PRIVATIZÁCIÓ, KISVÁLLALKOZÁSOK, UTCAKÉP

A Jászság területe Jász-Nagykun-Szolnok megye 5607 négyzetkilométernyi területének egyharmadát sem éri el, az összlakosságból való részesedése pedig 1990-ben 21 %-ot tett ki. A Jászságban ma 18 települést találunk, melyek közül négy: Jászberény, Jászapáti, Jászárokszállás, Jászfényszaru város. Az utóbbiak közül folyamatosan megtartotta rangját Jászberény, míg a többiek a nyolcvanas-kilenvenes évtizedforduló idején kapták vissza egykori címüket. A további települések között lényeges különbségek mutatkoznak. Egy részük alföldi jellegű, többezres népességet magában foglaló falu, de akadnak olyan települések is, ahol a lakosságszám ezer alatt van, vagy alig haladja meg ezt a számot. (Jászivány, Jászágó)

Jászberény szerepe nemcsak tradíciói, egykori járásközponti szerepe miatt jelentősebb, hanem egyéb okok folytán is: hiszen kórház, rendelőintézet, differenciált oktatási intézményrendszer, igazgatásszolgáltatási és bűnüldözési intézetek működnek a városban. A város demográfiai tekintetben ugyancsak sajátos teljesítményt produkál, hiszen lakosságának száma lényegében 100 év óta stagnál. Ennek ellenére és ezzel párhuzamosan Jászságon belüli szerepe folyamatosan nő. Példa erre, hogy a város lakossága 1960-ban alig haladta meg a kistáj egynegyedét, míg 1990-ben lényegében már minden harmadik jászsági Jászberényben lakott. A migrációból is sajátos módon részesül: jelentős az elvándorlás, de legalább ilyen mértékű a Jászságból való betelepülés, melynek végeredménye igazolja az említett stagnálást.

Az imént említett megyén belül érvényesülő különbségek és eltérések méginkább érzékelhetők a foglalkoztatottsági és képzettségi mutatók egybevetése során. (1. sz. tábla) A megye és a Jászság foglalkoztatási adottságai leginkább abban térnek el az országostól, hogy itt magasabb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak és szerényebb az egyéb ágazatokban dolgozók részesedése. Maga a Jászság két irányban mutat további eltérést: mind az iparban, mind a mezőgzadaságban foglalkoztatottak aránya magasabb az országosnál és a megyeinél. Jászberény esetében további specialitások mutatkoznak: az iparban foglalkoztatottak száma szembetűnően elüt a mezővárosi tradíciótól és viszonylag szerény a mezőgazdasági foglalkozásúak részesedése.

1. sz tábla Jász-Nagykun-Szolnok és a Jászság néhány adatának összevetése

	Megye	%	Jászság	%	Jászberény	%
Aktív dolgozó	181630		37366		13037
Iparban dolgozó	66845	36,8	15596	41,7	6537	50,1
Mezőgazdaságban dolgozó	39605	21,8	8766	23,5	1493	11,5
Egyéb ágazatban dolgozó	75180	41,4	13004	34,8	5007	38,4
Fizikai dolgozó	129354	71,2	28395	76,0	8746	67,1
Szellemi dolgozó	52276	28,8	8971	24,0	4291	32,9
Szakmunkásképző, szakiskolát végzettek	50859	14,9	11213	15,1	3845	15,9
Legalább középfokú végzettségű, 18 évnél idősebbek	74007	23,5	13933	20,2	6268	28,1
Felsőfokú végzettségűek	21436	6,8	3856	5,6	2104	9,4
Munkanélküli 1993. december	34301		6332		1461

A munka jellegét vizsgálva megállapítható, hogy a dolgozók többségét - képzettségükkel, felkészültségükkel összhangban - fizikai munkásként alkalmazták. A szellemiek részesedése így mind a megyében, mind a Jászságban elmarad az országos átlagtól. Ettől lényegesen eltér Jászberény foglalkozásszerkezete, a város adatai megközelítik az országos mutatókat, de a szellemi foglalkoztatottak tekintetétben azt nem érik el. (33,5 %) A képzetségeket vizsgálva Jászberény, megye, Jászság a sorrend. Tehát a Jászságban meglevő munkaerő összességében képzetlenebb, mint a megyeé, viszont Jászberény mutató jobbak az utóbbinál. A foglalkoztatásszerkezet és a képzettség szorosan korrelál az utóbbi években felerősödött munkaerőpiaci problémákkal. E tekintetben különösen előnyös a Jászság és méginkább Jászberény helyzete, hiszen ezek mutatói nagyon közel vannak az ország azon részeihez, ahol viszonylag szerény a munkanélküliségi ráta. (Budapest, nyugatmagyarországi megyék) Méginkább megmutatkozik ez a kontraszt a kunsági megyerészekkel egybevetve, ahol viszont igencsak kiéleződtek és észak-keletmagyaroszági méretűvé váltak a foglalkoztatáspolitikai problémák.

A Jászság, mint kistérség

A mai magyar közigazgatásban és településfejlesztésben egyre inkább teret nyer a regionális szemlélet. Tulajdonképpen ez tükröződik visssza abban a sokoldalú áttekintésben, amely az országot 138 kistérségre osztja, melyek egyike a Jászság. Az egyes térségek kijelölésénél főleg egy-egy várost(városokat) és vonzásközetüket vették alapul. A térségeket - 220 népesedésre, fejlettségre és infrastuktúrára vonatkozó adat felhasználásával - tipizálták és osztályozták. Mindezek alapján az "országos mezőnyben" is el tudjuk helyezni a kistájat.

A Jászság azon 36 kistérség közé sorolható, ahol a lakosságszám 50-100 000 közé esik. Ettől nagyobb népességet foglal magába 23, kevesebbet 85 térség, tehát népességszám tekintetében közepesnél valaminél magasabb értéket jelez a mutató. Kedvezőtlenebb viszont a kistérség vándorlási mutatója. Nagyszámú térség helyezkedett el ugyan hasonló sávban (56), de kedvezőtlenebbet csak 17, előnyösebb vándorlási egyenleget viszont 65 térség produkált.

A kutatók az egyes kistérségek infrastrukturális helyzetét is elemezték. A régiókat e tekintetben is négy csoportba sorolták. A Jászság kedvezőbb második csoportba került a csatornázottság, az előnytelenebb harmadikba az 1993-ban épített lakások és a személygépkocsik száma terén. A vizsgálat időszakában a telefonellátottság tekintetében a leggyengébben ellátott mikrorégiók közé került.

2. sz. tábla Gazdasági jellegű mutatók az egyes régiókban

	Országos átlag	Központi körzet	Szolnoki körzet	Jászság
1000 lakosra jutó ipari foglalkozatott	75	66	103	71
1000 lakosra jutó gazdasági szervezetek száma	85	122	73	56
Munkanélküliségi arány	13,6	7,1	15,1	16,6

A hivatkozott KSH elezés alapján a térség gazdasági szervezetekre és munkanélküliségre vonatkozó mutatói előnytelenek, míg az ipari foglalkoztatottak arányában megelőzi a Budapesthez kapcsolódó központi körzetet. (2. sz tábla)

A vizsgálat vezetői központi kérdésként kezelték a kistérségek vállalkozói és innovációs hajlandóságát. Az összevont adatokból képzett gazdasági mutató alapján a Jászságot a legkedvezőtlenebb, ún. nem vállalkozói, nem ipari térségek közé sorolták. A legelőnyösebbnek minősített - esetenként 200 gazdasági szervezet/1000 lakos - pozíciókba főleg nyugat-magyarországi és nagyvárosi központtal rendelkező térségek kerültek. A Jászsággal azonos, ebben a vonatkozásban legelőnytelenebb kategóriába 46 - főleg keletmagyarországi -kistérség - került. A Jászság mutatóját nagymértékben rontotta a városok és a többi település között a munkanélküliségben, az ipari és a mezőgazdasági foglalkoztatottak és a vállalkozások számában megnyilvánuló különbségek. A városok közül Jászberény besorolása lényegesen előnyösebb, de vonzáskörzetére gyakorolt hatása jóval gyengébb, mint a nagyobb városok esetében.

A gazdaság szereplőinek helyzete a rendszerváltozás előtt

A második világháború befejezéséig a Jászságban a tradicionális mezőgazdaság és bizonyos kézműiparok jelenléte dominált. Az ötvenes évektől fokról-fokra változott a kép, rövid idő alatt két jelentősebb gyár: a Fémnyomó és Lemezárúgyár (a későbbi Hűtőgépgyár) és az Aprítógépgyár létesült Jászberényben. Ugyanebben az időszakban átalakultak a korábbi kisüzemek: ruha-, cipő-, fa-, fém-, építő- és műszeripari ktsz-ek jöttek létre. Ugyanakkor a mezőgazdaságban is elkezdődött a nagyüzemek szervezése. A mezőgazdasági tsz-ek - az ország más tájaihoz hasonlóan - 1960-61-ben váltak uralkodó üzemi formává a Jászságban. A hetvenes évektől több új, ún. kitelepített üzemet és gyáregységet létesítettek. Nem kevés jelentősége van annak, hogy a kitelepített üzemek egy része "belső fejlesztés" eredményeképpen valósult meg. A helyi ipartelepítés legfontosabb szereplője ugyanis maga a jászberényi Hűtőgépgyár volt. Előbb Jászboldogházán létesített radiátorgyárat, majd Jászárokszálláson zöldmezős beruházásként valósult meg az amerikai Tyler licenc alapján készült kereskedelmi hűtőbútorok gyártására alapozott gyáregység. Ezen kivül más nagy (MÁV, Orion) és kisebb vállalatok (Kötöttárugyár) részlegei is megjelentek. Az utóbbi esetekben gépállomási objektumok felújításávál, bővítésével (Jászkisér MÁV Építőgépjavító) és további meglevő épületek, műhelyek felhasználásával létesítettek új termelőüzemeket. (Jászfényszaru Orion, Jászapáti - Kötöttárugyár)

Lényeges változásokon ment keresztül a térség korábban ugyancsak szerény forgalmat produkáló, kis üzletekre alapozott kereskedelme. A változásokat jelzi, hogy szövetkezeti beruházásként 1970-ben felépült a Jászsági Áruház, melyet továbbiak követtek. (Jászárokszállás, Jászfényszaru, Jászalsószentgyörgy) AFÉSZ-ek kebelében folyó kereskedés a megyei központal működő állami élelmiszer- és iparcikk kereskedelmi vállalatok üzleteivel egyetemben, némelykor azokkal versengve működött. Az ÁFÉSZ-ek tevékenységét több, centralizációt szorgalmazó átszervezés kísérte, így ma két ÁFÉSZ működik a térségben. (Jászberény és Jászapáti központtal)

A gazdaság működésmechanizmusaira nagy hatással voltak az adott tulajdonviszonyok. A Jászságban - akárcsak országszerte - az állami és a szövetkezeti tulajdonlás dominált és korlátozott, ill. nagyon szerény volt a magántulajdon részesedése. Mindezen belül azonban lényeges különbségek mutatkoztak. Az állami tulajdonban levő szervezetek közül a térségben a legnagyobb munkaadók az ún. minisztériumi iparvállatok voltak. Ők bizonyos "területenkívüliséget" élveztek. Működésük irányítása a közvetlenül a szakminisztériumhoz tartozott, esetükben a megyei és helyi tanácsi és pártszervek befolyása szerényebb módon és közvetetten érvényesült. További eltérések mutatkoztak a helyi székhelyű gyárak és a gyáregységként funkcionáló részlegek között. Az előbbi csoportba tartozó Hűtőgépgyár és Aprítógépgyár döntései helyben és közvetlenebbül érvényesültek. A gyáregységekben, vagy ahogy gyakorta nevezték őket "gyarmatokon" főleg a központokban megjelölt feladatok végrehajtása érvényesült. A gyáregységek mindemellett helyben is kevésbé voltak "függetlenek", esetükben közvetlenebbül érvényesült a párt és tanácsi szervek befolyása. A szorosabb kötelék hátterében az alapítás körülményei is meghúzódtak, hiszen a gyáregységek letelepítését főképpen a helyi szervek szorgalmazták, sőt épületekkel, telkekkel vagy közművesítéssel segítették. Külön csoportot képeztek a tanácsi vállalatok, többségük város-, ill. községüzemeltetési feladatokat végzett, de akadtak olyanok, melyeket eredetileg a csökkent munkaképességüek foglalkozatására hoztak létre. (Szekuritás Ipari Vállalat Jászberény)

Az állami vállalatok mellett a szövetkezeti tulajdonforma volt a leggyakoribb, amely a mezőgazdaságban volt a legáltalánosabb. Komoly szerepük volt még a szolgáltatásokban, a kereskedelemben és néhány - korábban főleg kézműves jellegű - ipargágban. A szövetkezetek szoros szálakkal kötődtek a helyi szervekhez. Jóllehet forma a tagság által választott vezetők irányításával működtek, de az ilyen beosztások betöltésénél nagy súllyal esett latba a pártszervek véleménye. A szövetkezetek más tekintetben is szorosan kötődtek a helyi szervekhez. Megrendeléseik jelentős része helyi szervektől származott, vásárlóik többsége is innen került ki.

Meglehetősen szerény, de a nyolcvanas évek közepétől fokozatosan növekvő szerepe volt a magántulajdonban levő kisüzemeknek, amelyek a kisiparban, a kiskereskedelemben és a szolgáltatásokban funkcionáltak. Az iparengedélyt váltók, üzletet nyitók többsége egyszemélyes vagy családi alapon szerveződő vállalkozás volt, kevesen foglalkozatattak alkalmazottakat, többen szerződtettek ipari vagy kereskedelmi tanulókat.

A magántulajdonon alapuló gazdálkodásnál lényegesen kiterjedtebb volt a vegyes tulajdonláson alapuló. A mezőgazdasági tsz-ek tagjai háztáji gazdálkodást folytattak, amely nemcsak a szövetkezet által kimért földek művelésére, hanem a háznál vagy egyéb helyütt tartott állatok tartására, kertészeti termelvények előállítására is kiterjedt. A kisiparosok jelentős része másodállásban dolgozott, a nyolcvanas évek közepétől az is egyre gyakrabban fordult elő, hogy a vállalatok dolgozói nem illegálisan fusiztak, hanem a gazdasági munkaközösségekben vállalati termelőberendezéseken "saját hasznukra" legálisan dolgoztak.

E rövid áttekintés is igazolja, hogy a térség gazdálkodási tevékenységét nagymértékű heterogenitás jellemezte. Semmi túlzás sincs ebben, hiszen egyidejűleg voltak jelen akár nemzetközileg mérhetően is versenyképes vállalkozások és kézműves, kisüzemi technológiával, szerényebb és kiszámíthatalnabb vevőkörrel jellemezhető gazdasági szervezetek.

A privatizációt közvetlenül megelőző időszakban összetett és egyben igen differenciált képet mutattak a környék gazdálkodó szervezetei. Voltak amelyek tevékenysége szinte folyamatosan prosperált. Mindenképpen ezek közé sorolandó a jászberényi központtal működő Lehel Hűtőgépgyár, beleértve jászsági gyáregységeit. A gyár a környék legnagyobb munkaadójává nőtte ki magát, termékei iránt komoly külföldi (nyugati) kereslet mutatkozott. Sőt mi több, a gyár azt a kétesnek mondható - de szocialista viszonyok között egyáltalán nem szokatlan - teljesíményt is elérte, hogy termékei hiánycikké váltak. A radiátorok és hűtőládák iránt - éppen a váltás időszakában - esetenként rendkivüli belföldi kereslet jelentkezett. Mellettük több ktsz és tsz teljesítménye is eredményesnek mutatkozott, amit nemcsak vándorzászlók, hanem a tényleges gazdasági eredmények is igazoltak. (Jászsági Építőipari Szövetkezet, Jászszentandrás, Jászfényszaru, Jászboldogháza mezőgazdasági tsz-ei.)

A prosperálók mellett valmivel nagyobb számban akadtak olyan üzemek és szövetkezetek, amelyek teljesítménye szolídabb volt, de végeredményben kiegyensúlyozottnak bizonyult. Ezek többsége folyamatosan kapott megrendeléseket, foglalkoztatni tudta dolgozóit és többnyire számottevő nyereséget is produkált. Jellemző pl. a Jászsági Ruhaipari Szövetkezet esete. A ktsz létét a nyolcvanas években lényegében a Budapesti Közlekedési Vállalat garantálta, hiszen főleg a nagyvállalat dolgozói részére varrtak egyenruhákat. Mások esetében szintén egy-egy nagyvállalat pl. a MÁV kiszolgálása, gépeinek javítása, megint másoknál hadiipari megrendelések teljesítése jelentette ugyanezt. (MÁV Járműjavító Jászkisér, Műszeripari Szövetkezet Jászberény) Ugyanide sorolható a Jászberényi Aprítógépgyár, amely szintén nagy volumenű megrendeléseket teljesített. Ebbe a körbe nemcsak ipari, szolgáltató, hanem mezőgazdasági tsz-ek is tartozatk, amelyek működése szintén kiegyensúlyozottnak minősült.

A fenti két csoporton kivül akadt több olyan olyan ktsz és tsz, melynek működésében időről-időre krízisek jelentkeztek. Némelyiküknél a rossz termőhelyi adottságok, a gazdálkodási fegyelem, a roszzul megválasztott profil, a piacképtelen termékek okozták gondokat. (Lenin tsz Jászberény, Cipész ktsz Jászberény, Béke tsz Jászjákóhalma) Regenerálásuk, "feljavításuk" érdekében különféle - gyakorta a pártbizottságok által kezdeményezett és sugalmazott - kezdeményezések történtek. Az intézkedések csomagjaiban elsődleges szempont volt a gazdasági egység fennmaradása, a foglalkoztatottak megtartása, a foglalkoztatottság fenntartása. Ezzel szemben kevésbé érvényesültek a ridegebb ökonómiai megfontolások és követelmények. Például a felszámolás fel sem merült, leggyakrabban a szanálást, a fúziót és az adaptációt alkalmazták. Az utóbbi hozzávetőlegesen annyit jelentett, hogy a "nagyobb", az "erősebb" gazdasági szervezethez csatolták a "kisebb" és a "gyengébb" gazdasági egységet. Más esetekben a profiltisztítás, új profilok választása került előtérbe. Az alkalmazott megoldások, a racionalizálások eredményessége meglehetősen váltakozónak bizonyult. Számos esetben megoldást jelentett (jászfényszarui ktsz-ek), nem kevés alkalommal viszont inkább csak elodázta a probléma kiiktatását. (jászárokszállási ktsz-ek, jászjákóhalmi tsz, ktsz)

A váltást megelőző évek további jellemzője az új megoldások keresése. A korábban igen jelentőségteljes és bizonyos kérdésekben meghatáró szerepet betöltő megyei, helyi tanácsok és pártbizottságok először csak a korábbinál jóval kisebb mértékben szóltak bele a gazdaságszervezésbe, majd 1989-re szerepük végeredményben szinte megszünt. (A pátrszerveké teljesen, a tanácsok helyébe lépő önkormányzatok bizonyos megrendeléseikkel még tudták és tudják befolyásolni a helyi gazdaságot.) A meglehetősen váratlanul támadt önállósággal és a cselkvési lehetőségek növekedésével több szervezet új megoldásokkal próbálkozott. Pl. a jászfényszarui - addig szinte csak a Varsói Szerződés hadiipari megrendeléseiből élő - Orion gyár kapcsolatot keresett és talált a Samsung konszern-nel. Az európai piacokra betörni kívánó Samsung ennek nyomán új üzemet létesített és abban új, az addigi gyártmányoknál jóval színvonalasabb készülékek gyártását indította el. Az új üzem históriája így szinte kijelölhetetlen határpontok nélkül nőtt át a rendszerváltozásba, melynek egyik drámai hozadéka az lett, hogy a korszerűbb termékek előállítása tizedannyi munkaerőt igényelt annál, mint amennyit korábban alkalmaztak.

Élénkülési, kiútkeresési jelek a kisvállalkozási területeken is mutatkoztak. A kisiparosok és kiskereskedők számára nyújtott kedvező hitellehetőségek nyomán megélénkült a beruházási kedv. A törvények adta új lehetőségekkel éltek azok is, akik üzemen belüli cégalapításokba kezdtek. A nyolcvanas évek végén jellemző módon főleg a Hűtőgépgyár kebelében szerveződött gazdasági munkaközösségek közül sok, ma is prosperáló gazdasági szervezet csírái akkoriban keletkeztek.

A Hűtőgépgyár privatizációja és annak hatásai

A gyár privatizációja számos vonatkozásban rendhagyó és példaértékű. A középkategóriájú magyar iparvállalatok élvonalába tartozó gyár eladásának szorgalmazásában kényszerítő kürülmények is közrejátszottak. Tény ugyan, hogy a jelentős konvertibilis exportot és 300 milliós nyereséget produkáló gyár szocialista viszonyok között prosperálónak minősült. Ugyanakkor az is fennállt, hogy az üzem mindössze 3 százalékos árbevétel-arányos nyereséget tudott felmutatni. Mindezek következményeként kevés fejlesztésre fordítható forrással rendelkezett, versenybeli pozíciója rövidesen könnyen kritikussá válhatott volna.

További specialitás, hogy a gyárat "belülről" próbálták meg eladni: a menedzsment maga keresett meg vagyonértékelésben jártasságokat szerzett cégeket, akik eleget is tettek megbizatásuknak. Mindezek után több külföldi befektető - közte nem egy piaci versenytárs - mutatott érdeklődést az üzem iránt. Amerikai, távol-keleti cégek tájékozódása mellett már akkor is a svédek látszottak esélyesnek, hiszen nekik erős európai pzícióik voltak, sőt a másfél évtiezede fenálló piaci kapcsolatok révén jól ismerték a gyár adottságait és lehetőségeit.

A tárgyalások döntő szakasza - amelyet a hatalomváltással összefüggő pozíciócserék lefékeztek - 1990-ben kezdődött el. Igazán komoly ajánlattevőként akkorra már csak a svéd multinacionális konszern az Elektrolux maradt a színen. 1990. május 3-án az akkori vezérigazgató szándéknyilatkozatot írt alá a svéd céggel. Eszerint a vagyonfelmérés utáni 3,7 milliárd forintos törzstőkét az Electrolux 1,3 milliárd forinttal 5 milliárdra egészítette volna ki. Az összeg nagy részét a hűtő- és fagyasztószekrények gyártásának korszerűsítésére fordították volna. A szándéknyilatkozat szerinti 26 %-os arányát a külföldi befektető a későbbiekben tovább kívánta növelni az éves 74 %-os részesedésével szemben. Az új cég 1990. július 1-én alakult volna meg a Hűtőgépgyár jogutódjaként. A sokak által várva-várt frigy azonban meghiúsult, sőt a továbbiakban a vállalatvezetés helyett az ÁVÜ folytatta tovább a tárgyalásokat.

Érdemes visszaidézni az alku további folyamatát. Az újabb fordulókban - a gyárvezetés aktív, de most már korlátozottabb közreműködésének fenntartásával - az AVŰ illetékesei tárgyaltak az eladásról és a kezdetekben továbbra is jelentős magyar tulajdoni hányad fenntartásával kalkuláltak. A további tárgyalásokon viszont a részleges tulajdonlás helyett - Magyarországon először - a teljes tulajdonba adás szándéka került előtérbe.

Az ÁVÜ a Credit Suisse First Boston céget bízta meg a privatizáció szakmai előkészítésével. Végül a hosszúra nyúlt tárgyalások végeztével 1991. március 19-én írták alá a szerződést. Ennek értelmében a Hűtőgépgyár százszázalékos svéd tulajdonba került.

A szerződés részletei azóta sem kerültek nyílvánosságra, jónéhány eleme azonban mégsem maradt titokban. A teljes vételárat 5 milliárd forintra becsülik, ami akkoriban 80 millió dollárral volt egyenértékű. Az ár elhallgatásának az üzleti titok hangsúlyozásán kívül más okai is voltak. A svéd partner letette ugyan a vételárat, de belekalkuláltatta abba annak a környezetszennyezési kárnak a felszámolását, amely az 1990-es országgyűlési választások során viszonylag nagy nyilvánosságot kapott. A Jászberény határában elásott, szennyező anyagot tartalmazó hordók felkutatása és tartalmuk közömbösítése sajátos - Bős-Nagymarosra és társaira emlékeztető - rendszerváltozási történet. Ami a kár elhárításának anyagi részét illeti bizonyos becslések szerint 2 milliárd forintra, más források szerint pedig maximum a vételár 80 százalékáig terjedhet a magyar állam költségátvállalásainak nagysága. Tény, hogy a környezetben okozott károk felszámolójaként - nem az eredetileg kiszemelt szovjet laktanyák rekultiválásához mérhető - de jelentős megrendeléshez jutott az amerikai Comco Martech cég. Mindeközben az új tulajdonos közvetetten jelentkező hozadéka sem elhanyagolható. annál is inkább, mert a környezeti károk felszámolására tett "erőfeszítéseik" révén nagyon gyakran jelentek pozitív szereplőként a médiákban. A korábbi termelési sikerek helyett az Elektrolux-Lehel újabban a környezetrehabilitáció ügyét felvállaló tulajdonosként jelent meg a televízióban és a rádióban, amely pozitív imázsának fokozását segítette. A környezet állapotáért aggódó gyár vezetői gyakran jelentek meg a legnézettebb hirműsorokban, ami reklámként - térítésmentes - sem elhanyagolható.

Közvetlen és közvetett hatások, foglalkozatottsági kérdések

A privatizáció tényének bejelentését, a svédek megjelentését mind a gyáron belül, mind a környzetben nem kevés gyanakvás és aggodalom fokozta. Az új tulajdonos első nyilatkozataiból és a célzatos megjegyzéséből nyilvánvalóvá vált itt változások következnek.

Kezdetekben főleg a létszámcsökkentésnek, a temelékenység növelésének és a profil tisztításának egymástól korántsem független szándéka okozott fejtörést, aggodalmat és esetenként riadalmat. Az átvétel pillanatából kezdve napirenden volt az alkalmazottak létszámának kérdése. Napnál is nyilvánvalóbb volt szinte mindenki számára, hogy az új tulajdonos változatatni fog az eddigi gyakorlaton. Első nyilatkozataikkal főleg a termelékenység adott szintjére utaltak, miszerint az Elektrolux nyugati gyáraiban harmadannyi idő szükséges egy hűtőszekrény előállításához, mint Jászberényban. Nem kevésbé érzékeny pontra tapintottak rá akkor, amikor többször szóbahozták a kiszolgáló-adminisztatív állomány magas részesedését. Mindent egybevetve nyilvánvalóvá tették, hogy az addig alkalmazott 4600 fős létszámból 4100, majd 3300 fő megtartását tevezték.

A gyár dolgozói különféle módon reagáltak az új tulajdonosok nyilatokzataira és kevéssé publikussá tett elképzeléseire. A dolgozók legmobilabb, legképzettebb és gyári kapcsolatait felhasználó, tovább építgető része nem várta be - az esetleg rájuk nem is vonatkozó - elbocsájtást, hanem önként lépett ki. Többségük önálló vállalkozó lett, aki jórészt a Hűtőgépgyár beszállítójaként számíthatott megrendelésekre. Mindent egybevetve ez a kör mindössze párszáz főt foglalhatott magába.

Jóval több gondot okoztak az önállóságot vállalni nem tudók vagy nem akarók. Ezen belül különösen problematikus volt az a tény, hogy túlzottan magas volt a termelést kiszolgáló dolgozók aránya. 1991-ben 60 %, 1992-ben 48 %, amit 40 %-ra szándékoztak csökkenteni. Elbocsátásuk nem kevés vihart, parlamenti interpellációt, némi sajtóvihart váltott ki, végeredményben az új tulajdonos is módosítani kényszerült eredeti szándékain. 1992 tavaszán - a létszámleépítési tevek végrehajtásától vonakodó vezérigazgatót menesztették és helyette Svédországból hoztak új csúcsmenedzsert.

A foglalkoztatási problémák - számos új fordulattal fűszerezve - természetesen ezzel sem kerültek le a napirendről. 1992 első hónapjaiban az amúgyis fenyegetett helyzetű dolgozók munkaidejét csökkentették, a későbbiekben is fel-felröppentek elbocsájtási hírek, ugyanakkor szinte állandóan kerestek fizikai munkásokat vagy bizonyos speciális felkészültségű állalások betöltésére alkalmas szakembereket. 1995 első hónapjaiban viszont váratlan fordulatként meglepően nagyszámú 565 fős munkáslétszám felvételét hírdették meg. Nem kevésbé volt meglepő, hogy a Jászság területén nyilvántartott 3134 munkanélküliből nem sikerült feltölteni a gyár által meghírdetett álláshelyeket.

A profiltisztítás

Ami az adott kérdést illeti, ennek van egy termék és egy infrastukturális-szociális vonzata. Az Elekrtolux a fehéráruk és a háztartási gépek gyártására szakosodott és a továbbiakban Hűtőgépgyáron belül is e termékek előállíását akarta megvalósítani. Bővíteni és fejleszteni akarta a különféle hútőszekrények, fagyasztók gyártását, sőt új gyártmányok meghonosítását is kilátásba helyezte. (porszívók, fűnyirók stb.) A profiltisztítás jegyében viszont több termék gyártásának felszámolására készült: így pl. a járműprogram csődbe kerülése miatt az autóbuszok és tehergépjárművek vízhűtő berendezéseinek előállíására a továbbiakban nem akart vállalkozni. Más esetben a korábban alapvetően hadiüzemi funkciót betöltő gyár megváltozott pozíciója is hozzájárult a válozásokhoz. A különféle lövedékek sajtolására alkalmas, békeidőben viszont nagyszámú autoszifont előállító gépeket és a gyártás sem akarták fenntartani. Az említettek mellett azonban a technológiai-gyártásszervezési megfontolások voltak erősebbek, hiszen felszámolásra kerültek olyan termékek is amelyek piaci helyzete lényegesen előnyösebb vagy ígéretesebb volt. (Erőművi hűtőberendezések, klímaberendezések) A mai termékskálát áttekintve egy kivétel akad: a radiátorgyártás, amely az előzetes szándékokkal ellentétben mégis fennmaradt.

A privatizáció előtt - nem kevés kényszerűségből - nagyon sok szociális létesítményt tartott fenn és finanszírozott a gyár. Az új tulajdonos képviselői a szerződés aláírását követő sajtótájékozatón félig tréfásan, félig komolyan kifejezésre is juttatták: "világszerte többszáz gyáruk van ugyan, de állatkertet most vettek először". A szerződés áláírását követően megkezdődött és a költségek lefaragása jegyében lépésről lépésre haladt előre az átalakítás. Eladták a gyár tulajdonában levő bérlakásokat, visszafogták és felszámolták a lakással összefüggő kedvezményeket. (fűtés, egyéb közműdíjak, telefonhasználat stb.) Több intézményt: művelődési házat, óvodát, bölcsödét, állatkertet Jászberény önkormányzatának ajánlottak fel részben megvételre, átvételre vagy üzemeltetésre. Hasonló sorsot szántak a vállalati üdülőknek, a sportlétesítmények többsége viszont továbbra is gyári kezelésben maradt. Ugyanitt kell megemlíteni egy nem nagy költségvonzatú, de hatásában mégsem elhanyagolható jelenséget. A magánosítás előtt a Hűtőgépgyár és annak vezetői - különféle indítékokból - de szemmel láthatólag örömmel vállaltak egyfajta, az iskolák, kultúrális rendezvények támogatásán át a kórházi műszerek beszerzéséig terjedő mecénási, jótékonykodási szerepet. Nos az új tulajdonos ezt - a sportot leszámítva - kezdetektől fogva elhárította és kitért a nagyszámú igény telejsítése elől.

A privatizáció hozadékai

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megvonható a tulajdonosváltás mérlege, amely megannyi tekintetben más, mint ahogy azt évekkel ezelőtt elképzelték. A gyárat nem zárták be, az alkalmazottak nem kerültek tömegesen az utcára, de jövedelmük sem nőtt látványosan. Globálisan tekintve megállapítható, hogy a Hűtőgépgyár részese lett egy világkonszernnek, illeszkedni tudott hozzá, fejlesztéseket hajtott végre. A legújabb fejlemények arra utalnak, hogy formálódik a gyár jövőképe.

Sorra véve először a termelés és az ehhez szorosan kapcsolódó értékesítés helyzetét érdemes áttekinteni. Eredetileg a vásárlási szándékok hátterében meghúzódott, hogy a fehérárukkal maximálisan telített nyugat-európai piaccal szemben a kelet-európain érdemes befektetni, mert itt akadnak fehér foltok. Ebben a térségben profittal kecsegtető befektetési lehetőségnek kínálkozott Magyarország. A valóság ezzel szemben számos eltérést mutatott. A magánosítás előtt folyamtosan növekedett az értékesítés trendje, sőt a vásárlás időpontjában bizonyos termékekből nem tudták kielégíteni még a hazai piac (fagyasztóláda) igényeit sem. Részben az így nyílt lehetőséget kihasználva, részben a piac liberalizálása folytán új konkurensek jelentek meg a hazai piacon. (Whirlpool, Philips, Siemens-Bosch, Gorenje és mások) Mindez tetéződött azzal, hogy az eladás éveben visszaesett a gyár forgalma. Az első időszak tehát tele volt baljós jelekkel. (3. sz. tábla)

3. sz. tábla A Lehel-Elektrolux éves forgalmának alakulása

Év	Forgalom (Milliárd Ft)
1987	9,0
1990	10,5
1991	12,0
1992	11,5
1993	13,5
1994	16,0

Az 1991-1992-es megtorpanás után viszont ugyancsak megváltozott a kép: a termelés és az értékesítés nagymértékben nőtt. A hazai piac hűtőszekrény eladásaiból 1991-ben 68 %-ot képviselt a Lehel, 1992-ben 81, 1993-ban pedig már 87 %-ot értek el, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az egyre erőteljesebben jelentkező konkurensekkel szemben nemhogy teret vesztettek volna, hanem éppen ennek ellenkezője történt. Sőt nemcsak a belföldi, hanem az eredményesség szempontjából fontosabbnak számító külföldi piacokon is javultak pozícióik. Napjainkra a vállalat árbevételének kétharmada exportból, egyharmada pedig belföldi értékesítésből származik.

Az Elektrolux-ot jegyzik a Magyarországon befektető külföldiek top-listáján. A szaklapban közzétett 70 millió dollárral jó-közepes osztályzatot kapott a konszern. Utalva a privatizáció alapvető indokára ez annyit jelent, hogy e tőke bevonásával jelentős fejlesztési források kerültek Jászberénybe és a többi gyáregységbe. 1993-ban 1,1, 1994-ben pedig 1,7 milliárd forintot fordítottak új gépek beszerzésére. (Megjegyzendő, hogy a fejlesztések ösztönzéséhez nagymértékben hozzájárultak az állam által nyújtott adókedvezmények.)

Újabb szándékaik szerint a svéd Wallenberg-csoport támogatásával és az újabb állami adókedvezmények igénybevételével további fejlesztéseket terveznek, mellyel az Elektrolux-konszern egyik legnagyobb hűtőszekrény-gyárává válhat a Lehel.

A kisvállalkozások terén jelentkező privatizáció hatásai

A szociológiai és a közgazdasági szakzsargon a privatizációt elsősorban a nagy volumenű állami tulajdon átalakítására ill. a magánosításra használja. A folyamat ennél azonban lényegesen összetettebb, hiszen közvetlenebb vagy közvetettebb módon jóval szélesebb rétegeket érintett.

A privatizációs folyamat ezen részének gazdasági súlya viszonylag szerény, keveset szerepelt a nagy médiákban, viszont meglehetősen nagy jelentősége van a hétköznapokban. Egy-egy autószalon, üzlet megnyítása eseményszámba ment. Bizonyos eseteken hónapokig vitatkozott a a jászberényi képviselőtestület a tulajdonosok által támasztott újfajta igények felett, sőt azt is megkísérelte, hogy megoldja konfliktusaikat. Az új vállalkozók egy része szinte máról-holnapra közismert, városszerte számon tartott polgár lett. Mindemellett a rájuk vonatkozó, tevékenységüket visszatükröző, konkrét adatok begyűjtése meglehetősen körülményes és szerteágazó feladatot jelent.

Az egyes cégformák elterjedtsége

1989-ig utáni változásokat visszatükröződnek a jelentős számú cégalapításban. (4. sz. tábla) A feltárt adatokból kitűnik, hogy az általunk kiválasztott évben, 1994-ben is jelentős cégalapítási tevékenység zajlott s az alapítások több mint egytizede Jászberényre esett. Ezzel egyidejűleg számottevő átalakulás, ill felszámolás is rögzíthető, hiszen a a megyében 72:28 az alapítás és a megszűnés aránya. Egy év adataiból nem lehet igazán megalapozott következtetéseket levonni, de a jászberényi cégek lényegesen stabilabbnak tűnnek. A Jászberényben alapított cégekről részletesebb adatokat vettünk fel, melyekből további következtetésekre juthattunk. A városban a kiválasztott évben bejegyzett cégek közül a kft-ék és a bt-ék "uralták a terepet", a többiek csak kiegészítő szerepet játszottak. ( 49 bt, 40 kft, 3 rt, 3 közkereseti társaság alakult) Jellemző, hogy a Cégbíróságon bejegyezhető további 9 forma közül hiányzott a vállalat és szövetkezet, de olyanok sem szerepeltek, mint a gmk, amelyek felett gyorsan túlhaladt az idő. Az új lehetőségek közül pedig nem honosodott meg a közhasznú társaság.

4. sz. tábla Cégek alakulása és megszűnése Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1994-ben

	Újonnan alakult v. átalakult cégek	Megszűnt cégek	%
Megye	910	257	28
Jászberény	95	13	14

A felvétel, ill. a feldolgozás során profilok szerint is besoroltuk a cégeket. Ez nem volt egyszerű feladat, hiszen túlnyomó többségük (71) több profilt jelzett, csupán a fennmaradó 21 eset volt karakateresen elhatárolható. A megjelölt profilok formák közül a 41 esettel a kereskedelem és 34-el a szolgáltatás dominált. (5. Sz. tábla) Gyakoribb szereplőnek számított még az ipar (8) és összevontan az oktatás (2) és a kultúra (4). A cégformákat és profilokat egybevetve - az imént jelzettekhez képest - csak árnyalatnyi eltérések mutatkoznak. bt-ék csak az élelmiszeriparban és vendéglátásban nem alakultak, kft-ék az építőipar, a mezőgazdaság és az oktatás terén hiányoztak. Az rt-k alakulása a szolgáltatás terén számottevő.

A bejegyzett adatokból képet alkothatunk az újonnan alakult vállalkozások induló vagyonáról. Az adatok szerint a legkarakteresebb határvonal a bt-ék és a kft-ék között, a bűvösnek mondható 1 millió forintos határnál húzódik. A kevésbé tőkeerősnek túnő bt-ék közül mindössze két esetben haladta meg az induló vagyon ezt a határt, de 31 vállalkozás esetében 50 000 forint alatt maradt. A kft-ék túlnyomó részének induló vagyona az 1 milliós küszöbérték, ill. az azzal szomszédos sávban helyezkedik el. Igazán tőkeerős vállalkozásnak az a 4 kft és 3 rt tűnik, melynek vagyona 5-50 millió forintig, ill. azon felül terjed. A kkt-ék vagyoni helyzete pedig leginkább a bt-ékkel rokonítható.

5. sz. tábla A cégforma és a vagyon között meglevő korrelációk

Cégforma	0	1	2	3	4	5	6	7	8	9
közkereseti társaság	1			1	1
bt	2	12	18	7	8		1	1
kft					2	24	10	2	1	1
rt									1	2

További következtetésekre juthatunk a vagyon és a profil egybevetésével. (5. sz. tábla) A cégek jelentős részének (41) vagyona 100 000 forint alatt marad, így sokkal inkább tekinthető próbálkozásnak, mint vállalkozásnak. Ebben a csoportban nagyobb a szolgáltatók (18) és szerényebb a kereskedelem részesedése (14) Fordított a helyzet a 4-6 sávban elhelyezkedő középső harmadban. A legnagyobb tőkeerő az ipari, a szolgáltató és egy-egy képviselet erejéig a vendéglátásra és a mezőgazdaságra szakosodott cégekben mutatkozott. Megjegyzendő még, hogy az ipari jellegű vállalkozások csaknem minden vagyoni kategóriában fellelhetők. (6.sz. tábla)

6. sz. tábla A cégek vagyona és profilja között kimutatható összefüggések

	1	2	3	4	5	6	7	8	9	Vagyon össz.
0	2	1								3
1	7						2	1	2	12
2	3			1			12	1	1	18
3	3	1					4			8
4	6	1				1	3			11
5	14	1			1		7		1	24
6	6	1	1				3			11
7		1			1		1			3
8		1				1				2
9		1					2			3
Profil össz.	41	8	1	1	2	2	34	2	4	95

Az eddig ismertetett adatokból csupán a növekvő mértékű alapítási tendenciák érzékelhetők. Felvételünkből emellett az ezekkel ellentétes folyamataira is következtethetünk, hiszen regisztrálható mennyiségű felszámolás, végeleszámolás és törlés is végbement.

7. sz. tábla Cégek megszűnése Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1994-ben

	Felszámolás	%	Végelszámolás	%	Törlés	%	Csődeljárás	%
Megye	46	18	69	27	139	54	3	1
Jászberény	2	15	3	23	7	54	1	8

A 7. sz. táblából leolvasható, hogy e területen a felszámolás, a végelszámolás és a törlés a leggyakrabban alkalmazott eljárások. Ezzel a funkcionáló piacgazdaságra inkább jellemző csődeljárás csak mutatóban szerepelt. A tendenciák Jászberény esetében is ugyanezt mutatták, ahol relatíve több volt a csődeljárás, de a különbség a kis elemszám miatt nem minősíhető szignifikánsnak. Végeredményben azonban rögzíthető, hogy az alapítások nagy száma mellett a megszűnés sem minősíthető elhanyagolható mértékűnek.

Privatizáció és utcakép

A folyamat külsőségekben megnyilvánuló jeleit próbáltuk meg a kulturális antropológiában alkalmazott módszerek alkalmazásával elemezni. Úgy gondoltuk, hogy a sokszor rejtve maradó, számok mögé búvó, de igazán mégsem kifejeződő magánosítást így jóval plasztikusabban és konkrétabban jeleníthetjük meg.

Mintául Jászberény legforgalmasabb utcáinak egy részét választottuk, ahol a város kiskereskedelmi és a szolgáltató egységeinek mintegy 60-65 %-a működik. A kiválasztott utcák egy része azonos a várost átszelő 31 és 32-es főútvonallal (Jásztelki, Vásártér, Dózsa György, Szövetkezet, Kossuth u.) és érinti a hagyományosan legforgalmasabb kereskedelmi gócnak számító Főteret, illetve annak egy részét (Szabadság tér). A frekventáltabb területek mellett bekerültek a mintába jóval kevésbé forgalmas utcák, ill. útszakaszok is. (Szent Imre herceg u., Kossuth u. és Jásztelki u. egyes részei) A kiválasztott utcákat, iilletve utcarészeket úgy választottuk, hogy azokban belterületre jellemző, ahhoz köthető vállalkozások (iroda) ugyanúgy szerepelhessenek, mint külterületibb jellegűek (autószalon). A kiválasztás során fontos tényezőként kezeltük azt, hogy olyan városrészek kerüljenek a vizsgálatba, melyekben az utóbbi néhány évben szemmel látható, jól érzékelhető változások mutatkoznak. Így került a mintába pl. a Dózsa György utca, melynek korábbi elhanyagolt, lepusztult utcaképe alapvetően megváltozott a nyolcvanas évek vége óta. Hasonló változások a város más részeire is jellemzők, de sokkal nagyobb számban akadnak olyan területek, ahol efféle átalakulások kevésbé vagy egyáltalán nem érzékelhetők.

8. sz. tábla A kiválasztott utcákban található egységek és hasznosításuk 1989 előtt

Utca	Egység	Beépítés jellege	Magáncélra használt
			igen	nem
Jásztelki út	26	vegyes, tömb+családi ház	2	24
Vásártér	18	külterületi	1	17
Dózsa György út	56	átalakuló	12	41
Szabadság tér	22	a Főtér része	2	20
Szent Imre herceg út	13	falusias	1	12
Szövetkezet út	22	vegyes, tömb+családi ház	7	15
Kossuth út	78	vegyes, tömb+családi ház)	19	58

A megfigyelt egységek túlnyomó többségét nem használták magáncélokra 1989 előtt. (A magáncélok alatt valamilyen üzleti célú hasznosítást értettünk.) Több utcában szinte jelentéktelen volt az efféle törekvés, a Dózsa György, a Szövetkezet és a Kossuth út esetében viszont számottevőbb üzleti célú hasznosítás korábban is mutatkozott. (8. sz. tábla) Összességében mégis megállapítható, hogy 1989 előtt a megfigyelt térségekben az üzleti cél nélküli hasznosítás dominált. Az efféle hasznosítások esetén sokkal inkább az állami, ill. szövetkezeti tulajdonformára épített, mintsem a magánkezdeményezésen alapuló vállalkozás volt jellemző.

Vizsgálati adataink ezzel szemben azt mutatják, hogy az 1989-90-es változásokat követően fokról-fokra módosult az egyes ingatlanok intenzívebb hasznosítása. (9. sz. tábla) A felvett adatokból egyértelműen kimutatható, hogy lépésről-lépésre fokozódott az üzleti célú hasznosítás. Ezzel párhuzamosan egyre többen próbálkoztak meg azzal, hogy ingatlanaikat ne csak lakóházként hasznosítsák.

9. sz. tábla A csak lakóházként, ill az üzleti céllal használt egységek számának alakulása

Funkció	1989	1990	1991	1992	1993	1994	1995
Üzleti céllal használt	79	85	91	99	121	126	129
Lakóház	150	144	139	132	113	107	104

A korábbiakban jellemző, egyoldalúnak minősíthető hasznosítás helyébe mindinkább a differenciált lépett. Jól érzékelhető az ingatlanok üzleti hasznosításának térnyerése, valamint az is, hogy a lakófunkció mellé egyéb formák is felsorakoztak. Az üzletek számának növekedése mellett mind népszerűbbé váltak a vgyes: lakóház+üzlet és a lakóház+iroda jellegű hasznosítások. A funkciók áttekintéséből az is kirajzolódik, hogy elsősorban a kereskedelmi és az irodai, ügynökségi jelleg erősödött meg, ezzel szemben pl. az ipari-szolgáltató jellegű műhelyek jóval szerényebb részesedéssel jelentkeztek.( 10. sz. tábla)

10. sz. tábla A funkciók szerinti hasznosítás megoszlása 1995-ben

Funkció	db
Csak lakóház	104
Üzlet	56
Műhely	4
Iroda	6
Lakóház+üzlet	49
Lakóház+iroda	13
Üres telek	3
Összesen	235

A vizsgálódás során részletes felvételt készítettünk a mintába került egységekről. A megfigyelés, ill. a tulajdonosok, a bérlők vagy az alkalmazottak kikérdezése során elsősorban a vállalkozások jellegének érzékeltetésére koncentráltunk, de kontrollképpen ennek hiányáról vagy szüneteltetéséről is adatokat gyűjtöttünk. (üres telek, üres üzlethelység)

A kapott adatok áttekintéséből egyértelműen kivehető a magántulajdonosi vállalkozási hajlandóság növekedése. Az évekre lebontott adatokból megállapítható, hogy 1992 után már fordulatszerű jelleget öltöttek az átalakulások. Addig amolyan tapogatózó, tétovázó, apró lépésekben megnyilvánuló változásokat lehetett érzékelni, ezután viszont karakteresebb irányt vettek a folyamatok. A gyorsulás egyértelmű bizonyítéka, hogy bizonyos üzleti formák száma az utóbbi két-három évben duplázódott meg. Egyúttal azt is érdemes kiemelni, hogy az 1995-ös adatok esetenként már bizonyos megtorpanást jeleztek.

A szakaszos növekedés ténye mellett az is leszögezhető, hogy a vállakozási hajlandóság igen változatos formákban nyilvánult meg. Néhány extrémebb példát említve: a féregírtástól a benzinkúton át az ásványboltig rengeteg változattal találkoztunk a helyszínen. Az ugyancsak heterogén összkép áttekintővé tétele érdekében, az adott, megismert tevékenység-formákat rendezve, 15 féle hasznosítási csoportot alakítottunk ki, melyekbe besoroltuk a különféle egységeket.

11. sz. tábla Az egységek funkcióinak változásai a megfigyelt utcákon 1989-1995

Ssz.	Funkció	1989	1990	1991	1992	1993	1994	1995
1.	Butik	7	8	10	12	16	16	13
2.	Vendéglő	9	9	11	13	16	16	15
3.	ABC, diszkont	6	7	7	7	6	6	8
4.	Műszaki bolt	7	9	9	10	18	17	16
5.	Műszaki szolgáltatás	6	5	5	4	3	5	5
6.	Illatszerbolt	4	5	5	6	5	6	4
7.	Fodrász, kozmetikus	5	4	4	5	7	7	7
8.	Mezőgazdasági bolt	1	1	1	2	6	6	6
9.	Iroda, ügynökség	10	14	16	18	21	18	17
10.	Hagyományos szolgáltatás	7	5	6	6	4	4	3
11.	Egyéb üzlet	5	6	6	7	11	16	23
12.	Nem üzlet, nem lakóház	10	9	8	7	6	6	6
13.	Lakóház	150	144	139	132	113	107	104
14.	Üres telek, ismeretlen	5	5	5	4	1	2	2
15.	Üres üzlethelység	2	3	3	2	2	3	6
	Összesen	234	234	235	235	235	235	235

A hasznosítások terén a következő típusok rajzolódnak ki:

a. a gyors felfutást mutatók. A butikok, a vendéglők, a műszaki boltok és az egyéb üzletek tartoznak ebbe a kategóriába, az újonnan jelentkezett üzleti célú hasznosítások többségét ezek tették ki.

b. Növekvő számban jelentkező, de az előbbi csoporttól elmaradó növekményt produkáltak az irodák, ügynökségek és a mezőgazdasági boltok.

c. Stagnáló tendenciákat mutatott az ABC, diszkont; a műszaki szolgáltatás, az illatszer- és a fodrász, kozmetikus boltcsoport. Ugyanide sorolható az üres üzlethelység kategória is, amely a stagnálás után 1995-ben mutatott nagyobb visszaesést. Megjegyzendő, hogy az üres üzlethelységek nemcsak pangást jeleznek, hanem a várt haszon elmaradását, cserélődést, sőt akár tönkremenést is.

d. Visszaeső, csökkenő tendenciát egyetlen közvetlenül üzleti célúnak minősíthető csoportban a hagyományos szolgálatatások terén tapasztaltunk. Ha a szélesebb értelmezést vesszük alapul, akkor ugyanide sorolhatjuk a nem üzleti célú hszanosításokat és a korábban említett, pusztán lakóháztípusú hasznosítást is.

Összegzésül

A térségben zajló folyamatok számos tekintetben összhangban voltak az országossal, a térségben lényegében valamennyi magánosítási megoldás előfordult. Úttörő jellegű és példaértékű a Hűtőgépgyár esete, amikor egy tőkeerős nemzetközi konszern közreműködésével történt meg a gyár eladása és későbbi átalakítása. Az elmúlt években az új tulajdonos-világcég által diktált üzemszervezési, termelési és gazdálkodási megoldások érvényesültek és a gyár meglehetősen gyorsan tudott alkalmazkodni az új feltételekhez. A jórészt felfelé ívelő folyamat ugyanakkor egyáltalán nem volt konfliktusmentes, bár ezek feloldása végereményben nem okozott nagyobb megrázkódtatásokat.

Az egyéb magánkezdeményezések terén is élénkülést tapasztaltunk, ugyanakkor folyamatosan érzékeltők a különféle kényszerítő körülmények is. Vizsgálatunk bizonyította, hogy az addig inkább csak lakóházként használt épületek jelentős része új funkciót kapott, az így jól hasznosítható ingatlanok és telkek értéke emelkedett.

Az ún. vállalkozási kedv ugyanakkor meglehetősen differenciáltan érvényesült. Az esetek egy részében valóban komoly hátterű vállalkozásokról beszélhetünk, melyekben a korábbi tapasztalatok és kapcsolatok jelentős befektetésekkel társultak. Legalább ekkora részben azonban sokkal inkább a kényszerítő körülmények késztették a tulajdonosokat arra, hogy vállalkozásba kezdejenek vagy ingatlanaikat efféle célokra adják bérbe. Az is megállapítható, hogy az adott térségben viszonylag szűk skálájú az új vállalkozások jelentkezése. A kereskedelem megélénkülése egyértelmű és bizonyos szakágazatokban jelentős verseny is megjelent. Ugyanakkor meglehetősen szerény mértékben bukkantak fel olyan formák, amelyek nem direkt áruforgalmazással foglalkoznak. (ügynökség, bank, iroda stb.)

A folyamat kistérségre gyakorolt hatásában mindenképpen sok pozitív elem akad. A minisztériumi és megyei béklyóktól megszabadított gazdasági szereplők törekvései számos eredményt hoztak. Nem kis részben a magánosítási folyamat kényszerítette ki az infrastruktúra korábbinál sokkal gyorsabb fejlesztését. Mindez egy svájci-holland érdekeltséggel megvalósult regionális telefontársaság létrejöttében és a gázhálózat teljessé tételében nyilvánult meg. Előtérbe került a környezetvédelmi szemléletű gondolkodás, amely részben összefügg a Hűtőgépgyár privatizációjával. A térségen belül zajló folyamatok szempontjából figyelemre méltó, hogy Jászberény és néhány város (Jászfényszaru, Jászárokszállás) fejlődése meggyorsult, mellyel a kisebb települések nehezen vagy alig tudnak lépést tartani.


1995-96