Egy év telt el a fenntebbi fejezetben elmondott események után, a szenvedés és megpróbáltatás egy hosszu éve, melyet a remények egyetlen egy csalfa sugára sem deritett fel.

A dicső családot üldözőbe vette a sors, mint kergetett szarvas állott a meredély szélén, hátul a kérlelhetetlen végzet, mely hajtja előre, elzárva előtte a visszavezető utat.

Elől a megsemmisedés örvénye, mely a halálon kivül más menekvést nem mutat, tárult fel előtte.

Pusztulás és tönkrejutásnak volt tanuja minden lemenő nap; a reménytelen küzdelem kinos éve volt ez.

Bebek bucsuja szeretett családjától nehány nap mulva a menyegző után mélyen meginditó volt. A távozó családfő és a visszamaradt családtagok egymás iránti kiméletből nyugodtaknak akartak látszani, de a mély fájdalom nem engedte meg ezt az ártatlan szerep végig játszását, a lefojtott fájdalom csukló zokogásban tört ki. Bebek férfiassága kemény kisérletre volt kitéve, hogy össze ne roskadjon a fájdalmas bucsu alatt.

Mig csak láthatták a távozó férjet és apát, kendőiket lobogtatták, midőn végre Szögligetnél eltünt kisérőivel, mintha a lélek hagyta volna el a családot, összerogytak a fájdalom sulya alatt.

Bebeknét csak mély vallásos érzete tartotta fel, hogy áldozatul ne essék reménytelen fájdalmának. Zsófiát ez sem tartotta fel, különben is beteges teste végképen megtört.

Nem látta többé mosolyát senki, hideg merevség ült halvány arczvonásain, mely borzasztólag hatott a nézőre, de életölő fájdalma mellett is könyeit nem látta senki, olyan volt ez, mint a belső vérzés, a visszafojtott könyek vérét, szivét jegesztették meg.

Közönbös, hideg lett mindenki iránt, nem érdeklette senki és semmi, azonban minden zörejre összerezzent, ezáltal elárulva, hogy reménytelen helyzetében is van valami tárgy, a mi érdekli, s van valaki ott a távolban, kit félt.

Bebek mielőtt távozott, közölte családjával a válságos helyzetet, melybe kiszabadulásával jutott. Elmondta, hogy midőn a némettől többé nem várhatott semmit, sőt tudomására jött, hogy Ferdinánd s Miksa stambuli követje mindent elkövet, hogy a szultánt és nagyvezért ellene ingerelje, hogy ezáltal kiszabadulásának minden utját elzárta, ezen részről nem várhatván segélyt, János Zsigmondhoz folyamodott, s felajánlotta szolgálatát, ha sikerül neki befolyásával szabaddá tenni.

János Zsigmondnak sikerült őt megszabaditani; a mint az erdélyi követtől tudja, e czélból 40 ezer aranyat osztott ki a befolyásosabb főhivatalnokok között.

- Most rátok bizom kedveseim megitélni, hogy becstelenség, a legczégéresebb hálátlanság nélkül megszeghetem-e becsületszavamat az iránt, ki ellenség létére szabadságomat visszaadta, hogy annak pártjára lépjek, a ki, miután életemet annyiszor koczkáztattam, s véremet annyiszor ontottam, oly gyalázatos hálátlansággal viszonozta hü szolgálataimat. S elkövette ezen czégéres bünt azon önző czélból, hogy jószágaimat, ősi örökségemet biztositsa.

Ezen tanácskozmányban, feledém megemliteni, hogy Weselényi és Kálmán is résztvettek.

Bebekné arczán angyali mosoly mutatkozott, felelete hozzá méltólag nyugodt és határozott volt.

- Kedves férjem, bizalmas közlésed után tisztán felfogom a helyzetet, - mond az igéző nő, férje ideges nyakát szenvedélyesen átölelve. - Itt becsületedről van szó, hogy lehessen itt csak egy pillanatra is kétkedni, hogy mit kellessék tenni, a kötelesség szigoru parancsa elől itt nem lehet kitérni. Te János Zsigmondnak vagy lekötelezettje s ezzel minden meg van mondva. A jövő az isten kezében van, tudom, hogy nagy megpróbáltatásnak leszünk kitéve, az is több mint valószinü, hogy szép birtokunk idegen kezekre jut, de légy meggyőződve, hogy én nyugodt megadással nézek a jövő elébe, csak azt engedje meg a sors, hogy téged még sokáig birhassunk. Nélkülözés és szegénység engem nem rémit meg; csak téged magam mellett láthassalak, gazdagnak érzem magamat.

Azután Zsófia borult apja széles mellére.

- Oh kedves apám, - mond könyezve, - ha te megvesztegetve talán gyáva könyeink által, ingadozó lennél kötelességed teljesitésében, én kérnélek fel szavad beváltására, de erre neked nincs szükséged, ki a becsület ösvényéről soha sem tértél le; mi nekünk fény s gazdagság, ha becsületedről van szó?!

- Nemes elhatározástokról előre meg valék győződve, de engedjétek még kimondani, hogy ha oly tisztán látom a válságos helyzetet, mint most, inkább maradtam volna a hét toronyban, mint ily iszonyu megpróbáltatásnak tegyelek ki benneteket lelkem kedvesei.

- Oh kedves férjem, - mond Bebekné csukló zokogással, - ne vétkezz isten, ne vétkezz mi ellenünk, midőn ily beszédre nyitod fel ajkadat; hát azt hiszed, hogy mi a te szabadságodat és életedet mérlegbe vetjük a gazdagsággal; ha a világot nevezhetnénk is magunkénak, mi hasznát vennénk, mi ezeknek, ha a te szenvedéseid, fogságod árán vásárolnánk meg?

- Én nem kétkedem jó szivetekben kedvesem, sem áldozatkészségtekben, de ismétlem, hogy aligha jól tettem, midőn ily iszonyu próbára tettelek benneteket. Fényhez, gazdasághoz szokva, most a nélkülözés, sőt tönkrejutás áll előttetek.

- Ennyire nem vagyunk kedves uram és férjem. János Zsigmond, ha magyarországi várainkat s uradalmainkat is elveszitjük, ez már csak nem bizonyos, azt hiszem, nem felejtkezik meg hü szolgálatodról, de ha azon részről is hálátlansággal találkoznál, még azon esetben sem lennénk kitéve a nélkülözésnek. Atyád és atyám után vannak Erdélyben is jószágaink, melyek jövedelmeiből, ha nem fényesen is mint most, de mégis függetlenül és tisztességesen megélhetünk. És igy a mi jövőnkre nézve teljesen nyugodt lehetsz kedvesem.

Bebek György ezen beszéd folytán azt is megemlitette, hogy a mint haza jött Sztambulból, utjában Lorándffy Lászlót Svendihez, Miksa király, megbizottjához küldötte s felszólitotta, hogy járjon közben a végett a királynál, hogy a 40 ezer aranyat fizesse ki János Zsigmondnak, akkor ő felkéri az erdélyi fejedelmet, hogy kötelezettsége alól mentse fel, azonban Svendi visszautasitólag válaszolt s azt követelte, hogy egyenesen tépje szét hüségi esküjét s térjen vissza Miksa király hüségére.

- Én erre természetesen tagadó választ adtam. Ennélfogva el van vetve a koczka. Fogadjátok helyesléstekért szivem s lelkem legmelegebb köszönetét. Nekem vissza kell térnem Erdélybe, ezután minden baj, az élet-halál küzdelem a ti vállatokon lesz, bocsássatok meg, hogy e válságos órákban magatokra hagylak, engem adott szavam Erdélybe szólit. Weselényi és Kálmán pótolni fogják helyemet.

- Arra mi nem vagyunk képesek - mond Weselényi megindult hangon, - de arról légy meggyőződve bátyám, hogy kötelességünknek törekszünk eleget tenni, ha helyedet, a mi lehetetlen, nem is pótolhatjuk.

- Erről teljesen meg vagyok győződve édes öcsém; isten veletek, isten veletek. - Melegen ölelte át Kálmánt és Weselényit.

Neje és leányai karjaiból alig tudta magát kiragadni. Nagy kérdés volt, látják-e még egymást az életben s ha látják is, mikor? és minő viszonyok közt?

A próbáltatás napjai a várur távozása után csakhamar megkezdődtek; Szendrőt készületlenül meglepve, elfoglalta s bele német őrséget vetett Svendi.

Ez volt az első ellenséges fellépése Svendinek, de csakhamar követte egy másik sulyos csapás; a szerencsétlenség lavinája megindult s ragadta magával a Bebek családot.

A mint tudomására jött a német vezérnek, hogy Bebek - János Zsigmond hadai fővezérévé van kinevezve, Svendi Pelsőczöt és Gombaszeget fogta ostrom alá s a két különben sem erős várat rövid időn feladásra kényszeritette.

Innen Krasznahorka alá ment s hat napi vivás után ezt is bevette, a mi nem volt nehéz, mert Bebekné minden erejét Szádvárban pontositotta össze; ez volt utolsó és legerősebb vára.

Svendi Krasznahorka bevétele után, hogy segitség s az élelemszer bevitelét Szádvártól elfogja, két vákastélyt épittetett a Szádvárhoz vezető két völgy torkolatján s a két erődbe erős magyar és német őrséget vetett.

Igy álltak a dolgok egy évvel későbben, midőn a várur családjától elbucsuzott.