Végre a Patakra tervezett utazás napja két kisebb Bebek hölgy rendkivüli örömére - felderült.

Tiszta deczemberi nap volt; hideg, de a mellett kellemetes, az idő derült, az utak fagykéreggel bevonva, oly járhatók valának, mint nyáron. - A szép csendes üde napon még a kedély is derültebbé lőn.

Bebek előre megkérdeztette Perényit, hogy karácsonyra nem szándékoznak-e valahová látogatóba, mert családjával meg akarja látogatni. A felelet rövid, de szivélyes volt.

„Kedves Györgyöm! Leveleddel nekünk véghetetlen nagy örömet szereztél; várva várunk, kedves családoddal, kedves nőmmel együtt. Hozzon isten minél előbb, barátod

Ezen levéllel egy futárt küldött Perényi, kinek meg volt hagyva, hogy várja be a Bebek család elindulását és csak akkor induljon meg; de keményen ráparancsolt, hogy legalább fél nappal megelőzze a vendégeket.

Igy történt; a futár több mint 24 órával megelőzte a Bebek családot, miután előbb Miskolczra mentek, a hol Bebeknek kényelmes háza volt. A hölgyek itt némi csekély bevásárlásokat akartak tenni, melyekre mulhatatlanul szükségük volt.

Bebek fejdelmi fénynyel utazott; száz gazdagon öltözött lovas kisérte a várurat. Két gazdagon ékesitett hintóban a várur családja, egy harmadik bőrös kocsiban négy szobaasszony foglalt helyet s 10 társzekér zárta be a menetet.

Hat-hat mén száguldott a hintók előtt; az első kocsiban Bebek ur ült nejével s a kis Judithtal, a másikban Zsófia, Zsuzsanna és Anna, mindenik hintó oldalán hat-hat nemes ifju lovagolt, köztök Kálmán, kinek szemei boldogságtól ragyogtak. Ferencz betegsége miatt otthon maradt.

A kisérethez, kocsihoz és. lovákhoz méltó volt a szerszám; az ezüsttől alig látszott a bőr; mindenik ló homlokán egy ezüst szarv fénylett, mely ezen délczeg lovakat ugy tüntette fel, mintha egyszarvuak volnának.

Az első hat fekete ménen finom fehér posztótakaró volt arany czifrázattal, sujtásokkal és bojtokkal; a három Bebek hölgyet vivő másik hat ménnek kék kazsmirból volt takarója ezüstre, ezüst csengőkkel.

Igy vágtattak be délutánra Miskolczra. A másik napot itt töltötték el, az emlitett 12 pompás mént előre küldvén, váltott lovakon indultak harmadnapon Patakra. Még a nap fel volt, midőn az előbbi sárkányok Patakhoz repitették.

Félórányira lehettek Pataktól, midőn egy fényes csapat tünt fel, s néhány percz alatt a hintóknál termett; a csapat élén Perényi Gábor vágtatott azon gazdag öltözetben, milyent királyok, császárok irigyelhetnek, mellette hasonló gazdag öltözetben Ország Kristóf lovagolt.

A mint a hintóhoz közeledtek, a Bebek család öröm meglépetésére két szán mintegy varázslatra megállt közvetlen a hintók szomszédságában, melyből a Perényi parancsára leteritett gazdag szőnyegre, két tündérszépségü hölgy ugrott ki - Perényiné és Országné.

- Isten hozott kedvesem! mond Perényiné a szinte kiszállott Bebeknéhez, s szivélyesen ölelkeztek össze.

- Valóban, ez a mily váratlan, oly kellemes meglepetés, s kétszeresen kellemes, miután rád kedvesem, - mond Országnét megölelve, - nem is számoltam; itt van keresztleányotok; - Judithot és Annát bemutatta.

- Jertek kis grátiáim, hadd csókoljalak meg; mennyire megnőttetek angyalaim, mióta nem láttalak. - Végre Zsófiára és Zsuzsánnára került a sor.

Ezalatt Perényi, Ország leszálltak lovaikról, s kezet szoritottak Bebekkel.

- Most, ha megengeded barátom, - mond Perényi Bebekkez, - családoddal én rendelkezem. A havat felhasználván, egy üres szánt rendeltem ki, jó lesz kedves hölgyeim, ha a hintót hátrahagyva, szánon fognak helyet. Nagyságod - mond Bebeknéhez - nőmmel s a két kis sylfiddel, az egyik szánba, Országné a két nagyobb kisasszonynyal a másikba.

Egy-két percz alatt megtörtént a helycsere.

A két szán is azon fénynyel volt kiállitva, mely az akkori dynastákat jellemezte; az első fekete ébenfából volt, gazdag ezüst czifrázattal, fehér bársony ülés, hátulja fehér medvebőrrel, mely arany sujtással volt beszegve; a másik szán zöldszinre volt festve, szinte ezüst czifzázattal; mindkét szán talpa ezüstből volt, a rud végén egy repülő ezüst sas, a csengetyük ezüstből voltak, a négy-négy lószerszám keleti gyöngyökkel volt diszitve, a két első lovat két-két gazdagon öltözött csatlós vezette.

A mint a várkastély kapujához közeledtek, ötven ágyu dördült el; a hegyek a szép téli estén felségesen adták vissza a viszhangot.

Végre lassu menetben a várkastély kapujához értek, a hol a várnagy üdvözölte a vendégeket; ezer gyalog puskás két rendben felállitva, éljenekkel fogadta a társaságot.

A kastély leszálló helyénél, a mint a szánok megálltak, megszólalt az emelvényről a zene; egy felséges indulót játszottak Perényi zenészei.

- Ezt Barna Pista a te tiszteletedre csinálta, mult őszi győzelmed emlékére. - Szikszói emlék a neve.

Bebek szivélyesen szoritotta meg a várur kezét.

- Ugy hiszem, hogy ez nem Barna Pistának eredeti ötlete volt; fogadd érte köszönetemet, csak te vagy képes a legapróbb részletig ily előzékeny lenni.

A barna sereg tisztelettel hajlott meg, midőn a tündér hölgyek előttük ellebegtek, Bebek nyájasan köszöntötte Barna Pistát, ki Szádvár várurát, mint régi ismerőst, kézcsókkal üdvözölte.

A várasszony lakosztályaikba vezette vendégeit, az egész nagyszerü kastély ki volt világitva, mindenütt fejedelmi pompa, a kandallókban barátságos tüz égett.

A vacsoráig beszélgetéssel telt el az idő, ezalatt a hölgyek uti ruháikat megváltoztatták.

Nyolcz óra tájban az udvarmester jelt adott a vacsorához, mely megfelelt a hatalmas zászlós ur mesés gazdagságának s egyszersmind vendégszeretetének.

Az akkori krónikákból s jegyzésekből látjuk, mily óriási szélsőségbe ment e tekintetben a magyar dynasták pazarlásig menő vendégszeretete.

A várkastély tágas ebédlője fényesen ki volt világitva, a hatalmas tölgyfa-asztal nyögött a gőzölgő ezüst tálak terhétől.

A mindenféle borokkal ellátott pohárszék előtt fényesen öltözött nemes ifjak álltak, lesve a vendégek intését.

A terem falairól marczona vitézek, Perényi ősei tekintettek alá, igéző női arczképek társaságában.

A gazdag vacsora végén megszólalt a zene, játszván azon mélabus dalokat, melyek panaszos melódiája a nemzet lejátszott tragikus napjainak oly hű visszhangja.

Maga a későbbi Rákóczi nóta és induló, mi más, mint a nemzet háromszáz éves lefojtott fájdalmának jajkiáltása, mi más, mint az osztrák barbar kormánytól méltatlanul szenvedett gyötrelmének vad kitörése.

Századokig a kelet barbarismusával küzdött e nemzet; tatár, török hordák fegyvereit, mint Vinkelrid saját testével fogta fel, hogy későbben a nyugati barbarismustól a Habsburgok alkotmánysértő absolutistikus törekvésétől és sötét vallási fanatismusától még többet kelljen szenvednie.

Történeti korrajzunk korában még nem vergődött fel azon parazit parvenü aristokratia, mely a bécsi kormánytól hazaellenes eljárásáért a hazafias nemzeti párttól elszedett jószágokkal hizlaltatott fel s melyben az osztrák kormány mindig feltalálta vak eszközeit alkotmányellenes törekvései kivitelére. Ezen judásfaj a 17-ik század közepén kezdett csak felvergődni; egy oly hitvány faj volt ez, mely galád önzésből csak az udvari livrében érezte magát jól, gőgösen nézve le honfitársait, mig a trón előtt csak görbedt háttal jelent meg.

A leghitványabb, de egyszersmind legveszélyesebb faja a bérszolgáknak.

A mint a nagy költő megjegyzi rólok „zsarnok s szolga egy személyben”.

De térjünk vissza ezen undoritó férgektől regényünk személyeihez, ezek még azon fajához tartoztak a régi büszke zászlós uraknak, kik ha kevélyek valának lefelé, még sokkal kevélyebbek valának s földi istenek ellenében.

Egy-két szóval szabad legyen bemutatnom a várurat, nejét s azon vendégeket, kik az olvasók előtt ismeretlenek.

Perényi Gábor ekkor nem volt több 28 évesnél; gesztenye szinü haja, nagy sötét barna szemei, szabályos orr s gonddal tartott bajusz és szakáll, férfias termet, egyikévé tették a legszebb és feltünőbb egyéniségeknek, még akkor is, ha közsorsu szülék gyermeke leendett; igy mesés gazdagsággal környezve, fényes származása érzetében csak nyerhetett jelentőségében a nádorok büszke ivadéka.

Neje Ország Ilona, méltó társa volt férjének, haja holló fekete, szemei feketék s ragyogók, termete a középnél kisebb, egy gratia alak; bizonyos varázs pajzánság ömlött el egész lényén, mely azonban neki mondhatatlan jól állott.

Ország Kristóf feltünőleg hasonlitott testvérhugához, haja, szemei szinte feketék, egyike a legszebb férfiaknak, de jelleme, véralkata egészen más, mint hugáé; arczán bizonyos melancholikus buskomorság ömlött el, fekete szemöldei között volt valami végzetes baljóslatu vonás, mely fájdalmasan érintette a figyelmes szemlélőt. - Még alig volt 24 éves. Neje a szigeti vértanu Zrinyi leánya Katalin, méltó társa volt férjének.

Mind három férfi a legrégibb s legfeltünőbb magyar családból származott, mind három nádor-ivadék volt, mind három mesés gazdagsággal birt s a három közül egyik sem birt férfi ivadékkal, sőt Perényinek s Országnak épen nem voltak gyermekei, pedig mind a három várur, családja végső ivadéka volt.

A mint a jó borok befolyása alatt a társaság zajosabb lőn, a hölgyek a szomszéd terembe vonultak s kellemes csevegés között ott hallgatták a szebbnél szebb csárdásokat, noha ezen elnevezés az ujabb kor müve.

Barna Pista közelebb szólittatott az asztalhoz s oly felségesen játszott, hogy Bebek elragadtatva a zenétől, egy nagy értékü arany karpereczczel ajándékozta meg a zenészt.

A három barát zene és dal között egy pár órára elfelejtkezett a közös szenvedésről, a hazai gyászról.

Jó zenének azon hatása van, hogy ennek varázslata alatt egy időre felejtve van mult és jövő és csak a pillanat büvös elandalitó hatása alatt élvezi az ember a jelent.

Igy telt el az est s az éjnek egy része. Éjfél rég elmult, mikor a zene elhallgatott s a vendégek lehajták fejöket a nyugalom párnáira.

Másnap reggel pitymalatkor a két szép Bebek hölgyet gyönyörü zenehangok költék fel.

Van valami elragadó ezen reggeli álmot megzavart zenében, mely a spherák zenéjére emlékeztet, s mely talán soha sem tetszik oly szépnek, mint igy az álombóli ébredés után.

Perényi az este észrevette, hogy a nagyobbik komoly Bebek hölgyet mennyire elragadja a zene; ő rendezte ezen kellemes meglepetést. A zene elhallgatása után az utóálom még üditőbb lőn a két szép hölgyre.

Hagyjuk nyugodni a szép hölgyeket s az alatt szóljunk egy pár szót Patak váráról, mely oly nevezetes szerepet játszott későbben, a dicső Rákócziak korában. Szóljunk egy pár szót a Perényi családról, melynek a jelen birtokosban magva szakadt.

A Perényi család egyike volt Magyarország legelső családjainak. Már az Árpádok korában nagy birtokú főnemesek valának. A vegyes házassági királyok alatt az ország első zászlósai között fénylik nevök, mignem a jelenlegi birtokos nagyatyja a 16. század elején nádorrá választatott.

Az ő nádorsága alatt tartatott meg a hires rákosi országgyülés, melyben egyhangulag elhatároztatott, hogy ha II. Ulászló mag nélkül kihal, soha más nemzetből nem fognak királyt választani. Aki ezen végzés ellen vét, jószág- és fejvesztéssel büntettetik. Ezen végzést az esztergomi érsek Bakácson és a nádoron kivül 10 püspök, 40 tanácsos, 180 zászlós ur irta alá nagyszámu nemesség hozzájárulásával. Fájdalom, ezen végzés a hazaáruló oligarchia gazsága miatt nem ment érvénybe.

Ő volt az, ki mint nádor, 10 évvel a rákosi végzés után, midőn az eszelőkös Ulászló Bécsben trafikált Miksával gyermekeik s illetőleg unokáik összeházasitása s az örökösödés kérdése felett, nyitvánosan tiltakozott ezen családi összejövetelben netalán hozott Magyarországot illető minden határozat ellen.

Fia, Perényi Péter, Magyarország dynastái közül Szapolyai János után az első, mind rangra mind gazdagságra, mint erdélyi vajda, koronaőrző, Abauj vármegye főispánja élte delén a Habsburgok jezsuita politikájának áldozatja lett. Buda ostrománál hősiességével kitüntetve magát a tehetetlen Brandenburgi Joahim, midőn a vár ostromával félbe kellett hagyni - ezért Perényit vetvén okul - a visszavonulás alkalmával Esztergomban Leszkán Márton spanyol tiszt által elfogatta és Bécsbe küldte.

Az osztrák tiszt hivatalos buzgóságában Perényi arany lánczát is ellopta, sőt gazdag mentéjétől is megrabolta. Perényi két országgyülés közbenvetésére s a vármegyék erélyes felterjesztései mellett is fogoly maradt, mig a börtönlég egészségétől s életétől meg nem fosztotta. Haldoklása közben eresztették szabadon.

Igy lépett fel a Habsburgok közül már az első Magyarországon. - Baromi brutáltás, esküszegés s undok hálátlanság jelöli hosszu uralkodását. Utódai versenyeztek vele, hogy melyik mulja felül esküszegés, brutális erőszak s vallási fanatismus tekintetében.

Fia Gábor örökölte a börtönben meghalt Perényi roppant birtokát, mely az osztrák kormány rablása mellett is sok német herczegséget felül mult.

Atyja után ő is a megtisztitott vallás követője volt, ez volt egyik legfőbb büne e hatalmas családnak az osztrák szemében.

Patak vára volt a két utolsó Perényi székhelye, melyet a Palóczyak magvaszakadtával foglalt el Péter a mostani birtokos atyja, azon ürügy alatt, hogy a Mohácsnál elesett Palóczy Antal anyja, Perényi Erzsébet az ő nagynénje volt.

1534-ben kezdte Patakot kőfallal körül venni s a vár megerősitését és feldiszitését 7 év alatt végezte el s ezen várkastélyt oly pompássá tette, melynek párja nem volt azon időben.

Egy nagyszerű olasz izlésű palota számtalan termekkel, fejedelmi fényt kölcsönöztek Pataknak.

Midőn most igy látjuk őket, ifjuságuk s szépségük virágában, hitte volna-e valaki, hogy alig nehány év mulva ravataluk felett a történet muzsája fog gyászolni? Mert ők elhaltak, helyükbe méltatlanok jöttek, kiknek nem volt szive a letiprott haza szenvedése iránt.

Vannak családok az ujonnan felvergődöttek közt; kiknek arczán századok óta a kain bélyeg ül, kiket mindig ott lehet találni meggörbedt háttal a trón zsámolyánál, mint sakályok osztozva a zsákmány felett.

Ők természetesen a magok érdekében a jobb részt választák.

Petényi ivott kedves vendégeiért, Bebek a háziasszonyért s átalában a derék hazafias magyar hölgyekért; Ország a hazáért, a hölgyek, a magyar vitézekért, kik véröket a hazáért ontják.

Oszlopos csarnokok, márvány padlózatok, művészi freskofestések, a hires olasz festők által készitett tájfestések s csataképek fedték a márvány falakat. Családi képek tekintettek alá az óriási ebédlő falairól. - Mérhetetlen értékü török szőnyegek folyták végig a termek részint tölgy koczkalapú, részint márvány padlózatát. A kastély előrészét az oszlopsorok s márvány lépcsők mellett szobrok diszitették.

Olasz kertészek varázsolták azon kertjét és környékét paradicsommá.

És ezen fény, ezen pompa, mely örök időre látszott tervezve lenni, néhány év mulva szép fiatal várurával s tündérszépségű várasszonyával enyészet és halál zsákmánya lőn.

A büszke várurak egymás után kihaltak, hogy helyet engedjenek egy szolgai, egy parazit parvenü aristokratiának, melynek nem volt szive szerencsétlen martyr hazája szenvedése iránt.