IPIAPACS ÉS STIPSTOP

Mint bizonyára veszed észre, folyik a labdarúgó-világbajnokság. Párhuzamosan. Van, amit látni, mert a tévé közvetíti, és van, amit nem, mert nem. Éppenséggel előfordulhat, hogy aminek tanúi lehetünk, kevésbé érdekes, a másik viszont, a rejtett, sokkal izgalmasabb. De ha fordítva is lenne, egy vérbeli helyszíni kiküldött nem fojthatja magába azt, amiről neki tudomása van, és közlési ingere arra készteti, hogy megossza velünk jólinformáltságát: né, amott meg közben ez történik. Ám - állítólag - sokan tiltakoztak: inkább az utólagos összefoglalót élveznék úgy, hogy nem tudnak semmit a történtekről, jelen időben izzadnák át azt, ami már rég a múlté. Mit tehet a hivatásos tudósító, kinek célja a gyors és pontos informálás? Elképzeli, hogy akad talán olyan néző, akit a láthatatlan hír is izgat, és kitalálja a megoldást: aki nem akarja hallani, most dugja be a fülét varázsszóra. Vitray Tamás azt ötölte ki az argentin-román mérkőzés alatt, hogy az egy időben játszott, többek szerint abszolút mindegy mérkőzésről, a kameruni-szovjet műbalhé fejleményeiről úgy szól, hogy előtte felhívja a figyelmet: "Amikor azt mondom, ipiapacs egy-kettő-három, dugják be fülüket". Knézy Jenő pedig a brazil-skót lagymatagon alkalmazta az eljárást a svéd-Costa Rica-i izgalmak közben: "Stipstop, ne figyeljenek, mondom a másik meccs eredményét". Ebből aztán az lett, hogy a dögunalmas, döntetlenre játszó harciatlanságok békésen-altató közvetítései alatt mindegyre a másikon történt valami. Például Vitray harmadik "mellékes megmozdulása": "Hűjha, ipiapacs, megint változott az eredmény"..., de mi a francnak figyeljek oda, ha egyszer be kell dugnom a fülem?!

Megtetszett a figura. Folyik az életünk. Párhuzamosan. Van, ami "egyenesben" történik velünk, és van, ami nem. Éppenséggel előfordulhat, hogy aminek a tömegtájékoztatás jóvoltából tanúi lehetünk, kevésbé izgalmas annál, ami mellékes. Tökéletesíteném a módszert: tisztelt érdektelen személyedre nem kényszerítek semmit, semmi sincs "egyenesben"; saját belátásod szerint választhatsz, mikor mi nem érdekel. Amikor jelzem, hogy "ipiapacs", akkor arra ne szíveskedj figyelni, amikor meg előre szólok, hogy "stipstop", akkor meg amazt méltóztass teljes mértékben mellőzni.

Érted, ugye: érzékszerveid működésbe hozatalára érdemtelen ez is, az is. Mert foci van!...

Ipiapacs, egy-kettő-három:

Négy nullra vezetnek a szovjetek. De ez nem jelent semmit, mint mondják, most már akár tíz gólt is lőhetnek, késő! Korábban fontos ütközeteket vesztettek, hamarabb kellett volna felébredniük. Továbbjutásuk nemhogy kétséges, hanem egyenesen kizárt. A szövetségi kapitány lemondott már az összecsapás-sorozat előtt, a főtitkár is hasonlókat rebesget. Úgy tesznek sokan, mintha ez is mindegy lenne. Pedig közel sem az...

Stipstop:

Nőnek a sorok a munkaerő szolgálati irodáknál, az ingyenkonyhánál, a hajléktalanok szállásai előtt. Abszolút mellékes jelenségnek kell elfogadnunk, hisz a honatyák is legfontosabbnak, legsürgősebbnek azt tartják, hova kerüljenek a vesszők az ország zászlajának kinézetét megfogalmazó mondatban, koronás legyen-e a címer vagy Kossuth (nagy harc volt, aztán döntetlenre adták: maradt a "kádári"), ki és mikor válassza a köztársasági elnököt? Ez utóbbi dilemmában alapkérdés: erős legyen-e az illető vagy gyenge? Ha már a "stipstop"-nál tartunk, csak úgy mellékesen felvetném az áthidaló alternatívát: kell nekünk egyáltalán elnök?

Ipiapacs:

Nem tudom, ki volt a rémhírterjesztő, aki elkezdte, hogy a magyarok nem jutottak be a focivébé huszonnégyes döntőjébe. Hallom, ilyenek játszanak a pályán: Rácz, Zsák, Vermes, Lakatos, Bálint, Szabó..., az edző pedig Jenei Imre! A "történelmi Magyarországra" tekintve, bizony ott vagyunk És talán nem is játszanánk csapnivalóan...

Stipstop:

A román főmuftit ki kellene állítani. Már a kétszázötvenkettedik utolsó figyelmeztetésben részesült fölöttébb durva belemenései miatt (lásd: a legutóbbi bukaresti "bányászbunkó"). Lehet, ellenőrizték a stopliját, a lábszárvédőjét és - az új követelmény értelmében - azt, hogy az ingét ne a nadrágján kívül hordja, de mindeddig mindenki figyelmét elkerülte, hogy sorozatosan bunkósbottal lép pályára. Ő ugyan most próbálja a szerszámot mankóvá átminősíteni (hogy állítólag demokráciájuk kétoldali rokkantsága miatt kénytelenek erre támaszkodni), azért legalább egy sárga lapot megérdemelne.

Ipiapacs:

Victor, a narancssárgák előretolt éke rendkívül gólveszélyes (a gyengébb idegzetű és lassúbb mozgású hátvédek számára meg egyenesen életveszélyes). A pergő ritmusú játékát mindegyre széttördelő, fékező bíróra - joggal! -rendkívül zabos. A legutóbbi alkalommal több játékos (ebből-abból a csapatból vegyesen) parti, illetve napirend előtti szájalással késleltette az érdemi mérkőzés kezdését, amit Victor (gondolom, a Győzőből magyarosította nevét) igencsak zokon vett, és azt merészelte mondani, hogy ha a bíró úr engedi, ő is szólna a napirend előtt. A játékvezető - mintegy a sportszerűség szellemében - kijelentette, hogy megteheti, mert ő senkit sem akar korlátozni a mellébeszélés lehetőségében. Elég baj! - vetette közbe a virgonc csatár, mert itt valóban elvekről van szó.

Stipstop:

Miközben a négerek egyenrangú tagjai lettek a futballtársadalomnak, Kelet-Európában tovább lángol a nemrég felélesztett faji megkülönböztetés. A diktátorutód beiktatásakor alig érintette a kisebbségek személyes jogait, a közösségiekről meg mélységesen hallgatott. A parlamentben úgy intik le az RMDSZ vezetőit, mint a hülyéket, még annyi szavuk sem lehet, mint az MSZP-nek a magyar parlamentben. Úgy tűnik, a hodáki románokat nemzetiséggé változtatták, mert egy vatrás képviselő kijelentette: márciusban Marosvásárhelyen "nemzetiségi államcsínykísérlet volt". (Ezek után értékeltem, hogy a románok kikaptak Kameruntól.)

Ipiapacs:

A Tisztelt Házban "döntéshozatal van", működik a "szavazógép" rendesen (amit a bizottságok támogatnak, mind jóváhagyták), nyomogatják a gombokat. Nem érdekes, nem kell odafigyelni. Valaki mégis odafigyelt: élelmes képviselő nyomogatja a más gombját is. Ajjajj!..., az új szabályok értelmében szándékos kezezésért azonnal sárga lap jár. Ez meg négykezes volt. Vajon, mit kap érte?...

Na, stop, te apacs, egyelőre ennyit mellékes dolgainkról. Ha majd a másik pályán (pályákon) ismét érdektelen dolgok történnek (amire mérget vehetsz), játszunk tovább.

1990. június 24.