RENDSZERVÁLTOZÁS, AUTONÓMIA, ÖNKORMÁNYZAT
HÁTULSÓ PÁR ELŐRE FUSS!
rendszerváltozás egy jászsági faluban

Ebben a dolgozatban megkísérlem, hogy egy falu példáján keresztül bemutassam a nyolcvanas-kilencvenes évtizedfordulón végbement társadalmi, gazdasági és politikai természetű átalakulásokat valamint az azok hátterében fellelhető mozgatórugókat. Vizsgálódásom részben korábbi felmérésekre, másrészt dokumentumok elemzésére és helyszíni tapasztalatszerzésre támaszkodik.

A település helyzetéről és múltjáról

A Jászság északi részén fekvő Jászfényszaru meglehetősen előnyös fölrajzi helyzetű település, amely a fővárostól 68 kilométerre, az M3-as autópályától pedig mindössze 10 kilométerre fekszik. Az 1990-es népszámlálás szerint az 5991 lakos részben tradicionálisan kötődik a Jászsághoz, másrészt sokkal több modernizációs hatás éri, mint a kevésbé nyitott, eltérő földrajzi helyzetű falvakat.

A község társadalmát meghatározó módon befolyásolta a Jászsághoz kötődés. Ennek mindmáig az egyik legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása, hogy a lakosok többsége római katolikus vallású. További karakteres vonások a birtokmegoszlásban mutatkoztak meg. Az 1745-ös redemptio alkalmával 157-en váltották vissza földjüket. A földmegváltó redemptusok és utódaik jelenléte a következő századokban is meghatározónak bizonyult: a tájon nem alakult ki nagybirtok.

A község társadalmáról a 18. század közepéről származnak az első adatok. 1766-ra kialakult már a redemptio meghatározta új társadalom: 198 redemptus, 57 irredemptus, 6 inquilinus. A leggazdagabb redemptus Cserháti Pál, akinek 14 ökre, 19 tehene, 13 lova, 64 juha volt.

A 20. század elején készült felvétel még egyértelműen a középbirtokok túlsúlyát mutatja, melyet később felaprózódás, illetve koncentráció követett. Ugyanezt erősíti meg egy 1935-ben kiadott monográfia is. Az 1945-ös földosztás idején nem tudtak elegendő földet elosztani, így a kisebbnek számító birtokokat is igénybe vették. A kis- és középbirtok dominanciája bizonyos politikai jelentőséggel bírt, nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a községben a harmincas-negyvenes években a Kisgazdapárt által hirdetettek váltak népszerűvé.

A községben lényegében a téeszesítésig a mezőgazdasági foglalkozásúak képezték a legszélesebb társadalmi réteget, azt követően az ipari-építőipari bérmunkásság vált dominánssá. Az utóbbi csoportnak már korábban is mutatkozott előzménye: sokan vállaltak kampánymunkát a hatvani cukor- és konzervgyárban, többen dolgoztak a vasútnál és másutt. Mellettük tradicionálisan jelen volt egy szerény létszámú polgárság, akik közül a kiskereskedői-kisiparosi réteg 1950-től fokozatosan összezsugorodott. A velük számos tekintetben rokon státusú szellemi foglalkozásúak meglehetősen szerény csoportot alkottak. 1935-ben a közigazgatás, az egyház, a humán- és az állategészségügy, valamint a közoktatás néhány tucatnyi értelmiségit foglalkoztatott. Mind a helyi pozíciókra, mind a helyi politikai aktivitásra következtethetünk abból a névsorból, melyet az imént idézett monográfia rögzített. A szellemi foglalkozásúnak minősülők létszáma csak a hatvanas évektől szaporodott számottevő mértékben, jelentőségük, pozíciójuk viszont fokról fokra erősödött.

A községet már a 18. század végén gazdag faluként említik, melyhez minden bizonnyal hozzájárult az a szinte önszabályozó jellegű elvándorlás, mely időről-időre megakadályozta a falu túlnépesedését. A múlt század második felében századunk elején elsősorban a kiskunsági területekre (Kiskunfélegyháza, Jászkarajenő), később a szomszédos Pest megyébe, egyes dunántúli területekre és 1945 után Svédországba is irányult a föld- és munkaszerző célzatú vándorlás. Másfajta - mérsékelt - népmozgás indult el a hatvanas évek elejétől, amikor a tanyai lakosság visszaszorulásával belső átrendeződés ment végbe, illetve a helyi munkaalkalmak csökkentek.

A falu foglalkoztatási helyzete az utóbbi évtizedekben

A hetvenes-nyolcvanas évekre berendezkedett az a gazdasági struktúra, mely nem kis zavarokkal, de működőképességét a legutóbbi időkig megtartotta. A tradíciók alapján addig a mezőgazdaság adta a lakosság jelentős - de egyre szűkebbé váló - hányadának fő megélhetési forrását. A tsz egyesítésnek nevezett koncentrálódási folyamat során a következőképpen differenciálódott a kép.

Az egyetlen felszínen maradt gazdaság, a Béke tsz 704 fős - közel kétharmadában nyugdíjas - tagságának mind a főfoglalkozását, mind kiegészítő jövedelmi forrását a gazdálkodás jelentette és jelenti. Emellett a ma már alig több mint 250 dolgozó tsz-tag mellett a munkaképes korú lakosság többsége kertészeti-jellegű, illetve állattartó háztáji tevékenységből teremtette elő jövedelmének jelentős hányadát. Ők elsősorban a főváros közelségéből adódó piaci lehetőségekre építettek, megtanulták annak kiszolgálását, de a kereskedelmi folyamatokba nem sikerült igazán beépülniük.

A hetvenes évek elejétől kiterjedtté vált a nők helyi foglalkoztatása. Erre az 1971-ben a fővárosból ki- illetve letelepített Kalapgyár gyáregységében nyílt lehetőség, amely fokozatosan bővült, majd egyre ellentmondásosabb helyzet alakultak ki körülötte. A hetvenes években megsokszorozódott a dolgozók száma, 1984-ben viszont alapvetően meg kellett változtatni a gyár profilját. Ekörül sajátos, a korra jellemző gazdaságpolitikai taktikázás alakult ki. A nyilvánosság előtt a foglalkoztatás fenntartását tüntették fel elsődlegesnek, de legalább ilyen súllyal esett latba a Kalapgyár csődje is. További tényezőként lépett be az Orion, amely akkoriban - elsősorban haditechnikai megrendelései miatt - konjukturális helyzetbe került, bővülni akart. Mindez nem kisebb furcsaságot eredményezett, mint azt, hogy a kalapok helyett máról- holnapra rövid- és mikrohullámú adó-vevőket, valamint televíziókat kezdtek el ugyanott gyártani ! A történet legújabb fejezete az Orion válságos helyzete, illetve a Samsung összeszerelő üzemének megtelepedése, ezek azonban már napjaink folyamatai közé tartoznak, amelyeket később kívánok bemutatni.

A munkaképes korú férfiak jelentős hányada - igazodva az évtizedek óta kialakult gyakorlathoz - naponta eljárt a fővárosi és jászberényi üzemekbe dolgozni. Azok a férfiak akik szakmunkásvégzettséggel rendelkeztek főfoglalkozású munkát Jászfényszarun nem is nagyon találtak. Ezzel szemben felkészültségüket, szakismeretüket meglehetősen jól tudták érvényesíteni a második gazdaságban. A kiterjedt építkezés megannyi lehetőséget, komoly jövedelmet biztosított az építőipari szakmák képviselői számára. Emellett jutott feladat a motorizáció következtében felmerülő szolgáltatások szakértőinek és a mezőgazdasági kisgépek javítóinak is. Így aztán nem véletlen, hogy a férfiak többsége kisebb, illetve másfajta részt vállalt a háztáji jellegű gazdálkodásból.

Létszámában szerény, de viszonylag széles skálán képzett szellemi foglalkozásút foglalkoztatott a község. Legnépesebb csoportjuk a pedagógusok adják, de jelentős a tsz-ben dolgozó agrárszakemberek és az üzemekben foglalkoztatott műszakiak száma. A helyi közigazgatás mellett számos egy-két személyes intézmény és szervezet tartott igényt szellemi foglalkozásúakra az egészségügytől a takarékszövetkezeten és a közművelődésen át az egyházig.

A helyi politikai élet jellemzői

A rendszerváltoztatás előtti évtizedre kialakult a pártállami időszaknak megfelelő politikai berendezkedés, amely sajátos hatalomgyakorlási és döntéshozatali mechanizmust épített ki és működtetett.

A helyi hatalmi elit csúcsán egy négyesfogat jelent meg, amely diktatorikus elemeket sem nélkülözött. Nekik a falu egészét érintő döntésekben kivételes és meghatározó szerep jutott. A négyesfogat tagjai:

- a helyi pártbizottság titkára,
- a tanácselnök,
- a tsz elnöke és
- a Kalapgyár-Orion igazgatója voltak.

Az egyes szereplők személyükben változhattak, de ezen irányító elit súlya a rendszerváltásnak nevezett időszak küszöbéig, sőt azon túl is fennmaradt. Az egyes szereplők dominanciája viszont kisebb-nagyobb eltéréseket, módosulásokat mutatott.

A hetvenes években kétségkívül a tanácselnök játszotta a legjelentősebb szerepet. Az 1967-ben a Járási Tanácstól ide irányított elnök hamar talált magának cselekvési területet és partnereket, melynek eredményeként látványos módon fejlődött a falu. Az elnök a pártitkárral támadt rivalizálása és nézeteltérése miatt "sikerei csúcsán" távozott a faluból, a járási szervek a kor gyakorlatának megfelelően egy másik faluba, Jászapátiba irányították át.

Sokkal összetettebb szerep jutott utódainak, akik a (nem minden tekintetben racionális) közigazgatási körzetesítés végrehajtása nyomán egyszerre három falu (+ Pusztamonostor + Jászfelsőszentgyörgy) tanácselnökei lettek. Ők nemcsak a négyesfogaton belül, hanem a három falu között is megpróbáltak egyensúlyozni, ami nem mindig sikerült.

A következő szereplő, a nem kevés ortodox vonással felvértezett párttitkár önmagában is némi anakronizmust jelentett: hiszen nő létére lett a falu egyik legbefolyásosabb embere. A takarékszövetkezeti tisztviselőségből kiemelt párttitkárasszony jó kapcsolatot épített ki a felsőbbséggel, kongresszusi küldött volt, megyei, járási pártfórumokon szerepelt, mellyel megszilárdította pozícióját. Ennek eredményeként feltűnően hosszú ideig töltötte be ezt a funkciót. Tevékenységét egyrészt meghunyászkodó ellenszenv kísérte, habár az őt elfogadók sem voltak kevesen, annál is inkább, hiszen az MSZMP-nek 13 alapszervezetben 543 tagja volt a községben. 1987 szeptemberében megválasztott utódja szintén a Takarékszövetkezet éléről került a Nagyközségi Pártbizottság élére. Ő már az apparátus azon generációjához sorolható, aki megfelelő szakmai felkészültségét akarta megfejelni politikai karrierrel. Efféle ambíciói már az 1985-ös országgyűlési választások idején megnyilvánultak, amikor a kötelező kettős-jelölést kihasználva ringbe szállt a közeli nagyközség szövetkezeti elnöknőjével. A küzdelemben alulmaradt, politikai ambícióit azonban nem ez, hanem az 1989-ben bekövetkezett pártösszeomlás zavarta meg. Végül a helyi befolyásán kívül nem sokat vesztett, hiszen egy jelentős jászberényi közintézmény gazdasági igazgatója lett.

A tsz-elnök huszonkét évig - legtovább - volt tagja a négyesnek. Szakmájával, funkciójával szemben - szemlélődő alkat lévén - mindvégig egyfajta távolságtartás jellemezte működését. Nem telepedett le a faluban, hanem a 20 kilométerre fekvő Jászberényből való kijárást választotta. A termelőszövetkezetről minden feleslegesnek tűnő "sallangot" leválasztott. Nem ment bele nagyobb beruházásokba, inkább arra volt büszke, hogy nem vitte bele a gazdaságot nagy és kockázatos vállalkozásokba.

Technokrata típusú ember a gyárigazgató, aki gazdasági hatalmát politikaival párosította. Ő sem telepedett le a községben, emiatt mindig idegennek számított. Közreműködése azonban, különösen a községfejlesztési feladatok megoldásánál, nélkülözhetetlenné vált, így folyamatosan igényt tartottak közreműködésére.

A bemutatott négyesfogat nélkül nem történhetett lényeges változás a községben. Kisebb-nagyobb befolyással azonban jóval többen rendelkeztek, hiszen a párt és a tanács végrehajtó bizottsága, a tsz vezetősége, a szűkebb üzemi vezetés néhány tucatnyira tehető tagsága is előnyösebb helyzetet jelentett, ahonnan már befolyásolni lehetett a döntéseket. Sokkal kisebb jelentősége volt a pártbizottsági, illetve a tanácstagságnak, valamint más szervezeteknek, melyek szerepe inkább előnyösebb információs helyzetet jelentett, mintsem a döntések meghozatalában való közreműködést.

A helyi döntéshozatali mechanizmust a külső patrónusok köre egészítette ki, akik bizonyos ügyek kijárásában segédkeztek. Közülük bizonyos időszakokban fontos szerepe volt az országgyűlési képviselőknek, akik közül a Hűtőgépgyár egykori vezérigazgatója lényeges szerepet játszott például a Kalapgyár-Orion letelepítésében és az orvossal való személyes nexusa révén az orvosi rendelő kialakításában. Említésre méltó még, hogy a község két befolyásosnak számító szülöttének: a Megyei Tanács vb volt titkárának és a könnyűipar egykori miniszterhelyettesének közbenjárását is többször igénybe vették bizonyos döntések elősegítése, támogatása érdekében.

A bemutatott politikai tényezők hatalmának határai a második gazdaság alkotta mezsgye mentén húzódtak meg, az ott zajló folyamatokra alig, vagy közvetve volt befolyásuk. Némelyikük státusa nem mindig párosult gazdasági hatalommal, s különösen nem egyéni gyarapodással, olyannyira, hogy ebben számosan felülmúlták őket. A második gazdaságból és máshonnan felhalmozott anyagi javak jóval szélesebb körben koncentrálódtak és oszlottak el, növelésük jóval kevésbé függött a helyi elittől, mint másoktól. Így a vállalkozókat nemcsak a korábban jellemző diszkrimináció, hanem a közvetlen érdekeltség hiánya is távol tartotta a helyi hatalomtól, amelyen az újkeletű folyamatok sem változtattak lényegesen. A publicisztikában sokat használt "hallgatag többség", illetve a nemszavazók meglehetősen széles tömegének magatartása innen is eredeztethető.

Végül feltétlenül meg kell említeni néhány, eredetileg csak hangsúlytalan epizódnak nevezhető konfliktust, amelyeknek szereplői munkahelyük elhagyására vagy "lefokozásra" kényszerültek. A falubeli tsz-elnökkel összetűző agronómus, a párttitkárasszony által elüldözött tanácselnök és hívei, vagy a vb titkárból visszaminősített csoportvezető visszavonultak ugyan, de az 1989-90-ben kínálkozó lehetőséggel megpróbáltak visszatérni.

A rendszerváltoztatás előjátékai

Az 1990-es választások előzményeként fontos változás ment végbe. Az MSZMP 1989 őszén Jászfényszarun is összecsuklott. Mindössze húszan léptek át az MSZP-be és a korábbi pártvezetés holdudvarából egy MSZMP-csoport is összeállt.

Ezzel párhuzamosan válságos helyzet következett be a közigazgatásban. Az iskolaigazgatóból lett tanácselnök 1989 júniusában lemondott funkciójáról és visszament az iskolába igazgató-helyettesnek. A két társközség tanácstagjai a kiválás érdekében kezdtek mozgolódni, ami szintén a korábbi rend felbomlására utalt. A község irányításában krízis- és vákuumhelyzet alakult ki. Sajátos módon ezt az alkalmat leginkább az társadalmi elnökhelyettesként működő tsz-elnök próbálta meg kihasználni. Ő ragaszkodott elsősorban ahhoz, hogy a közigazgatás fenntartása érdekében 1989 augusztusában visszahívják a gyeden levő jogvégzett vb-titkárnőt. Mindez azért sem lényegtelen, mert a vb-titkárnő a továbbiakban is központi szerephez jutott.

Ugyanekkor a tsz-ben is előtérbe került a vezetőváltás, mivel az elnök elérte a nyugdíjkorhatárt és nem kívánt a továbbiakban funkcióban maradni. Jászfényszarun ebből a szituációból teremtődtek az első konfliktusok, amelyet a korábbi szocialista gyakorlattól eltérő módon oldottak meg!

A tsz elnök az 1988. év eredményei alapján - élve a rendeletek biztosította lehetőséggel - magának, kijelölt utódjának és főkönyvelőjének olyan összegű prémiumot (fejenként 1-1 millió forintot) szavaztatott meg, amellyel kivívta környezete haragját, illetve ellenállását. Ellenlábasai kinyilvánították: kijelölt utódját nem fogadják el. Ellenben egy olyan agrárszakembert indítottak, aki 10 évvel korábban olyan súlyos konfliktusba került a nevezett elnökkel, hogy a gazdaság elhagyására kényszerült, és a falun kívül vállalt munkát. Az ellenjelölt nevét bedobó üzemgazdász az elégedetlenkedők egyik prominens képviselője volt, sőt az sem lényegtelen, hogy ehhez nem jelentéktelen pozícionális támogatást kapott. Az üzemgazdász felesége ugyanis a helyi pártbizottság titkára volt. Ez akkoriban pedig nemhogy kompromittálta volna a jelöltet, hanem az fokról fokra esélyesebb lett.

A mindinkább kiszorított helyzetbe kerülő, nyugdíjba készülő elnök még egy hatalommentési és átrendezési kísérletnél asszisztált: visszatérő egykori ellenfelével szemben megkísérelt egy másik, számára jobban megfelelő potens ellenjelöltet állítani - mérsékelt sikerrel.

A különféle izgalmak övezte választási "hadjárat" nyomán végeredményben a falu egyik fontos gazdasági szervezetének szabadon (pontosabban a korábbiaktól eltérő módon) választott vezetője lett, és az illető később merőben másként politizált!

A "visszatért bárány" (vagy inkább farkas) sokak számára sokkolóan ható, váratlan győzelme cselekvésre késztette ellenfeleit. A volt tsz-elnök újabb, bár egyáltalán nem lényegtelen szerepet vállalt. Ő - mivel korábban ún. társadalmi elnökhelyettes volt - vállalkozott a megüresedett tanácselnöki poszt betöltésére! Visszatérése azonban csak átmenetileg borzolta fel a kedélyeket, mert hamarosan lemondott funkciójáról.

Az új politikai szerveződések, parlamenti választások

A tsz-ben és a tanácsban történtekkel párhuzamosan az országgyűlési választások kampányidőszakában már színre léptek a politikai élet új szereplői, a régiek pedig nagyon eltérő módon reagáltak.

1989-1990 fordulójára újjászerveződött a Kisgazdapárt, amely itt elsősorban néhány tucatnyi középparaszt családjára, illetve leszármazottaira épült. Közülük némelyek megérezték, hogy új helyzet teremtődött, esélyük nyílt a történések befolyásolására-alakítására. A legidősebb kisgazdákat a nosztalgiázás mellett az egykor elszenvedett atrocitások esetleges megtorlása, illetve jóvátétele vonzotta. Jászfényszarun is alaposan megmozgatta az emberek agytekervényeit a föld esetleges visszavétele, így a Kisgazdapártnak rövidesen jelentékeny bázisa lett a faluban. Színrelépése azonban nem kevés ellentmondást is hordozott. A sérelmeket elszenvedők gyerekei és unokái nem voltak "üldözötti státusban, hanem sokkal inkább összefonódtak a helyi hatalommal és beépültek annak pozícióiba. A kisgazda propaganda hamarosan felemás helyzetbe került, hiszen a frissen megválasztott tsz-elnököt "zöld bárózták" le (aki mellesleg szintén kulákgyerek volt). Mindezzel együtt az FKGP az 1990-es országgyűlési választások idején a legnépszerűbb volt a faluban.

1. sz. tábla Az 1990-es országgyűlési választások fontosabb eredményeiből

	Szám	%
Szavazásra jogosultak	4691	100
A listákra szavazók	2399	51,1
Érvényes szavazatok	2295	48,9
Pártok megoszlása	-	-
FKGP	704	30,7
SZDSZ	417	18,2
MDF	257	11,2
MSZP	247	10,8
Agrárszövetség	196	8,5
MSZMP	140	6,1
FIDESZ	130	5,7
Egyéb	204	8,9

A többi új párt afféle "import"-jelenség a faluban, amelyek a faluból eljáró dolgozók vagy a családi kapcsolatok közvetítésével honosodtak meg. (1. sz. tábla) A Kisgazdapárt mellett számottevő erővé szerveződött az SZDSZ is, amelynek magját egy agilis tanár körül szerveződő csoport képezte. Jóllehet ők csak a második legnépszerűbb párt lettek a faluban, de mivel a befutó képviselőt támogatták, pozitív élményekkel kerültek ki a képviselőválasztás csatározásaiból.

Nem jutott ilyen siker az MDF-el szimpatizálóknak, akik sem a kampány előtt, sem annak időszakában nem tudtak igazán megszerveződni. A helyi szimpatizánsok részben a korábbi tanácsi és KISZ vezetés, másrészt a hatvani, budapesti kapcsolatokkal rendelkezők közül kerültek ki, s részben ennek következtében ez a párt nem vált komoly erővé.

A reformkommunista erők - MSZP-Agrárszövetség - számottevő népszerűséggel rendelkeztek, de egyúttal nagyon megosztottak voltak, ténylegesen már nem tudták befolyásolni az eseményeket, pedig komoly presztizsű, befolyásos jelöltet, a faluban született orvost, a jászberényi kórház igazgatóját támogatták.

Külön érdemes megemlíteni az egykori párttitkár körül szerveződő, az MSZMP-vel rokonszenvező konzervatív baloldali erőket, melyek támogatottsága semmiképpen sem minősíthető jelentéktelennek. Csaknem hasonló támogatottságot élvezett az ellenkező pólust képező, akkoriban falun éppen csak megjelenő, ugyancsak avantgard jelenségnek számító FIDESZ.

Összességében 1990 tavaszára új politikai képlet rajzolódott ki a faluban. A régi szervezetek felbomlottak vagy agonizáltak, eközben azonban új tényezők jelentek meg. A felszínen (választói gyűléseken, pártokban, döntőképes pozíciókban) ugyan változatlanul csak néhány tucatnyi ember szerepelt, de a választásokon mégiscsak véleményt nyilváníthatott a többség. A megjelenési arány a nagyvárosi adatokhoz képest igen szerény, ennél azonban sokkal lényegesebb az, hogy a korábban az emberekre rákényszerített, uniformizált szavazás helyett most választottak. A választási alternatívák pedig a jobboldali konzervatívtól kezdve a különféle centrummegoldásokon keresztül, a konzervatív baloldalon át az avantgardig húzódtak.

Módosulások a gazdaságszerkezetben és a foglalkoztatásban

A jászfényszarusiakat legközvetlenebbül a munkáltatók eltérő reakciói érintették. A legszembetűnőbb jelenség, hogy a nagypoltika csatározásainak kereszttüzébe került tsz helyzete a váltás után stabil maradt. Az új vezetés tovább racionalizálta a termelést, de a 250-nél alig több dolgozó tag és alkalmazott foglalkoztatása változatlanul keveset jelentett a helyi munkaerőpiacon. A belső foglalkoztatásban a kalapgyártó részleg és a kertészet terén jelentkeztek problémák, mely az utóbbi ágazat teljes felszámolásához vezetett. A gazdaság azonban továbbra is fenntartotta jövedelmezőségét.

Változások mutatkoztak a nagyon sok ember fontos jövedelmi forrásának számító második gazdaságban. A sok család számára lényeges jövedelemforrást jelentő fóliás- és egyéb kertészetekben az energiaárak emelése csökkentette a termelési kedvet. Ugyanakkor a faluban igen nagy mennyiségű benzint, gázolajat, szenet tartalékoltak, ami bizonyos ideig költségmegtakarítást eredményezett. A kistermelők további gondja a piac beszűkülése, amely legalább annyira értendő a vásárlóerő csökkenésére, mint a déligyümölcsök behozatalával kialakuló versenyhelyzetre, ami különösen a primőráruk értékesítésénél érvényesül.

Az önálló vállalkozók igen szűk réteget képeznek. Egy-két tucatnyian nagyobb földterület művelésébe kezdtek, az élénkülés jelei tapasztalhatók a magánkereskedelemben. A kisebb ipari vállalkozók között a cigányok is találhatók. Ezek a kezdeményezések azonban nagyon kevés munkaerőt képesek alkalmazni.

Mindezek tükrében még kritikusabb az a helyzet, amely a helyi iparvállalatok életében jelentkezik. A "fénykorában" 1300 környékbelit foglalkoztató Orion válságos helyzetbe került. Az üzem elsősorban hadiipari - a Varsói Szerződés hadseregeitől származó - megrendelésekből élt, ezek viszont a politikai változásokkal párhuzamosan máról-holnapra megszűntek. A dolgozók töredéke számára kínált foglalkoztatási alternatívát a Samsung megjelenése, a többiek helyzete meglehetősen kilátástalan. A csak fogyasztási cikkek összeszerelésére berendezkedő Samsung gyár mindössze 92 főt foglalkoztató üzeme lényegében ugyanannyi (a korábbi fekete fehérrel szemben színes!) televíziót szerel össze, mint amennyit az Orionban állítottak elő. Az európai és a keleti piacon való jelenlétért befektető Samsung 1991 elején teljes egészében megvásárolta az üzemet, amely immár nem vegyesvállalat. Mint önálló tulajdonos további 2 millió dollárt fektet be az üzem bővítésébe. Ez annyit jelent, hogy 120-130 ezer televízióra futtatják fel a termelést, ami összesen 130-140 ember foglalkoztatását teszi majd lehetővé. Azért nem többét, mert a jelenlegi félautomatizált összeszerelést automatizálni fogják.

Igazi válsághelyzet nem itt, hanem a Samsung által meg nem vett gyárrészen, illetve annak dolgozói körében alakult ki. A leépítés az ismertetett szituáció következtében már 1990 tavaszára világossá vált. A máról-holnapra való felszámolás helyett, afféle lassú felszámolódás megy végbe, egy év alatt 400-al lettek kevesebben.

Felvételünk időpontjában több-kevesebb veszély leselkedik arra a 800 eljáró dolgozóra, akiket elsősorban budapesti és jászberényi üzemek foglalkoztatnak. Túlnyomó többségük fővárosi bérszínvonalon megfizetett férfi, így keresetkiesésük különösen súlyosan érintené a háztartásokat, mert 1991 júliusában 204 munkanélkülit tartottak nyilván, közülük 104-n férfit. (Egy évvel később már 507 a számuk)

A foglalkoztatás problémái immár az oktatás és az egészségügy területén is megmutatkoznak. A korábbi évekkel szemben problematikusabb volt a nyolcadikosok pályaválasztása. 75 végzős közül 17-en szakközépiskolában, 12-en gimnáziumban, 39-en szakmunkásképzőben tanulnak tovább, de 7-en nem tanulnak tovább.

A foglalkoztatási problémák sajátos megnyilvánulása az egészségügyben, hogy megszaporodott a táppénzt igénybe vevők és a leszázalékolásukat kérők száma. Különösen a munkahelykeresésre kényszerültek próbálkoztak a betegállományba kerüléssel. Másképpen reagálnak azok, akiknek munkahelyük elvesztésétől félnek. Korábban még egy banális huruttal is megpróbáltak betegállományba menni, most viszont szinte könyörögnek azért, hogy ne írják ki őket.

Az első szabad helyhatósági választások

1990 augusztusára-szeptemberére tovább módosult az előbbiekben bemutatott politikai képlet. A leginkább pártszerű képződmény, a Kisgazdapárt helyzete igen ellentmondásosan alakult. A kormányzati szerepvállalás, a hangzatos ígéretek be nem váltása, a sokak számára nagy fenntartásokkal kezelt reprivatizációs elgondolás meglehetősen idegenül hatott. Helyben azonban ennél is jobban megosztotta a pártot az a viszály, amely a két hangadó család és a rokonsága között kiéleződött. A két csoport nem tudott megegyezni, ami szakadáshoz vezetett és meggyengítette az amúgy sem túlzottan virulens erőt. A párt megosztásához egyéb tényezők is hozzájárultak. Az egyik, később az SZDSZ-szel koalícióra lépő társaság tagjai több szállal kötődtek az állampárti rendszerhez. Ezzel szemben a másik szárny több különféle úton-módon meggazdagodó vállalkozóval létesített kapcsolatot és konzervatívabb felfogásúnak minősíthetők. Nem volt sokkal előnyösebb helyzetben az SZDSZ sem, amely rendelkezett ugyan néhány agilis személyiséggel, de igazán vezetésre alkalmas és azért eséllyel harcba induló erőkkel már jóval kevésbé.

A MSZMP és utódszervezetei (MSZP, Agrárszövetség) a kampányidőszakban alig mutatkoztak. Jellemző, hogy az MSZP egyetlen jelöltje a kopogtatócédulákat sem tudta összegyűjteni.

Az akkoriban igen praktikussá váló függetlenségi mezben azonban egy a reformkommunistákkal számos tekintetben rokon, de legalábbis az SZDSZ-től és a kisgazdáktól elhatárolódó szerveződés lépett színre, az 1989 decemberében megválasztott új tsz-elnök körül szerveződő függetlenek csoportja.

Mellettük mások is jelentkeztek (Vállalkozók Pártja, másféle függetlenek) de végeredményben csak három komolyabb érdekszövetség tudott megszerveződni: az SZDSZ-Kisgazda koalíció, a "tsz-párt" és Kisgazda-Vállalkozók Pártja társulás.

A kirajzolódó érdekkülönbségek ellenére komoly gondot okozott a jelöltek kiválasztása. Akkoiban itt is érvényesült az új arcokra vonatkozó íratlan szabály. Eszerint új jelöltekre volt szükség, legalább olyanokra, akik korábban nem voltak elsőszámú vezetők. A régiek többsége valószínűleg el sem indult volna, a kislistás szavazás pedig nem kedvezett a korábban kijáró szerepet jól betöltő tanácstagoknak. A "leszerepeltek" tehát jelöltként szóba sem jöhettek, helyettük másokat kellett keresni.

Előkerültek a nosztalgikus megoldások: mind az SZDSZ-Kisgazda, mind a tsz-csoport megkereste az egykoron eredményeket felmutató tanácselnököt, aki új sikerei fényében elhárította a megkeresést és szülővárosát Jászapátit választotta. Hasonlóképpen felmerült a vele együtt távozott és a továbbiakban Jászapátin vele dolgozó vb-titkár neve, akinek jelölését a kisgazdáknak a Vállalkozók Pártjával kooperáló szárnya szorgalmazta. Vele a tsz-elnök csoportja is kalkulált, de végül ők sem tudtak megegyezni.

Mindezek után felértékelődtek a másodhegedűsök: egy volt tanácselnök, egy nyugalmazott ktsz-elnök, a hivatalban levő vb-titkár és az a tanácsi csoportvezető, aki korábban volt vb-titkár.

A Kisgazda- SZDSZ csoport a vb-titkárnőnél kötött ki s megállapodtak polgármesterré jelölésében.

Az új tsz-elnök egyik legközvetlenebb munkatársát vette rá az indulásra, azt, aki 1975-1980 között már volt tanácselnök. A harmadik érdekszövetség (kisgazdák-vállalkozók) szintén csak helybeli jelöltet talált: egy nyugalmazott ktsz-elnököt. A vb-titkárral szemben az utóbbiak, férfiak lévén potenciálisan előnyösebb helyzetben voltak, bár azt is meg kell jegyezni, hogy ők már szerepeltek vezető pozícióban, míg az előbbi másodhegedűs volt. Mindhárom aspiráns közös jellemzője viszont, hogy képviselőtestületi jelöltként egyikük sem indult, s mindhárman tagjai voltak korábban az állampártnak.

A képviselői helyekre 37-en gyűjtötték össze a jelöltséghez szükséges ajánlásokat. A jelöltek kiválasztásánál az érdekcsoporthoz tartozás volt a legerősebb motívum, kevéssé számított a szakképzettség. Furcsa módon a korábbi MSZMP tagság sokkal inkább volt esélynövelő, mintsem kizáró tényező, amely az önálló kisgazda jelölteket leszámítva mindenkire vonatkoztatható.

2. sz. tábla A helyhatósági választások jelöltjeinek megoszlása

Jelöltek	Szám	MSZMP tag volt
Független	19	9
SZDSZ-FKGP	7	3
SZDSZ	4	1
FKGP	6	1
Vállalkozók Pártja	2	0
Összesen	37	17

A választások alkalmával a szavazók száma alig haladta meg a küszöbértéket. (42,67 %) A polgármesteri címet minimális különbséggel a kisgazdák és a szabaddemokraták közös jelöltje nyerte el, a harmadik indulónak csak statisztaszerep jutott. Ezzel végeredményben új helyzet alakult ki abban az 1989 decembere óta zajló rivalizálásban, amelynek elemeit korábban felvázoltam. A nem egykönnyen tudomásul vett választási eredmény alapján az új tsz-elnök körének el kellett ismernie: a vele szemben felvonuló érdekszövetség komoly befolyásra tett szert, potens erőt képvisel. A polgármesternő vezette győztes tábornak ugyancsak folyamatosan kalkulálnia kellett és kell ellenfele befolyásával és erejével. Végeredményben egy igen kiegyenlített, kölcsönösen kikényszerített egyensúly jött létre.

3. sz. tábla A megválasztott képviselők megoszlása

	A képviselők		Szavazatok
		MSZMP tag volt	száma	átlag
Független	7	5	4787	684
SZDSZ-FKGP	5	3	3062	612
SZDSZ	1	1	960	960
Összesen	13	9	8809	678

A képviselőválasztáson sokkal inkább támogatták a függetleneket, mint a pártok jelöltjeit. Különösen rosszul szerepeltek a csak egy párt által támogatott jelöltek, mindössze egyetlen SZDSZ-es képviselő került be ilyen módon a testületbe. Sokkal népszerűbbek voltak viszont a kisgazdák és a szabad demokraták közös jelöltjei.

A megválasztott képviselők között végeredményben a független, többségükben "tsz-párti" képviselők jutottak minimális többséghez az említett két párt mandátumainak birtokosaival szemben. A párthovatartozás mellett további nyomásgyakorló csoportok jelenléte, illetve azok távolmaradása jellemzi a testületet.

A képviselőtestületben a polgármester jogi végzettsége mellett a felső- és középfokú agrár- és műszaki végzettségűek, valamint a pedagógusok dominálnak. Közülük mindössze ketten voltak tagjai a korábbi tanács végrehajtó bizottságának. A régebbi vezető testületekkel összevetve a legszembeötlőbb az, hogy nincs igazán lényeges elmozdulás a foglalkozás szerinti összetétel szempontjából. Részleteiben elemezve a régi testületek szélesebb érdekeltségi területet fogtak át és tagjaik iskolai végzettsége összességében nézve magasabb volt, mint a képviselőtestületé.

Az új önkormányzat működésének kezdeteiről

A helyhatóság számára merőben új helyzetet teremtett a közigazgatási átrendeződés. A változás következményeként mindenképpen előnyös volt a két társközség leválása, de a korábban idekényszerítettek helyett egyúttal új partnereket kellett keresni. Ezzel szemben az a tény, hogy a hivatal korábbi vezetője polgármester lett, egyúttal a folytonosság fenntartását is jelentette. Ezen a téren a továbbiakban sem történtek lényeges változások. A régebben visszaminősített vb titkár jegyző lett, de egyébként a hivatal dolgozói a helyükön maradtak.

Számos gondot vetett fel az új helyzethez való igazodás. A számos tekintetben ellentmondásos önkormányzati törvény mellett tulajdoni és hatásköri törvények hiánya tovább bonyolította a helyzetet.

A mindennapi gyakorlatban távolról sem volt olyan egyszerű az önállóság értelmezése. A hatáskörök gyakorlása körül nem kevés a bizonytalanság, akadt olyan eset, amikor ilyen kérdésben az illetékes szervek nem tudtak egyértelműen állást foglalni. Az önállóság gyakorlását azonban leginkább a gazdasági tényezők tisztázatlansága akadályozza. Az önkormányzati tulajdont rendező törvény hiánya gátolja, hogy vállalkozó szellemben lépjen fel az önkormányzat. Pedig az ún. állami tartalékföldekből, a gyárak területéből, illetve annak hasznosításából részesedhetnének, akár apportáló, akár részvényesként szerepelnének az effajta ügyletekben.

109 millió forintos főösszegű költségvetésük inkább a korábbi elosztásos szisztéma jegyeit viseli magán, nem késztet intenzívebb, önállóbb cselekvésre. 1991-ben mindössze 1,8 millió forintnyi adót szednek be közvetlenül, ami nyugodtan minősíthető elhanyagolható tényezőnek. 1991-ben nem vezettek be helyi adót, de 1992-ben valószínűleg fel kell majd vállalni ezen intézkedés meghozatalát.

A képviselőtestület tagjainak többsége nem kis várakozással és tenniakarással látott munkához, azonban nagyon sok információ hiányzott. A testület a falu helyzetének áttekintésével kezdte munkáját. Tájékoztatást kértek és kaptak a termelőegységek, intézmények és más szervezetek munkájáról. Eközben már jó néhány probléma felmerült, köztük olyanok is mint az Orion gyár sorsa és a foglalkoztatás, a Jászsági ÁFÉSZ helyi tevékenysége vagy a felvásárlás, évtizedek óta krónikussá vált problémája.

Az 1990. október 15-én megtartott alakuló ülésen a polgármester asszony kérte a csatabárd elásását. Ennek ellenére már a fizetésének megállapítása körül lezajlott összetűzés mutatta az ellenérdekek meglétét, hiszen támogatóinak előterjesztéséhez képest csökkentett mértékben állapították meg azt. Több hónapig elhúzódó egyezkedés és vita előzte meg az alpolgármester megválasztását. Ezt a pozíciót mindkét fél magának szerette volna megkaparintani. Lépésről-lépésre kerültek háttérbe a potensebb jelöltek, (SZDSZ vezér, az alulmaradt tsz-párti polgármesterjelölt) mígnem április közepére sikerült a kölcsönösen elfogadható, de addig kevesebb befolyással bíró jelöltet találni és kölcsönösen elfogadtatni egy tsz-ben dolgozó üzemmérnök személyében. Az elhúzódó, órákig tartó ülésezéseket sem a részvevők, sem a kívülállók nem tartották hatékonynak.

Ugyanakkor jelentős kezdeményezések születtek és a kooperációs készség megnyilvánulására is szép számmal akadt példa. Testületi véleménnyé vált az iskolaügy patronálásának fontossága, az infrastrukturális hátrányok leküzdésének támogatása. Sorra jelentkeztek a központi pályázatokra. (Szennyvíztisztító, a telefonhálózat bővítése.) A vezetékes gázellátás megoldásában - lévén kölcsönös érdek - teljes mértékben feloldódtak a korábbi ellentétek: ennek megvalósításához jelentős támogatást ajánlott fel a tsz.

A képviselők tehát túljutottak az első összecsapásokon, kitapasztalhatták egymás erős vagy éppen gyenge oldalát, kisebb-nagyobb kudarcok és amiről kevésbé beszélnek, sikerek is érték őket.

Végül érdemes kitérni a polgármester, a képviselőtestület, a jegyző és a hivatal viszonyára. A tanácsi időszak modellje szerint a tisztségviselőknek (tanácselnök, tsz-elnök, párttitkár, gyárigazgató) és a vb tagoknak megkülönböztetett helyzetük volt. Hasonlóképpen a döntés-előkészítésben kulcsszerepet játszó tanácsi apparátus dolgozóinak jóval előnyösebb volt az információs helyzete, mint számos vb tagé, a tanácstagokról nem is beszélve.

Az, hogy mindebből mennyi számolódott fel és mennyi konzerválódott, azt ma nehéz megmondani. Mindenesetre az a tény, hogy a polgármesterasszony tagja a megyei közgyűlésnek és vezetője a Jászsági Önkormányzatok Szövetségének, bármelyik testületi tagnál előnyösebb információs helyzetet eredményez számára. Más területen, a tsz-elnök esetében is mutatkoznak ilyen előnyök. A havonta testületi tagokkal szemben változatlanul naprakészebbek a hivatali dolgozók és különösen a jegyző információi, amely komoly döntésbefolyásoló erő. Az a tény, hogy az egyes bizottságok szerepe erősödőben van, valamelyest enyhítheti ezt a nem kevés ellentmondást magában rejtő és korántsem csak a vizsgált önkormányzatra jellemző helyzetet. Hasonlóképpen reményt keltő, hogy ma sokmindent a testület elé kell vinni. Ez azonban távolról sem biztosíték arra, hogy a testületi tagok mindig képesek a lényeges és a lényegtelen, a fontos vagy a kevésbé fontos kérdések között szelektálni és optimális döntéseket hozni.


Epilógus

A jászsági nagyközségben tehát forma szerint megtörtént az un. rendszerváltás, a falu vezetése megcserélődött. A korábbi vezetők kiöregedtek, nem akartak, vagy nem mertek részt vállalni, illetve nem kaphattak szerepet az új vezetésben. Az elemzett cserékre azonban leginkább a "hátulsó pár előre fuss" formáció és az addig kimaradtak, vagy esetenként kirekesztettek bekerülése jellemző. Mindezek alapján nem könnyű megjósolni, hogy mit kezdenek az új főszereplők a számos tekintetben váratlanul eléjük tárult, de nem kis küzdelem árán megszerzett lehetőséggel.

Az új vezetők elemi formában megszervezett, ugyanakkor fontos érdekazonosságok cementáló erejével összekötött helyi érdekcsoportok támogatásával jutottak vezető szerephez. Újabb kérdés: képesek lesznek-e a most megszervezett érdekcsoportok összetartására, hatókörük kiterjesztésére, esetleg a távolmaradók integrálására? - Ugyanis jórészt ezen múlik felszínen maradásuk vagy bukásuk.

Ezzel párhuzamosan felmerül a jelenleg kimaradtak pozícióinak alakulása. A vázolt folyamat bizonyította: számos esetben sikeresnek bizonyult a visszatérés. Nem kevés pikantériát rejt magában a most kiszorított, kirekesztett helyzetbe kerültek karrierjének alakulása. Különösen vonatkozik ez némely, a faluhoz sok szállal kötődő, ott szakmailag elismerést szerzett értelmiségire. Egyáltalán nem tűnik lehetetlennek, hogy adott alkalommal sikeresen tesznek kísérletet a visszatérésre.

További kérdés, miként alakul a korábban privilegizált helyzetet kivívott, majd jelenleg ugyancsak háttérbe vonult gazdasági vezetők szerepe. A gazdasági élet átrendeződése után minden bizonnyal jelentősebb pozíciókat követelnek majd a remélhetően mégiscsak meggazdagodó vállalkozók, melyek ebben a fordulóban nem voltak képesek igazán megszerveződni, de egy újabb választás során már valószínűleg "nem engedhetik meg maguknak" ezt.


1990-1991