BÁTORSÁG ÉS KÉNYSZER
Járvás István politikus

Kérem bemutatkozásképpen beszéljen családjáról. Úgy tudom többedíziglen gazdálkodók és jászapátiak?

- Mind apai, mind anyai ágon gazdálkodtak a nagyszüleim és a szüleim. Apai ágon 20-25 hold földünk volt és az anyai ágon 50-60 holdon gazdálkodtak a tsz-ig. Apai nagyapám előre gondolva 56-ban szőlőt telepített, de szüretelni már nem tudott róla, mert a többi földdel együtt be kellett vinnie a tsz-be. Anyai nagyszüleim sorsa viszont már 1952-ben megpecsételődött. A korra jellemző bírósági döntés értelmében földjüket államosították, tanyájukból pedig kilakoltatták őket. Sőt a nagyobb nyomaték kedvéért nagyapámra még nyolc hónap börtönbüntetést is kiszabott a Jászapáti Bíróság, amit Balassagyarmaton kellett letöltenie. Utólag - írásbeli kérelemre - a bíróság felmentette a vádak alól és a kiszabott ítéletet jogtalannak minősítette. 1959-től ő is a szövetkezetben dolgozott.

Édesapám gazdaiskolát végzett, a Nyugdíjbiztosító Társaság birtokán dolgozott. A tsz-ben agronómus lett, de nem tudta feldolgozni lelkiismereti konfliktusait és fizikai munkára váltott. Édesanyám is a tsz húsüzeméből ment nyugdíjba.

Ilyen háttérrel természetes módon választotta az agrárpályát?

- 1970-ben vettek fel a Mezőtúri Főiskolai Karra, ahol mezőgazdasági gépész üzemmérnöki képesítést szereztem, majd a helyi tsz-be kerültem. Odakerülésem idején tetőzött a három tsz egyesítése, elnökből, elnöki sofőrből, mázsásból és ki tudja még miből, de mindenből három volt. Szerencsére nemsokára elvittek katonának, s mire leszereltem addigra nagyjából-egészéből elrendeződtek a dolgok, én pedig a szárítóüzembe kerültem.

Hogy érezte magát, sikerült haladnia a szövetkezetben?

- Lassan-lassan de sikerült előbbre lépegetnem. A hetvenes évek vége felé nagy beruházásokra nyílt lehetőség. Gondoltam, érdemes lenne szerezni egy építőmérnöki diplomát. Többször is megpróbálkoztam a felvételivel, de sehogy sem akart sikerülni, mert a munkahelyem nem támogatott. A kudarcaimon rágódva jegyezte meg egy kollegám: "Pista mégiscsak be kellene lépni a pártba!" Újra végiggondoltam a dolgaimat, beléptem. A következő alkalommal már a munkahelyem is támogatott és fel is vettek. Otthon viszont igencsak ferde szemmel néztek rám, mert nem szerették a régi rendszert. Visszatérve tanulmányaimhoz, 1984-ben az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán magasépítő mérnöki diplomát szereztem, de nem tudtam sokat kezdeni a diplomámmal. Akkora ugyanis már sanyarúbb évek következtek, nemhogy nagyobb, de még kisebb beruházásokra is alig került sor.

Milyen tapasztalatokat hozott az új diploma megszerzése. Tapasztalt-e különbséget a főiskola és a tsz hangulata, közvéleménye között?

- A kevés Budapesten töltött idő életem nagy élményei közé tartozik. A főiskolán nem egy tanárunk nyíltan és kritikusan beszélt az ország súlyosodó gondjairól, eladósodásunk növekvő mértékéről, egyszóval egy sor olyan dologról, amiről Apátin nem is hallottunk vagy egyszerűen nem mertünk beszélni róluk. Hazajőve néha azt sem tudtam melyik lábamra álljak és kinek higgyek.

88-89-re azonban már lassan errefelé is érezhetők lettek bizonyos változások. Nagy Imréék temetése, Orbán Viktor és mások beszéde sok ember szemét nyitotta fel.

- Bevallom férfiasan én nem mertem volna elmondani azt a beszédet, hiszen ilyesmiről addig legfeljebb a legszűkebb családi körben mertünk szót ejteni. A temetés utáni hónapokban velem is az történt mint többszázezer társammal: kiállt belőlem a párt! - Igazán azonban az 1989-es tsz-beli választás idején érzékeltem a változásokat. Új társasági törvényt fogadtak el, megkezdődött az ön- és előprivatizáció. Ősszel a tsz-ben tényleg választásra került sor, munkahelyenként értekezleteket tartottunk, programokat kellett írnunk... Végül engem a tsz elnökhelyettesévé választottak.

Nem sokkal később a politikai változások is felgyorsultak és Ön aktívan bekapcsolódott a helyi politizálásba.

- Ebben az esetben két dolog találkozott. Édesapámék élve a lehetőséggel újjáalakították a Kisgazdapártot, hozzájuk egyszer-kétszer én is elmentem. Ugyanakkor olyan munkahelyi pozíciót szereztem, hogy ettől fogva többen megkerestek, vállaljak szerepet a város irányításában. 1990 őszén az akkor szorosan együttműködő SZDSZ-FIDESZ arra biztatott induljak el a polgármesteri címért, ők támogatnak. Ajánlatuk számtalan álmatlan éjszakát okozott, de végül mégsem vállaltam. Képviselőként viszont elindultam és nagyon sok szavazatot kaptam, ami nagyon jól esett. Részben a nagyszámú voksnak is köszönhetem, hogy a város alpolgármestere lettem.

Tehát mind a munkahelyén, mind a képviselőtestületben lett egy másodhegedűs pozíciója. Meddig sikerült az árnyékban maradni?

- A tsz-ben újfajta feladatokat kaptam. 1990-ben egy tartós tejet előállító üzemet építettünk, minek során sokféle tapasztalatot szereztem. Az igazi kihívás azonban 1992-ben következett, amikor egyszeri és megismételhetetlen alkalomként lehetőség nyílott a tsz-ből való kilépésre. Talán az eddigiekből is kiderül, hogy nem tartom magam bátor és különösen nem vakmerő embernek, de akkor nem tehettem mást, cselekednem kellett!

A következőket mérlegeltem. Ha maradok, részt kell vállalnom a gazdaság elkerülhetetlen leépítéséből és vállalnom kell az emberek elküldését. Ezt a nagyon kellemetlen és itt a családunk, rokonságunk miatt különösen nagy lelki terhet okozó lépést csak úgy kerülhettem el, ha élek a kiválás lehetőségével. Kalkuláltam és arra jutottam, hogy 9 millió forint értékű tsz-ből kivitt eszközzel, a kárpótlás nyomán várható 50 hektárnyi földdel, féltucatnyi rokonom és jó ismerősöm közreműködésében bízva az önállóságot választottam. Lépésünk megdöbbenést okozott, máig úgy emlékszem és tartom is, hogy 1992-ben nagyobb horderejű döntésnek számított a kiválás, mint 1959-ben a belépés! Én azonban utólag sem bántam meg, sőt úgy gondolom élnem kellett ezzel a rendkívüli lehetőséggel!

Mi lett a vállalkozásból? Sokan úgy tartják, hogy a mezőgazdaságban szinte lehetetlen sikerre vinni egy ilyenfajta kisvállalkozást.

- A mi kisszövetkezetünk útja sem volt zökkenőmentes, de mára jól meg tudunk élni a munkánkból. A kezdetekben ugyan tudomásul kellett venni, hogy nagyon kevés fizetésért dolgozunk, 1-2 évig meghúztuk a nadrágszíjat, később azonban jó menedzseléssel, pályázatokkal folyamatosan gyarapodtunk. Jelenleg 250 hektáron gazdálkodunk, kiépült a telephelyünk, szaporodott az épületállományunk és olyan gépparkkal rendelkezünk, amelyben számos élvonalbeli eszköz található. A szövetkezet 8-9 tagját családi-rokoni szálak kötik össze, de a legfőbb összetartó erő az eredményes gazdálkodás.

Emellett politizálásra is maradt ideje.

- A kisszövetkezet megalakítása után felfigyeltek rám a FIDESZ-ből és a jászberényi cukorrépa átvevő - aki közel állt a jászberényi FIDESZ szervezethez - kapacitált az aktívabb politizálásra. Akkor nagyon feljövőben volt a FIDESZ, 1993-ban beléptem, majd 1994-ben parlamenti képviselőjelöltként léptem fel a párt színeiben. Nagy ruhát kaptunk, dicséretesnek nem mondható 6-6,5 %-ot hoztunk, 6. lettem a kerületben. Azután újra elindultam a helyi választásokon és a megyei közgyűlésbe is bekerültem.

Hogyan került sor az újabb jelölésre?

- Talán nem hangzik dicsekvésnek, de megyeszerte közismert ember lettem, így amikor újra felajánlották a jelöltséget nem haboztam, hanem vállaltam. Bizonyos rutinnal vettem részt a kampányban, a legnehezebb pillanatokat akkor éltem át, amikor Horváth Gábor kisgazda jelölt mögött 144 szavazattal a harmadik helyre szorultam. A FIDESZ MPP határozata nyomán - nehéz szívvel - de visszaléptem. Errefelé Szekeres Imrét tartották abszolút esélyesnek, de nemcsak én gondolom úgy, hogy a második fordulóban akár meg is verhettem volna... De ez már a múlt, végül listás helyem alapján mandátumot kaptam.

Milyen céljai vannak, mit szeretne megvalósítani parlamenti munkája során?

- A mezőgazdasági bizottságban fogok dolgozni és minden igyekezetemmel azon leszek, hogy felfusson a magyar mezőgazdaság, méghozzá úgy, hogy abban megfelelő teret kapjanak a miénkhez hasonló, rugalmasan alkalmazkodó családi vállalkozások. Szeretném elérni, hogy a Jászsági öntöző csatorna kiépítésével javuljanak a gazdálkodás lehetőségei, kisebb veszélyt jelentsen az aszály.

Esélyt kell adnunk az embereknek! Számos problémát okoz Jászság-szerte az etnikai összetétel, a cigányok rossz helyzetben vannak, sok szegény ember él ezen a vidéken. Fenn kell tartanunk az önkormányzatok működőképességét, lehetőséget kell adni az infrastruktúra fejlesztésére, meg kell oldanunk a szennyvíz elvezetését és kezelését. Biztosítani kell az intézményhálózat, az iskolák, bölcsődék, művelődési házak, művészeti csoportok fenntartását, annál is inkább, mert ezek életet adnak egy-egy városnak vagy községnek.


1998