HÁT NEM FANTASZTIKUS?!
Elvtársam!... Ez a
megszólítás nagyon kiment itt a divatból. Hölgy és úr lett országszerte
még az
utcalány és a szegénylegény is, természetesen a volt elvtársakkal és
elvtársnőkkel együtt. Valószínű, az erkölcsrendészet dolgozója sem szól
már így
a Rákóczi téren munkát kezdő polgártársnőhöz, hogy "mit szobroz itt az
elvtársnő?", hanem az úriasság idejéhez illő udvarias formát választja:
"szép időnk van, nemde, hölgyem?" A közelmúltban megjelent értelmező
szótár csaknem vegytisztán magyarázza a kifejezést: "A
munkásmozgalomban
részt vevő személy (kommunista vagy szociáldemokrata)". Csaknem,
hangsúlyoznám, mert hűj, de messze esett a vagy előtti meg utáni. Pedig
azt
hittem, társam lehet az elvben valaki, az elv milyenségétől függetlenül.
Korrigálva
tévedésem, Árpád elvbarátom (urazni csak akkor foglak, ha úgy is
viselkedsz),
mit szólsz a lavinához? Azaz a földcsuszamláshoz - vagy minek nevezzem?
-, ami
már nem a jósnők meg nem erősített jelentése, hanem a tények által
hitelesített
jelenség. Láttad-e előre térségünk szenzációit ezelőtt két évvel, két
hónappal
vagy akár két héttel? A jó két évvel ezelőtti jövendőmondók, akikkel
volt
szerencsém itt elcsevegni, látnoki minőségükben csak addig
merészkedtek, hogy
volt hazámban biztosan történik hamarosan valami "gyökeres", mert az
a helyzet már tarthatatlan. Erre fel, itt körös-körül mindenütt éles
kanyarokat
vett vagy vesz a közép-kelet-európai útépítésre kényszerített ember,
csak
pontosan ott nálatok töretlen az út.
Bár a világ
figyelme az utóbbi napokban (érthetően) elterelődött innen, én mégis
úgy vélem,
jelenlegi tartózkodási helyem elöljáróságát illeti meg az úttörő szerep
(jaj,
mintha az úttörő értelmével is bajok lennének), hiszen már
harminchárom
éve elkezdték azt, amit most, egy "kis szünet" után lehet folytatni.
A "testvéri országok" teljesen jóindulatú versengésében is eddig
Magyarországé az abszolút rekord, akár a megtett úthoz szükséges idő,
akár a
jelenlegi állapotnak az "alaphelyzettől" mért távolságának a
tekintetében.
Ugye, milyen
fantasztikus volt, hogy a magyar-osztrák határon bontották a kerítést?
Gondoltad volna akkor, amikor e kerítés darabjait emléktárgyként
árulták, hogy
ilyen hamar nekiesnek kalapácsokkal és gépekkel a Berlini Falnak, hogy
emerről
keletnémet katonák szorgoskodnak, amarról meg civil nyugat-berliniek,
hogy
elvigyék, eladják, tényleges értékének sokszorosáért forgalmazzák a
szuvenír-faldarabkákat?
Sejtetted-e,
elvbarátom a komaságban, hogy a kelet-németeknek nyitott magyar rés
világszáma
is ilyen rövid életű lesz? Hogy bár itt a határ továbbra is nyitott,
már el sem
kell jönniük idáig, mert megtehetik ezt egy közelebbi dobbantóról,
mivel a
prágai vezetőség (mely néhány nappal azelőtt még bírálta a magyar
lépést)
szintén kiengedi a haverja népét? Még ettől sem tértünk jóformán
magunkhoz,
máris szabadon hágták meg a Falat Berlinben azok, akik a népünnepély
hangulatában már nem akartak várakozni a megnyílt átkelőhelyeken, ahol
a keleti
német határőr kabátjába virágot tűzött az átlépő, s ő virágos-jókedvűen
integetett
minden ki- és átrándulónak.
Látod, komám az
elviségben, addig-addig emlegették az építést, hogy úgy néz ki, valóban
lesz
belőle valami, mert már bontanak. Még felépül az a bizonyos Európa Ház,
mert
lerombolják a felaprózott ósdi telkek falait. Csak ott, a mi telkünk
van
rettenetesen és megingathatatlanul bekerítve...
Meglepetés nemcsak
engem ért, hanem a szakavatottakat is. Emlékezz csak, nemrég valami
keletnémet-cseh-román tengelyről beszéltek egy potenciális bolgár
támogatással
kiegészítve. Ki tippelt volna akkor (néhány hete!) arra, hogy miközben
képletesen és gyakorlatilag verik szét a német megosztottság
szégyenfalát,
ugyanazon a napon lemond déli szomszédotok "első embere", mert
megsértődött a tüntetések mérete és hangvétele miatt. Ti hogy vagytok?
Azt nem
kérdem, hogy mit csináltok, mert ott tüntetni csak a budiban lehet, ott
is
halkan...
Ilyen előzmények
ismeretében abszurd jóslatokba bocsátkozom. (Ha az idő rám cáfol,
beállok
meteorológusnak.) Meglásd, a csehek sűrű bocsánatkérések közepette
indítványozzák a magyar kormánynak a vízlépcső munkálatainak azonnali
és
végleges feladását, minek fejében hajlandók lesznek kártérítést fizetni
a
magyaroknak azokért az anyagilag aligha kifejezhető erőfeszítésekért,
melyekkel
süket fülek mögötti lefüggönyzött agyakhoz próbálták meg eljuttatni az
információt: a mű káros és haszontalan.
Nyugatnémetek
menekülnek az NDK-ba a következő hetekben, mert a túlnépesedés miatt
csak ott
remélhetnek némi életteret személyes ambícióik és személyiségük
kibontakozásához. Lakás- és munkagondjuk biztos nem lesz.
Magyarországi
menekültek hazádba érkező áradatától nem kell tartanod. Horoszkópom
szerint ez
a következők miatt lehetetlen: az itteniek nem ismerik az ottani
nyelvet, és a
belügyiseitek módszerei - hála a tömegtájékoztatásnak! - errefelé egyre
közismertebbek és riasztóbbak. Számítógépemet is kérdezgettem: mégis,
mennek-e
innen magyarok oda? Csökönyösen csak ezt válaszolgatja: esetleg valami
Roland
meg Róbert. Esetleg - ismétli a masina három villogó
kérdőjellel...
Csillebércen
"Old boys" Vadásztalálkozó lesz, volt főtitkárok részvételével. A
rendező ország mellett nevezett még a keletnémet, a lengyel, a cseh és
a bolgár
vadásztársaság is. A csehek állítólag még egy versenyzőt neveznének, és
itt
mindenki nagy-nagy szeretettel várna tőletek is indulót. Megsúgom, erre
a
kivételes alkalomra egy Gorbi nevű bíró jön (megszámolni a vadakat),
aki
játékvezetői beosztásáról lemondott, és ezt is csak azért vállalta,
hogy még
egyszer megmondja: én szóltam, fiúk, hogy nem avatkozom a dolgaitokba.
Nálatok meg - bárki
bármit mondjon is, cselekedjen is, rémhíreszteljen is - tíz napon belül
megtartják a pártkongresszust. És mindenkit újraválasztanak majd, és
minden
marad a régi. A megbonthatatlan román-albán barátság szellemében
kiközösítitek
Európát a civilizációból, Kubával és Észak-Koreával szövetkezve
létrehozzátok a
világ egyetlen békés katonai szövetségét a haladás megmentése
érdekében. Béke
Nobel-díj érkezése várható felétek, valamint az Átépítészeti Oscar-díj
és egy
amerikai alapítvány jutalma a Föld forgásirányának megváltoztatására
irányuló
kísérletsorozat elismeréseként.
Félek, csupán ez
utóbbi jóslatom válik valóra... Bár ez egyszer lenne félelmem
alaptalan! Hűj,
de megölelne akkor a komád!
1989. november 12.
