozjom területek foglalják el, találunk gyér szikeseket, szikesedésre hajló szigeteket és Szandán egy kis homokos területet is.¹

A Tisza jobbpartján épült, kelet-nyugati irányba legyezőszerűen kiterjedő 1846 kat. hold belterületű város őstermelő lakosságának fele a határban: az Alcsi-, Szandai-, Ugari-, Zagyvarékasi- és Malomzugi-tanyákon él. A város alapszerkezete lényegesen más, mint az Alföld nagyhatárú gazdavárosaié: a település és gazdasági fejlődés egyéni jellegzetességeit tükrözi. Az urbanikus belváros mellett, melyet modern városrendezési törekvések alakítottak ki, Szolnok részeiben felismerhetjük úgy a jellegzetes alföldi településforma alapelemeit, mint az egymásra következett korszakok életfeltételeitől és szükségleteitől irányított erők alakító hatását. Legrégibb városrészei a mai Vár, a Zagyva jobbpartján fekvő, össze-vissza dobált házakból álló ódon Tabán és a Katona-város. Fejlődése során a Tiszapartjához simulva nyugati és délnyugati irányban terjeszkedett, de a Baross- és a Gorove-utcák tengelye körül bilaterálisan kiépült város nem nyúlt át a 3-4 m-rel mélyebben fekvő Tiszántúlra, ahol napjainkban indult meg egy nyaralótelep képződése.

Szolnok strukturáját és fejlődésirányát a Pályaudvar és az Alcsi-állomás között ívalakban hajló tengelyéből sugárszerűen szétágazó útvonalak: a tószegi-, abonyi-, rékasi-, kőtelki-, besenyszögi-, szajoli- és szandaiutak határozzák meg. Városigazgatásilag tíz kerületre oszlik: I. kerület: Vár, Scheftsik-telep; II. kerület: Tabán, Katonaváros; III. kerület: Ferencváros; IV. kerület: Lengyel-telep; Cigányváros; V kerület: Belváros, Főtér; VI. kerület: Nagyváros, Czakókert; VII. kerület: Gyárváros, Újváros, Téglaház; VIII. kerület: Körösi-úti földek, Kisgyep; IX. kerület: Fütőházi-telep, Ugar; X. kerület: Ugar, Katonai gyakorló tér. Szolnoknak 4 hídja (közúti és vasúti) Tisza- és Zagyva hidak, 5 tere, 252 utcája és 6480 épülete van. Az emeletes házak száma meghaladja a százat.

Szolnok külső képe igen kellemes benyomást tesz. A Tisza-kanyarodáshoz igazodó félkörben épült város modern épületeivel, templomaival, gyönyörű parkjával, füstölgő kéményű ipartelepeivel, impozáns gabonatárházával és rakódójával, hatalmas pályaudvarával, eleven életű kikötőjével csupa szín és mozgalmasság.

A háború előtti idők jellegzetes MÁV stilusában épült pályaudvar rózsaszínű épületét elhagyva és a mintegy 2 km hosszú Baross-utca nyílegyenes vonalán a város szíve felé haladva, egyszerre kitárul előttünk a tiszta, rendezett s a munkás élet ritmusától áthatott város képe. Balkéz felől feltünnek a Bábaképző Intézet, a Polgári Fiúiskola, a Fém- és Faipari Szakiskola épületei. E hatalmas épülettömbök mögött ízlésesen rendezett park terül el, amit az artisztikus vonalú 36 m. magas víztorony, a Szegényház és bájos kis kápolnája, s a tér sarkánál emelt Országzászló ékesítenek. Jobbkéz felől csupa villa és villaszerű épület szegélyezi eddig a pontig az utat s innentől kezdve iskolák, bankok, földszíntes és emeletes házak váltakoznak az útvonal mentén s egyre jobban kibontakozik Szolnok provinciális jellege. A gróf Tisza István-teret és a Bauhaus-stilusban épült Főposta épületét elhagyva, egy kanyarodó után a Belvárosba érünk. A Szapáry- és Gorove-utcák torkolása által alkotott kis tér közepén, a város legforgalmasabb pontján emelkedik egy neobarok-stilusú modern üzleti ház, a Nerfeld-palota. Mellette találjuk a Hitel-bank palotáját és a Tiszavidéki Takarékpénztár magyar stilusú székházát. A Nerfeld-palotától jobbra húzódó gróf Szapáry-utcán, a város legszebb és legszélesebb utcáján, az 1882-ben épült Nemzeti Szálloda vörös téglából épült hatalmas tömbje mellett elhaladva a Tiszapartján emelkedő Zsidótemplomhoz érünk. A Tiszapart panorámájába gyönyörűen illeszkedik bele a Zsidótemplomtól nyugatra fekvő katholikus nagytemplom és Ferencrendi zárda s a keletre lévő református templom soktornyú gótikus épülete. A Nerfeld-palotától jobbra a Baross-utca folytatásaként csatlakozó Gorove-utca a téglalapalakú Kossuth-teret szeli át, amit az 1885-ben emelt Városháza, a Pénzügyigazgatóság épülete és Szolnok legrégibb emeletes háza, a most banknak használt "Magyar Király" palotája öveznek.

A Gorove-utca legfőbb ékessége a Benkó Károly által tervezett, nemes szépségű és tiszta barokk stilusú Vármegyeháza, ami a Casino renaissance-épülete mellett a Törvényszék, az Első Magyar Biztosító Intézet és a Mezőgazdasági Takarékpénztár palotáival szemben emelkedik. A Gorove-utca és a Tiszapart közt terül el - a közelmultban elhúnyt Rerrich Béla neves építőművész és kertész tervei szerint létesült, - a versaillesi-parkhoz hasonló dr. Tóth Tamásról elnevezett városi park és az evangélikus templom körül csoportosuló villanegyed.

A Tiszapart főékessége a város tulajdonában lévő, vidéki viszonylatban szinte párját ritkító, impozáns méretű Tisza-szálló és gyógyfürdő. Az 1927-ben épült fürdőt a közelében fúrt, 957 m. mélységből fakadó hőforrás rádióaktiv alkalikus, kitünő gyógyhatású 57° C meleg vize táplálja, illetve látja el. A természetes hévvízből termelt földgáz tartja üzemben a gyógyfürdő és szálló üzemét, s a felfokozott forróságú hévvíz nemcsak a Tisza szállót és gyógyfürdőt fűti, hanem a szállodával szemben levő Városi Színházat s a környék villáit is. A Tisza-szálló és a református templom közt lévő melegvizű szökőkút által díszített parkkal és játszótérrel szemben fekszik a Verseghy-reálgimnázium épülete.

A vármegyeháza mögött, a fővárosi méreteket megközelítő Szende-bérpalotánál torkollik a város szívébe a budapesti Erzsébet-híd mintájára készült közúti Tisza-híd s szép egységbe olvad a régi várat Szolnokkal összekötő közúti Zagyvahiddal. A Tiszahídon túl, az úttest jobboldalán terül el Szolnok egyetlen kis erdeje, az u. n. Móric-liget. Ez erdőcske mellett fekszik a szolnoki Tisza Evezős Egylet sporttelepe, a hídfő másik oldalán a városi strandfürdő A Zagyva és a Tiszahídfő közt találjuk a Honvédszobrot, a Zagyvahidon át pedig a Várba jut az ember.

A Művésztelep-parkját a carrarai márványból faragott Damjanich-emlékmű díszíti, mögötte pedig a régi vár omladékaiból épült őrtorony tünik szembe. A pénzügyőrség palotáján túl emelkedik a románok által 1919-ben rommá lőtt, de a hívők áldozatkészségéből azóta restaurált Vártemplom és a finom szépségű parókia. A vártemplom mögött, a városi villanytelep és transzformátorház mellett a háború óta házhelyeknek kiparcellázott és rendezett kertvároson, a Scheftsik-telepen keresztül az alcsi állomáshoz jutunk. Szolnok romantikáját a Zagyva mentén elterülő városrész, a Tabán képviseli. Festői össze-visszaságban fekszenek itt a zegzúgos utcák és szűk sikátorok mentén összehalmozott rozzant, régi, még a törökidőkből fentmaradt házacskák. E pitoreszk városrész és a pályaudvar között elterülő városrész mezővárosi jellegű, viszont az óriási kiterjedésű pályaudvar sínpár- és szemaforrengetegét elhagyva, Szolnok-iparosváros képe bontakozik ki előttünk. A MÁV javítóműhely mellett országos viszonylatban is hatalmas méretű a Szolnoki Cukorgyár rt. ipartelepe és az 1934-ben létesített gabonatárház és rakódó. Szolnok mezőgazdasági iparát malmai, szesz- és téglagyárai stb. képviselik.²

A város belterületén fekvő utcák és a főútvonalak a kor igényeinek megfelelően burkolva és csatornázva vannak. Szolnok elektromos áram szükségletét a salgótarjáni centráléból elégíti ki, a vízszükséglet biztosításáról a városi vízművek mellett ártézikutak gondoskodnak. A főútvonalak forgalmának lebonyolításában igen jelentős szerepet töltenek be a rendszeres autóbuszjáratok.

Szolnok 24,365 kat. hold kiterjedésű külterületén él a lakosság 14 %-a; az összlakosság 27 %-a őstermeléssel foglalkozik. A birtokmegoszlás képe a következő: tíz holdig terjedő birtokok száma 736, az 50 holdig terjedő birtokoké 129, az 50 holdon felülieké pedig 76. Művelési ágak szerint a külterület a következőképen oszlik meg: szántóföld 80.21%, rét 8.94%, legelő 6.39%, erdő 1%, kert 0,70%, szőlő 0.55 %, terméketlen terület 2.22%. Szolnok határának jó talajminősége és jellegzetes alföldi éghajlata igen kedvez a kalászosok: búza, rozs, árpa, zab termelésének. Kitünő minőségű búzája átlagosan 7-10 q termést ad kat. holdanként. Újabban az ipari növények és konyhakerti vetemények termelése is fellendült. Szőlei és gyümölcsösei a szandai határrészen terülnek el.

Az Alföld városai közt Szolnok az, ahol a gazdasági élet főágai közül jelentőség tekintetében egészen háttérbe szorult a földművelés. A tanyavilágtól övezett gazdavárosokéhoz képest határa egészen kicsinynek mondható, egy lakosra mindössze 0.7 kat. hold föld jut. Viszont természetadta kitünő földrajzi fekvésével kapcsolatban nagy átmenő áruforgalma, virágzó kis- és kézműipara, mezőgazdasági gyáripara, élénk és versenyképes kereskedelme van. Sugárszerűen szétágazó út- és vasúthálózati rendszer központja s a fejlődő tiszai hajózás fontos kikötője. Több mint 10,000 négyzetkilóméter kiterjedésű vidék tartozik közvetlen vonzó terébe, ennek a vidéknek természetes árugyüjtő és áruelosztó piaca.

Ipara igen magas fejlődési színten áll. A modern gyáripar mellett (cukorgyártás, szesz- és ecetgyártás, malmok, épületfa-, gőzfürésztelepek, téglagyár, bútorgyár, szappangyár, élelmiszer-ipar, ásványvízüzem, mérleg- és lakatosárugyár) igen fontos szerepe van gazdasági életében a kis- és kézművesiparnak. Az egyes szakmai csoportok közül kiemelkednek a vas- és fémipar, faipar, ruházati ipar, építőipar, élelmezési és nyomdaipar. A háziipar (kosárfonás stb.) jelentősége visszafejlődött. A város indusztriális jellegével függ össze, hogy a szoros értelemben vett ipari üzemek, gyárak nagyszámú munkásságot foglalkoztatnak.

A nagy árugyüjtő és fogyasztó piacú város vezetőszerepet tölt be a termény-, élőállat-, állati termékek és baromfi kereskedelemben. Az erdei és bányatermékek mellett nagy jelentősége van vas- és fémárukkal, a textilipar cikkeivel, fa-, bőr-, anyag- és üvegipari, élelmezési és élvezeti cikkekkel, gyógy- és vegyszerekkel való kereskedelmének is. A nagykereskedelem mellett a közönség közvetlen szükségleteinek ellátására szolgáló üzletekben szinte minden szakmai ágazat képviselve van, melyek nemcsak a város, hanem az egész környék igényeit kielégítik. Szolnok kereskedelmének életrevalóságát legkifejezőbben kereskedelmének modern, nagyvárosi formák felé való határozott fejlődése bizonyítja. A gazdasági érdekképviseletek szervezete mellett Szolnok eleven pénz- és hitelviszonyait s gazdasági életét pénzintézeteivel, takarékpénztáraival, affiliált intézeteivel s a legnagyobb magyar bankok, takarékpénztárak s biztosító intézetek fiókjaival, illetve képviseleteivel irányítja és bonyolítja le. A pénzintézetek által kezelt tőkeállomány állandóan emelkedik.

Szolnok gazdasági életének fontossága egyre inkább fokozódik. Egyre szorosabban magához kapcsolja a Középtiszavidék nyersanyagtermelő területét és fogyasztó piacát. A kedvező forgalmi viszonyok által fejlődése és a lakosság számának gyarapodása rohamosan gyorsuló üteművé lett. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 38,746 lélek élt Szolnokon (18,638 férfi, 20,081 nő), belterületen élt 34,050, a külterületen pedig 4,714 lélek; a város lakosai közül külföldi honos 111. A város lakossága a következő felekezeti megoszlást mutatja: 32,476 r. kat., 115 g. kat., 13,499 ref., 440 ev., 70 g keleti, 2098 izr., 66 egyéb. A magyar városok sorában Szolnok a 15. helyet foglalja el és 256.8%-os népsűrűségével az Alföld egyik legjellegzetesebb városa. A természetes szaporodás 0.92%, a tényleges szaporodás pedig 1.94%.

Szolnok egyike az Alföld legrégibb településeinek. A területén s a közelében feltárt régészeti lelőhelyek tanubizonysága szerint a Tisza és a Zagyva árszínteréről kiemelkedő partos részeken az ősember már a történelemelőtti korban letelepedett. Lelőhelyeket találtak az újabb kőkorszakból (fegyverek, eszközök, edények stb.) és a bronzkorszakból. A heredotosi-időkből már a vas-szerszámok is megjelennek. A leletekből sok ezredéves egymásratelepülés képe bontakozik ki. A Zagyva-torkolat vidéke már ekkor is igen fontos fekvésű hely, bizonytalan időkben a folyammellék ősingoványaiban biztos menedéket találhattak a letelepült kis törzsek.³

A legrégibb ismert nép, amelynek a Tisza legfontosabb átkelő szakaszán telepe lehetett, a Herodotostól említett agathyrszok voltak, Később a karpok, majd metanaszta jazygok éltek e tájon; az V. században a hunok, a VI. században germán törzsek és az avarok fordultak meg a Középtiszamellékén. Az avar uralom összeomlása után a bolgárok és szlávok jelentek meg.⁴

A honfoglalás után a Megyeri törzs hatalmas kiterjedésű szállástelepei Szolnok vidékét is felölelték, valószínű, hogy a fejedelemmel rokon nemzetségek szállták meg a belső gyepüktől övezett területet.⁵ A XI. század elején már állandó telep alakult ki a fontos folyóátkelő helyen. Szent István idejében jelentősége egyre emelkedett; a telep és a rév védelmére földvárat létesítettek s a megyerendszer megszervezésekor a folyó kétpartján fekvő szolnoki váruradalom központja lett. A vár körül csoportosuló telep, sőt maga a vár szervezetébe tartozó megye is nevét I. Endre király egy 1046. évi okmányában említett első ispánjáról, Szolnokról nyerte.⁶ Szolnok városa tehát azok közé a telepek közé tartozik, melyeket a szállásbirtokos nemzetségről vagy első comesükről neveztek el (mint pl. Csanád, Taksony, Abád, stb.). Az 1074-ben először említett Szolnok neve középkori forrásainkban igen sokféleképen fordul elő: Zounok (1074),⁷ Zaunuk (1124),⁸ Zawnuch,⁹ Zounuc,¹⁰ Zolnuc,¹¹ Zonuc,¹² Zolnok,¹³ villa Szonok,¹⁴ Zounic,¹⁵ Zoniok¹⁶ stb. A mai Szolnok a Szaunok-Szounuk-Szónuk-Szolnok alakokból fejlődött ki. Eredetét több elmélet magyarázza. Ezek közül igen sokáig tartotta magát a szláv eredetelmélet, mely szerint Szolnok, mint a deési sókereskedés végpontja, nevét még a magyarok előtt itt letelepedett szlávoktól kapta. Ez etimológiai magyarázat szerint Szolnok só-helyet, sókikötőt Jelent (szol az ószlávban só, nik helynévképző).¹⁷ Nyelvtörténeti vizsgálatai során Melich János rámutatott arra, hogy a magyar királyság első századaiból számos Szolnok nevű férfiről történik említés: így Zonug comesről, Zolnic pastorról, Zonuk igmándi poroszlóról stb., azonban hasonló szláv személyneveket egyáltalán nem ismerünk.¹⁸ A honfoglalás utáni időkből való Szolnok városnév ősi magyar személynévből eredt. Annál is inkább bizonyos ez, mert a gazdaságtörténeti kutatás kimutatta, hogy a honfoglalás idejében és a magyar királyság első századában a szamosvidéki sóbányák nem állhattak művelés alatt, és így Szolnok csak később, a XII. századtól kezdve lett sókikötő.¹⁹

A Zagyvatorkolat mellett, valószínűleg a Szolnok-nemzetség téli szállástelepén kialakult helység gyors fejlődésnek indult. Már a XI. században élénk lehetett a forgalma, mert 1074-ben útjáról (via Zounuk) is említés történik.²⁰ A vár körül elhelyezkedett telepen várjobbágyok, várnépek, szabadosok és rabszolgák éltek, akik földműveléssel, halászattal, pásztorkodással és révészettel foglalkoztak s felettük a szolnoki vár udvarbírája (comes curialis de Zounuc) ítélt. Az árpádkori okmányokban igen sok említés történik a szolnoki királyi uradalmak váráról, Szolnok faluról, forgalmas révéről és királyi vámjövedelméről. Lakóiról a Váradi Regestrum tartott fenn igen becses adalékokat. Egy 1209-ből való oklevél bizonysága szerint (melyben János esztergomi érsek tizenöt szabad szolnoki embert fogad szolgálatába: Unucut, Vitalist, Thobiast, Nicolaust, Rosendet, Budot, Burlát, Nichodemust, Lebát, Marcelt, Jombost stb.) Szolnok az egri püspökség alá tartozott.²¹ II. Endre 1211-ben kiadott s három év mulva ismét megerősített diplomájából megállapíthatjuk, hogy III. Béla koráig királyi birtok volt.²² III. Béla Szolnokot és a révjövedelem egyrészét Boleszáv váci püspöknek adományozta, aki 1211-ben a leleszi prépostságnak engedte át itteni földesuraságát és révjövedelmét. A XIII. század végén Szolnok ismét királyi birtok. A XII. század óta Szolnok jelentőségét a sókereskedelem nagy mértékben emelte. A keleti gyepüvonal előtolása után a szamosvidéki sóbányák kiaknázása megkezdődött s nemsokára kialakult a szolnoki sókikötő is. A deési bányák termékét, majd később a mármarosi kősót is hajón és tutajon szállították a szolnoki sóházakba, onnan nyugat és északnyugat felé fuvarozták. A fontos egyedárusági cikk szállításával és árusításával kapcsolatos teendőket a szolnoki salinárius (királyi sótiszt) intézte. A sóhajósokat celléreknek, a fuvarosokat sóhordóknak hívták.²³

A tatárok által 1241-ben felégetett és elpusztított Szolnok rövid idő mulva újjászületett. 1249-ben idegen telepesek is laktak a helységben, földjüket IV. Béla király Pál udvarbírónak adományozta (terram Zonuk hospitum castri Zonuk).²⁴ A váci káptalan 1260. évi bizonyságlevelében a Szolnok-nemzetség osztályáról olvashatunk.²⁵

A királyi váruradalmi rendszer bomlása és a nemesi vármegye kialakulása után Szolnok 1315-ben Dénes fia István kezébe, majd Kapanyai Miklós birtokába került; aki 1367-ben birtoka felét 56 forintért Trencsik Ilonának zálogolta el.²⁶ 1380-ban Szolnok ismét királyi kézben volt s a Veseni-testvérek paladicsi és tétmonostori birtokaitól határjárással különítették el.²⁷ Lajos király Szolnok határát (possessio nostra regalis Zolnok vocata) ekkor felmérette. Külső Szolnok vármegye törvényhatósága ebben a korban - és a következő században is - congregatióit gyakran Szolnokon vagy a szolnoki mezőn tartotta. Itt szálltak meg a vármegye főispánjai, az erdélyi vajdák is, akiknek a kíséretét Szolnok vármegye élelmezte.²⁸ 1422-ben Zsigmond király Szolnok részére adott kiváltságlevelében a népes mezőváros lakosságát a harmincadok és vámok fizetése alól felmentette.²⁹ Később Túrral, Varsánnyal Szolnok is Brankovics György szerb deszpota birtokába került. 1448-ban Brankovics birtokait Hunyadi elkobozta, ekkor a koronajavakhoz visszakerült Szolnok városa is.³⁰ A XVI. század elején (1513) Palotz Mihály főajtónálló jelenik meg előttünk Szolnok birtokosaként, az ő kérésére II Ulászló király a szolnokiak privilegiumlevelét megerősítette.³¹