A két hó minden nevezetesebb esemény nélkül telt el, mintha mindenki jobban érezné magát, hogy a család demona legalább egy időre eltávozott. Meg kell jegyeznem, hogy a várúr anynyit tudott meg kedvencz leányától, hogy Ferenczczel összezördült valami felett, ennélfogva, miután jó alkalom kinálkozik, czélszerü lesz utazni küldeni.

Zsófia még a fennebb leirt jelenet után sem tudta rávenni magát, hogy atyja kedvenczét és élete megmentőjét elárulja, s ennek következtében a szerencsétlen őrültet földönfutóvá tegye, mert arról meg volt győződve, hogy ha elbeszéli atyjának Ferencz három évi martiri kinzásait, atyja mély hálája mellett sem türi meg egy óráig sem környezetében. Hátha azon kemény leczke észretériti?!

Egy futár érkezett meg augusztus 18-án este jelenteni, hogy az erdélyi nászsereg tegnap reggel Boldogkő-Váralyáról kiindulva, ma este Szendrőre érkezik. A mint az olvasó emlékezni fog, mind a két vár Bebek birtokához tartozott, mindkét helyen fejedelmi fénynyel várták s látták el a vendégeket.

Szádvár környezete pár nap óta egy óriási tábor, vagy jobban: egy világra szóló vásár kinézését vette fel.

Szögliget felé azon paradicsomi völgyben, mely tündéri szépségével bámulatra ragadja a nézőt, roppant közönség táborozott a közelebbi falvakból, de távolról is, Pelsőcz, Torna, Krasznahorka, Szendrő, Gombaszegről; egész helységek közönsége jött össze, részt venni a menyegző élveiben s részesülni a dúsgazdag várur s országzászlósa kifogyhatatlan vendégszeretetében.

Óriási nyársokon ökrök sültek, s mesés nagyságu, e végre készitett üstök és bográcsokban arra rendelt emberek főzték a paprikást, s midőn készen voltak tele, osztogatták boldog boldogtalannak, a ki a tüznél megjelent.

Köröskörül sátrak alatt óriási boros hordók valának csapra ütve, s ittak Borsod, Torna, Zemplén és Abauj szőlőshegyei borából, a mennyi kinek-kinek szemének-szájának tetszett.

Legalább 10 zenebanda mulattatta a népet, mely félszázados szenvedését elfelejtette ezen örömnapok zajában.

Fennt a várban egy óriási sátor volt készitve, gazdag szőrszövetből, török szőnyegek fedték el a márványnyal kirakott talajt, az asztalok megbecsülhetetlen értékü arany-ezüst edényekkel, drága kövekkel kirakott serlegekkel, remek festésü üvegpoharakkal voltak megrakja, egy szegletében a már megérkezett vendégek ültek rakott asztalnál a várur családja körében, közel hozzájok a leghiresebb gömöri czigánybanda játszotta a szebbnél-szebb magyar darabokat.

Majd az ebéd végén, felszólaltak az öreg urak, ezen ifju szivek az ősz fő alatt s éltették a hazát, s a jó hazafiakat. Az ifjak csak a magok körében, vagy a várurtól felhatalmazva elegyedtek a pohárfelköszöntésekbe.

Igy mult el a menyegző előtti nap. Éjfél felé vége lőn a várban a mulatságnak, hogy a háziak és a vendégek kipihenhessék a nap fáradalmait, s üde testtel és lélekkel fogadhassák az erdélyi várva várt vendégeket.

Felvirradt végre a kitüzött nap. Bebek huszárjai uj öltönyökben voltak felállitva a vár előtti térségen, a tündér szépségü völgyben, várva tisztjeiket s szeretett hadnagyukat Rákóczy Györgyöt, kinek most adta ki a várur az utolsó utasitást. Szilasig kellett a vendégek elébe menni s ott Perényi, a menyasszony násznagya hat fekete lovon ezüst szerszámmal s keleti gyöngyökből beszórt boglárokkal volt fogadandó a vőlegény násznagyát Báthori Istvánt, a későbbi erdélyi fejedelmet s lengyel királyt, ki testvére fiának menyegzőjében nem akarta a násznagyságot másnak engedni.

A menyasszonyért jött Kendi Sándornéért egy másik 6 lovas hintó ment, mely a Perényiének fényben semmit sem engedett. Ezen Perényiné ment ki a násznép elébe, a szép Ország Ilona.

A mint a két fényes fogat hat-hat gazdahon öltözött csatlós vezetése mellett lerobogott a váruton, a huszárok közrefogták a két kocsit 500 lovas elől, ötszáz lovas hátul, oly nyalka huszárlegények, mintha ezen ezer ember legalább is 20 ezer közül lett volna kiválogatva.

A két kocsi mellett, közvetlen előtte, mellette, és utánna vagy 100 uri lovas lovagolt mesés gazdagságu öltözetekben s oly paripákon, melyekre egy király ráülhetett volna, midőn nagy győzelem után diszmenetat tart.

A lovak szerszámai s ragyogó szövetekből készült csótárai királyi fényt kölcsönöztek ezen kis uri lovascsoportnak.

Az ezrekre menő nép éljenkiáltása között haladtak lépve Szögliget felé, mig végre egy hajláson eltünve, láthatatlanok lőnek a várból.

Délután 5 órakor szólalt az ágyu. Tiz ágyulövés tudatta a várban, hogy az erdélyi vendégek Szilasra megérkeztek, s egyszersmind késedelem nélkül utban vannak Szádvár felé.

Most egy szép jelenet következett.

A várur, a fejedelmi Bebek, egy uralkodót megszégyenitő dusgazdag öltözetben, mely értékét tekintve, egy fényes uradalommal ért fel, keleti gyöngyöktől ragyogó büszke keleti fajlovon követve 12 nemes ifjutól, kik udvarában tanulták a fegyverforgatást, köztök a százszor boldog Kálmán, a nászvendégek elébe indult.

A mint a nép ezen szentelt vitézt szépsége teljében megpillantotta a 12 deli ifju kiséretében, mint fényes napot a kisebb planéták közt, elbámulva Bebek György látásán, még éljenezni sem mert, hogy valamit el ne veszejtsenek ezen hősi alak mozdulatából, hogy jobban bámulhassák azon vitézt, kinek deli termetben s arczszépségben, akkor a közvélemény szerint, párja nem volt.

De majd mint felzudult tenger moraja megindult az éljenezés, a nép mint hegyi lavina rohant a várur felé, hogy közelebbről láthassa.

Szádvár és még hozzá hét cár ura, királyi méltósággal köszönt jobbra és balra.

Szögliget felől egy huszár vágtatott hirt adni, hogy közeledik a nászmenet. A menetet vezető- huszárok első sorrendje feltünt Szögliget felől, kisérve a nászmenettől.

Az ágyuk megszólaltak, 50 ágyulövés dördült el. A várur sarkantyuba vevé lovát a huszár csapat között, mely vezére s várura láttára falként két felé vált. Ezen élőfal közt vágtatott a két kocsihoz, melynek egyikén Perényiné mellett Kendiné s két erdélyi nyoszolyó leány ült, a másikon Perényi jobbján Báthori István.

A várur utánozhatlan kellemmel üdvözölte a hölgyeket, azután a násznagyi kocsi felé közeledve a legnagyobb szivélyességgel fogott kezet Báthorival és elől ülő szép vejével, ki lovát egy csatlósnak adva át a kocsiba ült, most azonban ipa felszólitására ismét lovára ült s Bebek egyfelől hat apródjával, másikfelől a vőlegény szinte hat nemesi ifjuval lovagoltak.

Igy értek fel a várba, az ezrekre menő nép szivből jövő harsány éljenzése majdnem eltompitotta az ágyuk dörgő hangját.

A vár asszonya három leányával a vár kapujánál várta kedves vendégeit. A menyasszony nyoszolyó leányaival a diszterem küszöbén fogadta az erdélyieket. A vár kapujánál mindnyájan megálltak. Báthori István egy gyönyörü beszédben üdvözölte az örömanyát, a szép menyasszonyt pedig a diszterem küszöbén megcsókolta.

- Testvérem neje Majláth Margit üdvözletét adom át ezennel kedves fia menyasszonyának, ki számolja a perczeket, mig kedves menyének ezt maga át nem adhatja.

Báthori István a vőlegény, boldogságtól sugárzó arczczal csókolt kezet szép anyósának, s boldog pirulással üdvözölte némán kedves menyaszszonyát és testvéreit.

Elég legyen annyit megemliteni, hogy még azon este összetette kezeit a lelkész a szép ifju párnak a várkápolnában, sziveik már ugyis régen egymáséi voltak.

S ezután következett zene kiséretében egy országra szóló nászlakoma, melynek éjfél vetett véget, hogy helyt engedjen a szép lassu magyar táncznak, mellben kezdetben az öreg urak és matrónák is résztvettek, hogy azután helyt adjanak az ifjuságnak.

Majdnem hajnal volt, midőn az idősebb férfiak és nők szobáikba félrevonultak, s nehány óráig pihentek. Az ifjaknál szó sem volt a lefekvésről, csak napközben szunyókáltak egy keveset itt-ott, a hol helyet leltek.

Igy telt el a menyegző első napja közmegelégedésre; még ekkor sejteni sem tudta senki, hogy mily tragikus vége lesz a második napnak.