A legsúlyosabb megpróbáltatások között nyilvánul meg különösképen Isten kegyelme és jósága, aki a magyarság zivataros multjában mindig hivatott vezért adott, hogy megmentse a végenyészet szakadékának szélére került nemzetünket.

Be sokszor jártunk már az elmúlás komor völgyében, százados építő munka gyászos romjainál! Be sokszor fátyolozta egünket kétségbeesésünk és honfibánatunk! Isten azonban mindig adott nekünk erős kart, mely szertetépte a nemzet feje fölött súlyosodó halálfellegeket, bátor szívet, melyben kihajtott a remény virágvetése, éles szemet, mely a jelen sívár láthatárán túl szépséges álmokat látott: vezért adott választott népének, aki széttörte a kétségbeesés bilincseit és az élet sugárzó ormaira vezette a nemzetet. A mohi csata után a második honalapítás nagy művére IV. Bélát rendelte a Mindenható, a középkor végén, az ozmánság török csapásaitól döngetett kereszténység végeit Hunyadi Jánossal és Mátyás királlyal oltalmazta meg. Mohács rettentő temetője után Zrinyit, Bocskait, Bethlent adta nekünk, majd Rákóczi, Széchenyi és Kossuth lettek a magyar szabadság és élniakarás héroszai. A magyarok Istene még a megpróbáltatásokat is javunkra fordító kegyelmének atyai megnyilvánulása, szeretetének tündöklő bizonyságtétele most sem zárult le, mert az új katalaunumi harcban, a világháború szörnyű vér- és acélviharában a lét és nemlét szélére sodort nemzet élére akkor rendelt a magyarság jövője iránt sziklaszilárd hittel megáldott vezért, amikor széthulló nemzetünk reménye is már szinte a sír ölébe roskadt.

Ez a vezér VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS, Magyarország kormányzója és a Vitézi Rend főkapitánya.

Őt választotta ki a Világkormányzó Szeretet arra, hogy tetszhalott nemzetünket életre keltse, annak hitét a jövő iránt visszaadja, munkára, tettre serkentse, erejét megacélozza, nemzetünket kormányozza.

Széttiporta a forradalom füstölgő üszkeit, eltakarította a romokat s megvetette itt az új élet alapjait. Visszavezetett a jövő egyedüli forrásához: nagy nemzeti eszményeinkhez. A szinte varázsütésre megindult kibontakozás minden építo mozzanatát az ő szelleme határozta és határozza meg. A magyar név visszanyerte régi fényét. Kormányzónk érdeme, hogy szilárdan álljuk meg a helyünket a Duna-Tisza mentén s bátor önérzettel, férfias akarattal küzdünk a magyar igazság érvényesítéséért: a félrevezetésen és erőszakon alapuló békeszerződés reviziójáért.

Fellépésével új kor hajnala virradt a magyarra, működése történetünk új korszakát nyitja meg. Egyénisége és jelleme a ma legnagyobb értéke, a holnap záloga és biztosítéka.

Egyénisége csak a leghatározottabb vonásokkal fejezhető ki. Emberi nagyság, nemesség, közvetlenség, természetesség tükröződnek lényében, amely rokontermészetű szülőföldjének, a kunsági rónának gazdag és nyilt lelkületével és - amit annyira szeretett - az óceánéval. Jellemét a legbecsesebb értékszálak szövik szerves egységgé: hazájának és népének rajongó szeretete, akaraterő és céltudatosság, bölcs mérséklet és bátorság, igazságosság és önzetlenség, lovagiasság és gyengédség, családiasság és tapintat, szerénység és nyájasság. Ha mindezeket a vonásokat kiegészítjük nagy műveltségének összetevőivel és keresztény, nemzeti szellemtől meghatározott, a magyarság legszentebb hagyományaival összeforrt világnézetével: akkor egy olyan férfiú személyisége bontakozik ki előttünk, akiben a magyarság értékei szinte maradéknélkül valósultak meg.

Kormányzó Urunk tiszta, tárgyilagos életszemlélete, a sokszínű és változatos szálakból szövődő jelenségek lényegét ösztönös biztonsággal megragadó képessége, dús tapasztalatai és tettereje azt az államfőt állítják elénk, akiben nemzetének minden erénye, értéke és energiája kibontakozott s annak vezetésére méltán, küldetésszerüleg hivatott. Ez a gazdag élet, melynek íve egyre magasabbra lendül, a tiszamenti rónák szülötte. Büszkén tekintünk reá, vármegyénk legnagyobb fiára, akinek bölcsője kalászos mezeinken ringott. A leggyökeresebb magyar vidéken ment vérébe át ízes anyanyelvünk. Nyájas tekintetű pusztáin, akácos-nyárfás tájain élte vídám gyermekkorát, ahová mindig megtért; hiszen derűs kúriájában várta és várja őt az igazi pihenés... Ezernyi szál fűzi vármegyénk földjéhez, magyarságához. És ez a bensőséges kapcsolat, amely mult idők távlatait a mával öleli át, egyre mélyül, izmosodik. Ebben a kapcsolatban tükröződik legteljesebben Kormányzó urunknak a mi szeretetünkkel összeforrt, ízzó magyarsága.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós Magyarország kormányzója és a Vitézi Rend főkapitánya, volt cs. és kir. altengernagy, a II. oszt. katonai Érdemkereszt tulajdonosa, a Lipót-rend, a III. oszt. Vaskoronarend és a katonai Mária Terézia-rend lovagja, a III. oszt. katonai Érdemkereszt, a bronz katonai érdemérem, a Károly-csapatkereszt és a Sebesülési Érem tulajdonosa, stb., 1868 június 18-án született Kenderesen. Atyja, István, a magyar főrendiház tagja, anyja dévaványai Halassy Paula volt.

Gyermekkorát Kenderesen töltötte. Itt érték lelkét a legmaradandóbb hatások, itt vette kezdetét neveltetése is. A gyermek fejlődése a legkedvezőbb irányban bontakozott ki, ebben oroszlánrésze volt a gyengéd szülői szeretetnek, a meghitt családi élet meleg légkörének, a kenderesi kuria puritán szellemének, a tősgyökeres magyar környezetnek és az alföldi táj színeinek. Megismerte a természetet, az egyszerű emberek életét, a magyar parasztot. Értelme jól megválasztott nevelőjének vezetése mellett gyorsan kibontakozott; - ám rövidesen elbúcsúzott a szülőföld szépséges tájaitól s Debrecenben fejezte be az elemit. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban, a Lähne-tanintézetben végezte. 1882 őszén pedig a fiúmei tengerészeti akadémia növendéke lett.

Fényes katonai pálya kiinduló pontja ez az év. Az új környezetbe került, nemes törekvésektől fűtött ifjú megismeri a tengert, életének mélységes szerelmét s példás kötelességtudattal és szeretettel merült el tengerészeti, stratégiai, földrajzi, történeti és nyelvi tanulmányaiba, 1886 október 1-én tengerészapródként lépett a monarchia haditengerészetének a szolgálatába. Harminckét évig szolgálta haditengerészetünket Horthy Miklós s ezalatt rövidebb-hosszabb ideig flottánk majdnem minden hajóegységén teljesített szolgálatot. 1890-ben tengerész-zászlósként a Konstantinápolyban horgonyzó "Taurus" fedélzetén szolgált, 1892/94-ben pedig, mint beosztott tiszt a "Saida" keletázsiai és óceániai útján vett részt. A Csendes-óceáni tanulmányút gazdag élmények forrása lett. Horthy Miklós nemcsak értékes élettapasztalatokra tett szert, hanem megismerte Indiát, a Maláj-szigeteket és Melanéziát, a távolkeleti kultúrát, a gyarmatok viszonyait és gazdag élettapasztalatokat gyűjtve tért vissza Európába. 1908-ban ismét a Bosporus vizein találjuk. Ekkor már sorhajóhadnagy s a "Taurus" állomáshajó parancsnoka. Konstantinápolyi tartózkodása az ifjútörök mozgalmak és Bosznia-Hercegovina annektálásának idejébe esik, s a balkáni háborút földrengésszerűen, szinte előre jelzo forradalmi jelenségek közt őrhelyén küldetésének a legnagyobb tapintattal és hozzáértéssel tett eleget.

Pályájának következő állomása a Burg lett: 1909 november 1-én I. Ferenc József szárnysegédévé nevezte ki. Új, nagyfontosságú és bizalmi szolgálatában pontosságával, lankadást nem ismero munkásságával és tapasztalataival az ősz uralkodó kegyét teljesen kivívta. Szárnysegédi szolgálata során a világháborút megelőző kritikus években páratlan lehetőség nyilt Horthy számára tapasztalatai gyarapítására. Megismerte úgy az Ausztria és Magyarország között rendkívül kiéleződött belpolitikai problémák lényegét, mint azokat az erőket, amelyek Európa egén egy romboló és kiszámíthatatlan következményekkel fenyegető vihar komor fellegeit tornyosították.

A világháború kitörésekor sorhajókapitányi minőségben a "Habsburg" csatahajón, nemsokára azonban a legendás hírűvé lett "Novara" gyorscirkáló parancsnoka lett. A "Novará"-val hajtotta végre azoknak a merész haditetteknek a sorozatát, amelyek hajóhadunkat tegethoffi hagyományaihoz méltó, dicsőséges fegyvertényekkel ékesítették.

Az olasz hadüzenet után (1915 május 24.) hadiflottánk az adriai olasz partokat azonnal megtámadta s ennek során Horthy Miklós Ravenna kikötőjét: a Porta Corsinit megrohanó hajórajt vezényelte. E támadás merész és bátor végrehajtása után a rajtaütések egész sorozatát vezette az Adria nyugati partjain s ennek következtében nemcsak az olasz tengerparti hajózás bénult meg, hanem jelentős számú csapattesteket kötött le a partvédelem szükségessége. Az 1915. őszén meginduló nagy balkáni offenzíva idején, december hó 5-én, a "Novara" könnyebb torpedó-egységekkel behatol a San Giovanni di Medua albán kikötőbe, amely a montenegrói hadsereg ellátásának volt fő átrakodóhelye és ágyútüzével elsülyeszti az előző este oda beérkezett mintegy 14 kisebb-nagyobb teherhajót teljes rakományukkal. A nagy körültekintéssel végrehajtott, vakmerő vállalkozás hadseregünknek lehetővé tette Montenegró könnyű meghódítását és nagymértékben járult hozzá a tengerpart felé menekülő szerb hadsereg megsemmisítéséhez.

Közben egyre nagyobb jelentőségre tett szert a búvárhajó-háború. Tengeralattjáróink a Földközi-tengeren hatékonyan gátolták a forgalmat és érzékenyen sújtották az ántántot. Ezért elzárták az Otrantói-szorost, hogy a búvárhajóknak a Földközi-tengerbe való kijutását megakadályozzák. Horthy Miklós két támadást vezetett az Otrantói-őrhajóraj megsemmisítésére. Az első előretörés 1916 július 8-án éjszaka ment végbe. Feladatát teljes sikerrel hajtotta végre és nemcsak az őrvonalat bontotta meg, hanem öt felfegyverzett őrhajót is megsemmisített. Flottánk sikeres előretörései miatt később az őrvonalat a tengerszoros legdélibb részén vonták meg. A korlátlan búvárhajó-háború alkalmazása után 1917 május 15-én Horthy vezette a tengerszorosi záróöv megsemmisítésére irányuló legnagyobb vállalkozást. Ez volt a híres és dicsőséges Otrantói-csata, a világháború legkiválóbb fegyvertényeinek egyike, melyben hervadhatatlan babért vívott ki rettenthetetlen magatartásával Horthy Miklós.

1917 május 14-én a "Novara", "Saida" és "Helgoland" cirkálókkal, több torpedórombolóval és búvárhajóval a cattarói hadikikötőből kifutott a nyilt tengerre, hogy tervei alapján megtámadja és megsemmisítse az ellenség záróvonalát. Ez a támadás a teljes siker jelében zajlott le, mert a következő nap hajnalán cirkálóink a záróvonal gőzöseinek javarészét elsülyesztették, vagy hasznavehetetlen ronccsá lőtték össze. Az Otrantói-szoros záróvonalának megrohanása olyan eredményes volt, hogy azt az ántánt alig volt képes újjászervezni.

Feladatuk betöltése után cirkálóink egyesültek s rövidesen felvették a harcot az ellenük kifutott cirkálókkal és torpedórombolókkal. Az ellenség túlnyomó erejével szemben csaknem három órán át tartott a tűzharc s az ádáz küzdelem során szétrepülő gránátszilánkoktól a parancsnoki hídon Horthy Miklós is megsebesült. Sebének bekötözése után haláltmegvető bátorsággal tovább vezette a csatát és mindvégig a helyén maradt. Egy ellenséges gránát a Novara turbinatermében súlyos rombolást okozott s ennek következtében a cirkáló válságos helyzetbe jutott. A "Saida" és "Helgoland" ügyes mozdulatai azonban a válságos helyzetet megmentették s Horthy elszánt tüzelésével a döntő csapásra felvonuló ellenséget a tüzelés beszüntetésére és elvonulásra kényszerítette. A túlerős ellenséggel mintaszerű vitéz magatartással megvívott harc után diadalmasan futott be hajójával a Cattarói-öbölbe.

Az otrantói győzelem hazánknak dicsőséget és tiszteletet, a központi hatalmaknak jelentős hadielőnyöket szerzett. Nem csoda tehát, hogy haditengerészetünk vezetői Horthy Miklós haditettéről a legnagyobb lelkesedéssel nyilatkoztak s érdemesnek tartották őt a katonai Mária Terézia rend lovagi keresztjére, amit a rendkáptalan oda is ítélt az otrantói hősnek.

A tengerszorosban kivívott diadal után élénk portyázó harc folyt az Adrián. Az ellenséges erők meggyarapodtak s lassanként elharapódzott flottánknál is a fenyegető veszélyt rejtegető elernyedés. Ennek következtében matróz-lázadás tört ki, amit azonban sikerült hamarosan leverni. A flotta vezetésében ekkor nagy változások következtek be, a flotta parancsnokává és ellentengernaggyá, a tisztikar egyhangú és lelkes óhajára, a király legvitézebb tisztjét, Horthy Miklóst nevezte ki, mint aki acélos eréllyel biztosítani tudja a rendet s visszaállítja a már meglazult katonai fegyelmet.

Mindenki korlátlan bizalommal tekintett az új vezér felé, ámde ekkor már elevenen hatottak azok az erők, amelyek fegyveres erőnk bomlására és az összeomlásra vezettek s október végén hadiflottánkat legfelsőbb parancs alapján át kellett adni a délszláv Nemzeti Tanácsnak. Horthy Miklós altengernagyi kinevezése után meghatottan vett búcsút a flotta vezérkarától és a Viribus Unitis legénységétől.

Horthy Miklós elbúcsúzott a tenger ringató végtelenségétől és ezzel a búcsúval egy fényes és dicsőséges történeti korszak zárult le. Pusztító világítélet dult, recsegve-ropogva omlott össze egy régi, becsületes úri világ, s Európát a megtorlás és gyűlölet lángja és a forradalmak lobogó, lázas csóvái világították be. Hazánkban is győzött a forradalom, s a lázas önkívületben tobzódó anarchia csak a szenvedés és megpróbáltatás kapuját tárta fel. Legszentebb hagyományainkat lábbal tiporták, az ezeréves Magyarország pedig a végenyészet örvényébe került. Az általános fejetlenségben hazánk ádáz ellenségeinek zsákmánya lett. Dél-Magyarország, Erdély és a Felvidék, a hadsereg szétbomlása után, szinte kardcsapás nélkül a szerbek, románok és csehek birtokába jutott, majd megaláztatásunk és megpróbáltatásunk keserű poharát a proletárdiktatúra kikiáltása töltötte meg csordultig. A román haderő előnyomulása a Tisza mögé vetette vissza a vörös hadtesteket. Az ellenséges iga alatt szenvedő és a csőcselékuralom által meggyalázott ország ekkor a végső kétségbeesés szélére került. El is pusztult volna, ha ízzó hazaszeretettől áthatott fiai - élükön Horthy Miklóssal, aki nagy tettek véghezvitelére rendelten a legválságosabb időkben lett fajának, nemzetének vezérévé - elszánt akarással sikra nem szállnak érte.

A magyar újjászületés történetének legendás lapjait Horthy Miklós tettei töltik meg. A lét és a nemlét határán imbolygott ekkor nemzetünk, kellett, hogy eljöjjön ő, aki a magyar éjszakát átsugárzó akaratával összefogott minket és ismét történelem-formálóvá és átütőerejűvé tette a nemzeti gondolatot.

Azok a tettek, tények és események, melyekről most röviden beszámolunk, mind vármegyénk nagy fiának apotheozisát hirdetik és a halhatatlanság babérkoszorúját fonják homloka köré.

Az összeomlást követő kaotikus napokat Horthy Miklós családja körében, kenderesi tusculanumában töltötte. Vérző szívvel figyelte az egymást váltó eseményeket, melyeknek mindegyike komorabbá és reménytelenebbé tette láthatárunkat. A honfi kényszerű szemlélete azonban rövid ideig tartott, mert az események a magyarságért való harc arcvonalába szólították őt. A megszállott délvidék nagy városaiban: Aradon, Temesvárott és Szegeden megindult ellenforradalmi szervezkedés a Szegeden megalakított Országos Kormányzó Bizottságban kristályosodott ki és gróf Károlyi Gyula megalakítandó kormányába hadügyminiszternek Horthy Miklóst kérte fel, aki roffi Borbély György, vármegyénk mai főispánja és dr. Kiss Ernő felsőházi tag kérésére és tanácsára kemény lelkitusa után el is vállalta azt. "Nem hallgathatom a fű növését Kenderesen, - mondotta, - mikor Szegeden a magyar Géniusz bontja szárnyait egy második honfoglaláshoz." Az első szegedi kormány munkásságának eredményességét azonban a pártoskodás, a politikai és személyi ellentétek és a franciák ellenállása csaknem teljesen meghiusították. Az ármánykodás szelleme mindenkit kikezdett s a kormányválság kritikus napjaiban biztató fényű jelenség egyedül csak a MOVE július 5-én megtartott díszközgyűlése volt, amely lelkesen ünnepelte az újjászületett Magyarország legelső hadügyminiszterét, Horthy Miklóst s országos díszelnökévé választotta őt. A Károlyi-kormányt az Ábrahám-kabinet váltotta fel, amely a hadügyminiszterségről leköszönt Horthyt a Szegeden egybegyült tisztikar követelésére a Nemzeti Hadsereg fővezérévé nevezte ki. A fővezéri tisztséggel a korlátlan hatalom is Horthy kezébe került s mellette a kormány csak teljesen alárendelt szerepet töltött be.

Új őrhelyén a fővezér a Magyar Nemzeti Hadsereg meglévő kis alakulatait gyökeresen átszervezte, kiegészítette s a tétlenségre kárhoztatott hadsereg elé nagy célokat tűzött. Több mint kétezer tiszt tömörült a fővezér körül, kik életre-halára alávetették magukat az ő parancsainak. Augusztus elején az volt a helyzet, hogy a megszervezett és a toborzások útján kiegészített csapatkeretek két hadosztály megalakítását is biztosították.

Ekkor a helyzet gyökeresen megváltozott. A Tiszántúlra tört vörös haderők felbomlottak, augusztus 1-én pedig kihullott a hatalom a tanácskormány kezéből. A románok átkeltek a Tiszán, néhány nap múlva pedig bevonultak Budapestre, az ország fővárosába is. Amíg Budapesten a kormányválság dúlt, azalatt a román haderők folytatták az előnyomulást s az a veszély fenyegetett, hogy az ország nyugati részét is megszállják. Ha az általános zűrzavarban a dunántúli részek is az ellenség martalékává lettek volna, akkor a nemzeti eszme és a haza feltámadásának még a lehetősége is megsemmisül. Ezt a veszélyt Horthy hárította el.

Augusztus elején a szegedi magyar fegyveres erő jelentős részét útnak indította a Dunántúlra, kisebb részét pedig Budapest felé.

A főoszlop merész és kockázatos út után el is jutott a Dunántúlra, de a Duna-Tisza között Budapest felé vonuló tiszti alakulatok nagy része kénytelen volt a román hadsereg nyomására, eredeti útirányától eltérve, átkelni a Dunán és csupán egy tiszti szakasznak sikerült Pestre bevonulni. Augusztus 13-án a fővezér repülőgépen Siófokra szállt s a volt vörös II. hadtest parancsnokságát átvette. A válságos helyzetben égető szükségű teendők vártak megoldásra, ilyenek voltak: a rend és közbiztonság helyreállítása, a hadsereg kereteinek állandó kibővítése, harcképességének biztosítása s mindezek alapján a románok előrenyomulásának megállítása. Horthy Miklós szinte emberfeletti erővel bírkózott meg a tornyosuló nehézségekkel s oldotta meg a létbevágó problémákat. Fővezéri hatáskörét az összes meg nem szállott területekre kiterjesztette s a legnagyobb eréllyel megindította a csapatszervezéseket. A polgári rendet rövidesen helyreállította, ezzel pedig a román megszállás létjogosultsága megszünt s a román főparancsnoksággal és az ántántmissziókkal folytatott tárgyalások során megállapított Győr-Veszprém-Adony vonalat nem is lépték át a román csapatok.

A zűrzavaros magyar helyzet ekkor már tisztulni kezdett.

Augusztus 23-án József királyi herceg lemondott a kormányzóságról s kormánya is visszaadta megbízatását. A mélyen megrendült polgári társadalom azonban rövidesen összefogott s a nemzeti összefogásra való példával a fővezérség járt elől, amely hatékony gondoskodással elejét vette, hogy az esetleges belpolitikai megrázkódtatások ki ne hathassanak a hadseregre. Polgári kormánybiztos került a vármegyék élére, aki a fővezérség főkormánybiztosától függött, a sajtó egységes irányítása is biztosíttatott. Nemsokára megindult a politikai pártoskodás, - az egyéni kilengések és a tömegindulatok kirobbanásainak légkörében alig mutatkozott valami jele a gazdasági élet megindulásának. Valóságos csoda, hogy ezekben a komor napokban a sokszoros feladatot betöltő Nemzeti Hadsereg nemcsak fennmaradt, hanem erősödött, izmosodott, helyreállította a törvényes rend uralmát, s a kirabolt, sárbatiport ország legkeserűbb óráiban visszaadta reményünket és a magyar feltámadásba vetett hitünket.

A hadsereg megszervezésével és kellő felszerelésével kapcsolatban is óriási nehézségekkel kellett megküzdeni. Nemsokára megalakulása után hadseregünk tekintélyt teremtett magának s rövidesen időszerű lett a román megszálló csapatok kivonulása is. Október elején a románok az ú. n. budai hídfőre vonultak vissza; a Nemzeti Hadsereg a legnagyobb körültekintéssel végrehajtott mozdulatokkal oldotta meg feladatát s szállotta meg a felszabadult dunántúli területeket. A magyar szív rajongó szeretetének melegsége avatta bensőséges ünneppé Horthy Miklós bevonulását a felszabadult városokba. Valóságos diadalút volt ez, amelyen a nép örömkönnyekkel fogadta sorsos küldetésű vezérét. Nemsokára hazánk fővárosa is megszabadult a gyűlöletes katonai megszállás járma alól s a Nemzeti Hadsereg élén Horthy Miklós 1919 november 16-án ünnepélyesen bevonult Budapestre.

Kitörő szeretetének minden jelével, határtalan lelkesedéssel fogadta az egy évig tartó lidércnyomásos, szörnyű lázálomból derengő eszméletre tért Budapest a vitéz csapatai élén bevonuló daliás fővezért. Az örömünnep bensőségessége csak fokozódott az Országháztéren, ahol Friedrich miniszterelnök üdvözlő szavaira válaszolva, Horthy Miklós többek között a következő látnoki erejű szavakat mondotta:

"A hosszantartó szétzüllési processzusból a felépítés is hosszantartó lesz. Ha tartamát meg akarjuk rövidíteni, akkor ki kell írtanunk minden mérget a nemzet lelkéből és össze kell fogni minden magyar hazafinak egy szent cél érdekében, melynek két pillére: a nemzeti eszme és keresztény morál! Mindenekelőtt meg kell szünni a széthúzásnak, hogy az ezer jelszóval agyonagitált lakosság nyugvópontra juthasson. Ha valamikor, most lehetetlen, hogy politikai pártok a nemzetet ellenséges táborokra szakítsák. A Nemzeti Hadsereg, mint egy test és lélek fogja segíteni a keresztény világnézetet, a tisztességnek, becsületnek és igazságnak uralmát. Fegyvereink oltalma alatt a nemzet minden rétege megkezdheti megint az oly szükséges termelő munkát, amellyel egy szebb, boldogabb, viruló Magyarországot akarunk felépíteni."