A társadalom életében megkülönböztetett szerepet játszó városok működése és az iskolázás összefüggése viszonylag kevés figyelmet kapott a magyar település-, illetve oktatástörténeti szakirodalomban. A modernizációra és a polgárosodásra irányuló kutatások nagyon sok tényanyagot tártak, felvázolták a magyarországi városfejlődés legfontosabb eredőit. Hasonló mondható el az oktatástörténeti kutatásokról, amelyek szintén elismerésre méltó eredményeket produkáltak. Mindezek fényében ugyancsak problematikus, hogy a két terület eredményei nem kapcsolódtak össze, hanem sokkal inkább elhaladtak egymás mellett. Külön-külön nagyon sok kutató foglalkozott a különféle városfejlődési trendekkel, de a városok, illetve abban az oktatási intézmények szerepe, illetve a két tényező kölcsönhatása nem kapott igazán figyelmet.

A társadalomtörténeti kutatások eredményei

A magyar városok fejlődésének történetét áttekintő munkák megvilágították a hazai városfejlődés legfontosabb tényezőit. Egyes kutatók a gazdasági életben fontos szerepet játszó legnagyobb adófizetők szerepét vizsgálták és elemezték. A magyar városok kapitalizálódásában döntő szerepet játszó politikai és gazdasági elit csoportok helyzetének áttekintésére és szerepére is többen vállalkoztak. A hivatkozott munkák együttes konklúziója, hogy a múlt század utolsó évtizedeiben meginduló, nekilendülő urbanizációs folyamatokban megkülönböztetett helyük volt a helyi társadalmak iparban, kereskedelemben és más modern gazdasági ágakban érdekelt legvagyonosabb rétegeinek. Velük szemben a földtulajdonosok, a parasztok, a földhaszonra koncentrálók inkább csak a mezővárosokat konzerválták. A hivatkozott elemzések alapján három átalakulási-fejlődési típus jelölhető meg:

1. A kapitalizálódó nagyváros (Budapest).
2. Középvárosok (törvényhatósági jogú városok)
3. Kisvárosok (rendezett tanácsú városok)

A fenti típusok elsősorban gazdasági-demográfiai mutatókkal körvonalazhatók, de a jelzett átalakulási folyamatokat tovább színezte, erőteljesen befolyásolta az iskolázottság presztízsének folyamatosan érvényesülő növekedése. Megállapítható, hogy a helyi társadalmak működésében és irányításában fokozatosan növekedett a magasan képzett szakemberek szerepe.

Az előbbi megállapítás bizonyítására egy, a századforduló idejéből származó 138 magyar város képviselőinek foglalkozási összetételét tükröző adatfelvételt választottunk. Ebből a statisztikából jól kivehetők a képzés presztízsének növekedését jelző tendenciák. A diplomás értelmiségiek súlyának növekedése meggyőző módon mutatkozott meg a városok döntéshozó grémiumaiban, a képviselőtestületekben.

1. sz. tábla A magyar városok képviselőtestületeinek rétegzettsége

Foglalkozás	Szám	%
Értelmiségi és szabad foglalkozású	4929	33
Őstermelés	4209	28
Iparos	2524	17
Kereskedő	1841	12
Vagyonából él	1506	10
Összesen	15009	100

Megállapítható, hogy a századforduló idején a képviselők egyharmada valamilyen diplomával vagy ahhoz hasonló végzettséggel rendelkezett. Az 1. sz. tábla adataiból ugyanakkor az is jól érzékelhető, hogy más foglalkozási csoportok részesedése is erőteljes volt. A sok esetben analfabéta földműves és a szakmájában elismert mérnök vagy orvos együttes jelenléte azt is érzékelteti, hogy a testületek összetétele - szélsőségeket megjelenítő - változatokat mutatott.

Az adatokat közelebbről vizsgálva megállapítható, hogy a diplomások jelentősebb vagy csekélyebb száma korrelál az előbb ismertetett típusokkal. Eszerint a városfejlődési hierarchiában az értelmiségiek részesedése legalább olyan erős determináns, mint az imént említett gazdasági és demográfiai tényezők.

Így megkülönböztetett helyzetűnek minősülő Budapest esetében megállapítható, hogy ott az értelmiségi képviselők részesedése csaknem kétszerese volt az országos átlagnak. (2. sz. tábla) Nem kevésbé szembetűnő, hogy a földbirtokosoknak és földműveseknek a fővárosban már 100 évvel ezelőtt sem jutott képviselet. Pedig az ország bizonyos térségeiben ők adták a városi képviselők többségét.

2. sz. tábla A fővárosi képviselőtestület összetétele

Foglalkozás	Szám	%
Őstermelés	0
Iparosok	42	11
Kereskedők	39	10
Értelmiségi	236	59
Vagyonukból élők	83	21
Összesen	400	100

Az erőteljes polgárosodási-intellektualizálódási tendenciákat mutató Budapesthez képest meglehetősen vegyes a “középkategóriájú” települések helyzete. Az utóbbiak állapotát néhány tipikusnak tekintett város kiemelésével is jól lehet érzékeltetni. A közigazgatási, egyházi vagy egyéb centrumnak számító ún. törvényhatósági városok egy részének jellemzője a magas értelmiségi képviselet, mely alacsony földtulajdonosi részesedéssel párosul. (Kolozsvár 64 - 3,6 %, Győr 42,4 - 6,3, Miskolc 46,3 - 6,2) Bizonyos esetekben mindehhez az iparhoz és kereskedelemhez kötődő képviselők közötti magas aránya társult (Győr, Pozsony). Az ugyanehhez a kategóriához tartozó magyar városok között megannyi ellentétes példa is akadt. Sok városban a földtulajdonosok uralták a testületeket az értelmiségiekkel szemben, vagy a két csoport képviselete hasonló nagyságrendű volt. (Szabadka 57,4 - 24,4, Kecskemét 39,5 - 35,4)

3. sz. tábla Néhány város képviselőtestületének jellegzetességei

Foglalkozás	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12
Értelmiségi	30	42,4	35,4	46,3	24,4	64	26	31,5	20	53	24	36,5
Őstermelés	8,3	6,3	39,5	6,2	57,8	3,6	36,5	9,8	62	3,8	46,5	4
Iparosok	24,4	22,9	10,1	19,8	10,6	9,9	15,4	34,8	8	10,8	18	21
Kereskedők	17,8	27,1	12,3	14,2	9,7	8,1	11,5	12	4,5	15,4	6,5	19,5

A kisebb városoknak számító ún. rendezett tanácsúak esetében az iméntiektől is szórtabb képet mutat a különféle rétegek képviselete, hiszen ugyanúgy akadtak iparos-értelmiségi (Veszprém 34,8 - 31,5 %), mint tisztán értelmiségi (Eperjes 53 %) és földtulajdonos dominanciájú (Jászberény 62 %, Gyula 46,5 %, Érsekújvár 36,5 %) városok. (3. sz. tábla)

A városok imázsa és a középfokú oktatás

A múlt század második felétől megindult, a század utolsó harmadától pedig felgyorsult, a tőkés gazdaságra alapozott polgári fejlődés látványos társadalmi átalakulást eredményezett. Az átalakulásban komoly szerepe volt az oktatás - benne a középfokú oktatás - expanziójának. Az oktatásügyben a múlt század közepéig szinte csak az egyházak szerepvállalásáról beszélhetünk, a jelzett időszakban viszont mindinkább erősödött az állami befolyás.

E tanulmány keretében nincs helyünk a folyamat részletes bemutatására, néhány - részben általunk feltárt - adatsor és tény vázolásával viszont jelezni lehet a legfontosabb iskolalétesítési és fenntartási tendenciákat. (4. sz. tábla)

Adatainkból érzékelhető, hogy az állami oktatáspolitika mellett a “városi oktatáspolitikák” is érvényesültek. Az utóbbiban döntő szerepük volt a értelmiségieknek és különösen a közülük kikerült döntéshozó helyi eliteknek. Jól érzékelhető ez a gimnáziumok és más középszintű iskolák létesítésében, működtetésében és megerősítésében. Pregnánsan megmutatkozott, hogy a nagyobb és polgárosultabb város következetesen több középiskola fenntartását vállalta.

4. sz. tábla A magyar városok iskolalétesítési és fenntarási tendenciái

Városok	Álla- mi	Vá- rosi	Kato- likus	Pro- tes- táns	Fő- gimná- ziu- mok össze- sen	Főreál- isko- lák	Kö- zép- isko- lák össze- sen	%
	Főgimnázimok
Budapest	2	0	3	2	7	5	12	9,6
Törvényhatósági jogú városok	5	4	17	12	38	18	56	43,4
Rendezett tanácsú városok	6	5	24	20	55	6	61	47,0
Összesen	13	9	44	34	100	29	129	100

E triviálisnak tekinthető összefüggés mellett további törekvések is megfigyelhetők. A általános képzettséget nyújtó gimnáziumok esetében érzékelhető, hogy a polgárosultabb városokban - a korábban kizárólagos egyházi fenntartással szemben - egyre több állami és városi iskola működött. Méginkább aláhúzza ezt a tendenciát a szakirányú képzést is felvállaló főreáliskolák térnyerése. A főreáliskolák elterjedése sokkal inkább jellemző a fővárosra és a nagyobb városokra, mintsem a többiekre. Elterjedésüket mindenképpen fokozta, hogy ezek az iskolák az általánosan képző, érettségit adó gimnáziumokkal szemben praktikusabb, “hétköznapibb” igényeket is kielégítettek. Az általánosan képző gimnáziumokkal szemben vállalkoztak arra, hogy tanulóikat a kapitalizálódásban növekvő szerepet játszó szakirányokban (könyvelés, műszaki ismeretek stb.) is felkészítik.

A szülők aspirációi

A vagyonosodással és a szakmai kompetenciák erőteljesebb érvényesülésével a városlakók iskoláztatási magatartása is megváltozott, melyet elvégzett vizsgálataink igazolnak, ill. körvonalaznak.

Három - az ország különböző részén elhelyezkedő - kisváros gimnáziumában érettségizett tanulók adatait áttekintve és összehasonlítva hozzávetőleges képet alkothatunk a különféle rétegek iskolázási aspirációiról. Vizsgálataink során többezer tanuló anyakönyvi adatait gyűjtöttük ki, majd számítógépes feldolgozás következett. Az adatfelvételek különböző időszakokban készültek és a kiválasztott három helyszín foglalkozási-társadalmi karaktere is eltér egymástól. Kiválasztott helyszíneinkről megjegyzendő, hogy Sárospatak a középkor óta fontos református iskolacentrum, Balassagyarmat közigazgatási központ és hivatalnokváros, míg Jászberény tipikus mezőváros.

A 5. sz. tábla adatait közelebbről szemügyre véve megállapítható, hogy a kisvárosi református gimnázium érettségizőinek szülei főleg értelmiségiek (28 %), földművesek (18 %) és a vagyonukból élők voltak.

Sokkal erőteljesebb az iskolázottabb hátterű szülők képviselete a balassagyarmati gimnáziumban, hiszen a végzettek közel fele (45 %) közülük kerül ki. Ezen belül különösen szembetűnő a különféle hivatalokban dolgozók magas jelenléte. Az ő közel kétharmados képviseletükkel szemben diplomás értelmiségi szülők csak harmadannyi érettségiző mögött álltak. Az észak-magyaroszági hivatalnokváros gimnáziumában elérte a 25 százalékot a kisegzisztenciák (kisiparos, kiskereskedő) jelenléte, míg a földművesek gyerekei igen kevesen jutottak el az érettségiig.

A lényegében ugyanerre az időszakra vonatkozó jászberényi felvételek eltérő és hasonló vonásokat egyaránt mutatnak. Ebben a mezővárosban valamivel kevesebb kisiparos ill. kiskereskedő (19 %) és diplomás értelmiségi gyermeke (13 %) tett érettségit a helyi gimnáziumban. Jászberényben viszont jóval szerényebb a hivatalnoki (16 %), de sokkal jelentősebb a földműves hátterű tanulók képviselete (21 %).

5. sz. tábla Az érettségizettek rekrutációja három kisváros gimnáziumában

Az apa foglalkozása	Az érettségizettek közül
	Sárospatak		Balassagyarmat		Jászberény
	1857-60		1908-1930		1911-1948
	N 131		N 605		N 680
	Szám	%	Szám	%	Szám	%
Földműves	23	18	18	3	105	15
Birtokos földművelő			6	1	51	8
Munkás			12	2	23	3
Szakmunkás			5	1	27	4
Művezető			8	1	7	1
Kishivatalnok			76	13	42	6
Kisiparos	14	11	63	10	51	7
Kiskereskedő			89	15	90	13
Tisztviselő			2		10	1
Magánhivatalnok			20	3	15	2
Magas magánhivatalnok			6	1	9	1
Magasabb közhivatalnok			71	12	53	8
Tiszt			18	3	22	3
Pap	25	19	10	2	10	1
Tanár			26	4	21	3
Tanító	7	5	27	4	30	4
Orvos	5	4	14	2	11	1
Ügyvéd			10	2	20	3
Mérnök			11	2	8	1
Szabadfoglalkozású értelmiségi			1		2
Nagyiparos, nagykereskedő			10	2	1
Tulajdonos	22	17	5	1	18	2
Magánzó			60	10	8	1
Kegydíjas			37	6	14	2
Özvegy	25	19			28	4
Ismeretlen	10	8			4	7

Szándékok és megvalósulásuk

A mezőgazdasági karakterű Jászberény gimnáziumának tanulóiról készült, a 6. sz táblán részletezett nagy elemszámú felvételből megállapítható, hogy a legkülönfélébb társadalmi rétegek mutattak érdeklődést a továbbtanulás e formája iránt. Az áttekintésből rögtön szembetűnik azonban, hogy a vágyak és azok beteljesülése között jelentős eltérés mutatkozott, hiszen a nagyszámú beiratkozott fele jutott el a negyedik osztályig és csak harmada tett érettségit. Az iskolán belüli szelekció, a lemorzsolódás tehát jelentős volt.

A start és a cél közötti lemorzsolódásban komoly szerepük volt a gimnáziumi tanulók családi hátterének is. A beiratkozottak közül az értelmiségi és a kiskereskedő apák gyerekei mutatták a legkiegyesúlyozottabb teljesítményeket. Esetükben a lemorzsolódás meglehetősen csekély, túlnyomó többségük érettségi bizonyítványt is szerzett. Hasonló iskolázási magatartás mutat a kishivatalnok apák gyerekeinek előmenetele. Hullámzóbb teljesítményt nyújtottak a földművesek és a kisbirtokosok gyerekei: viszonylag sokan kezdték el tanulmányaikat, komolyabb lemorzsolódás mutatkozott a negyedik osztályig, aki viszont itt megkapaszkodott az többnyire le is érettségizett. Igazán ellentétes ambíciókról a kisiparosok gyerekeinek teljesítményei árulkodnak: ők az előbbiekkel ellenkezőleg sokan kezdik el tanulmányaikat, de mind a negyedik, mind a nyolcadik osztályig nagyarányú lemorzsolódást produkáltak.

Következő lépésként érdemes közelebbről szemügyre venni a bennünket legjobban érdeklő értelmiségi hátterű tanulók teljesítményeit. Foglalkozások szerint csoportosítva az ügyvédek, tanárok és a papok gyerekei mutatták fel a legegyenletesebb teljesítményeket. Hozzájuk képest jelentősebb lemorzsolódást mutattak a mérnökök gyerekei. A legjelentősebb önszelekció pedig a tanító és orvos hátterű tanulók esetében mutatkozott.

A tanulási ambíciókat további tényezők is befolyásolták, melyek közül különösen szembetűnő a felekezetekhez való tartozás. A 7. sz. táblázatból kitűnik, hogy az abszolút katolikus többségű gimnázium teljesítményének megítélésében komoly szerep jutott a többi képviselt felekezet tanulóinak is. A felekezethez való tartozás számos esetben befolyásolta a tanulók előrehaladását, ami a katolikus-izraelita összevetésben érzékelhető a legjobban.

Közelebbről megvizsgálva a két leginkább összehasonlítható csoport, a kiskereskedő és az értelmiségi hátterű tanulók előmenetelét a következőkre jutunk. Az izraelita kiskereskedő apák gyerekei jobban haladtak előre, mint a katolikusoké. A katolikusok többen startolnak, mint az izraeliták, a negyedik osztályig való eljutásuk közel azonos, de az izraelita vallású tanulók sokkal nagyobb arányban tettek érettségit. (Izraelita 23 %, katolikus 11,4 %)

6. sz. tábla A jászberényi gimnázium tanulóinak rekrutációja és lemorzsolódása

Az apák foglalkozása	A tanulók közül
	1911-1948
	I		IV		VIII
	N 2007		N 1196		N 680
	Szám	%	Szám	%	Szám	%
Földműves	253	13	123	10	105	15
Birtokos földművelő	158	8	104	9	51	8
Munkás	88	4	37	3	23	3
Szakmunkás	135	7	62	5	27	4
Művezető	32	2	10	1	7	1
Kishivatalnok	144	7	91	8	42	6
Kisiparos	314	16	154	13	51	7
Kiskereskedő	246	12	170	14	90	13
Tisztviselő	45	2	31	3	10	1
Magánhivatalnok	35	2	22	2	15	2
Magas magánhivatalnok	17	1	8	1	9	1
Magasabb közhivatalnok	92	5	64	5	53	8
Tiszt	81	4	60	5	22	3
Pap	14	1	14	1	10	1
Tanár	34	2	22	2	21	3
Tanító	75	4	68	6	30	4
Orvos	21	1	16	1	11	1
Ügyvéd	25	1	23	2	20	3
Mérnök	12	1	8	1	8	1
Szabadfoglalkozású értelmiségi	13	1	4		2
Nagyiparos, nagykereskedő	8	0	7	1	1
Tulajdonos	31	2	17	1	18	2
Magánzó	28	1	13	1	8	1
Kegydíjas	11	1	16	1	14	2
Özvegy	67	3	34	3	28	4
Ismeretlen	28	1	18	2	4	7

7. sz. tábla A tanulók és az érettségizők felekezeti hovatartozása a jászberényi gimnáziumban

Felekezet	Tanulók száma	%	Érettségizettek száma	%
Katolikus	2965	76,4	504	74,2
Református	241	6,2	36	5,3
Evangélikus	43	1,1	6	0,9
Izraelita	580	14,9	130	19,1
Görög katolikus	35	0,9	2
Egyéb, ismeretlen	19	0,5	2

Másfajta sajátosságok figyelhetők meg az értelmiségi hátterűek esetében. A vizsgált populáción belül lényegesen nagyobb volt az izraelita (18,3 %), mint a katolikus tanulók aránya. (9,6). Az előmenetel terén azonban az izraelita tanulók teljesítményei mérsékeltebbek voltak, mint a kiskereskedők gyerekeié. Nevezetesen itt is magasabb a katolikusok beiratkozási arányszáma (43 - 37,7 %), az izraeliták teljesítménye negyedik osztályban valamivel meghaladja a katolikusokét (35,8 - 34,2 %) és az érettségi idején is mutatkozik némi előnyük. (22,7 - 26,4 %) Úgy tűnik az érettségi letétele mind a katolikusok, mind a zsidók esetében sokkal természetesebb volt, mint a felfelé mobilitást megcélzó kereskedő apák fiai esetében.

1995