|
XXV.
A lucullusi
ebéd után a hölgyek a szép téli időben szánon a közeli vadas kertet
látogatták
meg; ez alatt a férfiak a hazáról beszélgettek poharazás közben.
Bebek György
a szikszói csata részleteit beszélte el barátainak.
- Ugy látszik
barátim, hogy a német minden kikürtölt igérete daczára, szerencsétlen
hazánk
védelmét egészen magunkra hagyja, mond Bebek. Miket nem igért
Ferdinand, hogy a
trónhoz juthasson, azonban mind ezen igéret, a Károly segitségével
biztatás,
eddig még ugy látszik hazug ámitás volt, arra számolva, hogy a
gyanutlan nemzet
bizalmát nem lesz nehéz meglopni. Károly császár és Ferdinánd sokkal
nagyobb buzgóságot
fejtenek ki a németországi protestánsok üldözésében, mint a töröknek
magyarországbóli kiverésében. Tehetségtelen vezérei s külföldi
zsoldosai, több
vitézséget fejtenek ki a magyar nép kirablásában, mint az ország
védelmében. Én
megvallom, nem sok jót várok ezen természetellenes szövetségtől, mely a
mult
századokban is galád ármánynyal folytonosan gyengitette nemzetünket s
nem rajta
mult, hogy ki ne töröltessünk a nemzetek sorából.
- Igazad van
barátom, - mond Perényi - én az utolsó szóig osztom nézetedet, s a
sötét
sejtelmektől én sem tudok megszabadulni, ha hazánk gyász helyzetére, s
még
talán gyászosabb jövőjére gondolok. Nekem kétszeres okom van ezen
perfid ház
ellen kérlelhetetlen gyülölséggel viseltetnem, mely oly undok
hálátlansággal
viszonozta halálig kinzott apám az ő érdekében tett szolgálatait. S
fájdalom,
oly iszonyu helyzetünk, hogy méltó haragunkat le kell fojtanunk, hogy
szerencsétlen hazánkat a két ellenség támadása ellenében végpusztulásra
ne
juttassuk.
- Ülne csak
Erdély trónján egy más fejedelem, ki hivatása magaslatára fel tudna
emelkedni,
mily könnyü volna helyzetünk, - szóla közbe Ország, mélabús hangján. -
Engem
még azzal is megvert a végzet, hogy jószágaim a német szomszédságában
kezeügyében esnek, kitéve nemtelen boszujának. Mennyit kellett nekem
szenvednem
ezen gyülevész rablóbandától, melyet Ferdinánd hazánk pusztitására,
inkább mint
védelmére évenkint beküld. Nem csuda, hogy egy csatát sem tud e csorda
nyerni;
nem a harcztéren, hanem a Bagnóban volna méltó helyök.
- Még pedig ez
csak a vég kezdete, - mond Bebek, - még most az erdélyi versenytárs
némileg
visszatartja a németet, hogy átkos czéljait a végletekig vigye; ha ezen
félelemtől megszabadul, jaj lesz akkor szegény Magyarországnak. Még a
török is
némileg sakkban tartja, mert van kihez fordulni a magyarnak, ha pohara
csordultig telik. Szerintem sokkal előnyösebb leendett Magyarországra,
ha ideje
korán a törökkel szövetkezik a német ellen, mert ez utóbbi sokkal
veszélyesebb
ellenség. A barbar török, minden brutalitása mellett is nem támadja
meg, még az
elfoglalt részekben sem alkotmányunkat, vallásunkat és nemzetiségünket,
ugy
hogy e tekintetben az ellenség sokkal nemesebben viseli magát, mint
álnok
szövetségesünk. Szóval Magyarország helyzete sokkal kedvezőbb lenne; ha
egyedül
magára lett volna hagyva a török elleni védelemben, minthogy két
ellenség ellen
kell magát védeni. Én azt hiszem, hogy Magyarország saját erejére
utalva,
hamarább kivivná régi függetlenségét és nemzeti szabadságát, mint igy
egy álnok
baráttal szövetkezve. Fájdalom, ezen tul vagyunk, hordozni kell sulyos
terhünket, mig a végzet kedvezése rajtunk meg nem könyörül. A némettől
jót
hasztalan várunk. No de elég volt ebből, nagyon elég, hogy ételünket
italunkat
megkeseritse. Igyunk a hazáért s poharunkat összeütve öblitsük le a
keserüséget, mit a német felemlitése szánkban hátrahagyott. A haza jobb
jövőjére, a török és német kikergetésére üritem poharamat.
Összeütötték
poharaikat; egy keserü köny cseppent Tokaj tüzborába, melyet a
méltatlan
szenvedés csalt ki a három zászlós ur szeméből.
- Ki azon
derék ifju, barátom, ki az elébb serlegeinket teli töltötte? Ugy látom
arczából, termetéből, eszes szemeiből, hogy nem közönséges szülék
gyereke.
Ezeckivül arcza nagyon ismerősnek látszik.
- Bizonyosan
Rákóczy Zsigmondot érted - felele Perényi - Rákóczy János, - hadnagyod
György
testvérének fiát. Nem roszul itéltél ezen ifju felől, mert nemcsak a
fegyverforgatásban s átalában minden testi ügyességben, hanem a
tanulásban is
ritkitja párját. Professorai nem győzik eléggé dicsérni.
- Jó, hogy e
tárgyra jött a beszéd, mond Ország, itt neked egy derék oskolád van
jeles
tanárokkal ellátva, nagyon szeretném megnézni; már a tanárok egy
részévet
találkoztam - ott a tanodában mindnyájával megismerkedhetünk.
- Ohajtásomat
előzted meg Kristóf, jó lesz egymásután megnézni a tanodát,
könyvtáradat s az
ujonan épült templomot, - mond Bebek. - Ezeket most délután még lenne
időnk
megnézni.
Perényi
Rákóczit szólitá magához, s megizente a tanároknak, hogy egy óra mulva
vendégeinek be akarja mutatni a tanodát.
- Tüstént
elvégzem nagyságod parancsát, - mond Rákóczi, s elhagyta a termet.
Ki gyanitotta
volna még ekkor, hogy az egyszerü nemes szülék gyermeke, nem egészen
fél század
mulva erdélyi fejedelem leend, s a pompás várat s hozzátartozó
uradalmat
magáénak mondhatja?
A tanárok a
tanoda előtt fogadták a főuri vendégeket. Szikszai uram a Perényi papja
s
egyszersmind tanára a főiskolának, felmutatott minden megnézésre
méltót. A
vendégek teljesen kielégitve hagyták el a tanépülétet.
Bebek Kálmánt
is elvitte magával a vizsgára, s megigérte egyszersmind neki, hogy
Szikszai
uramat megkéri, hogy Perényi ~engedelmével számára egy tanitót
szerezzen az
oskolát végzett ifjak közül.
Karácsony
ünnepe következett. A nagy ünnep két napját a három zászlós család a
Perényi
által épitett diszes nagy templomban ülte meg. Délelőtt és délután az
akkori
idő szellemében a legnagyobb buzgósággal vettek részt az isteni
tiszteletben.
Az első nap mindnyájan felvették az urvacsoráját; ezen két napon minden
zajosabb mulatság mellőzve volt, Kálvin szigoru tana szerint az
istennek
szentelvén a két nap minden óráját.
Ünnep
elmultával a mulatságok szakadatlan láncza következett. Vadászattal
kezdték
meg, melyre a szomszédok, a Homonayak, Báthoriak, Magócsiak, Forgácsok,
Pethők
meg voltak hiva. Ezen mulatságban a hölgyek is részt vettek.
Másnap
versenyfutása a nemes ifjaknak, melyben a vendég ifjak is részt vettek
-
turnirok. Minden este tánczmulatság fejezte be a napot.
Igy
telt el két hét. A vendégek, Bebek és Országékon kivül, egymásután mind
eltávoztak.
Vizkeresztre
volt téve a szádváriak visszatérése. Perényi és Perényiné minden szives
marasztása daczára, a kitüzött nap reggelén Országék a pataki vár ura
kiséretében utra indultak.
- Csak már
Pál napig maradtatok volna legalább, roszul esik még csak rá is
gondolni, hogy
most már magunkrá maradunk - mond Perényi.
- Ugy
összeszoktunk ezen pár hét alatt kedveseim, mond Perényiné, mintha egy
családot
formálnánk, már ezen telet feláldozhattátok volna nekünk, kiknek
társaságában
annyi örömet élveztünk.
- Ha szivünk
tanácsát követhetnénk kedvesem, mond Bebekné, soha sem válnánk még
Pataktól, de
otthon vár a sok baj, nem lehet tovább maradnunk. Igéretetekre
számolunk, hogy
Szádváron még a tél folytában meglátogattok. Országéknak is szól a
meghivás.
- Ha még
tovább maradunk, a várurat és a gondos kis gazdasszonyt kiettük volna
mindenéből, mond Bebek évődő mosolylyal. Nagy ideje, hogy távozzunk.
- Jobb helyre
nem mehet, mint a mit ily kedves vendégek elfogyasztanak, - mond
Perényi; ki
tudja, nehány év mulva, kinek kezére jut ezen birtok? Ki tudja, nem
jut-e
méltatlan kezekre.
Perényi arcza
elborult. Bebek és Ország arcza is elhalványodott e megjegyzésre.
Mind hárman
gyermektelenek valának; mind három törzsökének utolsója.
Perényinek
igaza volt, a jóslat teljesedett. A három zászlós ur fejedelmi
gazdagsága
nehány év mulva idegen kezekre s fájdalom, nagy részben méltatlanokra
jutott.
Két
mérföldnyire Pataktól könyek között bucsuztak el egymástól. A várur
Országékkal
visszatért várába, mig Bebekék sietve folytatták utjokat, hogy Szendrőt
estére
elérhessék.
Itt
szükségesnek látom megemliteni, hogy a tél folytán Perényiék és Ország
a Bebek
családnak visszaadták a látogatást. Perényiné elhozta olasz
főkertészét, kinek
tervezése után tüstént hozzáfogtak az üvegházhoz, épen azon alakban,
mint a
pataki üvegház; a Bebek hölgyek véghetetlen örömére készen is lett a
tavasz
kezdetén.
Szikszai is
megtartotta igéretét, egy derék jó készültségü oskolát végzett, s a
külföldet
is megjárt ifju embert Szigeti János nevüt küldött Bebekhez a Kálmán
nevelése
bevégzésére, ki a legnagyobb buzgósággal fogott tanulmányaihoz, hogy a
zárdában
elmulasztott időt kipótolja.
|
|