A MIGRÁCIO TÖBBOLDALU MEGKÖZELITÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE EGY JÁSZSÁGI FALU PÉLDÁJÁN

A magyar társadalom térbeli mobilitásának vizsgálata elsősorban statisztikai, demográfiai elemzésekre épül. Az effajta társadalomstatisztikai megközelítések lényeges trendeket vázolnak és jelenítenek meg, de nem vagy csak kevés lehetőséget adnak a térbeli mobilitás mögött meghúzódó döntések, folyamatok, indítékok feltárására és elemzésére. A témakör árnyaltabb, sokoldalúbb, ha úgy tetszik kulturális nézőpontú megvilágítására több külföldi és hazai szerző tett kísérletet. Nézőpontjaikat, megközelítésmódjukat és munkamódszereiket figyelembe véve, másrészt korábbi kutatásaink tapasztalatait felhasználva vállalkoztunk egy jászsági falu migrációs folyamatainak megvilágítására és elemzésére.

A vizsgált településről

A kutatásaim színhelyéül választott Jászszentandrás új keletű település, mindössze 1886 óta rendelkezik önálló közigazgatással. Fodor Ferenc a Jászság kiváló kutatója nem tulajdonított különösebb jelentőséget a falunak, olyannyira, hogy egyszerűen tanyaközségnek minősítette. A neves szerző nem foglalkozott a település közigazgatási státusával, hanem egyszerűen átsiklott az 1930-ban már 5151 lakosú község fölött. Míg valamennyi jász községet részletesen bemutatott, addig Jászszentandrás esetében eltekintett ettől.

Erdei Ferenc önállósult pusztáknak minősítette az effajta tanyás településeket. Jóllehet a község területe korábban is lakott volt, de történetében mégis az 1851 és 1852-ben végrehajtott tagosítás hozott lényeges fordulatot. A jászárokszállási határ ezen - addig jobbára csak legelőként hasznosított - részét felparcellázták, s ennek hatására egy erőteljes kitelepülés indult el a szóban forgó területre.

A lakosság száma eközben folyamatosan gyarapodott, hiszen az 1869-es népszámlálás idején már 1465 szentandrási lakost írtak össze. Így lényegében a vizsgálandó település egy kitelepülési folyamat eredményeként jött létre, mely a jászok újkori történetét vizsgálva éppúgy tekinthető megszokottnak, mint rendhagyónak. Annyiban feltétlenül általános, hogy számos jászsági településnek voltak pusztái - elsősorban a Duna-Tisza közén - melyek a múlt század második felében önálló településsé szerveződtek. Jászszentandrás helyzete ezzel szemben azért számít rendhagyónak, mert az idézett példákkal ellentétben nem egy viszonylag távoli pusztán, hanem egy jászsági település határában, abból kiszakadva önállósult.

Az adott folyamat a falu esetében jelentős életformaváltással társult. Jászárokszállás lakossága a múlt század második harmadában zömmel földművelésből, állattartásból, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó iparok űzéséből élt, melyhez a helyi erőforrások és nyersanyagok extenzív hasznosítása mind kevesebb lehetőséget adott. Nevezetesen ez nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy a szentandrási határrész puszta legeltetése kevés családnak biztosított volna megélhetést. Így a boldogulásukat kereső, azt biztosítani akaró jászárokszállásiak számára két karakteres megoldás kínálkozott: önálló tanyás szisztémát követő, vállalkozáson alapuló gazdálkodást teremteni a szentandrási határrészen, vagy bérmunkásnak elszegődni a nagy állami építkezésekhez kubikosnak. Motiválhatta őket a szentandrási földek termőképessége, amely a földbirtok-nyilvántartás szerint valamivel gyengébb volt, mint az árokszállásiaké, hiszen az előbbiek átlagos aranykorona-értéke 12,05 az utóbbiaké 13,89 volt.

Jászszentandrás önállósodásával eltérő életfeltételek alakultak ki a két településen, melynek egyik jellegzetessége a birtokok nagyságának jelentős eltérése. (1. sz. tábla) Megjegyzésül ide kívánkozik, hogy Jászszentandráson századunk első felében nem annyira kibocsátás és az elvándorlás dominált, hanem inkább a környező községek földjeinek bérbevétele, az árendálás volt jellemző.

Tovább színezi a legelőnek használt szentandrási határt feltörők törekvéseit az a tény, hogy ők az elmúlt évszázad folyamán nemcsak lakóhelyet váltottak, hanem új gazdálkodási formákat is elsajátítottak. Részben a hevesi határral való közvetlen érintkezés következtében intenzív kert és szőlőművelést honosítottak, illetve tanultak meg, ami néhány jászsági települést (Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy és Jászfényszaru) leszámítva korántsem mondható általánosnak. Jól mutatja ezt az egyik legintenzívebb kertkultúra, a szőlő területének nagymérvű térnyerése a községben, ami az anyaközségben és a szomszédos Jászapátin éppenséggel visszaesést mutatott.

1. sz. tábla A földbirtokok nagyságának alakulása ( kh-ban)

Év	0-10	1-5	5-10	10-25	10-50	50-100	25 fölött	100 fölött
Jászárokszállás
1910	481	-	-	-	-	589	-	19
1935	-	507	810	-	43	8	-	1
1949	-	917	345	466	-	-	120	-
Jászszentandrás
1910	374	-	-	-	-	215	-	1
1935	-	710	452	-	-	6	-	1
1949	-	666	242	204	-	-	-	36

A lezajlott változásokat sajátos módon igazolta vissza a szomszédos települések lakóinak vélekedése és megítélése. A környékbeliek szerint a - amit a falusiak sem utasítanak vissza - Jászszentandrás napjainkra gazdagnak mondott, tehetős faluvá vált, ami anyatelepülésükről korántsem állítható.

A település migrációs folyamatai statisztikai és demográfiai adatok tükrében

Elemzésem kiindulópontjának a második tsz szervezés időszakát tekintettem, melyet egyebek mellett demográfiai tényezők, a faluelhagyások is indokolnak. A hatvanas évektől kibontakozó robbanásszerű változás akkor érzékelhető igazán, ha a korábbi évtizedek adataival is egybevetjük ezeket a tényszámokat. Az utóbbi 100-115 év adataiból kiviláglik, hogy a Jászság népessége az ötvenes évekig egyenletesen emelkedett.

Ha az 1870-1970 közötti száz esztendő adatait vesszük alapul, akkor megállapítható, hogy a települések népessége erőteljesen emelkedett, mely alól a szerény mértékben csökkenő Jászágó, illetve a nagyobb arányban visszaeső Jászalsószentgyörgy és Jásztelek képez kivételt, de 1949-ig e községek lakosságszáma is emelkedést mutatott.

A gyarapodó lélekszámúak közül messze kiugró adatot, 193,5 %-os növekedést produkált Jászszentandrás. A tanyai gazdálkodás lehetőségeinek kibővülése és az önálló közigazgatási státusz megszerzése nyomán valamennyi környékbeli településnél nagyobb ütemben emelkedett a község lakosainak száma.

Ellentétes folyamatok jelentkeztek a hatvanas években, melynek időszakában lökésszerűen jelentkeztek a változások. Ezek mögött nem nehéz megtalálni a mezőgazdaság ún. szocialista átszervezésének folyamatát, mely az adatok bizonysága szerint is perspektívátlanná tette az itt élők egy része számára a helyben maradást. Az előbbiekkel szemben ekkorra már erőteljes (Jásztelek, Jászivány, Jászágó), jelentős (Jászdózsa, Jánoshida, Jászszentandrás, Jászfelsőszentgyörgy, Jászladány) valamint közepesen erős elvándorlással találkozunk, mely szinte valamennyi további község jellemzője.

Az iméntiekhez hasonló tendenciák érvényesültek a hetvenes években. A tájegység azonban összességében szerényebb mértékű csökkenést mutat. 9 településen mérséklődtek, 8-ban emelkedtek a korábbi elvándorlási arányok. Jászberény újra pozitív egyenlegűvé vált, két kistelepülésen viszont egyenesen kiürülési tendenciák mutatkoztak. (Jászágó, Jászivány)

Jászszentandrás akkorra már egyértelműen a jelentős vándorlási veszteséggel rendelkezők sorába került. A téeszesítés mobilizáló hatását a hetvenes években tovább fokozta annak újabb, háztáji és részesmüvelés ellenes változata.

Feltétlenül ki kell térni az elvándorlás irányaira, amelyek nagymértékben módosultak. Ennek egyik megnyilvánulása az anyaközséggel fennálló kapcsolatok intenzitásának megváltozása. A névadási szokásokban ugyan változatlanul kimutatható bizonyos kontinuitás, más vonatkozásokban a korábbi kapcsolatok meglazulásáról beszélhetünk. A múlt század végén amikor a község el akart szakadni Jászárokszállástól, azért is közeledett Jászapátihoz, mert oda egyre több érdekeltsége fűződött. Utóbb Jászapáti lett a szentandrásiak első számú piacozási helye és ugyanott szerezhették be a számukra szükséges áruféleségeket. Tovább fokozta az anyaközségtől való eltávolodást a modernizáció, hiszen a két egykoron összetartozó települést nem köti össze műút, nincs autóbuszjárat, ami önmagában is korlátozza a kapcsolattartást. Változott az iskolázás gyakorlata, így hiába van Jászárokszálláson gimnázium, a jászszentandrási gyerekeket a Jászapáti gimnáziumba íratják be szüleik. Továbbtanulási helyszínül újabban egyre jobban szóba kerültek távolabbi városok is. Természetes módon Jászberény, majd a megyeszékhely, sőt Eger is. Nem annyira az iskolázás, hanem sokkal inkább a munkahelyek szélesebb választéka és a jobb kereseti lehetőség befolyásolta a főváros vonzásának nagymértékű növekedését és hasonló motivációk munkáltak az észak-magyarországi települések választásánál.

Érdemes kiemelni azokat a tényezőket, melyek Jászszentandrás speciális földrajzi és közigazgatási helyzetéből származnak. Mivel közvetlenül határos Heves megyével, így meglehetősen sokirányúak a szomszédos településekkel fenntartott kapcsolatok. Sokan járnak a visontai bányába dolgozni, gyakoriak az összeházasodások. Ezzel ellentétben meglehetősen rosszak a tömegközlekedés feltételei. Hosszú ideje kézenfekvő lett volna, hogy a keresőképes lakosság Heves városában találjon munkát, de mivel nincs a munkakezdéshez igazodó autóbuszjárat, így ez meghiúsult. Ezzel szemben számos építőipari munkás buszozik naponta Szolnokra és Budapestre.

A községen belüli demográfiai viszonyok alakulása

A hatvanas évek végén, amikor először jártam a faluban, akkor még a belterület is "tanyás" jellegű volt. Középen ott állt a híres Aba-Novák Vilmos és Chiovíni Ferenc freskóival ékesített templom, de nagyon sok olyan foghíjas "utca" akadt, melyben csak házhelyek voltak, de házak nem. Azóta alaposan megváltozott a falukép, a belterület mindinkább beépült. A korábbiakra jellemző folyamat megfordult, s az "igazi tanyás" részek fokról-fokra veszítettek jelentőségükből. Az átalakulás hátterében agrotechnikai, megközelítési tényezők húzódnak meg. Ennek megfelelően lassúbb volt a felszámolódási folyamat a Járás és Felső tanyai részen, ahol tovább maradhatott fenn a háztájival kombinált tanyasi gazdálkodás és homokos határrész lévén jobban megközelíthetőek voltak ezek a területek. Ezzel szemben a további tanyaterületeken éppen ellenkező tendenciák érvényesültek. (3. sz. tábla)

3. sz. tábla Jászszentanrás népesedésének alakulása településrészek szerint

Településrészek	1960		1970		1980
	Férfi	Nő	Férfi	Nő	Férfi	Nő
Belterület	535	568	613	688	1151	1200
Alsótanya	206	215	154	180	96	96
Felsőtanya	706	746	507	536	249	271
Hevesi határ út	5	6	40	57	27	27
Járás tanya	436	450	350	391	115	129
Meggyesi rész	106	111	102	77	14	17
Tadrai rész	260	276	45	45	8	8
Telekrész	210	196	98	97	28	33

A külterületi lakosság korösszetételének alakulása tovább árnyalja ezt a képet. A belterület mutatói szinte változatlanok, vagy csak szerény elmozdulást mutatnak a fokozatos elöregedés irányába.

Ezzel szemben a tanyákon megmutatkoznak az elöregedés határozott jelei, a gyerekek és a fiatalok - korábbi arányszámukhoz képest - szinte eltűntek innen. Ehhez a kiürülési folyamathoz feltétlenül hozzájárultak a hatvanas-hetvenes évek iskola-felszámolási folyamatai.

Megjegyzésül még feltétlenül ide kívánkozik az, amit ezek az adatok nem képesek igazán illusztrálni. Nevezetesen azt, hogy itt többirányú mozgás zajlott le. Végeredményben nemcsak a külterületi lakosság távozott el a faluból, hanem megosztottabban jelentkezett ez a folyamat.

Mind a bel- mind a külterületiek közül távoztak. Az elköltözők sorában a fiatalabb korosztályok és a külterületen lakók voltak többségben. A külterületiek vándorlási iránya megosztott volt, egy részük messzebbre, más részük a faluba költözött, így ők nem a falut hagyták el, hanem csak korábbi lakó- és munkahelyüket.

A változások a foglalkozásszerkezetben is megmutatkoztak. Fokról-fokra került előtérbe a nők munkába állása. (1960-ban 601, 1970-ben 492, 1980-ban 579 volt a számuk.) Ugyanebben az időszakban, a kezdetekben alig mutatott változást az aktív keresők foglalkoztatása. Mintha mi sem változott volna, a mezőgazdasági tevékenység jelentette az elsőszámú megélhetési forrást. Mindenesetre már a hatvanas években csaknem felére csökkent az agrárszektorban foglalkoztatottak aránya s csak igen lassan teremtődtek más munkalehetőségek. A foglalkozásszerkezet adatai egyébiránt még inkább igazolják azt, hogy a korábban oly vonzó külterületi lehetőségekről, fokról fokra le kellett mondani.

A helybenmaradás és az elvándorlás megközelítésének vizsgálata

A faluból való elvándorlást reprezentáló elemzéshez olyan korosztályokat választottunk ki, akik az 1961-es átszervezés idején mobilnak minősültek, akkoriban legfeljebb 18-19 évesek, illetőleg a legfiatalabbak 5-6 évesek voltak. Ezek az azóta felnőtté vált korosztályok az 1955/56-os és az 1969/70-es tanév között jártak nyolcadik osztályba, tehát a felvétel időpontjában 34-49 évesek voltak. Így összesen 963 Jászszentandráson gyerekeskedő alanyról - külön meghatározott szempontsor alapján - szereztünk információt, mely néhány, a bevezetőben megfogalmazott probléma megválaszolására reménnyel kecsegtetett. Az összeírtak közül 474 volt a férfiak és 489 a nők száma, akik évjáratonként meglehetősen kiegyenlített megoszlást mutattak.

A felvett személyek túlnyomó többsége Jászszentandráson született (749), a nem helybeli születésűek száma kisebb volt (214). A nem helybeli születésűek viszonylagosan magas aránya két tényezőre vezethető vissza. Az egyik az anyakönyvezés újkeletű gyakorlata, mely nem a községet jelöli meg születési helynek. A másik a nevelőszülőknél elhelyezettek nem elhanyagolható száma (23). A nevelőszülői feladatok vállalása - esetenként megélhetési forrásként - egyébként régóta elterjedt a községben.

A népszámlálási felvételekhez képest lényeges eltérést mutatott a lajstromba vettek lakóterület szerinti megoszlása. A felvett személyek nagyobb hányada szerezte általános iskolai bizonyítványát a belterületi iskolában, de ez csak részben kvadrál a lakóhellyel, mivel a fiatalabb korosztályok - azok bezárása miatt - már nem járhattak tanyai iskolába. Mindez még átvitt értelemben is igaz, hiszen az eredeti lakóhelyek feladása e körzetekben nagyobb léptékű volt, így valószínűleg sokan voltak olyanok, akik ugyan Jászszentandráson kezdték el, de nem ott fejezték be az általános iskolát.

Az anyakönyvben szereplő adatokból - apák foglalkozása - megpróbáltuk körülhatárolni alanyaink származását. (4. sz. tábla) A mezőgazdasági foglalkozású apák dominanciája mellett viszonylag változatos kép bontakozott ki, mely megfelel annak a lassú átalakulásnak, illetve elmozdulásnak, melyet a népszámlálási adatokból is kikövetkeztethettünk. Egyéb információink alapján megjegyzendő, hogy a szülői háttér sokkal differenciáltabb. Az anyakönyvek alapján a legpontosabb támpontokat az iskolai előmenetel adatairól kaptuk, melyet a közismert ötfokú skálán helyeztünk el.

4. sz. tábla A lajstromba vett tanulók megoszlása az apák foglalkozása szerint

Földműves	651
Szakmunkás	80
Betanított munkás	37
Alkalmazott (adminisztrátor, kereskedő, katona)	41
Értelmiségi, diplomás	13
Egyéb	58
Ismeretlen, nincs adat	83
Összesen	963

Az elvándorlások okainak és irányainak néhány összefüggése

Az anyakönyvek adatai alapján széleskörű adatgyűjtést folytattunk alanyaink mai helyzetéről. Ezek az információk - a jelzett körülmények következtében - sokkal puhábbak, mint az anyakönyvekből átvettek. Felgyűjtésükkel elsősorban az volt a célunk, hogy alapvető kérdésekben tájékozódást nyerjünk az elvándorlás és helybenmaradás így fellehető összetevőiről. Távolabbi célunk azonban az eltávozottak felderítése volt.

Kiegészítő adatgyűjtésünk alapján képet kaptunk a vizsgált személyek legmagasabb iskolai végzettségéről és szakképzettségéről is.
5. sz. tábla A vizsgált személyek lakóhelyének megoszlása a felvétel időpontjában

Település	Szám
Jászszentandrás	370
Budapest	102
Budapesti agglomeráció	26
Jászberény	52
Jászapáti	33
Heves	36
Szolnok	20
Jászsági község	25
Heves megyei község	42
Heves megyei város	18
Alföldi város	17
Alföldi község	3
Észak-magyarországi város	3
Észak-magyarországi község	1
Dunántúli város	11
Dunántúli község	3
Nyugat-Európában él	7
Elköltözött, de lakóhelye ismeretlen	82
Adathiány	112
Összesen	963

Így kapott adataink ellenőrzése és hitelesítése érdekében átvizsgáltuk a Községi Tanács irattárában fellelhető lakónyilvántartó könyveket, melyek adatai megerősítették, és helyenként megkérdőjelezték az anyakönyvek, ill. a kikérdezés útján nyert információkat. (6. sz. tábla)

6. sz. tábla Az elköltözöttek fontosabb adatai a lakónyilvántartó könyvek alapján

Település	Elköltözöttek	Belterületről	Külterületről
Budapestre	111	51	60
Budapest környékére	47	13	34
Városokba	260	139	121
Falvakba	170	126	44
Összesen	588	329	259

Megerősítették a főváros vonzását (102 - 111), s azt is, hogy az eltelepülők inkább az urbanizáltabb településeket választották új lakóhelyüknek. Az utóbbival kapcsolatban viszont megjegyzendő, hogy a városba (260) távozottak zöme a szomszédos Jászapátira (33- l00) és Hevesre (36 - 49) költözött, melyek a bejegyzések idején nem rendelkeztek városi címmel. Ugyancsak feltűnő, hogy a kikérdezések alapján előkelő helyen szereplő Jászberény (52 - 31) és Szolnok (20-17) milyen alacsony számmal szerepelt a lakónyilvántartó könyvek elköltözési rovataiban.

Újabb adataink mintegy megerősítették, hogy a távozás és a helybenmaradás határozottan az előbbi javára billen, tehát a vizsgált korosztályoknál a falu elhagyása lényegesen nagyobb számban fordult elő, mint a helybenmaradás.

Megállapíthattuk, hogy a távozók túlnyomó többsége városokban települt le. Összes adatunkat számítva vidéki városaink voltak népszerűbbek. Ha egyedenként vesszük őket sorra, akkor Budapest számított a legvonzóbbnak, ezt követte Jászberény, majd a két éppenhogy város Heves és Jászapáti. Az utóbbi két városban, valamint a jászsági és hevesi községekben lakók esetében minden valószínűség szerint nem annyira az elvándorlási, hanem inkább a hagyományos kapcsolattartásnak minősíthető házasodási kapcsolatok domináltak.

Bizonyos mértékben elvándorlást befolyásoló tényezőnek minősült a születési hely is, miszerint a helyben születettek jobban ragaszkodtak a faluhoz azoknál, mint akik nem itt születtek. A helybeli születésűek 47,6 %-a, nem helybeliek 30,5 %-a élt a felvétel idején a faluban.

Az elvándorlás nemspecifiuks sajátosságokat is mutat. Adataink alapján egyértelműen leszögezhető, hogy a férfiak jobban ragaszkodtak eredeti lakó- és szülőhelyükhöz, mint a nők. Az utóbbiak számára a városok, s ezen belül Budapest jelentették a legnagyobb vonzást, bár a második számú távozási célpontot Jászberényt is a nők közül választották többen. (17:35). Az alföldi és Heves megyei városok esetében viszont éppen fordított arány mutatkozik. (12:6, 12:5) Falvakba inkább a férfiak távoztak, mint a nők, bár e területen - részben a kis elemszám miatt - sokkal kisebb az eltérés.

A községen belüli területi elhelyezkedés - ahogy azt már az előzőekben is bemutattuk - szintén befolyásolta az elköltözést. Adataink megerősítik azt a tényt, mely szerint a tanyán nevelkedők közül többen hagyták el a falut, mint a belterületiek. A nagymértékben elnéptelenedő Alsó- és Telek-tanyai rész szinte perspektívátlanná vált, míg a további tanyás területeken valamivel alacsonyabb az elköltözöttek részesedése.

Bizonyos eltérést a vándorlási irányok is mutatnak. Belterületről lényegében minden számításba vett településre távoztak. Ezen belül számukra a városok vonzóbbnak bizonyultak, mint a tanyaiak számára. (Budapest 61:41, Jászberény 34:18, Szolnok 14:6)

A külterületiek kevesebb helyre költöztek, irányultságuk egyenletesebben oszlott meg a város és a falu között, némi eltolódással az utóbbi javára. A tanyai részek némelyike meglehetősen intenzív kapcsolatot mutat a szomszédos területekkel. A Hevesre települt 36 szentandrási közül 20 az oda legközelebb eső falurészben, Járás-tanyán gyerekeskedett s az is szembetűnő, hogy a Felső-tanyaiak közül jelentős számban élnek jászsági és Heves megyei falvakban.

A legmagasabb iskolai végzettség és a tanulmányi előmenetel ugyancsak befolyásolta a mobilitást. Az áttekintett adatok megerősítik, hogy a nők iskolai előmenetele jobb, mint a férfiaké, ami jelentős mértékben járult hozzá a falu elhagyásához. Közepes érdemjegyig a férfiak vannak többségben, a felett viszont határozott eltérés mutatkozik a nők javára. Mindez érvényesült a továbbtanulásban, a lányok számára egyre inkább kívánalom lett az érettségi letétele, a fiúk többsége viszont megelégedett a szakmunkás bizonyítvány megszerzésével. Az igazán hosszú távú továbbtanulási teljesítményeket azonban mégis a férfiak produkálták, hiszen a szerény számú egyetemet végzett között javukra billen a mérleg.

Az elvándorlással összevetve a bukott tanulók egyharmada maradt, s ugyanennyien távoztak, a továbbiakról nincs érvényes információnk. Az elégséges tanulók kevesebb, mint fele maradt otthon (134-ből 63), a fővárosba és környékére kerültek (19), valamint a falun élők (11) száma szintén jelentős. A közepesek csaknem fele szintén otthon él, (318-ból 146), a távozók egyenletesen szóródtak szét az országban. A jó és a jeles előmenetelt mutatók több mint kétharmada távozott (334-ből 221, 144-ből l0l). A jó tanulók nagy számban élnek a fővárosban (43), a környékén (12), a városokban (87), de meglehetősen kevesen vannak falun (22). A jeleseknél hasonlókat rögzíthetünk: egyötödük került a fővárosba (23), néhányan a környékére. Sokan költöztek más városokba (42), s kevesen élnek falun (16).

A legmagasabb iskolai végzettséggel való összevetés alapján módosul a kép. Megállapítható, hogy a leginkább szakmunkásképzőt végzettek maradtak otthon, és a főiskolai-egyetemi végzettségűek telepedtek le másutt. A csak általános iskolai végzettséggel és a középiskolai végzettséggel rendelkezők csoportjában csaknem 60 % a helybenmaradók és 40 % a távozók aránya, ami jelzi, hogy az iskolai végzettség és a lakóhelyhez való viszonyulás eltérő módon érvényesül. Megjegyzendő még, hogy az általános iskolát végzettek nagyon kis mértékben, de hűségesebbnek mutatkoztak azoknál, mint akik középiskolába jártak.

Az iskolai végzettség a távozási irányokat is befolyásolta. Ebben az összehasonlításban is egyértelműnek tűnik a városok erős vonzása. Főleg a középiskolát végzettek telepedtek le a fővárosban (39), ahova viszont elenyésző számban kerültek egyetemet és főiskolát végzettek (6). Az utóbbiak város-orientációja jóval inkább vidéki-város centrikusnak minősíthető.

További értékelési lehetőségeket adott a lajstromba vettek származásának, szakképzettségének és foglalkozásának összehasonlítása. E tekintetben egyetlen határozott összefüggést mutató adatunk van: a szomszédos Heves megyei községekbe minden más csoportnál nagyobb mértékben távoztak a földműves apák leszármazottai. (36-5) A munkás apák gyerekei inkább mentek városokba és a fővárosba, az értelmiségieké annyival tér el ettől, hogy ők városok mellett jóval többen választották Budapest környékét, mint magát a fővárost.
Másféle szóródást mutat a felvettek szakképzettségének, foglalkozásának és jelenlegi lakóhelyének egybevetése. A pontosabban behatárolható és értelmezhető adatok arra utalnak, hogy főleg az alacsonyabb felkészültséget igénylő, illetve a faluban jobban hasznosítható foglalkozásúak maradtak Jászszentandráson. (Betanított és segédmunkások, mezőgazdasági, építőipari és szolgáltató szakmunkások). Jobban megoszlik ez az ipari szakmunkások és az alkalmazottak csoportjában.

Több mint feltűnő, hogy a falu nagyon kevés magasabb felkészültségű szülöttjét tudta visszahívni, illetve megtartani, melynek okai rendkívül szerteágazóak, semmiképpen sem magyarázhatók pusztán azzal, hogy otthon csak kevesek számára adódott munkahely.

A bemutatott tényekkel egy jászsági falu példáján ízelítőt adtam a jelenkori migráció néhány eleméről. A tanyás község fejlődése, belső szerkezetének átalakulása, majd jelentős mértékű leépülése mintegy modellezi e településtípus térben zajló társadalmi folyamatait. Ezek szerint a faluból való elvándorlás nagyon különböző módon érintette a helyi társadalom egyes rétegeit, bizonyítékául annak, hogy a migrációs folyamatokat csak nagyon differenciáltan lehet és célszerű megítélni.


1989