Másnap reggel Bebek a várnagy és Weselényi kiséretében megnézett mindent a várban; természetesen az istálló volt az első. Kedvencz- lovait nevéről szólitotta, s egy-kettőt, különösen Zsófia kedves kis arab paripáját, kisérőitől észrevétlenül megcsókolta.

- Jól sáfárkodtatok édes öcsém; a lovak jó állapotban vannak; látszik, hogy gazdájok kedvéért gondotok volt rájok; a vár, öregem, jó állapotban van, semmi sincs elhanyagolva, de miután harczias időben élünk, s nem lehet tudni, mit hoz a holnapi nap, szükséges lesz itt-ott egy kis igazitást tenni, hogy a jövő eshetősége készületlen ne találjon.

Elmondta a várnagynak, hogy mit óhajt, hogy a vár erőditésére még a napokban megtétethessenek azon változások.

Miután mindent átnézett, Weselényivel az étterembe ment vissza, a hol kedves családja a reggelivel már várt rá.

Most, midőn a viszontlátással együtt járó hevélyeknek vége volt, s a vérkeringés visszatért rendes medrébe, világosan látszott a várur arczán a három, börtönben eltöltött kinos év rombolása. Homlokán mély redők ültek, nagy kék szemei fénytelenek valának, sötét szőke szakálában fehér foltok mutatkoztak; szembetünőleg soványabb lett, de fejedelmi termete még most is egyenes, járása ruganyos volt. Feszült arczvonásain a mosoly mellett is gond ült.

A szerető apa is most látta jobban kedves elsőszülött leánya összeesését. A 22 éves szép hölgy tiz ével idősebbnek látszott, ugy, hogy majdnem öregebb volt anyjánál, kit vallásos magamegadása a szenvedések sulya alatt, s higgadt véralkata, megóvtak a szenvedélyek sorvasztó viharától, ugy, hogy Bebekné a lefolyt három év alatt jóformán semmit sem változott.

Weselény megváltozása sem kerülte el a visszatérő várur figyelmét; sejtette okát, de nem tett semmi észrevételt.

Azt talán mondanunk sem kell, hogy az ifju házaspár szebb volt, mint valaha. Boldogságuknak nem volt semmi hija, ugy látszott első tekintetre, pedig nekik is kijutott a sorstól, három év alatt két szép gyermekök néhány nap mulva születésök után elhalt.

Alig szükséges megemliteni, hogy Kálmán és Anna, előnyökre sokat változtak, s a kis Judith, mint 10 éves szeraf szép jövőt igért.

Bebek reggelizés után Erőssel a vár alatti pinczéket s raktárakat nézte meg, s azután lóra ülve, a méneseket és gulya-falkákat tekintették meg. A várur megelégedésére mindent rendben talált.

Amint a várba visszaakartak menni, Erős zavart arczczal urához fordult azon kéréssel, hogy egy kényes tárgyról szeretne vele négy szem közt beszélni, s erre jobb alkalmat alig lehet találni, mint most.

- De arra kérem nagyságodat, - folytatá Erős fojtott hangon, - ne haragudjék meg rám, ha közlésem által értve érezné magát. Legyen meggyőződve, kedves uram, hogy inkább meghalnék, mint készakarva megsérteném, a ezen kivül arra kérem, ne közölje senkivel, hogy ezen ujságot tőlem hallotta.

- Nagy teketoriát keritesz beszédednek hű szolgám, ez valami nagyos különöstárgy lesz, de legyen bármi tartalma bizalmas közlésednek, szavamat adom, hogy nem haragszom meg, sem másnak nem mondom meg, hogy tőled hallottam.

Tudja jól nagyságod hosszu tapasztalás után, hogy én hizelgő nem voltam soha, ehez nem is értek, sem fülbesugó; én szemében mondtam meg mindenkinek, ha uram vagy uri családja érdekét koczkáztatva láttam; most pirulva vallom be, hogy az egyenes utról eltérek, mert uram és családja érdeke forog koczkán.

Bebek György ébredő aggálylyal meredt hü szolgájára. Mindenesetre fontos dolognak kellett lenni annak, mi e mogorva, hallgatag régi szolgáját ily beszédessé tette.

- De nem kinzom tovább nagyságodat titkom találgatásával; elmondom egy pár szóval, mert ezt nagyságodnak okvetetlen tudnia kell. Szóval: Kálmán urfi szereti Anna kisasszonyt és ugy vettem észre, hogy Anna kisasszony sem idegen az urfitól.

- Honnan tudod ezt? pattant fel a várur. Arcza lángba borult. - Valami vétkes tettet vettél észre?

- Isten mentsen meg ennek még gondolatától is, - mond Erős, - ők szeretik egymást, amint szerethetik az angyalok egymást az ,égben. Én ennek véletlenül lettem tanuja s nem leselkedésből jöttem nyomára. Kálmán urfi kinél halandó anya még jobbat nem szült, oly alázatos, oly bálványozó tisztelettel közeledik Anna kisasszonyhoz, mint a pápisták az isten anyjához. De közölnöm kellett mégis ezen titkot, mert, nem tudom, más észrevette-e a családban? s ennélfogva nem tudom, megtudná-e nagyságod mástól.

Bebek arcza kiderült.

- Köszönöm tudósitásodat hü szolgám. A mit mondasz én azt senkitől nem hallottam, s erre megvallom nem is gondoltam. De neked megsugom véleményemet. A mint én gyámfiamat ösmerem, azon hölgy, ki ezen ifju szerelmét megnyeri, bármily magos születésü legyen is, nem roszul imádkozott. Nem csudálkozom, hogy kis szőke szeráfom megszerette, midőn mindenki megszereti, ki csak ösmeri. Nem ugy van hü szolgám?

- Igaza van nagyságodnak; a ki csak rátekint, első látásra megszereti ez ifjat, kit a természet mindennel annyira elhalmozott. Az is kilátszik arczából, termetéből, minden mozdulatjából, hogy főuri bölcsőben rengették. Különben ugy tudom, hogy nagyságod ösmeri születése titkát és családját.

- Ugy van öreg, gyanitásod nem csalt meg. Ő Magyarország első dinaszái egyikének gyermeke, kivel szövetségre lépni az ős régi Bebek családnak sem szolgál szégyenére. Bizalmat bizalomért. Egy óra mulva küld hozzám a szerelmes lovagot, előbb azonban nőmmel kell beszélnem.

Ezzel magára hagyta hü szolgáját.

„Tehát a kettő közül nem ez az igazi, pedig azt hittem mindig, mióta karján a véres kardot észrevettem, de különben is arczára, modorára, termetére nagyon hasonlit az urhoz. No még szerencsésnek mondhatom magamat, hogy ő nem az igazi, ez a természet elleni szerelem bünsulyomat csak nevelte volna, pedig az is elég kereszt, mit hordozok. Átok reám, isten sem kegyelmezhet meg az én bünömért; a véletlen körülmények találkozása miatt az igazi fiu Kainná lett apja és testvére ellen. Csak már megtudnék halni, mielőtt Bebek ur iszonyu árulásomnak nyomára jönne, a lefolyt 23 év nem élet volt rám nézve, hanem egy folytonos haldoklás. Csak már vége volna.” ...

A várur az egész családot együtt találta egy kertre nyiló kényelmes teremben. Ott voltak a nőkkel Báthorin kivül Weselényi és Kálmán is.

A mint a várur belépett, félbeszakadt a beszélgetés; mindnyájan üdvözletére siettek.

- Folytassátok kedveseim, a miről beszéltetek, ne hagyjátok magatokat megzavarni, mi volt a beszéd tárgya, szabad tudnom?

- Az én kedves kis nőm a mi szilágy-somlyói kastélyunkat s gyulafehérvári házunkat irta le, - mond Báthori, - hanem szabad legyen ezen leirásra megjegyeznem, hogy az én kis feleségem nagyon kiszépitve mutatta be mindkét lakásunkat.

- Oh épen nem férjem uram; bocsánatot kérek, én hün ragaszkodtam leirásomban az igazághoz: - hogy szilágy-somlyói kastélyunk festői szép vidéken fekszik, azt magad sem tagadhatod, hogy fejérvári házunk minden tekintetben kényelmes, azt is elösmered talán?

- Mindent kész szivvel elösmerek kedvesem s örülök, hogy egyik mint másik tetszésed megnyerte.

- De még egyet nem emlitettem, ezt mint legérdekesebbet utoljára hagytam. Van férjemnek Közép-Szolnokban egy tündérszépségü birtoka, melynél elragadóbbat nem láttam. Egy büvös szépségü völgy az, melyen Erdélyből jövet a Szamos utat tört magának két hegylánczolat között Kővár és Szathmár megyékbe. Lehetetlen szebbet képzelni is, mint ezen erdős hegyek által koszoruzott völgyteknő, midőn tavaszszal s Szamos megárad s e völgyet egy tóvá alakitja. A hegyekről nézve e regényes tavat, olyan ez, mint egy ragyogó tengerszem, ezen fenséges látványnál bámulva áll meg a gyönyörittas szem s önkénytelen imára kulcsolja össze kezét, imádva istent a természet ezen nagyszerü szépségében.

- Ugy irtad le kedvesem, hogy magam is szeretném látni, - mond Bebekné, - ha isten éltet, a jövő évben minden kétségen kivül meglátogatunk.

- Csak ne maradna kedves jó anyám igérete puszta szó, - mond Zsuzsanna, - én félek, hogy ismét valami baj jön közbe, mely látogatásunkat ismét elodázza. De még nem mondtam el mindent, a legérdekesebbet legutoljára hagytam. A mint férjem-uram látta, hogy ezen tájék nekem annyira megtetszett, azzal lepett meg, hogy a tavasz kezdetén épitőmestert hozatott Nagybányáról s ezen völgy feletti hegylánczolat legmagasabb csucsán egy kastély épitéséhez fogott. Velem csak akkor tudatta, midőn az épitőmesterrel megegyezett s az alapot kellett letenni; az első tégla letételével én tiszteltettem meg. Ekkor együtt terveztük ki belső elrendezését. Lesz itt mindenkinek szobája a család közül, kedves apámnak s anyámnak, Zsófiának egy szeglettorony felső emeleti szobáját szántuk, honnan mindenfelé el lehet látni, egyfelől Erdély, más felől Magyarországra s a torony alatt a festői tó tükrére, ennél nem lehet valami szebbet képzelni is. Előre tudom, hogy mindnyájoknak nagyon meg fog tetszeni, bármint integet is István s huzza ösze szemöldjét.

- Ezzel talán be is fejezhetnők e tárgyat kedvesem, - mond Báthori, - attól tartok, hogy a való nem fog megfelelni e nagyon élénken kiszinezett leirásnak.

- Nem félek tőle, hogy meg ne feleljen, azonban nem bánom, ha nem szólunk erről többet, annál nagyobb leend a meglepetés.

Ezzel be volt végezve a beszélgetés, a szép családi kör szétoszlott, csak Bebek s egy intésére neje maradt hátra.

- Kedvesem, én ugy veszem észre, hogy Kálmánnak valami baja van, - mond Bebek, - nem történt vele valami kellemetlenség távollétem alatt?

- Tudtomra nincs semmi baja, én nem is vettem észre, hogy változott volna, most is mint mindig szolgálatra kész, előzékeny, az embernek majdnem gondolatját eltalálja s a rábizott dolgot jó kedvvel teljesiti.

- Tehát még vagy vele elégedve kedvesem? - mond Bebek fürkészőleg, - jelleme s magaviselete ellen nincs semmi panaszod?

- Nemcsak meg vagyok vele elégedve, hanem majdnem anyai szeretetet érzek ezen nemeslelkü ifju iránt, ugy hogy ha saját gyermekem volna, alig szerethetném jobban. Mélyen meginditott kedves férjem hozzád való szeretete, mely majdnem sir szélére vitte. Ha az előtt hajlammal nem viseltettem volna is iránta, ezen rendkivüli hozzád való ragaszkodásáért megnyerte volna anyai szeretetemet.

- Örülök rajta, hogy gyámfiam méltóvá tette magát teljes megelégedésedre. Még nem is volt időm megkérdeni, hogy eljártál-e benne, mire ezen árva fiu érdekében megkértelek.

- Szorosan parancsodhoz tartottam magamat s egy kis nehézséggel kieszközlöttem nemességre emelését Ferdinándnál. Ebben Forgács Simon és Turzó Ferencz nagy segitségemre voltak. A levelet, melyben Balai előnévvel nemességre emeltetik, tüstént megmutathatom.

- Erre rá érünk kedvesem; hát a két pusztára, melyeket kedves apádtól öröklöttél, tettél-e Kálmán érdekében lépést?

- Ez is be van végezve, a Mező-Tur melletti két terjedelmes puszta-birtok az ő nevére van átirva, a statution maga is jelen volt Kálmán. - Ugy vettem észre, hogy szeretetünk ezen bizonysága jobban meginditotta, mint a két szép balai puszta birtoklása.

- Igy minden rendén van, kedves kis gondos gazdasszonyom, most látom, három évi távollétem után, hogy családom érdeke semmit sem szenved, ha valami emberi történnék is velem a jövőben a minek az ily magam forma harczos minden órán ki van téve. - Ifjui szenvedélylyel ölelte át szép nejét, ki azt hasonló érzelemmel viszonozta.

- Óh ne mond azt kedves férjem. Egy gyenge nő a legjobb akarattal sem pótolhatja ki a családapát. Hányszor éreztem ezt hosszas távolléted alatt!

- Még az előbb emlitett tárgyról egy pár kérdést kell hozzád intéznem, - mielőtt ezt bevégeznők. Egyenesen minden bevezétés nélkül kérdem tőled, nem vetted-e észre, hogy Kálmán és Anna nem idegenek egymáshoz?

A szép nő elpirult.

- De igen, kedves férjem, s lehet, hogy abban hibáztam, hogy elnézőbb voltam e viszony megitélésében, mint szabad leendett. De oly angyalinak, oly ártatlannak láttam e viszonyt, hogy nem vehettem rá magamat, hogy szigoruan lépjek fel ellenök, de meg attól féltem, hogy ha tiltólag lépek közbe, még nevelem a bajt. A te bölcseségedtől függ kedves férjem, hogy mi eljárást kövessünk e két szép gyermek irányában. Én előre is belenyugszom határozatodba.

- Igen helyesen cselekedtél kedves nőm; igazad van, a szigoru fellépés nem lett volna helyén. De egy kérdést, kedvesem; ha téged teljesen felhatalmaználak, hogy tégy e két gyermekkel tetszésed szerint, mond ki őszintén: mit tennél?

Bebekné fürkészőleg tekintett férje arczába, mintha gondolatját akarna kitalálni. A férj mosolyogva állta ki e tekintetet.

- Nem tudott férjem, miért teszed e kérdést, de miután felszólitottál, annyit mondhatok, hogy én gyámfiadnál Annához méltóbb férjet keresve sem találnék, akár szépségét, akár szép észtehetségét, akár lovagias jellemét tekintsem.

- Hát az nem bántaná családi büszkeségedet, hogy leányod sorsát, egy névtelen és vagyontalan ifjuhoz kösd?

- Tudom tőled kedves férjem, hogy ő a nagy Török Bálint unokája, kihez annyira hasonlit, hogy el sem tagadhatná származását. Én anyját ártatlan áldozatnak hiszem s meg vagyok győződve, hogy Török, Jánost lelkiösmerete mardosása ölte meg ártatlan neje meggyilkolásáért. Tudom azt, hogy Kálmán ily család, ily nagyapa méltó ivadéka, habár vagyontalan is, nyugodt lélekkel tenném kedves szőke angyalom sorsát kezébe, ők minden tekintetben méltók egymáshoz. Sajnálnám kedvesem, ha őszinte nyilatkozatom visszatetszéseddel találkoznék, de őszinte feleletet vártál tőlem s ennélfogva ugy nyilatkoztam, a mint érzek.

- Sőt osztom nézetedet kedvesem Kálmán és Anna szerelmét illetőleg, - mond a várur sugárzó arczczal, - örvendek, hogy nézeteink találkoznak, én azért nem nyilatkoztam először, nehogy kedvemért erőszakot tégy gondolkozásodon. Nagyon valószinü, hogy ártatlan szerelmök megszentesitését nem hagyjuk sokára, mert a jövő sötét, jobb ha ezen gyenge fehér liliom védő támaszra talál, őt szerető férjében.

- Nem is képzeled, mennyire megörvendeztettél kedves uram ezen nyilatkozatoddal; én féltem, hogy családi büszkeséged fellázad ezen egyenlőtlen viszony ellen.

- Még egy volna óhajtásom, ha Zsófia büszke szive hajlandó lenne régi imádója Weselényi iránt, mert ez is egy drága kő, kire bármely magas származásu hölgy büszke lehetne.

- Ezen nézetben is osztozom, de ugy látom, hogy szerencsétlen leányunktól megtagadta a végzet a szerelmet. Pedig ő Weselényit jobban becsülte mint bárkit a férfiak közül, de ugy látszik, hogy a barátságnál egyébre nem számithat, - különben ugy van minden férfival. Elhallgatom hány őszinte hódolatot visszautasitott. Forgács Simon, büszkeséget levetkőzve, háromszori visszautasitás után ujra kezéért esdett.

Judith lépett be azon hirrel, hogy az ebéd tüstént kész lesz, már a szakács sipolt.

- Talán éhes vagy kis leányom? - mond Bebek, mialatt homlokát megcsókolta.

- Már éhes vagyok édes apám, mert Zsófia nem adott semmit reggeltől fogva, azt mondta, hogy akkor nem tudok ebédelni.