Az ebéd élénk társalgás közt vidáman folyt le, a Báthoriék közeli meglátogatása volt a beszéd tárgya, mely ha valami közben nem jön, a jövő őszre terveztetett; mindenki elfelejtkezni látszott a vészterhes jövőről s élvezte a jelent.

Csak a várur arcza borult el néha-néha a tervezgetés közben, mint őszi táj, ha a napra felleg vonul.

Az ebéd végén Tokaj tüzborából a társaság női része is kiüritette poharát a haza szebb jövőjére. Weselényi a várur családjára, Bebek a lelkes magyar nőkre ürité ki poharát.

A társaság felállott a vár asszonya intésére.

- Még egy pohárköszöntés uraim és hölgyeim, - mond Bebek, egy jelentőségteljes pillanatot vetve nejére. - Egy ifju szerető párért emelem poharamat, legyen egész életpályájok oly derült s oly felleg nélküli, mint a mai szép májusi nap, de ha még is néha felleg vonulna boldogságuk napjára, legyen ez elborulás rövid s egymás iránti kölcsönös bizalom és szerelem, tegye ezen ideiglenes elborulást könnyen elviselhetővé. Poharamat emelem a szép ifju pár boldogságára s hosszu életére.

Itt egy kissé megállott, gyönyörködve a szép társaság bámuló tudnivágyán. Bebeknén kivül senki sem sejtette, kiket illet e pohárköszöntés.

- Hogy sokáig függőben ne tartsam a szép társaságot: gyámfiam Balay Kálmán s kedves Anna leányom sokáig éljenek!

Az átalános meglepetés némává tette a társaságot; kezdetben alig találtak szavakat szerencsekivánatuk kifejezésére s különösen az ifju pár alig volt képes felfogni boldogságát. Nem tudták, nemcsak egy szép álom-e ez, hogy annál kinosabb legyen az ébredés?!

A boldog szülők átölelték a piruló jegyeseket s áldásukat adták e szép frigyre.

Bebek egyszersmind tudatta kedves családjával, hogy egy hétnél továbbra nem halasztja a jegyesek menyegzőjét, mert egy pár hét mulva valószinüleg hosszasabb időre távozni lesz kénytelen Erdélybe.

Ezen kitüzőtt határidő a közöröm repülő perczei befolyása alatt csakhamar bekövetkezett, ezen idő alatt semmi kellemetlen esemény nem jött közbe, mely a boldog jelent megzavarta volna. Ugy tetszett, mintha ezen hosszabb életre méltó család boldogságának napja megállott volna az égen, mint Jósue napja; ugy tetszett mintha ezen ős régi család szerencséje még egyszer felragyogna, fényesebben mint valaha, hogy ezen boldog jelen után, mint falcsillámló meteor tünjék el az örök éjbe.

Az esküvő a várkápolnában ment végbe, maga Melius Péter, a hires debreczeni lelkész, ki a Bebek-családnak, különösen a várasszonyának forró tisztelője volt, végezte az esketést, gyönyörü beszédet intézve a kevés számból álló, de fényes közönséghez s az ifju házasokhoz.

Különösen meginditó coli beszédjében, midőn a szép menyasszonyhoz fordulva, megindult hangon szólitotta fel, hogy kövesse a vallásosságban a hazafias és női erényekben kedves anyját, ki mint nő, mint anya s mint gondos háziasszony példányképe a bibliai nőnek.

Az egész társaság szemei könytől ragyogtak, a megindult szép menyasszony alig volt képes elfogultságában elrebegni a boldogitó „igen” szót.

Vidám ebéd követte az esküvési ceremoniát, el volt felejtve mult és jövő, pedig már mindenfelől torlódott a láthatárra a vészjósló felhő, mely a dicső család reményvirágait kimélet nélkül megsemmisitette.

A baljóslatu villámok fényénél már látszott a nyitott sir, mely az utolsó Bebeknek zivataros élete után örök nyughelyül szolgál.

A megforditott paizs a képzelet világánál már feltünt a mindenfelől beborult égen, mint egy gyászt és pusztulást jelző üstökös.

Bebek György szinleges vidámsága közben is látta ezen gyászjeleket, de ezen jelek Zsófia előtt is fel-feltünedeztek, hogy végképen aláássák kedélynyugalmát és égészségét.

A menyegző után másnap a várur hosszasan értekezett Weselényivel; nagyon szomoru, nagyon leverő lehetett ezen beszélgetés tárgya, mert Weselényi arcza, midőn Bebek Györgytől távozott, sötét volt, mint téli zivataros éj, nem látszott azon a reménynek semmi sugára.

- Igaza volt Zsófiának, Bebek urra nézve a börtönből szabadulás, nem a nyugalom, nem a boldogság réve, hanem az élet-halál küzdelem kezdete. A jövő fájdalom nem lehet kétséges, egy ős régi dicső család elpusztulása - és halál kettős halál, mert az kétségen kivül áll, hogy Zsófia nem éli tul imádott atyja halálát. Isten adj erőt, kitartást, hogy ezen általam annyira szeretet család mellett e válságos napokban hün teljesithessem kötelességemet s le ne rogyjak idő előtt a fájdalom sulya alatt. Akkor, ha napszámom le lesz róva s szüksége nem leend többé reám a halottaknak, engedd meg uram istenem, hagy hozzád kiálthassak, kihalt szivem keserüségében: „Uram, bocsásd el szolgádat békével.” Szinte óhajtom, hogy ezen pillanat minél előbb jöjjön el, miután e végzetes kifejlődést sem földi, sem égi hatalom el nem odázhatja. Bebek ur becstelenség nélkül le nem térhet e végzetes ösvényről; haladni kell rajta a megsemmisedésig.