NÉZŐPONTOK - INTERJÚK
A JÁSZKUNSÁGI FEJLŐDÉS CSÚCSPONTJA: A REDEMPTIO
Kiss József történész

250 éve történt, hogy Mária Terézia hozzájárult az eladott, majd elzálogosított jászkun kerületek visszaváltásához. Kiss József történész-kandidátust, az ELTE nyugalmazott tanára a téma elismert kutatóját az egykoron történtek értelmezésére faggattam. Önnek kutatásai kezdetén nem annyira a redemptio ragadta meg a figyelmét, hanem sokkal inkább a gazdaságtörténeti háttér és az előzmények. Kérem, adjon áttekintést az Ön által legfontosabbnak ítélt eredményekről!

- A XVIII-XIX. századi Jászkunság sajátos helyet mondhat magának az ún. porosz és az amerikai utas agrárfejllődésben. 1968-ban az Akadémiai kiadónál megjelent doktori disszertációmban a Jászkunsági agrármozgalmak a kiegyezéstől a millenniumig monográfiámban foglaltam össze az agrárfejlődés térségi módozatait. Három zóna alakult ki: közülük a szolnokiban a poroszos jellegű jobbágyföldesúri, vele szemben a Kunságban és még inkább a Jászságban az amerikaihoz sokkal közelebb álló szabad paraszti fejlődés valósult meg.

A későbbiekben figyelme mindinkább a XVIII. századi nagy változásokra, ezen belül is a Jászkunság eladására irányult. Újabb kutatásait a nagy bécsi levéltárakban fellelhető forrásokra alapozta. Szorgos és kitartó munkálkodása, kutatásai eredményeként lényegesen módosult az eladottság tényére alapozott, a három kerület népességének kiszolgáltatottságát vagy a korábbi zsargont használva, kizsákmányoltságát valló álláspont.

- Kezdettől fogva megkérdőjeleztem azok vélekedéseit, akik ilyesfélét állítottak. Jászberényi tanárkodásom után a fővárosba kerülve 1970-től kezdve hol állami ösztöndíjjal, hol az Esztergomi Érseki Hivatal, máskor pedig az Europäischer Hilfsfonds támogatásával Bécsben dolgozhattam. Előbb a Jászkunság eladottsága szempontjából kulcsfontosságú Német Lovagrend, majd a Pesti Invalidus Ház iratanyagában búvárkodtam. A források alapján meggyőződéssel állíthatom - s ezt a Jászkun Kerület parasztsága a Német Lovagrend földesúri hatósága idején és a Pesti Invalidus Ház jászkunsági földesurasága 1731-1745 című, az Akadémiai Kiadónál megjelent munkáimban le is írtam - hogy a térség lakosságának életében sokkal inkább nyereséget, pozitívumokat hoztak ezek az évtizedek, mintsem annak ellenkezőjét. A Lovagrend és még inkább az Invalidus Ház fennhatósága alatt liberálisabb és racionálisabb gazdálkodási modell érvényesült. Az itt lakók robotteher helyett árendát fizettek, különösebb elnyomástól nem szenvedtek. A racionalitás olyan elemekben is érvényesült, mint a malomjövedelem, a vásártartás, a kocsmáltatás és a serfőzés átengedése, ami földesúri viszonyok között jóval kevésbé érvényesült. - Hol volt az országban még egy népcsoport, amelyik magára merte volna vállalni az 500 ezer rajnai forint visszaváltási összegét és az ezer főnyi huszárság felszerelését és előállítását? - Mikor halmozódtak fel ennek emberi és anyagi erőforrásai? - Nyilván az előző évtizedekben!

Ezek szerint a 250 éve, 1745-ben megkötött redemptio nem megváltást eredményezett a Jászkunság életében, hanem talán valami mást?

- Először is szögezzük le, a redemptio nem megváltást, hanem visszaváltást jelentett. Méghozzá olyan fellépést, amikor egy igen speciális közjogi helyzetű népesség számára anyagi megerősödése folytán - a király által szentesítve - lehetővé vált a racionálisabb gazdálkodás önálló keretekben való folytatása. Elődeink az adott lehetőséggel élve nem a régi magyar királyoktól kapott, elvesztett privilégiumaikat szerezték vissza, nem azért kapaszkodtak kétségbeesve, hanem sokkal inkább a saját erkölcsi, gazdasági erejükre támaszkodó vállalkozást valósítottak meg. Magam részéről ezért tekintem a 250 éve történt eseményeket a jászkunsági fejlődés csúcspontjának. A fejlődés menete ezt igazolta.

Gazdaságtörténeti jelentősége mellett van-e egyéb hozadéka a Mária Terézia által szentesített redemptionak?

- Természetesen van, hiszen például jobban érvényesülhetett a barokk kultúra megtermékenyítő hatása. Ennek jegyében tervezte Anton Erhard Martinelli - számos bécsi épület és a Pesti Központi Városháza után - Jászberény egyik legszebb műemlékét, a Jászkun Kerület Székházának otthont adó, ma Városi Bíróságként funkcionáló épületét. De nemcsak ennyi történt, hanem fellendült az iskolázás, a confraternitásokban valódi társadalmi önszerveződések és a nyomukban újabb és újabb kezdeményezések kaptak lábra és valósultak meg.

Fővárosi lakos lett, de igazán sohasem szakadt el Jászberénytől. Most érdemelte ki az elszármazott jászok által létrehívott Jászságért Alapítványtól - a térség érdekében tett kiemelkedő tevékenységeket honoráló - Jászságért díjat. Hogyan fogadta az elismerést, min dolgozik mostanában?

- Amennyire tehetem, figyelemmel kísérem a hazai eseményeket. Rendszeresen megveszem vagy megvetetem a helyi újságot, a Jászkürtöt, itt Pesten eljárok a Jászok Egyesületének összejöveteleire. Az elismerés pedig tagadhatatlanul jól esett, hiszen hosszú pályafutásom során a berényi jászoktól nem sok ilyesfélében részesültem. Hétköznapjaim miatt elszakadtam szülőföldemtől, de a munkám folytán soha, az mindig odaköt.


1995