FALUSI SZERVEZETEK ÉS A HELYI KÖZVÉLEMÉNY
egy erdélyi,egy ausztriai és egy jászsági falu vizsgálatának tapasztalataiból

Nemzetközi együttműködéssel megvalósult vizsgálódásunk alapvetően az 1989 után kibontakozó-érzkelhető társadalmi folyamatok rögzítésére irányult. Ezért választottunk három olyan falut, amely nagyobb városok (Linz, Kolozsvár-Bánffyhunyad és Jászberény) vonzáskörzetébe esik. Úgy gondoltuk, hogy a falvak lakosságszáma, áttekinthető nagyságrendje - nagyon is eltérő alapszituációik ellenére - lehetővé teszi egy széles körű áttekintésre vállalkozó mikrovizsgálat lefolytatását.

1.sz. tábla A vizsgált települések alapadatai

Település	A lakosság száma
Aigen (A)	1802
Jászjákóhalma (H)	3143
Kalotaszentkirály (R)	1200

A rendelkezésre álló idő és a korlátozott kutatási apparátus birtokában a civil társadalmak szervezettségének összetevőit, fontosabb mozgatórugóit firtattuk. Emellett egy szélesebb körű közvéleménykutatásra alapozva azt kutattuk, hogy mely kérdések foglalkoztatják a helyi társadalmakat és azok kiket tekintenek képviselőiknaek vagy szószólóiknak. Munkánkat - mind itthon mind a határokon túl - több szervezet támogatta, segítettek bennünket a helyi vezetők és megértéssel fogadtak a helybeliek, akiket alaposan kikérdeztünk. A vizsgálat résztvevői - több hónapos felkészülés után - egy-egy hetet töltöttek el három faluban. A vizsgálati adatok részletes bemutatása előtt érdemes mindhárom falu helyzetét vázolni.

Az erdélyi falu

Kalotaszentkirály a Kalota patak völgyében fekszik. Az Ady által is megénekelt folyócska tulajdonképpen két települést választ el egymástól: Kalotaszentkirályt és Zentelkét, amelyek "népe évszázadokon át folytatott versengésével, egymást túlhaladni vágyó igyekezetével elég sok borsot tört egymás orra alá" - írja a táj krónikása Vasas Samu. Az évszázados gyökerű rivalizálás legfőbb alapja a két falu lakóinak eltérő státusa volt, a kalotaszentkirályiak nemesi jogállásával szemben a zentelkiek jobbágyok voltak.

A legközelebbi várostól, Bánffyhunyadtól hét kilométerre fekvő falu újkori nevezetessége az, hogy 1941-ben határában húzódott a román-magyar határ. Alig találkoztunk olyan idős emberrel, aki ne idézte volna ezt a néhány évet. Voltak, akik a falu emeletes iskolájában lezajlott díszes ünnepségre emlékeztek, mások az ugyanerre az alkalomra kézigránáttal felfegyverkezett, majd lefogott román merénylők meghiúsult akcióját idézték fel. Egyik szállásadónk faluban született, idős román szomszédja viszont a borsod megyei Farkaslyukon munkaszolgálatosként eltöltött hónapjaira gondolt vissza.

Ma Kalotaszentkirály fogalmát kétféle értelemben használják. Közigazgatási szempontból öt falu együttese, melynek 2200 lakójából 73:27 a magyarok illetve a románok aránya. Más fajta megközelítésben Kalotaszentkirály székhelyközségben (+ a történelmi, de máig számon tartott Zentelkén) 1200-an élnek s ebben a két faluban csak 10 %-nyi a románság részesedése. Tovább árnyalja a képet, ha a felekezeti megoszlást is elsorolom, miszerint 1060 a reformátusok, 50 a baptisták száma, a többiek pedig ortodoxok. A reformátusok természetesen magyarok, az ortodoxok románok, a baptisták között valamivel több a román, mint a magyar. A falu fölötti havasi falvakban viszont már egyértelmű a román többség. Kalotaszentkirály végeredményben egy magyar többségű, magyar és román lakossággal egyaránt érintkező sziget. Az idősek közül sokan alig értenek valamit románul, a fiatalok többé-kevésbé bírják az államnyelvet. A mikroközösség többségének hatására viszont a faluban élő románok - a pópa kivételével - mindannyian jól beszélnek magyarul.

Kalotaszentkirályon az 1989-es forradalom előtt kizárólag románok lehettek a vezetők, azóta viszont fordulat állt be. Ma a községet egy 11 tagú, havonta ülésező képviselőtestület irányítja. A tagok közül nyolcan az RMDSZ, hárman a Vatra képviselői, ami csaknem megegyezik a nemzetiségi megoszlással. A testület élére került polgármester az RMDSZ támogatásával lett a falu első embere, abban viszont már a korábbi beidegződéseken alapuló gyakorlat érvényesült, hogy alpolgármestere román. A hazai olvasó számára meglehetősen pejoratív hangzású Vatra a faluban nem az elszabaduló nacionalizmust jelenti, hanem egyszerűen a más nemzetiséghez, a románsághoz való tartozást. A választások alkalmával az RMDSZ-re szavazó magyarokkal szemben a román választó a Vatra-ra szavazott.

Az osztrák falu

A cseh-osztrák-német hármashatár közelében fekvő, felső-ausztriai Aigennek szintén van szomszédja. Tulajdonképpen összeépült Schlägl-lel amelyhez szoros szálak kötik, de legalább ugyanennyi szétválasztó elem is van köztük. Schlägl a régebbi, ahol 1201-1204 között a ciszterciek kísérelték meg a kolostor alapítását, de ez csak a premontreieknek sikerült, melynek nyomán az apátság és környéke egyházi érdekeltségűvé vált. Az oklevelekben először 1242-ből említett Aigen viszont "polgáribb alakulat", lakói vásártartási jogot, a schläglieknél kedvezőbb státust szereztek. Mindez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy Aigen lakói az erdélyi kalotaszentkirályiakhoz hasonlóan szintén nem éltek jobbágysorban.

A két falunak 3416 lakója van, melyből 1826 esik Aigenre. A lakosok tradicionális foglalkozása az erdő- és a föld hasznosítása, valamint az ehhez kapcsolódó iparűzések (fafeldolgozás, üveggyártás, sörfőzés). Aigenben a második világháború befejezéséig, majd az ezt követő egy-másfél évtizedig nem is történt az életformában lényegesebb változás. Az ötvenes-hatvanas évtizedfodulóra viszont két dolog nyilvánvalóvá vált. Az egyik a vasfüggöny ténye, amely a csehszlovák és a magyar határral közvetlenül érintkező területeket "Todesgebiet"-té, holt vagy nyersebben és találóbban döglött vidékké tette. A határmenti vidékek fejlődése és fejlesztése jóval elmaradt az ország kedvezőbb fekvésű területeitől. Nos a cseh határtól hét kilométerre fekvő Aigenre is ez a sors várt volna, ha nyugatabbra nincs itt a közelben a német határ. Az aigeniek hamar ráéreztek erre a lehetőségre és boldogulásuk lényeges forrása lett a német gazdasági csoda. Az onnan érkező kirándulók, síelők és más fajta kikapcsolódást keresők fellendítették a falu idegenforgalmát.

A magyarországi falu

Jászjákóhalmát szintén a város közelsége miatt választottuk ki. A falu mezőgazdasági és ipari jellegű hagyományokkal egyaránt rendelkezik. Az utóbbiak elsősorban a helyben megtermelt javak feldolgozására épültek. Így lett a helyi malomban őrölt liszt a környéken fogalom. Messze földre vitték a település hírét a csizmadiák, a szűcsök, a cipészek és nem kevésbé a bútorkészítéssel és épületmunkával egyaránt foglalkozó asztalosok. A számítását megtaláló iparos réteg századunk első felében folyamatosan gyarapodott. A határban vagy az otthoni műhelyekben végzett munka lehetőségének beszűkülése után a jákóhalmiak egyre többen váltak alkalmazottá vagy gyári munkássá. Így a faluból ma többszázan járnak Jászberénybe dolgozni, akik között a segédmunkás ugyanúgy megtalálható, mint a gyári fejlesztőmérnök vagy a jogász.

Közigazgatás és politika

Kalotaszentkirály önkormányzata, vezetése számos tekintetben is eltér a hazai gyakorlattól. A polgármestert, románul primar-nak nevezik, ami tükörfordításban bírót jelent és a lakosok nemegyszer inkább az utóbbit is várják tőle. Tegyen igazságot vitás esetekben, gondoskodjon a legelőkről, utakról stb. Jogilag is sajátos a primar-polgármester helyzete, hiszen a képviselőtestületben nincs szavazati joga, ennek ellenére a testület utasítására rendelkezhet, ami így számottevő befolyást és hatalmat jelent.

A legjellemzőbb talán mégis az, amit a pénzügyekben és a falu fejlesztése terén tehet az önkormányzat. A község ugyanis nemcsak szűk körű autonómiával, hanem nagyon csekély mennyiségű forrással is rendelkezik. Így csak akkor érhet el valamit, ha megfelelő kapcsolatot épít ki a prefekturával vagy a minisztériummal. Példa erre az akuttá vált probléma, az ivóvízellátás megoldása. Erre a lakosság is hajlandó volt áldozni, össze is gyűlt 200 000 lej, amivel már el lehetett indulni. A polgármester felszerelte magát pálinkával s így megszerezte a minisztériumból a tanulmányterv elkészítéséhez szükséges összeget. A tanulmányterv birtokában és újabb pálinkamennyiséget magával víve a prefekturán kopogtatott, s így bekerült azon boldog 5 község közé (a prefekturához tartozó 75 közül), amely több tízmilliós támogatással rendbehozhatja ivóvízellátását.

Aigenben 25 tagú képviselőtestület működik, ami létszámában számos tekintetben emlékeztet a mi nagy létszámú tanácstestületeinkre. Üléseik is ritkábban vannak, hiszen évente 5-8 alkalommal kerül sor ilyen összejövetelekre. A hat évre szóló mandátummal rendelkező képviselők maguk közül választottak polgármestert, amihez szintén érdemes némi magyarázatot fűzni. A 32 millió schillinggel gazdálkodó Aigenben - a magyar és a román faluval szemben - csak részfoglalkozású a polgármester - akit a 17 képviselővel rendelkező néppárti (ÖVP) többség jutatta funkciójához, velük szemben 5 szociáldemokrata (SPÖ) és 3 szabadságpárti (FPÖ) képviselő foglal helyet.

Az egyértelműnek tűnő többség ellenére elvétve vannak "előre lefutott" döntések. A polgármester és az iskolaigazgató őszülő-kopaszodó fejükre mutatva, félig komolyan, félig tréfásan jegyezték meg, hogy mindez a "demokrácia következménye". A demokrácia meglehetősen időigényes valami. Ottjártamkor például az iskolaigazgató éppen a délután ötkor kezdődő ÖVP frakcióvezetőségi ülésre sietett, amelyen egyebek mellett az egyik fontos problémában, az idősek panziójának kialakításában kellett döntést előkészíteni, taktikát egyeztetni. Ez valószínűleg nem ment egykönnyen, mert még este 10 órakor is égett a villany a községházán.

Az aigeni testület mozgástere korántsem korlátlan. Az említett 32 millióból ők is csak 4 millió schillingről dönthetnek saját hatáskörükben, a többi meghatározott feladatok teljesítését szolgálja. További mozgásteret ad a tartománnyal (Land) való együttműködés, melynek sokkal nagyobb jelentősége van, mint nálunk. A területi igazgatásnak bizonyos területeken (oktatás, egészségügy, munkaügy stb.) komoly a szerepe és ami egyáltalán nem mellékes, anyagi eszközökkel is rendelkezik. A községek így ezúton is juthatnak forrásokhoz.

Az osztrák falu nem annyira gazdasági tekintetben, hanem differenciált intézményrendszere révén van igazán előnyös helyzetben. Ha a látogató csak a községházán tapasztaltakra és az ott meglehetősen mostoha körülmények között dolgozó öt és fél hivatalnokra alapoz, akkor téved. Aigenben ugyanis ezen kívül bíróság és közjegyző működik, nem is beszélve arról a 28 egyesületről, amely a fiatalok sportolásától, az önkéntes tűzoltók tevékenységén át, a különféle szabadidő- és hobbykörökön keresztül, a település életében kulcsszerepet játszó idegenforgalmi szövetségig a falu életének minden területére kihat.

Jászjákóhalmán megannyi más magyar településhez hasonlóan 1990 őszén alakult meg az új önkormányzat. A környék falvaitól eltérően a korábbi tanácselnök helyébe új polgármestert választottak. Ö elődjével szemben nem a közeli városból jár ki, hanem helybeli, és az általa vezetett honismereti szakkör tagjainak aktív támogatásával került a polgármesteri székbe. Jászjákóhalmán alakultak ugyan pártok, de hamar népszerűtlenné váltak, mert mindössze egyetlen SZDSZ-es képviselő került be a testületbe - aki hamarosan kilépett - a többiek mindannyian függetlenek. Így végeredményben nem jutott hely sem a kisgazdáknak, sem a FIDESZ-nek, sem az MSZP-nek, sem az MSZMP-nek. A jászjákóhalmi testület tehát párthovatartozás szerint lényegében értelmezhetetlen.

A váltás hatása más tekintetben is érződött: a korábbiakkal szemben nyolc diplomást választottak be a testületbe. Többek között orvos, jogász, tanár, tanító, népművelő, állatorvos kapott helyet az új grémiumban. A megalakulásuk óta eltelt három év már azt is bizonyította, hogy más értelmiségi szakembernek lenni és más dolog a falu érdekében politizálni. A testületből 1993 nyarára már csak hatan maradtak az eredetileg beválasztottak közül. (Aigenben egy tag lépett vissza egészségi okok miatt, Kalotaszentkirályon pedig senki.) Először az orvos mondott le, sokallva a hosszú ülésezéseket, nagyobb vihart okozott viszont kollégájának esete. A testület - még nem sokkal megalakulása után - úgy határozott, hogy mindazon alkalmazottaitól megválik, akik elérik a nyugdíjkorhatárt. Első nekifutásra így döntöttek a 60. életévét betöltő háziorvossal szemben is. Eközben azonban folyt a biztosítási kártyák összegyűjtése, melyből a szóban forgó orvos meglehetősen nagyszámút gyűjtött be, amit úgy értelmezett, hogy hatvan év ide, hatvan év oda, a betegei ragaszkodnak hozzá. A képviselőtestület válaszút elé került, vagy tartja az eredeti elhatározását, vagy módosít, amivel újabb engedményekre kényszerül. A vége az lett, hogy nem visszakoztak, hanem pereskedni kezdtek, eközben azonban a képzettebb tagok sorra adták vissza megbízatásukat. Az eset hovatovább két éve húzódik és mérgezi a falu közéletét. Valószínűleg nem így történt volna mindez, ha Aigenhez hasonlóan rászánták volna az időt minden fórumon az eset megemésztésére, és az se lenne baj, ha itt is lenne például helyben bíróság.

Feltételezhető még, hogy Jászjákóhalmán az előbbi esetben és más tekintetben is hiányzik a középszint. Az önkormányzati törvény igen nagy autonómiát biztosít, ami megnövelte a hasonló nagyságrendű települések mozgásterét. Jászjákóhalmán az óvónőtől a könyvtárosig, a hivatalsegédtől a jegyzőig bezárólag kereken százan vannak, akik az önkormányzat alkalmazottai. Az osztrák és az erdélyi faluban ezen alkalmazottak többségének nem helyben van a főnöke. Az autonómia viszont kétségkívül megnövelte a helybeliek cselekvési aktivitását, ami különösen bizonyos fejlesztési kérdések megoldásában (telefon, gáz) jelentős.

Gazdaság és társadalom

A kalotaszentkirályiak életvitele nagyot változott az utóbbi évtizedekben, a hagyományos mezőgazdálkodásra alapozott paraszti kultúra csak nyomokban maradt fenn. A forradalom előtt 310 volt a naponta Bánffyhunyad munkahelyeire ingázók száma, a tsz-ben 243-an dolgoztak. Az utóbbiak közül 111-en 50-60 évesek és mindössze 10-en voltak a 30 év alattiak.

A változások után merőben új problémák vetődtek fel. A városi munkahelyeiket sokan elvesztették; a postás 57 címre kézbesíti a munkanélküli segélyt, mások szerint 130 a faluban a munkanélküliek száma. Azonban nemcsak a számuk ismeretlen, hanem a megnevezésük is. A segélyt is egyszerűen somer-nek nevezik, mivel magyar megnevezése nem vált használatossá.

Ha lehet még nagyobb megrázkódtatások érték a mezőgazdaságot. A forradalmat követő lázas, gyors cselekvéssel teli napokban szinte órák alatt szétszedték a tsz-t, ami ezután következett az viszont távolról sem problémamentes.

Romániában a reprivatizációs megoldás egyik variációját választották, miszerint a régi tulajdonosok, bizonyos korlátozások mellett visszakapták földjeiket. A visszajuttatandó föld felső határát 10 hektárban állapították meg. A tsz-ek felosztása csak a földre terjedt ki, egyéb vagyontárgyakra, gépekre felszerelésekre nem. Mindezek után a falu 2200 hektáros, ebből 970 hektárnyi szántót kitevő határában az idős tulajdonosok törpebirtokai váltak általánossá, amelyek megműveléséhez az igazán hatékony felszerelések és gépek hiányoznak. A kialakult helyzetet jól jellemzi a faluban újra általánossá lett bivalytartás. A tsz-ek istállói ma üresen tátonganak (a környékbeli falvakban hasonlóképpen), a korábban ott tartott marhákat hazahajtották vagy levágták. A gazdák "a pirosnak" nevezett szarvasmarhák helyett áttértek a bivalytartásra. A bivaly igénytelenebb állat, zsírdús teje előnyösebben értékesíthető, de főleg ismét szükségessé váló igaereje miatt tartják. Ez annyit jelent, hogy a föld megműveléséhez, megmunkálásához és a betakarításhoz szükséges gépeket a gazdák túlnyomó többsége a bivaly igaerejével kísérli meg helyettesíteni. Kétségtelen tény, hogy mindezek következtében a csorda ki- illetve behajtásakor a bivalyoktól feketébe borul a falu, de földhasznosítás ezen modellje az idős tulajdonosok számára sem lehet kielégítő megoldás. (Házigazdámék szülei a tsz szétszedésekor még nem voltak nyudíjképesek. Ezekre az idős emberekre ugyancsak kemény munkát ró a visszakapott föld megművelése, aminek jövedelmezősége alig több a nyugdíj megszerzéséhez fizetendő biztosítási díjnál. Egy nyudíjas ács-kőműves is szorító helyzetére panaszkodott. Ő szintén viszakapott néhány hektárt, amit most művelni kénytelen, pedig korábban már ugyancsak elszokott a gazdálkodástól.)

Szerény mértékben, de más megoldás is kínálkozik, melynek példája a Pantrans mezőgazdasági társaság. A társaság részben egyházi ingatlan- és földtulajdont kezel, a község is érdekelt benne, gépei és felszerelései pedig részben a tsz-ből származnak. 40 hektárnyi föld megművelése mellett malmot, pékséget, fafeldolgozót, vegyeskereskedést, kenyérboltot üzemeltet és a gépekkel bérmunkát vállal az itt dolgozó tucatnyi ember. A társaság működése jövedelmezőnek mutatkozik, különösen jellemző ez a feldolgozó tevékenységre. Mindezek után egyáltalán nem nevezhető véletlennek, hogy éppen ezen a területen szeretnének fejlesztésbe kezdeni. A vezetőség, különösen annak igen aktív tagja a református pap máris sokat tett azért, hogy az elképzelt húsfeldolgozó felépítéséhez magyarországi segítséget kapjanak, sőt mi több a püspökség és a teológia is állandó megrendelőjük lenne.

A Pantranson kívül alig hallottam mezőgazdasághoz kapcsolódó vállalkozásról. Kivételt egy idős román parasztember agrármérnök fia képez, aki németországi kiküldetéséből egy traktorral tért vissza és amivel termelni akar. Ő viszont már hosszú ideje nem Kalotaszentkirály, hanem Nagyenyed lakója.

A realitásokkal való kalkulálás mellett csodavárással is találkoztunk. Előkészítő megbeszélésünk alkalmával Kolozsvárott láttam először a Caritasz székháza előtt bebocsátásra váró, hosszú sorokat, akiket valósággal megszédített a pilótajáték kilátásba helyezett tetemes hozama. A kaloszaszentkirályiak sem maradtak közömbösek, többen kivették összekuporgatott pénzüket a bankból és a Caritasz-hoz vitték a sokkal nagyobb haszon reményében.

Aigen igen érdekes és látványos kavalkád. Főterét leginkább Kőszeghez lehet hasonlítani, mert annyira városias. Emeletes házak, parkolóhelyek, üzletek, szállodák, éttermek, szórakozóhelyek övezik. A Gemeinde-ben (ami se nem falu, se nem város) 60 kis vállalkozás van, amelyekben közel 800 ember dolgozik. Gazdasági tekintetben ezek közül a vendéglátóipari egységek a legfontosabbak, ahol tavaly 25 000 vendégéjszakát töltöttek el az idelátogatók. A vendéglátás az önkormányzat számára is nagyon fontos, mert ebből származik helyben kivetett adóbevételeik túlnyomó része.

A vendéglátás igen széles skálájú kínálatot nyújt, amiben a parasztháztól, a panziókon át, az ifjúsági szálláson keresztül a szállodakomplexumig minden megtalálható. Az utóbbira példa egy főtérre néző emeletes, tetőtér beépítéses étterem és a vele egybeépült sporthotel. Ez ugyan kívülről provinciális kis szállodácskának tűnik, de ha alaposabban szétnézhet az ember, akkor a következőket láthatja. A 40 alkalmazottat foglalkoztató komplexum magában foglal három teniszcsarnokot hat pályával, tekepályát, biliárdszobákat, kondicionálótermet mindenféle elképzelhető tartozékkal, továbbá egy szabadtéri és egy fedett úszómedencét. A 65 %-os kihasználtsággal működő szálloda egyszerre 150 személy befogadására képes és természetesen legalább ugyanennyi étkezhet is, vagy éppen pub-szerűen berendezett egységben szórakozhat. A szálloda vendégei korábban főleg németek voltak, mára viszont az osztrákok jelentik a többséget. A sporthotel - nevéhez illően - a sportolni vágyókat várja, akik leginkább nyáron és a síszezonban keresik fel őket. A tulajdonosok ma is arra törekszenek, hogy minden Groschen-t megfogjanak. Ottjártunk utáni héten például az egyik nem tartománybeli település gyerekeit várták egyhetes úszótanfolyamra. A gyerekek nem náluk, hanem az olcsóbb Jugendherberge-ben laktak, de hozzájuk jártak úszni. Valószínűleg úgy kalkuláltak, hogy ezek a gyerekek nemsokára felnőttek lesznek.

A szomszéd falu Schlägl, nevezetessége a reprezentatív épületekben helyet foglaló apátság, amely szintén a fontosabb munkaadók közé tartozik. Jelen idő szerint 45 szerzetest tartanak számon, de bizonyos részük nem itt él, hanem a környékbeli településeken lát el papi és egyéb lelki gondozói szolgálatot. A szerzetesek számára kötelező a teológiai tanok megismerése, egy részük viszont világi tanulmányokat folyatat, ami lehet erdészet, közgazdaságtan vagy éppenséggel sörfőzés is. Az apátság gazdálkodásának fontos része az idegenforgalom, folyamatosan fogadnak látogatókat, az igényesen berendezett termekben. Bemutatják az apátság történetét, film pereg a szerzetesek mindennapi életéről, látható a galéria és a kincstár, valamint az igen szépen berendezett könyvtár. Az apátság pincéje a helybeliek, de nem kevésbé az idegenek fontos szórakozóhelye, ahol a saját sörfőzdéjükben termelt sört szolgálják fel. A modernizálódás további jele a monostorhoz ragasztott új szemináriumi épület, ahol rendszeresen tartanak rendezvényeket. Az apátság és a település(ek) együttélése mégsem problémamentes. Példa erre az iskola apátságon kívüli elhelyezése, valamint azok az epés megjegyzések, melyeket a nagyszámú ingatlan és földbirtok birtoklásáért illetik őket.

Az apátság sörgyára specialitás, hiszen az egyetlen ilyen Ausztriában. Az 1580-ban alapított sörfőzdében nyolc féle sört készítenek, a könnyű 10 fok alattitól, az évente háromszor megjelenő specialitásig Bock sörig. A sörgyártásban itt is fontos alapanyagot jelent a víz, a komló és a rozs, ami további specialtás. A nagymértékben automatizált üzemben húszan talál munkát.

Nagyjából ugyanennyi embert foglalkoztat a 7000 hektáros erdészetük, amelyben az utóbbi évszázadok és évtizedek meggondolásra késztető tapasztalatai nyomán természetbarát erdőművelésre térnek át. A Cseh-erdő ausztriai részén már nincs őshonos erdő, hanem csak telepített - fejtegette lelkes erdészetvezetőnk. A monokulturális elv alapján létrehozott fenyőerdők tömegesen pusztultak el, így most arra törekednek, hogy erdeikben vegyesen telepítsék a luc- és jegenyefenyőt, valamint a bükköt. Az így kialakuló mikroklíma sokkal közelebb kerül majd az őshonoshoz, helyreáll a talaj vízgazdálkodása, sőt mi több a piac is honorálja ezt az igyekezetet, mert az így termelt minőségi lucfenyőért a japánok a korábbi árak sokszorosát is hajlandók megfizetni. Az erdész szerint a jövő útja csak a környezetbarát erdőművelés lehet, Ausztria erdeinek harmadában már erre törekednek. (Itt jegyzem meg, hogy Erdélyben viszont elképesztő méreteket ölt fa lopása és az ésszerűtlen erdőírtás.)

Végül még egy adalék Aigen gazdaságához. A falu legjelentősebb üzeme egy villamossági kellékeket, konnektorokat, villanykapcsolókat és egyebeket gyártó vállalkozás. A vasfüggöny lebontásáig "békésen" foglalkoztatta a helybelieket mostanában viszont gyülekeznek a felhők. A tulajdonos ugyanis nem a feketemunkások - egyébként egyáltalán itt sem ismeretlen - alkalmazását választotta, hanem a határ túlsó oldalán bérelt ki egy használatlanná vált csarnokot és ott az osztrák bérek töredékéért alkalmaz cseh munkásokat. A aigeniek komolyan aggódnak, hiszen hamarosan veszélybe kerülhet több tucat ember munkahelye.

Jászjákóhalmán 1991-ben a közeli város gyárának eladása borzolta fel a kedélyeket. Az új tulajdonos hamarosan megvált a korábban foglalkoztatottak harmadától, ami alól a jákóhalmiak sem képeztek kivételt. Nem máról-holnapra tették őket az utcára, hanem a legtöbbjüknek amolyan egérutat kínáltak. Sok embert szédített meg a korábban legfeljebb a főnökök prémiumaként hallott, akár százezret is meghaladó végkielegítés. Így azután könnyen kikérték a munkakönyvüket. Volt aki ebből az összegből próbált valamit kezdeni, mások pedig gondolták, hamarosan akad új munkahelyük. Nem egészen így történt, mert ma közel kétszáz a munkanélküliek száma. Többségük azonban - ha nem is hivatalosan - talál valamilyen alkalmi vagy rendszeresebb pénzt is hozó elfoglaltságot. (A polgármester szerint jó ha kéttucatnyi az, akinek végképpen nem akad munkája.)

Meglehetősen nehezen találnak magukra a falu üzemei. A tsz korábban sem tartozott a legjobbak közé. Esetében az utóbbi időben még vegetálásról is alig lehet beszélni. Sok fejtörést okozott a legutóbbi időben hozzájuk csatolt asztalosüzem, amely szintén tekintélyes veszteséget és adósságot halmozott fel abban a faluban, amely korábban éppenséggel asztalosairól és csizmadiáiról volt messze földön híres.

Az utóbbiak közül legéletrevalóbbnak azok a kisiparosok tűnnek, akik önállóak maradtak, vagy nem várva be a csődhelyzetet "idejében" kiváltak a nagyüzemből. Néhány cipész és asztalos képes volt a kézművességet iparszerű gyártással kombinálni. A családtagjaikon kívül néhány embert (esetenként feketén) foglalkoztató cipészek elsősorban fővárosi butikok beszállítóiként szemmel láthatóan boldogulnak. A ismertebb asztalosoknak sincs sok okuk panaszra, nekik sem kell raktározniuk a sok gépi és kevés kézi munkával készült koloniálszekrényeket és más bútorokat. Kisebb vagyonra tett szert a vendéglős is, aki főleg a falun átutazókból és a fiatalok szórakoztatásából futatta fel étterem-diszkóját. Újabb vállalkozása a tsz éttermének megvásárlása arra utal, hogy nem akar megállni. Azoknak viszont, akik megmaradnak a klasszikus kézműves kisiparnál, egy vegyesbolt vagy a palackos italok boltjának nyitásánál már sokkal nehezebben megy. Legalábbis ők alig haladnak. Ezt erősítik meg a nyilvántartások, melyek szerint 150 engedéllyel rendelkező vállalkozó van a faluban. Közülük mindössze húszan vannak azok, akik a rendszerváltás óta váltották ki az engedélyt.

Iskola és olvasás

A református tiszteletes adatai szerint Kalotaszentkirályon fokozatosan csökken a születések száma, 1969-ben még 26, 1980-ban 18, 1990-ben 11, 1991-ben 16, 1992-ben már csak 10 gyereket jegyeztek be az egyház anyakönyvébe. (Ez természetesen kiegészül az ortodoxok és a baptisták adataival.) Méginkább megmutatkozik mindez az iskolában, ahol a következőképpen alakul a gyermeklétszám: a hetedik-nyolcadikban még 24-26, a negyedik-ötödik-hatodikban 11-11-12, az alsóbb osztályokban pedig csak 5-7 gyerek tanul. Ráadásul a kimutatásban szereplő gyerekek közül 28-an nem kalotaszentkirályiak, hanem hét közben az ún. bentlakásban laknak. A bentlakás nélkül ma már könnyen nem lenne iskola a faluban. Így viszont sikerült elérni, hogy a környékbeli kisebb magyar falvak gyerekei is magyarul tanuljanak.

Az oktatás effajta átszervezésében komoly szerepe volt az iskola igazgatójának, aki egyébként Bánffyhunyadról jár ki a faluba. Az óvónőkkel együtt 14 tagú testület - közülük öt férfi - egyébként sajátos módon verbuválódott. A forradalom előtt, az itt tanítók többsége kolozsvári volt, vagy onnan járt ki. A forradalom után számukra alkalom nyílott az ottani elhelyezkedésre, így a testület kicserélődött. A jelenlegi tanárok és tanítók nagy része a környékbeli román falvakból, illetve iskolákból jött át a Kalotaszentkirályiba. Az iskola további sajátossága a községen belül elfoglalt pozicionális helyzete, ami nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a polgármester, a református pap - és talán ellensúlyként - az ortodox pap felesége is tagja a testületnek, ami a helyi döntések meghozatalában korántsem jelentéktelen.

A kalotaszentkirályi iskola nem lehet rossz iskola, hiszen 1970 óta 31 mérnököt, 16 tanárt és tanítót, 10 orvost és orvosi asszisztenst, továbbá 34 egyéb egyetemet vagy technikumot végzettet növendékét tartja számon. A régiek teljesítménye mellett lépten-nyomon tapasztaltuk, hogy ma is nagyon sokan járnak egyetemre vagy más magasabb képzettséget nyújtó iskolába. Részvételük olyannyira jelentősnek tűnik, hogy már-már a kisebbségi sorsú zsidóság erőteljes tanulásvágyára és aktivitására emlékeztet.

Másirányban viszont akár lehangolónak is minősíthető az iskola hatása. A könyvtárban magyar könyvekből meglehetősen szerény a választék. Talán valamivel jobb a helyzet az újságolvasás tekintetében. A postástól származó előfizetési adatok szerint a következőképpen alakulnak. A magyar lapok közül a Szabadság 50-55, a Magyar Szó 4, a Családi tükör 3, az Ifjúsági Fórum 1 példányban jár. A román lapokat tekintve a Messagerul Tansylvania 13, az Adverul de Cluj 10, Adverul de Bucuresti 2 és a Romania Mare szintén 2 előfizetővel rendelkezik. A magyar nyelvű lapokkal szemben feltűnő a román lapok magas részesedése. Ha mindehhez hozzáadunk 12 további román szaklapot (mezőgazdaságtól, a horgászatig), akkor még inkább szembetűnik, hogy a románság viszonylag többet olvas, illetve bizonyos, szakirányú információk csak ezen a nyelven hozzáférhetők. Megjegyzendő, hogy példányos árusítás nincs, a lapok frisseségéről pedig annyit, hogy rendre megjelenésük után 1-2 nappal érkeznek a faluba.

Az előfizetési arányok és az anyagiak között nem lehet lényeges összefüggés, mert a Szabadság havi előfizetési díja 1993 augusztusában másfél, a Magyar Szóé három kiló kenyér árával volt azonos. A Messagerul Transylvania előfizetése az utóbbihoz hasonló összegbe került, tehát a román olvasók sem juthatnak kedvezőbb áron az újságokhoz. Az olvasottságot az információtartalom befolyásolja a leginkább. A Pantrans magyar boltosa például azért részesíti előnyben a Messagerul-t, mert abban több a hirdetés és az üzletmenet szempontjából számára ez minden politikai megfontolásnál lényegesebb.

Aigen-nek és Schlägl-nek két közös iskolája van. A mi alsótagozatunknak megfelelő, de külön igazgatás alá tartozó Volksschule-nak 182 tanulója és 13 tanítója van. A szintén önálló felsőtagozatba a Hauptschule-ba már csak 158-an járnak, ahol 21 tanár foglalkozik velük. Az első négy osztályt mindenki helyben végzi, ezt követően azonban megoszlik a mezőny: az ambicionált gyerekek 15-20 %-a a közeli járási székhely gimnáziumában folytatja tanulmányait, a többiek pedig maradnak a helybeli Hauptschule-ban.

Az iskolaügy - jóllehet az iskolák nem a Gemeinde-k fennhatósága alá tartoznak - mégis sok fejtörést okoz a helybeli döntéshozóknak. Harminc évvel ezelőtt még az apátság is működtetett iskolát, addig a gyerekek nem kis része oda járt. Akkoriban Schlägl-ben - lényegében a két falu mai határán - felépült az új Hauptschule és ide kezdték járatni gyerekeiket a helybeliek. Az alsó tagozatnak viszont folyamatosan volt mindkét faluban külön-külön épülete. Három éve viszont felszámolták a aigeni iskolát és az ottani gyerekek is Schläglben ismerkednek az alapvető ismertekkel. Az igazgatónő szerint az így kialakult helyzet több vitára ad alkalmat. Az aigeni gyerekeknek a korábban megszokott helyett egy távolabbira kell utazniuk (néhányuknak 2-3 kilométert), de ennél is nagyobb fejtörést okoz a két falu gyerekeinek együttléte. Az iskolában - a konfliktusok megelőzése érdekében - ugyanis külön-külön osztály kell szervezni az aigeni és a Schlägli gyerekek számára, akik játszani se szeretnek együtt.

Érdemes még megjegyezni azt a tényt, hogy ez a gazdasági megfontolásokból bevezetett megoldás komoly összegbe kerül az aigenieknek. Ennek megfelelően az alsótagozatos gyerekekért 5-6000, a felsőtagozatosokért 7-8000 Schilling/fő összeggel járulnak hozzá költségvetésükből az Schlägli iskola működtetéséhez.

A hazai - nemegyszer viharos - igazgatóválasztások miatt érdemes kitérni az ausztriai gyakorlatra. Itt a képviselőtestület csak véleményez, a döntés a Tartományi Iskolahivatal kezében van. Testületen belül pedig egyáltalán nincs időközi ujjáválasztás, igazgató az lehet, aki megfelelő szakmai teljesítményekkel rendelkezik. Kinevezésénél azonban a párthovatartozás sem lényegtelen, hiszen egyáltalán nem véletlen, hogy a Hauptschule igazgatója a többségben levő ÖVP tagja.

A beszámolóhoz az is hozzátartozik, hogy mindkét iskola jól felszerelt. A tereket igyekeznek minél inkább a gyerekek igényeinek megfelelően alakítani. Otthon tapasztalt rend és tisztaság tapasztalható mindenütt, a hatalmas ablakokat színes gyermekmunkák díszítik, a padok nincsenek katonás rendbe állítva, a kisebbek termeiben ott van a heverő, ahol pihenni vagy a másik sarokban éppenséggel játszani lehet.

Még két specialitásról. Aigenben is lehet találkozni az osztrák (és más nyugat-európai) iskolák gondjával, a multikulturalitással, az idegen ajkú gyerekek foglalkoztatásának problémájával. Itt a tanulók 10 %-nak nem anyanyelve a német, ami mind a gyerekek, mind a tanítók számára megnehezíti a folyamatos munkavégzést. A másik a pedagógus-ellátottság kérdése, ami általában megoldott. A Hauptschule-ban az elmúlt tanév abszolút problémamentes volt a szakos nevelők biztosítása tekintetében, idén viszont már náluk is akadnak "hiányzók".

A jászjákóhalmi iskolaigazgató tizenöt évi múltán, három éve tért haza szülőfalujába. Igazgatóvá választása óta számos tervet forgat fejében. Korábban a tornacsarnok befejezését tekintette szívügyének, melyért képviselőként is mindent elkövetett. Ebbéli törekvésében a szülők egyöntetűen támogatták.

Nem így abban a reformban, mellyel alaposan felkavarta a jákóhalmi közvéleményt. A teljesítmények fokozása érdekében külön választotta az A és a B osztályokat. Az előbbiekbe a jobb előmenetelű, igyekvőbb gyerekeket osztották be, az utóbbiba a szerényebb teljesítményű lemaradókat. Ennek következtében a B osztályokba került a cigánytanulók többsége. Két év elteltével a szülők és a gyerekek elfogadták ezt a megoldást, hiszen az "átjárás" is biztosított. A jobban vagy a gyengébben teljesítő gyerek pedig előléphet vagy éppen visszasorolódhat az év végi eredmények alapján.

Az aspirációkat tekintve - a falusi átlagnál - erőteljesebbenek tűnik a gimnáziumokban és szakközépiskolákban való továbbtanulás igénye, hiszen a végzősök 25-30 százaléka került ilyen intézetekbe. A továbbtanulók érdeklődése viszont fele-fele arányban oszlik meg a magasabb presztízsű jászberényi és a továbbtanulási esélyeket kevésbé biztosító jászapáti gimnázium között.

Az iskolai teljesítmények elismertségére utal az a tény is, hogy a felsőbb osztályokba járó gyerekek számottevő része alaposan visszafogja teljesítményét. A szaporodó nyolcosztályos gimnáziumok mellett az általános iskola létjogosultsága mindinkább megkérdőjeleződik, s szerencsésebb lenne a hatosztályos megoldás. Az adott tanítói-tanári gárda jobban tudná teljesíteni annak követelményeit, hiszen a szakos ellátottság biztosítása ma sem igazán megnyugtatóan megoldott.

A 342 tanuló jelentős részének már az öltözetén is meglátszik, hogy szegényesen vagy szerényebben élnek - mondja az iskolaigazgató. Az idejáró gyerekek csaknem egyharmada tartozik ebbe a kategóriába, akik között fele-fele arányban vannak cigányok és a nem cigányok. Majdnem ugyanezt a kört jelenti az a három csoportba osztott 87 gyerek, amelynek nagyobbik hányada csak napközisként jut naponta főtt ételhez. De nemcsak ezért van szociális funkciója a napközinek, hanem azért is, mert itt délután fél ötig meleg helyen tartózkodhatnak, otthon viszont többségükre nem várna fűtött lakás. A róluk való gondoskodás egyre nagyobb terhet ró az önkormányzatra, hiszen az iskola részére biztosított központi fejkvóta nem fedezi a napközi költségeit, sőt a térítési díjak növekedése miatt jó néhány gyereket ki is vettek innen. A valamilyen szempontból problematikus gyerekréteg egyre több gondot jelent az iskola számára, hiszen olyanokkal is foglalkozni kell, akiknek tulajdonképpen gyógypedagógiai képzésben lenne a helyük. Effajta felkészültsége pedig senkinek sincs a testületben. Épkézláb megoldásnak látszik az az elképzelés, miszerint a környező - hasonló gondokkal küszködő - községekkel összefogva pszichológust alkalmaznának.

Nevelési gondok foglalkoztatják az esperes urat is. Formálisan ugyan megtörténtnek mondhatja a rendszerváltást, hiszen a videoval felszerelt egykori pártházban tarthatja a hittan órákat. (!?) Más tekintetben is javultak a lehetőségek, manapság közel négy-ötszörannyi gyerek jár hittanra, mint korábban. Annál elégedetlenebb a gyerekek neveltségi színvonalával. Az esperes úr néha őserdőben érzi magát, vagy kocsmai állapotokat tapasztal az iskolában és a gyerekek jelenlétében sem viselkednek szelídebben. Nagy problémának tartja a családi nevelés hiányát, rombolónak a sokféle erőszakot közvetítő tévé és video jelenlétét. Korholásai mellett azt is megállapította, hogy ezek a gyerekek hajlanak a jó szóra s vélekedése szerint ebben sokat segíthet a vallásos szellemű nevelés.

A falvak lakóinak közérzetéről

Kalotaszentkirály. esetében erről érdemes többféle megközelítésben beszélni. Amikor kutatásunk előkészítése érdekében tavasszal először jártam és töltöttem el néhány órát a faluban ugyancsak vegyes benyomásaim keletkeztek. Előbb, miután Daciánk letért a főútról és a falu gidres-gödrös, bombatámadás utáni képet mutató főutcáján haladt, sokkal inkább éreztem szánalmat az ottlakók iránt. Amikor megálltunk az agronómus háza előtt meglepődtem, hiszen egy Magyarország szerte ismert kockaház kalotaszentkirályi változatával szembesültem be. Utána még inkább fogyott a szánalmam, hiszen az elhalt szülők után csak részben lakott ház jól felszerelt, módos tulajdonosokról árulkodott.

Nem kevésbé volt érdekes a polgármesterel és a lelkésszel való első találkozásom. Nyitott tenniakaró embereknek tűntek, de az is hamar kiderült, hogy átlagon felüli nehézségekkel kell szembenézniük. Osztrák és hazai példákra hivatkozva felvetődött például a falusi turizmus fejlesztése, hiszen Kalotaszentkirály fekvése, adottságai alapján kínálkozna alkalom erre. (A falu természeti adottságai megegyeznek Aigenével.) Naívan meg is említettem, hogy osztrák mintára érdemes lenne az utcára, a házak ablakába vendégcsalogatóként virágot tenni. Vendéglátónk az ifjú agrármérnök hamar lehűtött. Ő már többször ültetett a ház elé fenyőcsemetéket, de próbálkozásait rendre keresztülhúzta az azokat lelegelő bivalycsorda...

Nyári szállásadómról is mindenképpen érdemes néhány szót ejteni. A család esettanulmányként példázza Kalotaszentkirályt. Adva van egy fiatal házaspár két apró gyerekkel. A férj a patak túlsó partján Zentelkén gyerekeskedett, iskolái befejezése óta pedig édesapja asztalosműhelyében dolgozik. Háromszintes, módosságra utaló házuk a patak innenső partján van, ezt a feleség szülei építették a régi ház helyére, de megvalósításában már a fiatalok is aktívan közreműködtek.

A lakás és a telek a hagyományos és a modern igazi keveréke. Az utcai front abszolút módon polgári, vaskapuval és felfutó, magasra kúszó dekoratív célt szolgáló szőlővel. Ha valaki bemegy a tágas kapun azonnal meglepődik, hiszen a simára betonozott bejáraton a várt autó helyett egy meglehetősen régimódi, bivalyok számára készült szekér áll. Az udvar végén van az istálló és a disznóól, majd ezt követi egy, a patakig hosszan elnyúló veteményes- és gyümölcsöskert, amire nem sok idejük marad a háziaknak.

A lakás alsó szintjén tovább folyatódik a modern és a konzervatív elemek ütközése. Itt áll az etázsfűtést kiszolgáló kazán, a másik helységben viszont a kemence található, ahol nemcsak a mi tiszteletünkre, hanem rendszeresen sütnek házikenyeret. A következő szint a szülők lakrésze és itt van az első fürdőszoba. Ugyanitt van egy másik helység is a vidéken honos népművészeti szoba, amely a családi reprezentáció lényeges kelléke és amolyan házi múzeum.

A harmadik szinten laknak a fiatalok, akik három szobával, fürdőszobával és konyhával rendelkeznek. A egymásba nyíló szobák közül egyet, a háló- és tv-szobaként funkcionálót használják rendszeresen, a másik kettő inkább csak tetszetős bútorokkal berendezett, megkímélt vendégszoba.

A család a falu tehetősebbjei közé tartozik, volt aki egyenesen a falu leggazdagabbjainak titulálta őket. A fiatalember 80 000 lejt keres édesapjánál, ami errefelé meglehetősen jó fizetésnek számít. Édesapja elégedett, annál is inkább mert mostanában sok épületmunkájuk akad. Ha új házak nem is nagyon épülnek, de sokan veszik meg a lakótelepi lakásokat és első teendőik közé tartozik a rosszul záró ajtók és ablakok cseréje. A fiatal asztalos felesége nem dolgozik, otthon van a két apró gyerekkel. A feleség szülei a példaként említett nyugdíjért gürcölő földművesek, akik emiatt nem tudtak igazán örülni a tsz megszűnésének.

A falu állatorvosa magyarul jól beszélő román ember. Felesége óvónő, róla úgy gondolom beszéde alapján senki nem tudná azt mondani, hogy nem magyar az anyanyelve. (Ezt egyébként néhány esetben tapasztaltam, hogy az összeházasodások nyomán néha nem is olyan egyszerű megállapítani valaki nemzetiségi hovatartozását.)

Az állatorvos-óvónő házaspár házigazdámékhoz hasonló módón, új házban lakik, melynek berendezése hiányosabb, de ők autóval közlekednek. Az állatorvos azon kevesek közé tartozik, aki a sorsával és ami talán ennél is ritkább, a forradalom óta történt változásokkal is elégedett. Amikor vélekedése mellett érvel, felsorolja azokat az anomáliákat, melyek a forradalom előtt megkeserítették az emberek életét. Neki mint állatorvosnak a szigorú pártdirektívák miatt olyan állatokat is életben kellett tartania és tartatnia, melyeket szakmai szempontból ki kellett volna szelektálni. Sanyarú helyzet alakult ki az élelmiszerhiány miatt, nagyon sokszor még a kenyeret sem sikerült beszerezni a család, és különösen a két, mindig éhes kamasz fiú számára. Nos, ő elsősorban mindezekhez képest tartja jobbnak a mai helyzetet! Ha innen közelítünk érvelésének bizonyos elemei elfogadhatók, hiszen a korábban általánosnak mondható hiánnyal szemben ma sokminden kapható és az emberek is szabadabban megnyilatkoznak. Eltűntek a reménytelenül hosszú sorok, nem hallani feketevágásokról, a lakásokat is fűtik. A falusi vegyesbolt (az állami) viszont változatlanul kong az ürességtől, üzemanyag sincs folyamatosan és az árak egyre magasabbra emelkednek, minek következtében sokan korlátozzák fogyasztásukat.

A bemutatott két családhoz képest igen sokan vannak, akiknek jóval szerényebben kell élniük. Egy 80 körüli néni egy szobácskában lakik, ami egyben a konyhája is. A házacska bútorzata túlontúl egyszerű, a régimódi sparherd főző- és fűtőalkalmatosság is egyben. Más idős embereknél sem tapasztaltunk nagyobb komfortosságot, de a péküzem harminc körüli gépkocsivezetőjének házában is egy táskarádió tűnt a legmodernebb felszerelésnek. Mindezen bepillantás-szerű benyomások arra utalnak, hogy a kalotaszentkirályiak igen jelentős része (fele, több mint a fele?) meglehetősen alacsony életszínvonalon - hazai fogalmaink szerint szegénységben - él. Becslésemet kiegészítem egy konkrét számmal. A postás szerint - amit mások is megerősítettek - sokan kapnak 2300 lejes nyugdíjat, ami augusztusban 5-6 kiló kenyér árával volt egyenértékű.

Az aigeni iskola igazgatója negyven körüli fizika-kémia szakos tanár, felesége matematikát és háztartási ismereteket oktat, mindketten aigeni születésűek. Van egy tíz és egy kétéves gyermekük. Az anyuka ősztől ismét tanít, napközben az anyósa van a kicsivel. Tehát nem az a természetes, amit mi gondolnánk, hanem az, hogy az osztrák anya dolgozik.

Választékosan berendezett 150 négyzetméter alapterületű lakásuk szinte egyedülálló tanyaként helyezkedik el egy 3000 négyszögöles birtokon, melyen egyebek mellett két birkát is tartanak, ami azért inkább kedvteltés, mint haszoncélú foglalatosság. A házban Nyugat-Európában megszokott, gépesített konyha van, aminek szomszédjában tágas nappal-étkező, majd egy nagyméretű dolgozószoba található. Az utóbbiban számítógép ugyanúgy van, mint vasalóállvány. A lakás szívében nagyméretű hall található, innen lehet felmenni az emeletre carrarai márvánnyal borított lépcsőkön. A felső szinten vannak a két gyerek és a szülők hálószobái. Ugyanitt található egy sportszoba, ahol az asztali foci ugyanúgy van, mint a billiárdasztal és néhány további sportkellék.

A lakás egyik specialitása a geotermikus energiát hasznosító fűtés, amit 1981 óta használnak eredményesen. A jelentős beruházással, rokoni-baráti segítséggel megvalósult és megannyi saját munkával kiépített rendszer 90 ezer schillingbe került, üzemeltetése viszont csak kétharmada annak, mintha olajjal fűtenének. A faluban 14 házban fűtenek így. A rendszerben 43-45 fokos víz kering, ami a leghidegebb hónapokban is képes felfűteni ezt a tágas lakást.

Az iskolaigazgatótól megtudtam, hogy faluban nincs mindenkinek saját háza. A tanács mintegy 100 lakással rendelkezik, amit bérbe ad. A korábban szokásos szolgálati lakás intézménye viszont megszűnt, például egyetlen pedagógus sem lakik ilyen lakásban.

Aigenben igazi unikum egy földműves, aki a helyi Parasztszövetség elnöke és aki az egyetlen gazdaembernek számít a faluban. A vidéken hagyományos ún. Dreiseitighof tulajdonosa, amely egyesíti magában a gazdálkodás és a lakás céljára szolgáló épületeket. A gazdának 9 hektár szántója és rétje, valamint ugyanennyi erdeje van. Az istállóban 25 marhát tart és amolyan szórakozásból, családi szükségletre 3 sertést, amit mindig maga vág le és dolgoz fel. Életében a mezőgazdálkodás csak kiegészítő szerepet játszik, jövedelmének nagyobbik hányada asztalosmunkájából származik. A kis gazdaság egyébként sokoldalúan gépesített, található itt a fejőgépgtől a szénaszárítón át a permetezőgépig minden. Sőt a család portáján levő fészerben állnak a Parasztszövetség azon eszközei és gépei (kombájn, szecskázógép stb.), melyet a tagok közösen használnak.

A negyvenes éveinek elején járó asztalos-gazdálkodónak 10-15 000 Schilling nettó jövedelme van a gazdaságból, melynek többsége a marhák tejhasznából származik. Parasztember módjára panaszkodott, ennek egy részét azonban nem lehet nem komolyan venni. Részletezte, hogy a marhák tartása csak addig lesz gazdaságos, amíg Ausztria be nem lép a Közös Piacba. Az osztrák költségvetés jelenleg 6,50 Schillinget fizet a gazdáknak a boltokban 11-12 Schillingért forgalomba hozott tejért. Ha Ausztria az Európai Unió tagjává válik, akkor ez a támogatás nem maradhat így, ő és a hozzá hasonló gazdák kénytelenek lesznek felszámolni marhaállományukat.

Az aigeniek közérzetébe rólunk alkotott képük is belejátszik. Alig beszéltem olyan emberrel, aki ne járt volna nálunk. A legtöbben csak a nyugati országrészt ismerik, többnyire Budapestig vagy a Balatonig merészkednek. A járási székhelyen dolgozó fiatal autószerelő és mozdonyvezető barátja szívesen ruccanak át a Balatonhoz néhány napra. Az autóbuszsofőr és munkaképtelenné vált, korábban textilgyárban dolgozó felesége minden évben több hetet tölt Hévízen. A sörgyár főnöke szintén jó néhányszor megfordult már nálunk, ottjártunkor éppen egy nagyobb társasággal készült egy dunakanyari autóbusztúrára. Külön színt ad a kapcsolatainknak a fogorvoskultúra, hiszen a határtól több mint 400 kilométerre fekvő Aigenből is megéri eljönni hozzánk!

Jászjákóhalmán megtört a helyi iparoshagyomány - kesereg a villanyszerelő kisiparos-képviselő. Az ötvenes években a székházukat vették el, tizenkét éve megszűnt a helyi szervezet. Az utánpótlás helyzete sem megnyugtató: jelenleg egyetlen iparos sem foglalkoztat ipari tanulót! Kevés és nem igazán vonzó az állam által biztosított 12 000 forintos adókedvezmény. Aki tanulót szerződtet, annak ez sokkal többe kerül hiszen, ösztöndíjat, étkezést, utazási költségtérítést kell biztosítania. A villanyszerelő most főleg abból él, hogy ráállt a toronyórák elektronikus szerkezetűvé alakítására s szerencsére néhány egyházi megrendelés akad számára.

Tőle sokkal rosszabb helyzetben van egy 67 éves cigányember, aki a község alkalmazottjaként havonta 5900 forintot keres, amit háztartásbeli feleségével kell megosztania. A házaspárnak 12 gyereke van, közülük 4 mostoha, mert ők még az asszony első házasságából származnak, akinek első férje meghalt. Mind a 12 gyerekük dolgozik illetőleg dolgozna. Van aki a jászberényi kórházban, más a fővárosban, megint mások a helyi Asztalosipari Szövetkezetben. A velük együtt élő 37 éves fiúknak viszont éppen most mondtak fel az Építőipari Vállalatnál, ahol géplakatosként dolgozott.

Ebbe a nagy drágaságba eléggé szűken élünk - állapítja meg. A férfi fizetésének javarésze elmegy az részletekre, villanyra, vízre, ami nem boyleres fürdőszobát, hanem az utca végén elhelyezett közkutat jelent. Mindezek után marad is, meg nem is. Kérdezősködésemre elmondta, nem tudja, mikor ettek húst utoljára. A legutóbbi vasárnapi ebédjük tésztaleves és zsíros kenyér volt! Az elmúlt télen 15 mázsa szenet tudtak venni, azt is három részletben. Így csak azért tudtak rendszeresen befűteni a szoba-konyhás lakásban, mert rendre kijárt az erdőbe fát szedegetni.

A tetszetős zsalus bútorokat gyártó bt vezetője viszont azért elégedetlen, mert gyorsabban szeretne haladni. A fenyőlécekkel borított, feketére és fehérre pácolt és festett szekrénysorokkal és kiegészítő bútorokkal elsősorban a középrétegeket szeretnék megcélozni. Legfőbb törekvésük, hogy termékeikkel kijussanak a külső piacokra, melyhez kapcsolatok, telefon kellenének. Azzal is növekedne a teljesítményük, ha nem kellene minden anyag után szaladgálni, benzint fogyasztani. Jelenleg azonban mégis az autózás az egyszerűbb, mert amíg telefonon kapcsolatba lépnek a partnerrel, addig többnyire odaérnek a tetthelyre. Ezért lenne, ha végre megoldódna az áldatlan telefonhelyzet !

Megint másként közelít a faluhoz a mérnök-jogász házaspár, mindketten a jászberényi Hűtőgépgyár dolgozói. A házaspár egyike annak a számos községbeli értelmiséginek, aki a faluban lakik és a városban dolgozik. Ők éppen negyedik telüket töltik Jászjákóhalmán és nem bánták meg, hogy itt építettek házat. Pedig eredetileg mindketten urbanizáltabb környezetben, nagyobb városokban nőttek fel. 1972-től tizenöt évig a Jászberényben laktak, de semmi hátrányát nem érzik annak, hogy kiköltöztek. Az elhatározásban nem kis szerepe volt az anyagiaknak, Jászberényben olyanok lettek a telekárak, hogy szinte gondolni sem mertek az önálló otthonteremtésre. Elmondták, Jászjákóhalmán jó szomszédokra találtak, külön megnyugtató számukra az a jóindulat és segítőkészség, ami egymás iránt megnyilvánul.

Vizsgálati eredményeinkből

Az osztrák kollegákkal összeállított kérdőívek alapján a három faluban hasonló számú lakost kérdeztünk meg. (2.sz.tábla)

2. sz. tábla A falvak lakosságszáma és a megkérdezettek megoszlása

Település	A lakosság száma	A megkérdezettek
		száma	neme		életkora
			F	N	16-30	31-60	61-
Aigen	1802	104	51	530	33	36	34
Jászjákóhalma	3143	124	59	65	25	60	38
Kalotaszentkirály	1200	102	51	51	32	39	31

A következőkben sorra vesszük az egyes kérdésekre kapott válaszokat. A 3. sz. táblán azt mutatjuk be, hogy a falvakban mely személyek és milyen mértékben számítanak mérvadónak. Az elzárkózó vagy elutasító válaszok pedig éppenséggel ennek ellenkezőjéről adtak jelzéseket.

3. sz. tábla Kihez fordul Ön, ha valamilyen helyben megoldható problémája van ?

Megnevezett személy	Aigen	Jászjákóhalma	Kalotaszentkirály
Polgármester	74	31	34
Jegyző	10	0	1
Képviselőtestület	11	47	12
Család	5	19	20
Iskolaigazgató	2	0	0
Pap	3	0	5
Kocsmáros	3	0	0
Istenhez	0	0	5
Nem válaszolt, senkihez	19	23	18
Megkérdezettek száma	104	124	102

Következő kérdéseink nem személyekre, hanem szervezetekre vonatkoztak. (4. sz. tábla) Az említések száma bizonyos mértékig utal a civil társadalom szervezettségére. A megemlített szervezetek fajtái mutatják, hogy milyen célokkal és milyen tartalommal szerveződnek a helyi egyesületek. Itt is felhívnám a figyelmet az elutasítások számára, melyek mutatják, hogy a falvak lakói mennyire kalkulálnak vagy ellenkezőleg nem kalkulálnak az adott szervezetekkel.

4. sz. tábla Milyen egyesülethez, szervezethez fordul Ön, ha valamilyen helyben megoldható problémája van?

Szervezet, egyesület	Aigen	Jászjákóhalma	Kalotaszentkirály
Néppárt (ÖVP)	8	0	0
Tűzoltó egyesület	8	2	0
Idegenforgalmi szövetség	6	0	0
Képviselőtestület	5	16	31
Zenei egyesület	5	0	0
Nyugdíjas egyesület	4	0	0
Csendőrség	3	0	0
Kereskedelmi kamara	3	3	0
Szociáldemokrata Párt	3	0	0
Kertbarátok köre	2	9	0
FIDESZ	0	3	0
Kisgazdapárt	0	3	0
Ipartestület	0	3	0
RMDSZ	0	0	28
Asszonyklub	0	0	4
Nem válaszolt, semelyikhez sem	54	80	28
Megkérdezettek száma	104	124	102

További kérdéseink a speciális problémák jelenlétére, illetve azok megoldásának módozataira vonatkoztak. A 5. sz. táblában többféle válaszolási motívumot vontunk össze. A közreadott mutatókban keverednek a válaszolók szükségletei, érdektelensége, elégedettsége vagy elégedetlensége, valamint a változtatás lehetőségének felmérése. Itt képet kaphattunk arról, hogy a falvak lakossága mennyiben tartja politikai és szakmai vezetőit alkalmasnak és kompetensnek az egyes problémák megoldására. A táblázatban közöltek különösebb kommentálása nélkül is szembetűnő, hogy a nagyon is különböző adottságú falvakban az egyes problémák jelenléte és súlya nagymértékben hasonlít egymáshoz. (Munkalehetőségek, a polgármesterek szerepe, orvosok elismertsége, iskolák szerepe.) A táblázatban közreadottak mellett külön érdemes kitérni a lábjegyzetekben közöltekre. Az ott részletezett problémák tekintetében jó néhány speciális vonást fedezhető fel.

5. sz. tábla Kihez fordul Ön a következő problémáival?

Probléma jellege	Polgár- mester	Képv. testület	M. közp.	Tanár	Orvos	Bank	Kultúr- ház	Pap
A i g e n
Munkahelykeresés	2	2	20
Lakáskérdés	8	42				1
Iskola, oktatás			6	47			11
Szabadidő, szórakozás	3	7					4
Szociális gondok		14	3		8
Egészségügyi					94
Kommunális	40	34
J á s z j á k ó h a l m a
Munkahelykeresés	1	14	49
Lakáskérdés		27				17
Iskola, oktatás		8		58
Szabadidő, szórakozás	4	4					8
Szociális gondok	6	65
Egészségügyi					75
Kommunális	14	79
K a l o t a s z e n t k i r á l y
Munkahelykeresés	8	4	34
Lakáskérdés	12	21
Iskola, oktatás			3	64
Szabadidő, szórakozás	8	2	4				28	8
Szociális gondok	7	18						2
Egészségügyi					89
Kommunális	26	37						2

Nem kevésbé tanulságos a negatív válaszok áttekintése, ami sok mindent elárul az adott falu lakóinak közéleti aktivitásáról, ill. passzívitásáról. (6.sz. tábla) A válaszokban lényeges árnyalatnyi különbségek mutatkoznak. Az aigeniek válaszai számítanak a legegyértelműbben nemnek. Ezzel szemben a kalotaszentkirályiak válaszaiban egyfajta rezignáció és kilátástalanság is vegyül. A jászjákóhalmiak többféle módon fejezték ki, ill. árnyalták elégedetlenségüket vagy éppen közömbösségüket.

6. sz. tábla Nemleges és elutasító válaszok áttekintése

Probléma jellege	Aigen	Jászjákóhalma	Kalotaszentkirály
Munkahelykeresés	45	53	37
Lakáskérdés	48	72	59
Iskola, oktatás	40	41	25
Szabadidő, szórakozás	58	77	57
Szociális gondok	36	32	38
Egészségügyi	6	3	7
Kommunális	32	18	26
Megkérdezettek száma	104	124	102

Záró kérdéseink a szükségletek, az óhajok és a kívánságok firtatásával próbálták meg kipuhatolni, hogy milyen irányú fejlesztéseket és változásokat szeretnének elérni az egyes települések lakói. (7. Sz. tábla) Az ehelyütt adott válaszok alapján - különösen az infrastruktúra terén - nagyon határozottan körvonalazódtak a jelentős eltérések. Így pl. az osztrák faluban immár a környezetvédelemmel összefüggő és a szociális problémákat hangsúlyozták, addig a magyarban erőteljes infrastrukturális fejlesztést sürgettek. Az erdélyi faluban a meglévő infrastruktúra működtetése okozza a legnagyobb gondokat, másrészt bizonyos igények meg sem fogalmazódtak. (telefon, gáz)

7.sz. tábla A megkérdezettek által említett legfontosabb, megoldásra váró problémák

A probléma jellege	Aigen	Jászjákó- halma	Kalota- szentkirály
A falun átmenőfőút elterelése	56
A főút rendbetétele			35
Úthálózat bővítése		31
Parkolóhelyek kialakítása	15
A helyi politika javítása	15
Idősek otthonának kialakítása	14	5
Közbiztonság javítása		12
Vezetékes gáz bevezetése		15	2
Telefonfejlesztés		15	2
A vezetékes vízellátás megoldása, korszerűsítése		6	33
Szennyvízcsatorna kiépítése, fejlesztése	1	5	12
Munkahelyek teremtése	9	11	10
A kereskedelem fejlesztése			10
Nem válaszolt, illetve szerinte nincs ilyen probléma	20	5	9

Zárszóként

Áttekintésünk számos tekintetben hű képet adott a térségünkben végbemenő változásokról, sőt a nagyon is eltérő országok helyzetét áttekintve arról is, hogy melyek lehetnek a változások fő irányai. Egyik oldalról plasztikusan kirajzolódnak az el- és lemaradások, de egyúttal az is, hogy egy magasabb szintű infrastruktúra megléte esetén miféle - egyáltalán nem könnyebben orvosolható - problémák jelentkeznek.

Másfelől közelítve, reménykedünk abban, hogy e vizsgálat nemcsak a bekapcsolódó hallgatók és kutatók, hanem a helyi közösségek - nemcsak a közvetlenül érintett három - politikai életének vezetői és résztvevői számára is adnak hasznosítható információkat.


1993