A forradalom, proletárdiktatúra és az ellenséges csapatok megszállása miatt törvényhatóságunk közgyűlése nagy intervallum után 1920 április 8-án ült össze, amikor a román hadsereg már a vármegye egész területét kiürítette. Ezen a közgyűlésen - melynél szomorúbb körülmények között a törvényhatóság még sohasem ülésezett - Lippich István, a vármegye élére kinevezett kormánybiztos, a hivatali esküt a törvényhatósági bizottság színe előtt letette. Lippich István rövid ideig állt a vármegye élén: dr. Egan Imre kormánybiztos váltotta fel. Az új főispán-kormánybiztos a június 21-i közgyűlésen tette le a hivatali esküt. Ugyanekkor a közgyűlés Alexander Imre h. alispánt egyhangúan alispánná választotta. Nemsokára törvényhatóságunk minden vonatkozásában visszatérhetett az alkotmányosság síkjára: a kormányzó október 14-én Lippich Istvánt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjává nevezte ki. Az installációs közgyűlés október 20-án ment végbe.

Óriási munka előtt állott ekkor a vármegye, mindenfelől a pusztulás és romlás képe tárult elő, úgyszólván minden egyes lépés el nem takarított romokba ütközött. Legsajogóbbak azok a sebek voltak, amiket a forradalmi idők vágtak a lelkekbe. A törvényhatóság minden törekvése oda irányult, hogy elsősorban a rendet, nyugalmat, a törvények tiszteletét, a személy és vagyonbiztonságot állítsa helyre. De a vármegye nagy fiának: nagybányai Horthy Miklós kormányzónak páratlan tekintélye és államférfiúi bölcsesége megkönnyítették a nemzeti újjászületés nehéz munkáját.

Ez időkben a politikai viszonyok gyökeresen átalakultak. A Friedrich-féle rendelet alapján összeült első nemzetgyűlésre a tiszáninneni részek a következő képviselőket választották meg: Jászberény: gróf Apponyi Albert (párton kív.), Jászjákóhalma: dr. Czettler Jenő (kisgazda), Szolnok: dr. Kenéz Béla (disszidens), Jászapáti: K. Pethes László (kisgazda). A tiszántúli részeken a román csapatok kivonulása után ejtették meg a választásokat. Követek lettek: Törökszentmiklós: Gömbös Gyula, Kunszentmárton: Kuna P. András, Mezőtúr: Vértess Vilmos István, Karcag: Csontos Imre és Kunhegyes: Paczek Géza dr., mindannyian a kisgazdapárt tagjai.

1922 február 17-én Lippich István főispán a nehéz helyzetben kifejtett önzetlen szolgálata után állásától megvált, helyébe a kormányzó Almásy Sándor főszolgabírót nevezte ki, akit a törvényhatósági bizottság március 4-én tartott rendkívüli közgyűlésén iktatott méltóságába.

Az ez évi május 28-án megtartott második nemzetgyűlési képviselőválasztásokon már 12 képviselőt választott a vármegye. Az egyesült keresztény kisgazda-, földmíves- és polgári párt döntő sikert aratott. Az abádszalóki kerület Gömbös Gyulát, a jászladányi dr. Nagy Emilt, a törökszentmiklósi pedig dr. Horánszky Dezsőt egyhangúan választotta meg. Szolnok dr. Kenéz Bélát; Jászapáti K. Pethes Lászlót, Kunszentmárton Kuna P. Andrást, Jászberény gróf Apponyi Albertet (pártonkívüli), Jászjákóhalma pedig dr. Czettler Jenőt (ker. gazd. párti) küldték a parlamentbe. A többi kerületekben pótválasztások során dőlt el a mandátumok sorsa: Kunhegyes dr. Herczegh Bélát, Tiszaföldvár dr. Erődy-Harrach Tihamért, Mézőtúr dr. Rácz Jánost, Karcag pedig Csontos Imrét választotta meg.

1923 április 1-én vármegyénk közigazgatási beosztása is megváltozott: a Jászsági alsó- és a Tiszai alsójárások Szolnok vonzókörébe eső községeiből Szolnok székhellyel egy új, az ú. n. Központi járás szerveztetett. Az új járás községei: Tiszasüly, Besenyszög, Kőtelek, Rákóczifalva, Tiszavárkony, Vezseny, Szajol. Az új járás főbírájául a közgyűlés Scheftsik Istvánt választotta.

1925 szeptember 14-én díszközgyűlésen áldozott törvényhatóságunk a mult emlékezetének: vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója jelenlétében leplezte le és avatta fel hősi halált halt főispánja, dr. Horthy Szabolcs és a cs. és kir. 13-as Jászkun huszárezred emlékét megörökítő a Vármegyeháza falában elhelyezett emlékművet.

1926-ban a vármegye félszázados fennállását ünnepelte. A szeptember 4-én megtartott ünnepi díszközgyűlésen ismét megjelent a vármegye legnagyobb szülötte, a kormányzó is. A felemelő hangulatú közgyűlésen törvényhatóságunk méltóan megörökítette az ünnepi napot: elhatározta, hogv a jubileum emlékezetére megfesteti a kormányzónak, volt fő- és alispánjainak arcképét, megiratja a vármegye monográfiáját, vármegyei segítő-alapot létesít, a jubileumi évet tisztviselőinek két nyugdíjévül számítja be s tüdőbeteg-gondozó intézményt létesít. A közgyűlésen dr. Hegedűs Kálmán törvényhatósági bizottsági tag mondott magasröptű, költői ihletésű ünnepi beszédet.

Decemberben már az új (1926 : XVI. t.-c.) törvény alapján mentek végbe az országgyűlési képviselőválasztások. Az abádszalóki kerület Gömbös Gyulát (fajvédő), a jászjákóhalmai dr. Czettler Jenőt (ker. párti), a jászladányi dr. Nagy Emilt (egys.), a jászberényi gróf Apponyi Albertet (párt. kív.), a kunhegyesi dr. Herczegh Bélát (egys.), a kunszentmártoni Kuna P. Andrást (egys.), a tiszaföldvári dr. Erődi-Harrach Tihamért (egys.), a törökszentmiklósi dr. Horánszky Dezsőt (egys,) egyhangúan választotta meg. Élénk választási küzdelem után Jászapáti dr. Hegedűs Kálmánt, Karcag Csontos Imrét, Mezőtúr Vértess Vilmos Istvánt, Szolnok pedig dr. Kenéz Bélát (mind egys. párti programmal) küldte a parlamentbe.

Az 1926 : XXII t.-c. alapján törvényhatóságunk 1927-ben a magyar országgyűlés felsőházába rendes tagokul vitéz nagybányai Horthy István ny. lovassági tábornokot, dr. Kiss Ernőt és roffi Borbély György cs. és kir. kamarást, póttagokul pedig Balázsovich Ernőt, Magyary-Kossa Bélát és dr. Kuszka Istvánt választotta meg.

1929-ben fontos változások köszöntöttek be vármegyénk életében: az 1886 : XXI. t.-c. alapján november hó 18-án összeült közgyűlés búcsúzott a régi, nagyhagyományú törvényhatósági bizottságtól, mely közel két évtizedig működött s a legnagyobb megpróbáltatások között is példás buzgalommal és törhetetlen hazafisággal áldozta minden erejét a közjó szolgálatának. Az 1929 : XXX. t.-c. - meghagyva a régi vármegyei szervezet alapjait - mégis lényeges változtatásokat, újításokat vitt azon keresztül. A virilizmus helyett a választási elvet érvényesíti; az alispán kivételével az összes többi tisztviselők életfogytiglan való választását, a közgyűlés hatásköre nagy részének a kisgyűlés elé való irányítását stb. vezette be. A rendezett tanácsú városok megyei városokká alakultak át. Az új törvényhatósági bizottság november 20-án ült össze.

Közel két évtizedes szünet után december 10-én a törvényhatósági bizottság tisztújító közgyűlésre ült össze s egyöntetű akarattal a régi tiszikart választotta meg.

A harmincas években vármegyénk nagy átalakuláson és fejlődésen ment keresztül. E korszak legmunkásabb férfia Alexander Imre alispán volt, aki hervadhatatlan érdemeket szerzett magának a megyei élet különféle terein kifejtett serény munkásságával. Újjászervezte a vármegye közigazgatását; a közlekedés problémáinak rendezésével, az elhanyagolt, rossz karban lévő utak, hidak rendbehozatalával, úthálózatunk kiegészítésének előrelendítésével pedig a gazdasági élet égető szükségű kérdéseit oldotta meg. Tevékenységének eredménye a vármegyei székház épületének művészi ízléssel történt kiegészítése is.

A legutóbbi országgyűlési képviselőválasztások 1931 júliusában mentek végbe a következő eredménnyel: Kunhegyes: dr. Hercegh Béla (egys.), Törökszentmiklós: Brandt Vilmos (egys.), Tiszaföldvár: dr. Erődy-Harrach Tihamér (egys.), Abádszalók: vitéz Gömbös Gyula (egys.), Jászjákóhalma: dr. Czettler Jenő (ker. gazd.), Jászberény: gróf Apponyi Albert (pártonkív.), Mezőtúr: báró Urbán Gáspár (egys.), Jászapáti: dr. Hegedűs Kálmán (egys.), Kunszentmárton: Kuna P. András (egys.), Jászladány: dr. Nagy Emil (pártonkív.), Karcag: vitéz Kenyeres János (egys.).

1933 február 7-én elhúnyt gróf Apponyi Albert, a nagy államférfiú, aki 53 éven át képviselte Jászberényt. Emlékének a törvényhatóság gyászközgyűlésen áldozott. A megejtett időszaki választáson a kerület mandátumát dr. Imrédy Béla pénzügyminiszter nyerte el. 1935 január 7-én dr. Imrédy Bélát a Magyar Nemzeti Bank elnökévé nevezték ki, mire mandátumáról lemondott. Utódául - egyhangúlag - dr. Antal István miniszterelnökségi sajtófőnököt választotta meg Jászberény városa.

Kuna P. András képviselő 1934-ben meghalt. Utódául a kunszentmártoni választókerület dr. Mezey Lajos ügyvédet, a kunhegyesi kerület az ugyanez évben elhalt Herezegh Béla helyébe vitéz Hellenbach Gottfried bárót választotta meg képviselőül.

1932 október 1-én vitéz jákfalvi Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, az abádszalóki kerület országgyűlési képviselője nyert az államfőtől kormányalakításra megbízást. Vitéz Gömbös Gyula honmentő és történelmi jelentőségű vállalkozását az egész vármegye lelkesedéssel fogadta s mögötte sorakozott fel, hogy őt az egész nemzet egyetemét átfogó célkitűzésének megvalósításában támogassa. A vármegye közönségének minden tagja mélyen átérezte, hogy az a magyarság részére kínálkozó egyetlen út, melyet tetterős vezére számára feltárt s hogy csak az általa kijelölt irányban kelnek életre szunnyadó gazdasági és társadalmi erőink.

November hó 30-án Almásy Sándor Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánságától megvált. Több mint egy évtizedes működését közigazgatási és közéleti tevékenységének maradandó alkotásaival tette emlékezetessé. A forradalmak utáni megtépázott idegzetű években ő állította helyre a lelkek békéjét s elhárította a romboló irányú törekvéseket. A gazdasági élet terén is sokat köszönhet neki a vármegye: ő alkotta meg a Zagyva védgátjait, előmozdította a vármegyének villanyvilágítással való behálózását és jelentősen előmozdította Szolnok fejlődését.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye új főispánja roffi Borbély György cs. és kir. kamarás, felsőházi tag lett, akit a kormányzó november 30-án kelt magas elhatározásával nevezett ki vármegyénk élére. A törvényhatósági bizottság december 10-én ült össze rendkívüli főispáni beiktató közgyűlésére, mely ünnepi fényű keretek között vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnök jelenlétében vette ki az esküt a főispántól.

Roffi Borbély György a gazdasági válság legsúlyosahb körülményei közt foglalta el fontos posztját. A vármegye a Iegteljesebb bizalommal tekintett feléje, fia felé, aki 35 éves közéleti szereplése során mindig annak az ügyeit szolgálta szeretettel, buzgalommal és hazafias célkitűzéssel. Munkaprogrammja a vitéz Gömbös Gyula által kidolgozott Nemzeti munkaterv szerves egészébe illeszkedett s mint az elkövetkezett évek igazolják, minden vonatkozásukban átmentek a valóságba. Roffi Borbély György az Alföld szerelmese, egész életét az Alfölddel összefüggő magyar feladatok megismerésének és kibontakozásra juttatásának szentelte és a legnagyobb magyar erőforrás feltárásának eszméjét szuggesztív erővel vitte a köztudatba. Mint az "Alföldkutató Bizottság" létrehozója, gróf Klebelsberg Kunóval karöltve az Alföld összes kérdéseit felszínre vetette s azok megoldását szorgalmazta.

Munkássága szorosan összeforr a vármegye történetével és azt a nagy utat, amit vizsgálátunk során megtettünk, az ő történelmi jelentőségű munkásságának ismertetésével zárjuk le.

Tevékenységének első korszaka a vármegye politikai életének körét ölelte fel. 1933 tavaszán a Nemzeti Egység Párt megalakulása után tevékeny munkatársával, vitéz szolnoki Scheftsik György dr. vm. párttitkárral bámulatosan rövid idő alatt kiépítette a vármegye egész. területén, annak minden városában és községében az új párt szervezeteit, meggyökereztette azokat és a nemzeti célkitűzések szolgálatában kapcsolta össze a vármegye közönségét. Közéletünk fejlődésében ez a munka új korszakot jelöl, mivel előzőleg Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében csak a szociáldemokrata pártnak volt szervezete (Szolnokon és Jászberényben). Az időszaki (Kunszentmárton, Kunhegyes, Jászberény) választások eredményei a pártszervezetek nagy életerejéről tettek tanubizonyságot.

A közgazdasági élet terén kifejtett buzgó munkássága az alföldi problémák megoldását szolgálta. A Tiszai emlékhajózással (1933 augusztus 29-30) a legmagyarabb folyó kérdése felé fordította a nemzeti közvéleményt, majd a Tisza Szolnok feletti szakaszának hajózhatóvá tételének munkálatait indította meg. Szervesen kapcsolódtak ehhez a munkaprogrammhoz a Tiszához vezető utak, csatlakozó utak létesítése, a szolnoki gabonatárház és átrakodó kikötő építése is (1934). Ezekkel az alkotásokkal és a világhírű tiszavidéki búza értékesítésének megszervezésével nemcsak a vármegye, hanem az egész Középtiszavidék nagy közgazdasági fellendülését alapozta meg. Sokat tett az Alföld fásítása érdekében, minden erejével felkarolta e nagyjelentőségű kérdést. Az állategészségügyi viszonyok megjavítására pedig különös gondot fordít.

A szociális és kulturális élet egyetlen mozzanata sem kerüli ki a figyelmét, azok minden megnyilvánulására felfigyel. Az értékeket fekarolja. Különösen meleg szeretettel hordja a szívén az anya- és csecsemővédelem sorsdöntő jelentőségű kérdését. Főispáni működése előtt ez a szociális kérdés vármegyénkben teljesen el volt hanyagolva, egyedül Szolnokon létesült a harmincas években egy, a kor igényeinek megfelelő intézmény. Roffi Borbély György által az anya- és csecsemővédelem fontosságát a vármegye közönsége felismerte, megmozdult az egész társadalom s az ő pártfogása mellett mindenütt megalakultak a helyi Stefánia-intézmények. Az eredmény egy-két éven belül jelentkezett a gyermekhalálozási arányszám feltűnő csökkenésével.

A legnagyobb horderejű kérdésnek tartja a jövő nemzedék megmentése mellett az ifjúság nemzeti, katonai szellemű és gazdasági nevelésének ügyét; ezért a legnagyobb támogatásban részesíti a leventeintézményt, felkarolja a sportéletet és előmozdítja a mezőgazdasági ismeretek népszerűsítését, terjesztését.

Munkássága a magyar életet minden vonatkozásában összefogja, annak erőit kibontakoztatja és a fejlődés útjára lendíti. Vármegyénk történetének legutolsó korszaka, mely közvetlenül a jelenbe szövődik szálaival, jogos reménykedéssel tölt el bennünket s az eljövendő fejlődés dús távlatait tárja Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közönsége elé!