KITEKINTÉS
A JÓLÉTI ÁLLAM KISVÁROSA
Vechtai útiélmények

Tucatnyi vagy talán annál is több alkalommal jártam már német földön. Főleg az egykori NDK-ban diákként, idegenvezetőként és tanulmányúton. Meglettebb fejjel az NSZK-ba is elvetődtem. Rokonaimnál laktam Köln egyik külvárosában Frechenben. Ők a lakás egyik szintjét bérelték, a tulajdonosék felettük laktak. Egy hétig voltunk ott, a tulajdonosék meg tudták állni, hogy egy hétig sem szóltak hozzánk. Igazi, hideg észak-német magatartás.

Vechtában is valami hasonlóra számítottam, de sokkal többször éreztem és tapasztaltam az ellenkezőjét. Ott tartózkodásunk utolsó estéjén rendezték a foci VB döntőjét, de két fürdőszobával felszerelt szuper szálláshelyünkről éppen a tv hiányzott. Igaz ami igaz, a hatvanas évek óta nemigen hagytam ki ilyen eseményt. Töprengve járkáltam a süppedő fűvű kertben, amikor hazaérkeztek a szomszédok. kölni tapasztalatok ide vagy oda, lesz, ami lesz alapon megszólítottam őket és érdeklődtem, megnézhetném-e náluk a meccset? - Hogyne, válaszolták, jöjjek csak nyugodtan, hiszen ők is nézik. Szó szót követett, kiderült, hogy hallottak már Jászberényről a testvérvárosról, majd sörrel és rágcsálnivalóval kínáltak. Ilyen kellemes körülmények között szurkoltuk végig a meccset. Végül a tizenegyesrúgások után már némileg zokon vették, hogy nem nézem a brazilok ünneplését. Névjegykártyámat átadva azzal köszöntem el, hogy találkozunk Jászberényben. Megígérték, hogy eljönnek.

A város és vidéke

Ha a látogató csaknem másfélezer kilométernyi autózás után végre megérkezik a város határába kellemes meglepetés, a testvérvárosi kapcsolatok tényét kifejező, Jászberény nevét és címerét tartalmazó tábla fogadja. Ezt követően lépten-nyomon egy - modernizált és otthonossá tett - alföldi jellegű mezővárossal találkozik az ember. Az alföldi jelleg abban is megmutatkozik, hogy házak többsége maximum kétszintes, ettől magasabb épületekkel még a város központjában sem nagyon lehet találkozni. Németekhez illően rend és tisztaság van mindenütt és nagyon sok zöldfelület. A városháza villaszerű építményekkel beépített környéke pedig egyenesen remeklés, amire egy szép fasor teszi fel a koronát. De nem kevésbé gondozottak a város külső területein lakók kertjei. Tulajdonképpen csak egy beékelődő terület látszik rendezetlennek, de ennek annál nagyobb értéke van, hiszen egy "klasszikus zöldterület" a Nagy Láp várossal közvetlenül érintkező, védett része. A láp évezredes képződmény, egykoron az itt élők egyik megélhetési forrása volt. Újabban intenzív tőzegtermelés indult be, ami esetenként afféle rablógazdálkodássá fajult, vagyis a kitermelők nem vették figyelembe a környezetvédelem szempontjait. Nos a szemléletmód változását tükrözi, hogy napjainkra a láp közvetlenül a várossal érintkező, abba mintegy beékelődő részét is védetté nyilvánították. Az egyetem és a kutatóintézet több szakértője végez rendszeres vizsgálatokat őrködve azon, hogy a beavatkozások hatásait mérsékeljék és amennyire lehetséges helyreálljon a természet megszokott rendje.

A következőkben néhány mutató erejéig érdemes összehasonlítani a két testvérvárost, sőt nemcsak őket, hanem a környéket is. Az Alsó-Szászország tartományban fekvő Vechtában valamivel kevesebben élnek (23 659) mint Jászberényben, a járásban viszont néhány ezerrel többen mint a Jászságban. Végeredményben mindkét város gazdag, régi korokra visszanyúló tradíciókkal rendelkezik, Vechta fejlődése viszont mindenképpen lendületesebb, hiszen ott a század elején még csak alig több, mint háromezren éltek, azóta viszont már 23659-re szaporodott a lakosság száma. Közbevetőleg jegyzem meg azt a németek számára sem megnyugtató adatot, miszerint 1972 óta több német állampolgár hal meg, mint amennyi születik. Nos a vechtai adatok ebben a tekintetben sokkal kiegyensúlyozottabbak, mégsem nevezhető jelentéktelennek a nem németországi születésűek 7 százalékot jócskán meghaladó jelenléte. Erről mindenféle statisztikai adatnál többet mond egy ALDI üzletben tett bevásárlás, ahol persze tejfelszőke germánokkal is lehet találkozni, de még inkább máshonnan érkezett - legkülönfélébb bőrszínű - vásárlókkal.

Újra a szárazabb tényekre térve, talán nem árt tudatni, hogy a járásban a szintén városi rangú Lohne és Damme mellett hét további kisebb település található. A települések egy része elvesztette önállóságát, és nem igazán örülnek ennek. A Vechtához csatolt Langfelden például igyekszik újra leszakadni a várostól. Vechtában és a környéken is adott a helyi politikai küzdőtér. A katolikus tradíciókkal is összefügg az a tény, hogy itt a kereszténydemokraták irányítják a város - sőt kivétel nélkül valamennyi környékbeli település - életét. A vechtai képviselőtestületben 35-en ülnek, akik közül 20-an a kereszténydemokratákat, 9-en a szociáldemokratákat képviselik. További 2-2-2 képviselője van a szabaddemokratáknak, a zöldeknek és további pártoknak. Beszélgetéseim során nem éppen hízelgő megjegyzéseket is hallottam a város egykori vezetőiről. Felidéztek számomra egy kísértetiesen hasonló emléket a múlt századból, amikor a városatyák - nem beszéltek össze a ugyan a jászberényiekkel - de megakadályozták a vasút oda vezetését, amivel aztán alaposan visszafogták a fejlődést. Egyik kollegám pedig a város egyre zsúfoltabbá váló főutcája miatt korholta a vezetőket. Vélekedése szerint a maradi módon gondolkozó képviselők miatt hiúsult meg annak sétáló utcává alakítása.

Ugyanakkor az is tény, hogy a polgárok egyre jobban tudják, hogy a közigazgatás nem olcsó mulatság. A kétségkívül gondozott, de egyáltalán nem impozáns vechtai városháza egyre kevésbé képes magában foglalni a különféle hivatalokat, azok a legkülönfélébb helyeken tevékenykednek. A helyi újságban éles vita bontakozott ki az új városháza építéséről, aminek indokoltsága tekintetében korántsem egységes a helyi közvélemény. - Itt mindenképpen érdemes kitérni arra, hogy számomra az adóhivatal többemeletes tömbje tűnt a legtekintélyesebb intézménynek. A többemeletes irodaház jól tükrözi a közteherviselés itt kialakult rendjét, miszerint a polgár fontosnak érzi az adó behajtását, de pontosan tudni akarja, hogy az általa befizetett összegeket mire fordítják.

Annál inkább annak tűnik abban, hogy a város létét és fejlődését meghatározó módon befolyásolják az itt működő intézmények és szervezetek. Magam részéről ebben látom sokkal előnyösebbnek északnémet testvérvárosunk helyzetét és pozícióit. Vechtában például 1834-ben alapították az első újságot, ma pedig terjedelmes napilap is megjelenik a városban. A magát pártok feletti keresztény népújságnak tituláló Oldenburgische Volkszeitung nemcsak városi lap, hanem a környék eseményeivel és életével is rendszeresen foglalkozik. A vechtai és a szomszédos cloppenburgi járás együtt alkotja az ú.n Oldenburger Münsterlandot. Ebben szomszéd járásban két további napilap jeleni meg. Nos ez a három napilap és a régió honismereti szövetsége gondozza és adja ki azt az évkönyvet, amellyel idén első alkalommal tanulmányok kölcsönös megjelentetésére vállalkoztunk, sőt a további kapcsolatok ápolásában, újabb cserékben is megegyeztünk. Egyéb helyi média nincs, a televízió és a rádió regionális jelleggel működik.

Vechta és környéke - arrafelé kissé kivételszámba menően - katolikus vidék, a város maga régóta püspöki székhely. Az egyház sokféle funkciót lát el. Ezek közül minden bizonnyal az egészségügyi a leglényegesebb, hiszen a jól felszerelt, regionális feladatokat ellátó kórházat a katolikus egyház működteti. A kórház éppen most folyó fejlesztése terén viszont koordináció érvényesül, ahhoz a város önkormányzata és a tartomány is hozzájárul. Lényeges az egyházi szerepvállalás a szociális gondoskodás terén és az iskolaügyben. A városban működő három gimnázium közül kettő felekezeti fenntartású. (A harmadik, amely úttörő szerepet játszott a testvérkapcsolatok elindításában állami intézmény.) Az egyház esetenként pótló funkciókat is felvállal. Vechtában nincs városi könyvtár, ezzel szemben a város központjában levő templom parókiájának néhány szobából álló könyvtára nyilvános, ahonnan bárki kölcsönözhet.

Rendelkeznek viszont különleges intézményekkel, hiszen három börtön is működik a városban. Van egy általános, egy fiatalkorú és egy női börtön. Az utóbbiakról kaptam a legtöbb információt, így most ezt osztom meg az olvasóval. A női börtön különlegesség, hiszen Németországban is tapasztalat, hogy a nők bűnözése szerényebb. A több millió lakosú tartományban féltucatnyi férfi börtön funkcionál, ezzel szemben a vechtai börtön elitéltjei két tartományból származnak. (Informátoraim szerint a kialakult helyzetbe az ítélkezési gyakorlat is belejátszik, hiszen a nőket kevésbé ítélik el.) A női börtönben igen magas a kábítószeresek aránya. Specialitásuk, hogy a nők a börtönben megszülhetik gyermekeiket, sőt kiskorú gyerekeik is velük vannak. A problémakezelés és a gondoskodás módja kívülről is érzékelhető. A börtön egyik traktusának ablakait gyerekrajzok és egyéb általuk készült illusztrációk díszítik.

Néhány olyan oktatási intézményről

Vechta iskolaváros: 7 általános iskolája, 3 gimnáziuma, 2 szakiskolája és egyeteme van. Az előbbiekről többször esett már szó, igy most inkább az utóbbiról szólok részletesebben. A vechtai egyetem impozáns küllemű, kissé az amerikai mintára emlékeztető campus. Németországi viszonylatban kicsinek számít ugyan, ami azért tucatnyi jól felszerelt, gondozott épületet jelent. Az út két oldalán elhelyezkedő együttes egységes megjelenésű, pedig több részletben épült és az adott üres telkeket látva adottak a fejlesztési lehetőségek.

A mai egyetem jogelődjét a régi tanár- illetve tanítóképzőt 1830-ban alapították, majd időről-időre átszervezték. 1861-től ún. szemináriumi, 1928-tól tanfolyami (kurzus), 1946-tól akadémiai, 1969-től főiskolai keretben folyt a képzés. 1973-tól az ötven kilométerre fekvő Osnabrück egyeteméhez csatolták és azóta kisebb-nagyobb módosításokkal, de ebben a keretben működnek. E téren is adódik összehasonlítási lehetőség. A múltban sok a közös elem, leszámítva azt, hogy a vechtai pedagógusképzés - a jászberényivel szemben - mindig szoros szálakkal kötődött a katolikus egyházhoz. Lényeges különbségek vannak viszont a mai állapotokat illetően. Az egyetemi rang megszerzése óta, de különösen a nyolcvanas évek óta nagymértékű fejlesztések valósultak meg, többszörösére emelkedett a hallgatók létszáma, amely ma meghaladja az 1500-at. A létszámnál fontosabbnak látom az ún. egyetemi jogok meglétét, miszerint a vechtai egyetemen általános- és középiskolai tanítói, ill. tanári végzettség mellett - a jászberényivel ellenkezőleg - magiszteri és doktori fokozatokat is lehet szerezni. Ezt nem minden szakon lehet megtenni, hanem csak azokon, amelyeket eddigi teljesítményeik alapján arra érdemesnek ítéltek (akkreditáltak). Az utóbbi fontos stabilizáló tényező, olyannyira, hogy képes ellensúlyozni a helyenként kuszának tűnő szervezet fogyatékosságait. Az egyetemi épület együttesen belül ugyanis nemcsak pedagógusok képzése folyik, hanem a Göttingeni Egyetem környezetvédelemmel és mezőgazdasági kutatásokkal foglalkozó intézete is funkcionál, sőt a tradíciókhoz igazodva szintén külön intézete van a teológiának. Végeredményben ez a nem könnyen áttekinthető sokszínűség az egyik fontos éltető-fenntartó eleme az intézménynek.

A Jászberényi Tanítóképző Főiskola és a Vechtai Egyetem közötti együttműködés megvalósításába kiemelkedő szerepe van Helmut Gross szociológus-professzornak, aki a két város és a intézmények kapcsolatának első számú gondozója. Közbenjárásával egyre gyakoribbá válnak a kölcsönös tapasztalatcserék, az én látogatásomra is ennek értelmében került sor. Két előadást is tartottam. Az egyiket az egyetemen, ez inkább szakmai jellegűnek tekinthető és valószínűleg hozzájárulhat a kapcsolatok kibővítéséhez. A másik előadást a jövőre 250. jubileumához érkező redemptio-ról tartottam, melynek néhány epizódját érdemes feleleveníteni. Bevezetőül megismertettem hallgatóságomat a jászok legközelebbi nyelvrokonaival az oszétokkal és települési helyükkel. Amikor mindezt térképen is bemutattam, megjelölve Vlagyikavkaz-t, kiderült, hogy egy hallgatóm, aki nyugdíjas iskolaigazgató és helytörténész éppen ott volt fogságban. Az előadást követő beszélgetés során még sok mindenről szó esett. Horthy Miklóssal kapcsolatban ugyanúgy kaptam kérdést, mint Nagy Imréről, mások a legújabb választási eredmények kommentálására kértek. A redemtio-val kapcsolatban némileg meglepődve hallgatták, hogy nálunk már a XVIII. században feljegyezték a családneveket.

Az épülgető kapcsolatok közül érdemes még kiemelni Sípos Ilona jászberényi hallgató több hónapos tanulmányútját, aki nyelvismeretének fejlesztése mellett az erre vállalkozó vechtaikat tanította magyar nyelvre. Feltételezem, hogy ő profitál majd a legtöbbet abból a szellemből, amit jó lenne nálunk is mielőbb meghonosítani. Jóllehet ők is azt hangsúlyozzák, hogy a minél jobb felkészültségű pedagógusok kibocsátása az alapvető cél, de ezt számos tekintetben másképpen oldják meg, mint nálunk. Nincs gyakorló iskolájuk, az egész képzés központi eleme a könyvtár használata, az önálló munkavégzésre való késztetés. Az igen jól felszerelt könyvtár térben is az intézmény centruma, amelynek használata folyamatos. Magam július közepén - néhány nappal a nagy nyári szünet előtt - kerestem fel a könyvtárat és ott annyi egyetemistával és érdeklődővel találkoztam, ami nálunk sajnos még vizsgaidőszakban sem megszokott. A könyvtár egyébként mást is reprezentál. Az egyik legfrekventáltabb helyen elhelyezett jókora tárlóban állították ki az egyetem oktatóinak fontosabb munkáit, köztük számos tekintélyes, vaskos könyvet.

A város és az egyetem - Vechtában sem minden tekintetben felhőtlen - kapcsolatának pozitív megnyilvánulása a járási hatókörrel is működő népfőiskola. A népfőiskola - a vonatkozó törvény értelmében - jelentős támogatást kap a várostól, a járástól és a tartománytól. Az összegeket elsősorban a felnőttek képzésének megvalósítására kapják. Programjuk igen sokoldalú: a legkülönfélébb nyelvek tanítására vállalkoznak, szakmai- és kézműves jellegű képzésekre egyaránt vállalkoznak, igen kiterjedt számítástechnikai képzést folytatnak. Egy csütörtök délelőtti futó látogatás alkalmával a népfőiskola jól felszerelt műhelyében az autószerelők és a kovácsok átképzéséről kaptam némi ízelítőt. Még több érdeklődővel találkoztam abban a speciális tanteremben, ahol csaknem száz nő tanulta és gyakorolta a a szövegszerkesztő, a táblázatkezelő és a könyvelő programok kezelését. Többségük eddig otthon gyermekeit, s most a népfőiskolán szerzett új ismeretek birtokában feltételezi, hogy könnyebben el tud helyezkedni. Ezen kívül az intézet gazdag tartalmú műsorfüzete művészeti programokat, képzési szabadság idejére való hasznos elfoglaltságot és speciális turistautakat is ajánl. Legutóbb például Jordániába szerveztek előadásokkal előkészített utazást. Ajánlottam számukra, hogy Jászberényt és a Jászságot is felvehetnék ebbe a programba. Megfontolandónak és megvalósíthatónak tartották az ötletet.

Parasztok egykor és ma

A testvérvárosi kapcsolatok erősödése, a látogatások rendszeressé válása óta hovatovább elterjedt, hogy Vechta mezőgazdasági jellegű város. Van ebben igazság, hiszen nagy hagyománya van az állatartásnak. Amíg komolyabb szerepe volt a szállításban a vasútnak, addig sok marhát és sertést felhajtottak a régi állomáson külön e célra kiépített rámpán. Ma viszont a városban és a járásban az 5 százalékot sem éri el az erdő- és mezőgazdaságból élők aránya. Sokan dolgoznak viszont a feldolgozóiparban (42,7 %) a szolgáltatások terén (16,8) a kereskedelemben (13,9) és az építőiparban. A fennmaradó rész igen csekély részarányú és benne a bányászat ugyanúgy képviselve van, mint a biztosítótársaságok vagy a közlekedés. (Talán sokakat meglep a bányászat említése, amin olajbányászatot kell érteni, mivel Németországon belül a városban és a környékén folyik a legjelentősebb olaj- és földgáztermelés.) A várost járva a modern szakmák jelenlétét tapasztalja a látogató a Große Straße élénk forgalmú elegáns üzleteit látva, de sok ember talál munkát az elkülönült ipari övezetben is.

Visszatérve a mezőgazdaságra érdemes kitérni a tradícióra, a közeli Cloppenburg szabadtéri múzeumában a több hektárnyi területen rekonstruált "faluban" lépten-nyomon érzékelhettem az eltérő gazdálkodási és társadalmi berendezkedést. Nem győztem csodálni a hatalmas méretű vendégoldalakkal felszerelt szekereket, amik legalább kétszer akkorák, mint a nálunk egykor használatosak. Azt is lépten-nyomon érzékeltem, hogy a német faluban egyszerűen állatközelibb volt a mindennapi élet. A parasztok egy fedél alatt laktak állataikkal a szabad tűzű, kémény nélküli füstös konyhákban nemcsak főztek, hanem egyúttal az istállót is melegítették. A múzeumfaluban szinte plasztikussá váltak a vagyoni-társadalmi különbségek. A gazdagok négyszer-ötször akkora házakat és istállókat birtokoltak, sokszorosan gazdagabbak voltak, ami a német történelemből túlontúl jól ismert megannyi konfliktus gyúanyagává válhatott. Valahol középen helyezkedtek el a falvakban is nagyszámú iparosok, akik közül az ácsok például boszorkányos ügyességgel építették meg a favázas épületek szerkezetét. Hozzájuk képest viszont igencsak szegényesen éltek, élhettek a Nagy Lápból megélő, valószínűleg inkább csak vegetáló halászó, madarászó, pákászó emberek. Végül még egy számomra különösen tanulságos látványról, falu iskolájáról. A hatalmasabbnál hatalmasabb parasztházak mellett szinte eltörpült a parányi iskola. Tovább fokozta ezt a látványt a belső tér zsúfoltsága, a padokban olyan szorosan ülhettek a gyerekek, hogy egyúttal egymást melegítették. A tanítónak ezzel szemben királyi trónhoz hasonlító pultja volt, ami mintegy külön is hangsúlyozták gyermekek feletti megkérdőjelezhetetlen hatalmát és tekintélyét.

Ezek után újra mai gazdálkodásról, ami persze egészen más. A mezőgazdászok kedvéért leírom, hogy a vechtai járásban tavaly 13,3 millió baromfit, 800 ezer sertést, 102 ezer szarvasmarhát (ebből 15 ezer tejhasznosításút) és 1800 lovat számoltak össze. A Vechta külterületének számító Bergstrup-ban egyik sokezer baromfit - köztük főleg pulykát - tartó farmere éppen arról panaszkodott, hogy gondban van a sertéspestis miatt, így ezek tartását most kénytelen volt felfüggeszteni. A sertéspestis egyébként állandó vitatéma volt. Mindennap foglalkoztak vele az újságok, az utak mentén tiltakozásul kihelyezett gyászlobogók direkt módon vádolták az Európai Uniót és manipulációra gyanakodtak. Egészen konkrétan arra gondoltak, hogy a francia, a dán vagy más náció állatkereskedőinek egyáltalán nem jön rosszul a német sertéspestis, hiszen akkor ők könnyebben elhelyezhetik áruikat. Próbáltam emlegetni, hogy az utóbbi években a mi tájainkon is megtörtént ilyesmi és mi még nem is vagyunk tagjai a Közös Piacnak. Egyáltalán nem tudtam megnyugtatni őket.

Kevesebb aggódást, de annál több életerőt tapasztaltam egy tojástermelőnél, aki nyolcvanon túl is vezérli imponálóan berendezett gazdaságát. A tulajdonosnak fantasztikus életkedve van, pedig hosszú orosz fogságot tudhat maga mögött. A gazdaságában minden óraműszerűen működik. Percnyi pontossággal érkezik a takarmány, a tyúkoknak a táplálékfelvétel néhány percére automatikusan felgyújtják a villanyt, majd várják tőlük a kalkulált mennyiségű tojást. Az utóbbiakat osztályozó és csomagoló üzem szinte teljesen automatizált. A modern berendezések mellett azonban nagyon is kell kalkulálni. Az osztályozó gépsort kiszolgáló fiatalok leginkább iskolai tanulók, de másokat - az adó és a társadalombiztosítás miatt - egyszerűen nem érné meg alkalmazni - tájékoztatott a tulajdonos. Ugyanígy takarékoskodik a vízdíjjal is, főleg a saját kútját használja, mert a közüzemi víz itt is drága. A tulajdonosról még annyit, hogy a traktorával maga szánja-műveli 70 hektáros gazdaságát és a kapubejáratnál kinn a tábla: Friss tojás kapható!

Hétköznapok és ünnepnapok

A német polgár fogalma nem egykönnyen körülhatárolható. A mai Németország legfrissebb gondja a két ország egyesülése. Vechtában sem igen értik a keletieket és talán azért is kíváncsiak ránk. A hivatalos szóhasználatban új tartományoknak nevezik a régi NDK, az átlagember viszont nem egykönnyen nyeli le a "felhozásuk" érdekében fizetendő extra adókat, amivel a benzinkútnál a magasabb benzinár formájában mindennap találkozhat. Azt még kevésbé érti, hogy az adómárkák nem egy esetben egy lyukas zsákba mennek, hiszen az új tartományokban még több év multán is igen magas a munkanélküliek aránya. Az pedig már szinte megemészthetetlen, hogy a keleti tartományokban egyre népszerűbb a régi állampárt a PDS.

De a korábban történtek feldolgozása, megemésztése is bőven hagyott hátra problémákat. Egyik kollegám dél-németországi sváb, a felesége viszont három évesen menekült el Sziléziából. Németország egészen a legutóbbi időkig szinte mindenki előtt nyitva állt, s jöttek is 56-os magyarok, áttelepülők Romániából ugyanúgy, mint az egykori Szovjetunióból. A jóléti állam által biztosított magas életszínvonal híre messze földre eljutott. Ma a legfőbb gondok egyike, hogy miként lehetne ellenállni a menekültek meg-megújuló rohamainak.

A jóléti államnak másféle hatása is van. Itt vannak például azok az autók, amelyeket évekig inkább csak megbámultunk, ma már viszont nem kevesen nálunk is használunk. Az autó ma messze nem csak közlekedési eszköz a polgár számára, hanem a munkahelyteremtés egyik lehetősége. Németországban minden nyolcadik munkahely összefüggésben van a gépkocsigyártással. Amikor tavaly meglehetősen drámai módon csökkent a kocsik eladása, az nem azt jelentette, hogy most kevesebben utaznak kényelmesebben, gyorsabban és biztonságosabban, hanem azt, hogy a német munkavállalók munkahelye került veszélybe. Továbbmenve az autók számával párhuzamosan a megoldandó problémák is hatványozódnak. A számunkra fantasztikusan kiépített autópályákról hétvégén leparancsolják a kamionokat, hogy azért a kirándulók, a kikapcsolódni vágyók is eljussanak úticéljukhoz. A közönségesebb hétköznapokon pedig három vagy esetenként négy sáv ide vagy oda rendszeressé vált a Stau, közismert magyar megfelelője a dugó. Ha valamitől fél az átlagpolgár, akkor ezek egyike éppen a Stau, hiszen autópályán araszolgatni nem éppen szívderítő elfoglaltság. De ha végre eléri úticélját, ami esetleg egy belváros, akkor kezdődik a parkolóhelyek vadászata. Ha valaki most megvádol azzal, hogy ezek nagyvárosi gondok, az félreért. Vechtában is kellett már parkolóházakat építeni a gondok kezelésére. Ehelyütt még arról, hogy az autósok egy része mérlegel: autóját használja munkába járásra vagy esetleg más megoldásokat is vegyen igénybe. Vechtai tanár kollegáink - ezt többször megtapasztaltam - kerékpárral járnak be az egyetemre. Pedig egyiküknek Volvo-ja, másikuknak Passatja és hasonlóan jó minőségű kocsija van. Valószínűleg nem(csak) anyagi megfontolásból választják a kétkerekűt, hanem egyszerűen belátják az autó használatának korlátait.

Félig hétköznapi, félig ünnepnapi téma a bevásárlás a shoppingolás. Az agyak megdolgozása folyamatos. Öntik a reklámokat a tv-csatornák, a rádióadások és nem kevésbé a sajtó. Ennek a kisvárosnak azért van napilapja, mert a városban és a környéken működő kereskedők is meg akarnak élni. A korábban már említett újság fele-harmada hirdetés, plusz minden nap van néhány színes betét, amely bútorra, élelmiszerre és megannyi más árucikkre hívja fel a figyelmet. Ezen kívül állandóan vannak akciók, amin a polgár - ha eléggé éber - komoly összegeket takaríthat meg. Egyszóval ha nem akar rosszul járni, akkor nem teheti meg hogy ne kísérje figyelemmel a híreket. Jól járni pedig ki nem szeret?

Az információk szembesítése maga a vásárlás aktusa. Vannak, akik a heti bevásárlásnál a nagy bevásárlóközpontokat részesítik előnyben, mások pedig a belvárosi shoppingolást választják. Ekkor lehet rátalálni a kiszemelt árura, vagy lehet újabb kellemes meglepetésekkel találkozni. A cloppenburgi látogatás elkísérő kollegám büszkén mutatta be vadonatúj VW Passátját. Előtte is pontosan ugyanilyen kocsija volt, csak éppenséggel tíz éves. Kaptam egy minden szempontból kedvező ajánlatot és ezért cseréltem le a régit - mondta, amivel számomra sok mindent megvilágított ebből a mentalitásból.

Fontos kérdés a szabadidő. A németek legendás szorgalma és munkabírása mit sem változott, de többségük, ha dolgozni akar és ha azt is szeretné, hogy másnak is legyen munkája, akkor be kell látnia, bizonyos időnél többet nem tölthet a munkahelyén. És ebből a kevesebb munkaidőből is jól megélnek. Az egyre növekvő gyári, hivatali stb. munkával nem tölthető időt is el kell tölteni. A választék - mint megannyi más tekintetben - e téren is széles. Vannak szelídebb formák, mint a kertápolás, hobby-állat-gondozás és hasonlók. Azért durvábbak is akadnak, hiszen a sörfogyasztási statisztikákat a belgákkal és a csehekkel vetélkedve a németek vezetik, sőt a kábítószerélvezők száma is meredeken növekvő. A szabadidő ipar kitűnő üzlet. A vechtaiak is igyekeznek ebből részesedni. Szebbnél-szebb prospektusokkal ajánlják a város és a környék látványosságait és eseményeit. Szeptember 25-re Udo Jürgens-et várják, de előtte még augusztus 11-16. között megrendezik a város fő eseményét a régi aratóünnepek hagyományára épülő Stoppelmarkt-ot. Az idei rendezvényre hatszázezer látogatót várnak, akik részére egyebek mellett 30 000 parkolóhelyet garantálnak. A 160 ezer négyzetméternyi vásár területén igazi népünnepély lesz: régi repülőgépeket, kínai dzsunkákat és megannyi egyéb látványosságot tekinthet meg a látogató. A hagyományokhoz illően szabadtéri istentiszteletre és (verseny)lóvásárra is sor kerül, a vendégek kiszolgálására pedig nem kevesebb, mint húsz étterem üzemel a vásár területén. Érdemes lenne ezen a vásáron valakinek alaposan szétnézni és azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy nem kellene a mégiscsak újabb keletű Csángó fesztivál időpontjával a vechtai eseményhez igazodni. Hátha többen szánnák rá magukat a kölcsönös látogatásra. Közülük biztos sokan megtennék, ha nem lesne ilyen közel egymáshoz a két időpont. A kapcsolatokat pedig érdemes.


1992