A lucullusi ebéd után a hölgyek a szép téli időben szánon a közeli vadas kertet látogatták meg; ez alatt a férfiak a hazáról beszélgettek poharazás közben.

Bebek György a szikszói csata részleteit beszélte el barátainak.

- Ugy látszik barátim, hogy a német minden kikürtölt igérete daczára, szerencsétlen hazánk védelmét egészen magunkra hagyja, mond Bebek. Miket nem igért Ferdinand, hogy a trónhoz juthasson, azonban mind ezen igéret, a Károly segitségével biztatás, eddig még ugy látszik hazug ámitás volt, arra számolva, hogy a gyanutlan nemzet bizalmát nem lesz nehéz meglopni. Károly császár és Ferdinánd sokkal nagyobb buzgóságot fejtenek ki a németországi protestánsok üldözésében, mint a töröknek magyarországbóli kiverésében. Tehetségtelen vezérei s külföldi zsoldosai, több vitézséget fejtenek ki a magyar nép kirablásában, mint az ország védelmében. Én megvallom, nem sok jót várok ezen természetellenes szövetségtől, mely a mult századokban is galád ármánynyal folytonosan gyengitette nemzetünket s nem rajta mult, hogy ki ne töröltessünk a nemzetek sorából.

- Igazad van barátom, - mond Perényi - én az utolsó szóig osztom nézetedet, s a sötét sejtelmektől én sem tudok megszabadulni, ha hazánk gyász helyzetére, s még talán gyászosabb jövőjére gondolok. Nekem kétszeres okom van ezen perfid ház ellen kérlelhetetlen gyülölséggel viseltetnem, mely oly undok hálátlansággal viszonozta halálig kinzott apám az ő érdekében tett szolgálatait. S fájdalom, oly iszonyu helyzetünk, hogy méltó haragunkat le kell fojtanunk, hogy szerencsétlen hazánkat a két ellenség támadása ellenében végpusztulásra ne juttassuk.

- Ülne csak Erdély trónján egy más fejedelem, ki hivatása magaslatára fel tudna emelkedni, mily könnyü volna helyzetünk, - szóla közbe Ország, mélabús hangján. - Engem még azzal is megvert a végzet, hogy jószágaim a német szomszédságában kezeügyében esnek, kitéve nemtelen boszujának. Mennyit kellett nekem szenvednem ezen gyülevész rablóbandától, melyet Ferdinánd hazánk pusztitására, inkább mint védelmére évenkint beküld. Nem csuda, hogy egy csatát sem tud e csorda nyerni; nem a harcztéren, hanem a Bagnóban volna méltó helyök.

- Még pedig ez csak a vég kezdete, - mond Bebek, - még most az erdélyi versenytárs némileg visszatartja a németet, hogy átkos czéljait a végletekig vigye; ha ezen félelemtől megszabadul, jaj lesz akkor szegény Magyarországnak. Még a török is némileg sakkban tartja, mert van kihez fordulni a magyarnak, ha pohara csordultig telik. Szerintem sokkal előnyösebb leendett Magyarországra, ha ideje korán a törökkel szövetkezik a német ellen, mert ez utóbbi sokkal veszélyesebb ellenség. A barbar török, minden brutalitása mellett is nem támadja meg, még az elfoglalt részekben sem alkotmányunkat, vallásunkat és nemzetiségünket, ugy hogy e tekintetben az ellenség sokkal nemesebben viseli magát, mint álnok szövetségesünk. Szóval Magyarország helyzete sokkal kedvezőbb lenne; ha egyedül magára lett volna hagyva a török elleni védelemben, minthogy két ellenség ellen kell magát védeni. Én azt hiszem, hogy Magyarország saját erejére utalva, hamarább kivivná régi függetlenségét és nemzeti szabadságát, mint igy egy álnok baráttal szövetkezve. Fájdalom, ezen tul vagyunk, hordozni kell sulyos terhünket, mig a végzet kedvezése rajtunk meg nem könyörül. A némettől jót hasztalan várunk. No de elég volt ebből, nagyon elég, hogy ételünket italunkat megkeseritse. Igyunk a hazáért s poharunkat összeütve öblitsük le a keserüséget, mit a német felemlitése szánkban hátrahagyott. A haza jobb jövőjére, a török és német kikergetésére üritem poharamat.

Összeütötték poharaikat; egy keserü köny cseppent Tokaj tüzborába, melyet a méltatlan szenvedés csalt ki a három zászlós ur szeméből.

- Ki azon derék ifju, barátom, ki az elébb serlegeinket teli töltötte? Ugy látom arczából, termetéből, eszes szemeiből, hogy nem közönséges szülék gyereke. Ezeckivül arcza nagyon ismerősnek látszik.

- Bizonyosan Rákóczy Zsigmondot érted - felele Perényi - Rákóczy János, - hadnagyod György testvérének fiát. Nem roszul itéltél ezen ifju felől, mert nemcsak a fegyverforgatásban s átalában minden testi ügyességben, hanem a tanulásban is ritkitja párját. Professorai nem győzik eléggé dicsérni.

- Jó, hogy e tárgyra jött a beszéd, mond Ország, itt neked egy derék oskolád van jeles tanárokkal ellátva, nagyon szeretném megnézni; már a tanárok egy részévet találkoztam - ott a tanodában mindnyájával megismerkedhetünk.

- Ohajtásomat előzted meg Kristóf, jó lesz egymásután megnézni a tanodát, könyvtáradat s az ujonan épült templomot, - mond Bebek. - Ezeket most délután még lenne időnk megnézni.

Perényi Rákóczit szólitá magához, s megizente a tanároknak, hogy egy óra mulva vendégeinek be akarja mutatni a tanodát.

- Tüstént elvégzem nagyságod parancsát, - mond Rákóczi, s elhagyta a termet.

Ki gyanitotta volna még ekkor, hogy az egyszerü nemes szülék gyermeke, nem egészen fél század mulva erdélyi fejedelem leend, s a pompás várat s hozzátartozó uradalmat magáénak mondhatja?

A tanárok a tanoda előtt fogadták a főuri vendégeket. Szikszai uram a Perényi papja s egyszersmind tanára a főiskolának, felmutatott minden megnézésre méltót. A vendégek teljesen kielégitve hagyták el a tanépülétet.

Bebek Kálmánt is elvitte magával a vizsgára, s megigérte egyszersmind neki, hogy Szikszai uramat megkéri, hogy Perényi ~engedelmével számára egy tanitót szerezzen az oskolát végzett ifjak közül.

Karácsony ünnepe következett. A nagy ünnep két napját a három zászlós család a Perényi által épitett diszes nagy templomban ülte meg. Délelőtt és délután az akkori idő szellemében a legnagyobb buzgósággal vettek részt az isteni tiszteletben. Az első nap mindnyájan felvették az urvacsoráját; ezen két napon minden zajosabb mulatság mellőzve volt, Kálvin szigoru tana szerint az istennek szentelvén a két nap minden óráját.

Ünnep elmultával a mulatságok szakadatlan láncza következett. Vadászattal kezdték meg, melyre a szomszédok, a Homonayak, Báthoriak, Magócsiak, Forgácsok, Pethők meg voltak hiva. Ezen mulatságban a hölgyek is részt vettek.

Másnap versenyfutása a nemes ifjaknak, melyben a vendég ifjak is részt vettek - turnirok. Minden este tánczmulatság fejezte be a napot.

Igy telt el két hét. A vendégek, Bebek és Országékon kivül, egymásután mind eltávoztak.

Vizkeresztre volt téve a szádváriak visszatérése. Perényi és Perényiné minden szives marasztása daczára, a kitüzött nap reggelén Országék a pataki vár ura kiséretében utra indultak.

- Csak már Pál napig maradtatok volna legalább, roszul esik még csak rá is gondolni, hogy most már magunkrá maradunk - mond Perényi.

- Ugy összeszoktunk ezen pár hét alatt kedveseim, mond Perényiné, mintha egy családot formálnánk, már ezen telet feláldozhattátok volna nekünk, kiknek társaságában annyi örömet élveztünk.

- Ha szivünk tanácsát követhetnénk kedvesem, mond Bebekné, soha sem válnánk még Pataktól, de otthon vár a sok baj, nem lehet tovább maradnunk. Igéretetekre számolunk, hogy Szádváron még a tél folytában meglátogattok. Országéknak is szól a meghivás.

- Ha még tovább maradunk, a várurat és a gondos kis gazdasszonyt kiettük volna mindenéből, mond Bebek évődő mosolylyal. Nagy ideje, hogy távozzunk.

- Jobb helyre nem mehet, mint a mit ily kedves vendégek elfogyasztanak, - mond Perényi; ki tudja, nehány év mulva, kinek kezére jut ezen birtok? Ki tudja, nem jut-e méltatlan kezekre.

Perényi arcza elborult. Bebek és Ország arcza is elhalványodott e megjegyzésre.

Mind hárman gyermektelenek valának; mind három törzsökének utolsója.

Perényinek igaza volt, a jóslat teljesedett. A három zászlós ur fejedelmi gazdagsága nehány év mulva idegen kezekre s fájdalom, nagy részben méltatlanokra jutott.

Két mérföldnyire Pataktól könyek között bucsuztak el egymástól. A várur Országékkal visszatért várába, mig Bebekék sietve folytatták utjokat, hogy Szendrőt estére elérhessék.

Itt szükségesnek látom megemliteni, hogy a tél folytán Perényiék és Ország a Bebek családnak visszaadták a látogatást. Perényiné elhozta olasz főkertészét, kinek tervezése után tüstént hozzáfogtak az üvegházhoz, épen azon alakban, mint a pataki üvegház; a Bebek hölgyek véghetetlen örömére készen is lett a tavasz kezdetén.

Szikszai is megtartotta igéretét, egy derék jó készültségü oskolát végzett, s a külföldet is megjárt ifju embert Szigeti János nevüt küldött Bebekhez a Kálmán nevelése bevégzésére, ki a legnagyobb buzgósággal fogott tanulmányaihoz, hogy a zárdában elmulasztott időt kipótolja.