Három év mult el a fenntebb vázolt események után. Három boldog év, mely nyugodt egyformaságban telt el, minden felrázó episod nélkül. Olyan volt ezen időszak a Bebek család életében, mint egy zátonyos tengerről a leviharzott szélvész után egy biztos kikötőbe jutott hajó s hajós népe helyzete.

Olyan volt e három év, mint egy szép nyárutói hó, nem oly-üde, nem oly reménynyel gazdag, mint egy májusi nap, nem oly virágzó többé, mert a virág mellett ott sárgul a lekaszált törzs, mint az enyészet előjele, de nem is oly zivataros s nem oly változékony, mint egy szeszélyes tavaszi nap.

A főúri családnak egy tagja sem hiányzott. Ugy látszott, mintha Izráel angyala visszariadt volna azon gondolattól, hogy szétszakgassa ezen szép családi lánczot.

Még a környezet is ugyanaz volt, mint három év előtt. Az öreg Panna asszony, Erős vagy Bika András, a két apród a Bokri családdal, mindnyájan életben voltak.

Egy szép álomnak tetszett ezen rövid időszak, de oly hirtelen is eltelt, mint egy szépálom. A boldogság perczei rövidek szoktak lenni.

A vár vidéke, e természet kifogyhatatlan szépsége ugyanaz maradt, de Szádvár lakói sokat változtak.

Bebek és neje felett rombolás nélkül folytak le a napok; azon időkorban voltak, midőn az évek haladása nem vonja maga után az erő hanyatlását, - mint nyári nap, megállni látszik, alig mutatva a nap rövidülését.

A két nagyobb Bebek hölgy szépsége virágjában állott, a sokat igérő két bimbóból gyönyörü két rózsává fejlettek ki. Anna, mint havasi rózsabimbó nyiladozó bájában tünt fel, két idősebb testvére mellett. A kis Judith a kis Amorból tündérszép silfiddé fejlődött.

Török Ferencz kis fekete bajuszával s korához képest nagy fekete szakállával, néhány évvel idősebbnek látszott, mint valósággal volt. Kálmán mint husz éves ifju, lágy selyem göndör sötét szőke hajával, szelid nagy kék szemeivel, férfias szép termetének kora kifejlettségében most is mindenkinek kedvencze s a vidék szép leányainak bálványa volt.

Az emlitett három év minden harczi kaland nélkül folyt le. Ily nyugodt három éve nem volt Bebek Györgynek egész életében.

A Bebek család boldogsága zenitjén állott; fájdalom, az életben nincs megállapodás. Már méhében hordozta a kérlelhetetlen végzet azon lesujtó csapást, mely e dicső család fényét, nevét, dicsőségét örök éjbe boritotta.

Egy eseményt nem mellőzhetünk hallgatással, annyival kevésbbé, mert ez történeti regényünk személyeire nagy befolyással volt.

Bokri István erdőszeinek sikerült régre a többször emlitett őrült nőt barlangjában meglepni, és nem csekély küzdés után egy zárt kocsiban Gombaszegre szállitani, mely várban Bebek György és családja majdnem sohasem jelent meg, és igy a felfedezéstől eléggé biztosak voltak Bokri István, Erős és Kálmán.

Oly óvatosan jártak el, hogy rajtok kivül senki sem gyanitotta az elfogatást.

Gombaszegen egy tiszta, világos szobába zárták el, s egy épen e czélra odarendelt felügyelőre, egy jó markos legényre bizták; minden kényelemről gondoskodtak, ugy hogy csak a szabadság hiányzott.

A mi különös, Erős, a marczona katona, ki annyiszor lesett rá, hogy megölje, most midőn biztonságban tudta, hogy többé tőle félni nem lehetett, mindent elkövetett kényelmére, hogy foglalkozást szerezzen neki. Egy szép kerekes rokkát tett be szobájába, de ezt a nő tüstént összetörte, azután varróeszközöket és szöveteket tettek be; ehez hozzá sem nyult, sőt eleinte az ételt is viszszautasitotta, s ugy járt börtönében, mint egy feldühödött leopárd, kit kölykeitől elszakitva kalitkába zárnak.

Lassanként nyugodtabb lett; kitalálta végre Kálmán, mivel lehet kedvét megnyerni. Nyiló virágokat tétetett be szobájába, s cserepes-virágokat.

Tüstént észre lehetett venni, hogy ezeknek megörült, s a legnagyobb gondot forditott öntözésökre, sőt ezután a tűt is elővette, s kis gyermekruhákat varrott a szövetekből.

Kálmánra először rendkivül dühös volt, de ezen ingerültséget későbben a legnagyobb szeretet és gyöngédség váltotta fel; napokig jól érzette magát Kálmán minden látogatása után, ki vevén észre, hogy mily jó hatással van jelenléte az őrült nőre, ha ideje engedte, gyakran meglátogatta. Ezen látogatás ünnep volt a szerencsétlen nőre. Gyakran kikérdezte multjáról, de a nő néma maradt.

Semmit sem hallottak többé Szádvárban az annyira rettegett őrült nőről; mindenki azon véleményben volt, hogy bolyongása közben valami szerencsétlenség történt rajta, s elhalt, senkitől meg nem siratva.

De térjünk vissza Szádvárra a Bebek családhoz.