FARSANGVÉG?

Itt a farsang komoly muri, komám, nem úgy, mint odahaza. Állítólag éppen most búcsúztatjuk, ám ebben nem vagyok biztos, mindjárt kifejtem, miért. Egyelőre még a szokásainkban meglévő különbségekről: nem emlékszem, hogy otthon valaha is részese lettem volna farsangi dínom-dánomnak, vízkereszttől hamvazószerdáig tartó mulatságnak, tréfálkozásnak - itt meg nyakig benne vagyok az ünnepi játszadozásban; sem én gyerekkoromban, sem a húsz év felé járó otthoni gyerekeim az övékben nem öltöztek ebből az alkalomból jelmezbe, hogy iskolai vagy akármilyen intézményi átvedlésen a maskara mögött vigyorogjanak, "na, vajon tulajdonképpen kit is takar a lepel?" - míg ideát legkisebb utódom már az óvodában élvezhette a nagyszerű hecc gyönyöreit.

Vagy a kománéd fantáziája szegény, vagy csak egyszerűen szerény, vagy arra gondolhatott, hogy a kissrác egyik kedvenc meséje a Zelk Zoltáné, a Mese a legokosabb nyúlról, elég az hozzá, hogy nyuszinak öltöztette a lurkót: "Egyszer volt, hol nem volt,/ egyszerű kis nyuszi volt./ A kis nyúlnak háza nem volt,/ szeme kettő, orra egy volt,/ hosszú füle, kurta farka,/ semmi furcsa nem volt rajta."

Egy hétig készült e jelmez, a gyerek már számolta, hányat kell még aludni az orgia napjáig, aztán eljöve a nagy esemény reggele, a totális siker tudatában libegtek be feltételezett megdicsőülésük olyannyira áhított színhelyére. Most mondd meg, komám, milyen esélye lehet egy nyuszinak (még ha okos is) farkasok, királyfik, batmanek és más sci-fi-hősök között! Amikor meséli nekem a nejem ezeket és hogy még miket látott az oviban (róka, jóságos tündér, hortobágyi csikóslegény ostorral stb.), beugrik, hogy hoppá, mintha ilyesmi lenne idekinn is, ezen az országos nagy játékon, a választási hadjáraton, melyet - ismereteim szerint - nem farsangi tréfának szántak.

Kétségtelen, a választási mulatságsorozat egyik fő tartozéka szintén a jelmezviselés, a valódi én-nek a sminkek és maszkok mögé rejtése és a sunyi vagy kétkedő vigyor: na, vajon kit is takar tulajdonképpen a lepel? Kedvenc álruhák és szerepek itt is vannak: "én, az egyetlen becsületes", "a föld embere", "a gyerekeiért aggódó szülő", "Hófehérke" (akit hét agg törpe támogat), "Dr. Doktor" (nem orvos)... És mindegyik az éppen divatos színkombinációban, a piros-fehér-zöldben, "testvéreim", "magyar testvéreim", "véreim"...

Az óvodában voltak indiánok, a tévé választási műsorából értesülhettem, hogy a felnőtt táncos-zenés mulatságon is vannak, méghozzá - állítólag - vagy nyolcszázezren; viccesen mondja a képviselőjük: tehát a parlamentben minden tizennegyedik hely az övék kellene hogy legyen, de ők egyelőre (!) ezt még nem kérik. Jó vicc!... Pedig én odaadnám, legalább minden tizennegyedikről tudnám, hogy kicsoda.

Mint ahogy az óvodában a gyerekek sikerét nagymértékben befolyásolja a szülők pénztárcájának telítetlensége, ugyanúgy függ - a jelek szerint - a farsangi választás (vagy a választási farsang?) indulóinak tálalása az anyagi háttértől, különösképp - ebben a forintínséges világban - a külföldi rokonok, barátok és ismerősök tehetősségétől. Nem hiszed el, komám, lehallgatókészülék nélkül is csaknem biztosan tudom, melyik maszkurának vannak "széles körű külföldi kapcsolatai". Akiknek az úgynevezett politikai hirdetését naponta látom a tévében, azoknak biztos. Akiknek a fényképeivel teleragasztották a farsangot ünneplő városokat, azoknak szintén. Apropó, fényképek, láthatóan a köznép is részt vesz a szabadtéri játékokban, fene nagy jókedvükben bajuszt, szamárfület, csillagot pingálnak a joviális ábrázatokra.

És most térnék vissza az első soraimban felvetett bizonytalanságomra. Tényleg búcsúztatjuk a farsangot? Ezt pontosan farsang vasárnapján kérdem, körülbelül akkor, amikor véget ért a választási hadműveletek első - a talán mulatozós - része.

Ha a politikai tréfálkozás itt valóban abbamaradna, agyő farsang! Ha a választási dínom-dánom folytatódik, akkor két baj van. Az egyik, hogy valószínűleg sokan beleszédülnek ebbe az elhúzódó táncba, görcsbe merevednek a szájak és képtelenek lesznek a mosolyra a túladagolt poénok hallatán. A másik gond (ez a borzasztóbb): el vagyunk tájolva. Tudtommal a farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tart. Ha tovább, akkor már azt sem tudjuk, hány óra. Vízkeresztkor még megvolt a három király (Mátyás, Miklós, Rezső), belefeledkezvén a buliba húsvétra már a nevükre sem emlékszünk. Vég nélküli farsang közepette kell maskarában új hitet valló háromkirályt választania következő vízkeresztre?

A "zárórával" azért is lehet baj, mert melyik a hamvazószerda? Konzervatív körök szerint a húsvét előtti negyvenedik nap. De már több hamvazószerdánk volt, ugyanis ez a nap húshagyókedd után következik, márpedig két hónap alatt több húshagyókedd következett az áremelőhétfők után.

Zelk Zoltánnak a fiam által nagyon kedvelt meséje így végződik:

"Kis nyúl főzte le a rókát,
ő állotta ki a próbát,
az erdőben akkor egyszer,
nyuszi lett a polgármester."

Igen, komám, ott az erdőben is választás volt, ilyen egészen meglepő eredménnyel. Ez egy vérbeli tudományos-fantasztikus mese. Egyelőre rókáknak áll a világ, farsang közben, farsang után.

1990. február 25.