A vendégek a várur családjával a fejedelmi fénynyel ellátott ebédlőben jöttek össze reggelire, mely lucullusi vendégség pazar pompájáról, csak a régi egykoru kéziratok után van a mostani ivadéknak némi halvány fogalma.

A felszolgálás szerepét bérszolgák helyett gazdag családok gyermekei vitték, kiket tanulás és a fegyverforgatásban gyakorlás végett vetélkedve adtak szüleik az ily főuri család kiszolgálására.

Ezen főuri inasok mesés gazdagságu ruhákban gyönyörü arcz és termettel valódi királyi fényt kölcsönöztek az ily vendégségeknek. Magyarország, s különösen hegyalja tüzbora, mely már ekkor világhirre tett szert, az ily főuri felszolgálók által töltetett gyöngyökkel és drága kövekkel kirakott arany és ezüst serlegekbe.

A reggeli vidáman folyt le. Azt a kis szünidőt, mit a nyugoti és keleti ellenségtől meglophatott a magyar főur, a gazdálkodás gondjai közt is vidám összejöveteknek, vendégségeknek szentelték. Az ily szünetek ritkák valának a mohácsi vész után, ennélfogva annyival kedvesebbek valának.

Reggeli után a bájos várasszony női vendégeinek háztartását mutatta fel. Ezen háztartás gondos vitelében állott akkor egy főrangu hölgy egész büszkesége, melyben a közép nemesség asszonyai által nem hagyta magát egy zászlós ur neje sem felülmulatni.

Először is étkamarájait mutatta fel, melyek mint méhköpü teli valánok gyüjtve télire valóval. Gyümölcsös és szőllős kamorait, száritott aszalványait egy szorgalmas háziasszony büszkeségével mutogatta meg.

A nézegetésközben kicserélték egymással a gazdasszonykodás apró titkait; egyik a másiktól leste el, a mit a másik ügyesebben csinált.

Még azon időben a nő felesegitség volt a szerzésben. Nem csak az uradalmak jövedelmei elköltésében, hanem a gazdaságvitelben is. Többnyire a nők vezették a gazdaságot felügyelőkkel s alsóbb rendű tisztekkel, miután a férjeket többnyire a háboruviselés gondjai foglalták el; a belügyi gazdálkodás vitele egészen a nőre sulyosodott.

Gyermekeiket az ő felügyeletök alatt nevelték a házi nevelők; erkölcsösség volt a nevelés alapja, engedelmesség szüleik iránt, s már gyermekkorukban sziveikbe volt csepegtetve a haza szeretete; nem is lehetett máskép, szüleik magyarok valának, gyermekeik büszkék voltak a magyar névre.

S mig hazájok s nemzetök iránt vallásos kegyelettel viseltettek, már az anyjok tejével a német iránti kiolthatatlan gyülölséget szitták be. Ez volt Árpádtól kezdve a nemzetnek legfőbb ellensége. Leheltől kezdve a gyülölség és ellenszenv az iránt hagyományossá lőn, kivált mióta átkos végzete vele közelebbi viszonyba hozta.

Az idők sokat változtak. Most a főuri nők kilencz tizedrésze fényes háztartásában az Aspásiák és Laisok szerepét viszi. Gyermekeik nevelését idegenekre bizzák s a gazdasszonykodásról pedig fogalmuk sincs, alig több mint egy Lorettnek. Foglalatosságuk egyedül az öltözködésben áll. Viszszatérve a szép társasághoz, Perényiné ezután fonásait s szövéseit mutatta fel; házi vásznai láda számra voltak eltéve, szobájában ott állott, mint foglalkozásának egyik disze az ébenfából készült s gyöngyökkel kirakott rokka.

- Most lelkeim, miután kis háztartásom titkait feltártam előttetek, most egy ujságot mutatok fel, melyet még nem láttatok, s mely azt hiszem, nektek szintén annyi élvezetet fog nyujtani, mint nekem. Még csak a mult nyáron készült el és igy nincs annyira rendbe hozva, mint óhajtanám.

A várkastély egy fedett folyosóján a délkeleti részre vezette vendégeit; kedves mosolygó arcza vendégei felé fordult, midőn egy óriási tölgy ajtót nyitott fel előttök két apród, kik őket néhány lépéssel megelőzték.

A szép hölgykoszoru, a mint belépett, ajkaikról egy meglepetést mutató felkiáltás lebbent el; néma csodálattal és élvezettel álltak meg a bejárásnál.

Egy pompás üvegházba léptek be; lehetett 40 öl hosszu és 6 öl széles; elől üvegablakokkal, melyek a padlatfőtől a földig értek, s még ezenkivül három vagy négy üveg kupola szolgáltatva felülről világosságot.

Egy kis éden volt ez, mely a tél közepén egy délszaki kertet mutatott fel - narancs és citrom fáival, melyek rakva valának részint már érett, részint félérett gyümölcsökkel.

Ezután virág piramisok, a legszebb nyiló virágokkal, a jáczintok, narczissok, tulipának violák a legszebb virágzásban voltak.

Az óriási veranda három vagy négy helyen üres térré volt alakitva, remek müvü nádszékekkel asztalkákkal, minden ily oázon szökő kut ezüst vize kigyózott fel, márvány kádak fogták fel a felbugyogó s visszahullott viztölcsért.

A legvégső teremben megpihentek; pompás virágcsokor és érett narancsokkal szolgált fel itt a főkertész.

Eddig alig szólott valaki, annyira el valának merülve e tündérkert nézésében, most valahára szóhoz jutottak, hogy a váratlan élvezetnek kifejezést adjanak.

- Valóban kedves Ilonám, nem csalatkoztál, ez oly ritka élvezet, melyre nem számoltam s mely annálfogva kétszeresen meglepett. Most látom, mennyire szeretlek, hogy ezen tündérkertet látva, irigység nem ébredt fel bennem, mert lehetetlen eltitkolnom, hogy ennyi szépség látásánál rendkivül kell küzdeni az embernek magával, hogy egy kis ártatlan irigység felszinre ne kerüljön.

- Előre gondoltam kedvesem, mond Perényiné, hogy a te s kedves leányid költői, minden szépre fogékony kedélyére ez üvegház kedves hatással lesz; nagyon örülök, hogy nem csalatkoztam.

- Kedves anyám, mond a kis Anna szép anyjához simulva, mikor lesz nekünk ilyen gyönyörü szép üvegházunk.

- Gondolatomat fejezted ki kérdéseddel, mond Zsófia; addig nem nyugszom, mig atyám bele nem egyezik, ehhez hasonló üvegház készitésébe, nekünk Szádváron az obeliszket is belefoglalva, erre igen alkalmas terünk van; a kert ott is délkeletre fekszik.

A két kis Bebek hölgy tapsolt örömében.

- Oh istenem, csak már megvolna, mond Anna, milyen szép volna ott játszani.

- Ez mind jó volna kedvesim, mond Bebekné, de édes apátoknak most nagyon sok kiadása van, nem tudom, hogy tudjátok rávenni, hogy ily nagy áldozatot hozzon. No de majd megkisértsük, ha kis megtakaritott kincseinket összetesszük, talán magunktól is kitelik.

- Én örömest odaadom minden ékszeremet, mond Zsófia, melynek különben sem veszszük hasznát.

- Én is, én is, kiáltott a két kis szeráf.

- No kedvesim, majd egy alkalmas órában előhozom én édes apátoknak, mond Perényiné. Mit nem vihet ki három, négy asszony összetartása, ha ügyesen viszik szerepeiket. Az is könnyit a dolgon, hogy a mi főkertészünk elkésziti a tervet, ha tetszik épen erre a formára s itt többféle fa- és virágból több példány van; én a mi kedvesem nálatok nem volna, férjem engedelmével örömest szolgálok. Annyival inkább, mert ez az én tervem s nagyobb része a költségnek az én megtakaritott filléreimből került ki. - De nem is került oly igen sokba, mint látszik.

El volt határozva, hogy egy jó órában közös erővel megrohanják Bebeket, s addig nem hagynak békét, mig szavát nem adja, hogy tavaszra épen ily üvegházat csináltat.

- Ha igy van a dolog kedvesim, mond Országné, én sem maradok el tőletek; közös akarattal Kristófot is ostrommal bevesszük s mig meg nem igéri, hogy Csejtén ehez hasonló kis tündér kertet nem készitet, foglyunk marad, még pedig kenyéren és vizen.

- Dictum factum, szóla közbe a vár asszonya, ez el lenne határozva; egy kis ellentmondáson ne ijedjetek meg, én nekem is kezdetben meggyült bajom férjem urammal, először elég bátor volt ellenvetéseket tenni a sok költekezéssel mentvén magát, de én elővettem női mesterségemet, felajánlottam minden ékszeremet, épen mint kedves leányaid, mig végre Gábor jónak látta kapitulálni s lassankint oda vittem a dolgot, hogy a sajt, tej, turó s bárány gyapjuból kicsináltam az árát.

Mialatt a tervezést folytatták a szép hölgyek a férjek rovására, megszólalt a gyönyörü zene a narancs fák között. A konspiraló nők kellemes meglepetéssel tekintettek fel s némi ijedtséggel vették észre, hogy Perényi, Bebek és Ország alig egy pár lépésnyire egy exotikus fáktól árnyalt bokorból gyönyörködnek a szép hölgyek meglepetésén.

- Vajjon mit és mennyit hallottak meg beszélgetésünkből, mond Országné sugva; ha rég itt hallgatódznak, akkor ugyan megjártuk.

- Annál jobb, ha hallgatták a tervezést, nem lesz váratlan előttök, mond Perényiné, ha megrohanjuk őket. Most egy kissé magatokra hagylak kedvesem. Ezzel eltünt a bokrok között.

A társalgás átalános lőn. Zsófia egy távoli bokorból élvezte a zenét; rég nem érezte magát ily jól.

Bebekné megkisértette a férfiak irányában a tájékozást, hogy mit hallottak az összeesküvésből, - ugy vette észre, hogy sejtelmével sem birnak az ellenök szőtt hálónak.

Közös megegyezéssel az ebéd előtti időt a verándában töltötték el.