MIATYÁNK, KI VAGY A TÉVÉBEN...

Ezennel bizton állíthatom, hogy jelen episztolám fogantatása igazán magas helyről érkezett felkérés eredménye. Az Úr egyik jeles földi szószólójának a szabadtéri templomnak képzelt Népstadionban elhangzott beszélye szóla hozzám, többek között imigyen: "Írjátok meg a barátaitoknak, hogy mi történt ma este!" Ám legyen, döntöttem el önkínzó töprengéseim végeztével, s buzgóságom bizonyítandó teszek is rá néhány lapáttal, papirosra rovom mindazon megesetteket és környülállásokat, melyek közvetlenül előzék meg a szentséges naplementét.

Történt vala ugyanis, hogy a szintén szent életű, küldetését fölöttébb komolyan hívő, ámbátor kisebb szószékekhez kiküldetett erdélyi református lelkész, Tőkés László gondolt egy nagyot, s a világiak szélesebb nyilvánosságához őt hozzásegítő tévériporternek mondott két-három nagyobbat, mely talán elnyerte a mennyei Atya tetszését, viszont lelkipásztorunk lakhelye szerinti közvetlen istenében holtbiztosan pokoli viszolygással fogadtatott. Minekáltal te, komám a bűnben, parlagi akadályok (hegyek, dombok) következtében meg vagy fosztva az isteni megnyilatkozások Panorámának keresztelt szentélyétől, igencsak megeshet, hogy csupán puritán közvetítésemmel érzékelheted Chrudinákék búcsújárásának emelkedettségét. Engedtessék hát meg nekem Tőkés testvérünk példabeszédéről emlékeztetőül avagy első hallásra mindössze ennyit megjegyeznem: az ördögök által a "legmagasabb civilizáció"-ként emlegetett pokol falait döngette és saját gyávaságunk, esendőségünk falát, a hallgatásét, mellyel már nemcsak hordjuk - büszkén vagy siránkozva - a keresztet, hanem újabbakra való felfeszíttetésünkért esedezünk. Purgatórium volt ez a példa nélküli beszéd, s nem szükségeltetik új keletű próféta annak megjövendöléséhez, hogy a kisebbségi Krisztus a többségi inkvizíció messzemenően tiszteletlen figyelmének sugarába kerül, hogy készítik vala a válogatott kínzóeszközöket (vagy ahogy mi szoktuk volt egyszerűen mondani: kinyílt zsebükben a bicska). Előbb kanadai és magyar, majd több nyugat-európai testvér kézfogása tevé interszónoklattá az üzenetet, mely olybá meghatá hívőt és hitetlent, hogy Chrudinák Alajos testvérünk rögvest csokorba is tudta gyűjteni a lelkekben megeredt gondolatokat. Tőkés megindító hitvallásáról értekezett, az egész misét (műsort) erre áldozva, testvér a hitben (budapesti református lelkész), testvér vére szerint is (ifj. Tőkés István kanadai üzletember) és testvér a bajban (Csoóri Sándor). Nevezett sorrendet tiszteletben tartva ajánlanám lelki meditálás végett a testvérek igehirdetéseinek egynémely idézetét: "Az erdélyi püspök nem állt az ügy mellé." "Megmondták öcsémnek: magát nem mi, mármint a belügyi szervek, hanem a saját egyháza fogja kinyírni." "Nem állt ki még senki ilyen határozottan. Most, hogy Tőkés László megszólalt, teljesen fellélegeztem."

Bizony mondom néked, testvérem a komaságban, nem mindenki lélegzett fel, s mit ád a fennvaló, kiderült, hogy maga Csoóri sem. Végzetszerűen jöve el mise helyett a mese, mégpedig azok szájából, akikre istenfélő halandó nem is gondolna. A Tőkés László lelki és testi üdvösségéért fohászkodó Sugár András próféta az ő hittársa, Csoóri Sándor kíséretében elmene vala az Úristennek véletlenül éppen a mi közelünkben tartózkodó világhelytartójához, dr. Billy Grahamhez (ahogy az egyszerűség kedvéért mi mondanánk: Billy boyhoz), és mondták az imádságot: "szíveskedjék néhány szót szólni fenyegetett lelkésztársa emberi és keresztényi jogainak védelmében". Ám prédikálhatott a doktor úrnak Sugár is, Csoóri is, hogy nem kérnek politikai állásfoglalást, sem azt, hogy elítélje a prédikátor úr által olyannyira tisztelt román vezetőt, és hogy csakis a paptársa emberi kiállásáról és védelméről lenne szó - mindhiába. Akár a pap, amelyik vizet prédikál és bort iszik, Graham úr nem óhajtotta gyakorolni a testvéri szeretetet, a bajbajutottakon való segítségnyújtást, az együttérzést a szenvedőkkel. Őszemélyisége ezekről csak szónokolni szokja vala... A Biblia tanításai szerinti cselekedet, sőt a Biblia helyett a valami rendkívüli csoda folytán éppen keze ügyében lévő, számára feltételezhetően oly értékes adománnyal lepte meg az egyre csüggedőbb hittérítőket: egy pompás albummal, amely egyszer s mindenkorra megőrzi a protestáns világprédikátor négy évvel ezelőtti dicsőséges, keresztes-malacos romániai hadjáratát. Bízvást állíthatom, hogy malacos, mert ebből a díszkiadványból szereztem én is egy példányt magányos-bűnbánó pillanataimhoz, s ebben láthattam azt, amit ti, szegény alattvalók, egyszerű állampolgárok szentestéken is csak álmodni szoktatok: egyben sült malacot (amint épp feltálalják a helyi hatalmasságoknak és a másvilági vendégeknek). Ezt a protestánsságot! Mint Babilon, dőlt romokba az addig felemlegetett érvek halmazata: hogy már nyilatkozá a kisebbség kérdésében, hogy hat nap alatt nincs ideje egy háromperces hitvallásra, hogy a ministráns (a sajtófőnök) ad majd felvilágosítást... Fény borult agyamra: egyszerűen arról vagyon szó, hogy Billy tart a kisistenektől is, s oly jól érezte magát a szomszéd portáján, hogy nem szívesen bántaná meg őket. Szeressetek engem, felebarátaim!...

Hátha mégis van Isten, merült fel bennem a kétely, hátha mégis leszól hús-vér képviselőjének, a Nagy Terelgetőnek sugallván, hogy vegye már be az Isten szerelmére ebbe a pesti igehirdetésbe ama kicsiny nyáj szerény pásztorát. Leültem különbejáratú szentélyem (a tévém) elé meghallgatni-megnézni a szolgálatot. Mint nemrég Árkus József hitetlen is bemutatá a másik lélekveszejtő gyülekezetben, a Parabolában: nagy produkció volt. Főleg a Haraszti Sándoré, Graham úr közép-európai szakértő-helytartójáé. Előbb az Úr tolmácsának sztentori hangja angolul, utána a tolmács tolmácsáé mutáló tenorként magyarul. Viszont mimika és gesztus egy az egyben ugyanaz, ahogy az meg vagyon írva...

No, de figyelj, gyermekem, a tehozzád intézett lényegre! "Van-e még remény, kérdik tőlem naponta százan és százan." Mi tagadás, kérdezgetnénk. "Ítéletre megyünk és az ítélet után pokol jön... Hozzászoktunk ahhoz, hogy csak hazudunk." Értem a többes szám első személyt. "A legnagyobb dolog az, hogy Isten szeret minket." Hát ön kit vagy mit szeret? - kérdezném, ha nem látom előzőleg azt az ominózus albumot. "És a szívedben egy vágyakozás támad, hogy segíts felebarátaidnak." Értem az egyes szám második személyt. "És törődni fogsz azokkal az emberekkel, akikről olvasol vagy hallasz, hogy ők éheznek és szomjúhoznak és szükséget szenvednek." No, talán most jöhetne a mi Lászlónk, ám odavész minden remény, mert nincs idő a félmondatra, Graham úr azt meséli el, miként vásárolt nejének gyűrűt és beavat szibériai útiélményeibe, hogy egyszer csak kijelentse: "Billy Graham bűnös!" Ebben történetesen egyetértettem vala vele.

S még azt mondá hivatkozásként az úgynevezett félreértésre dr. Haraszti, hogy a búbánat fő okozója: Sugár akcentussal beszéli az angolt, míg ő vágja érhetően oda-vissza. Fülem tökéletes működése miatt bocsánatért esedezve bemutatnám, hogyan vágja: "Az Isten tévés kamerája nem csak azt rekordálja, amit teszel." Mit csinál, tessék mondani? Vagy: "Ez volt az a miszteriós pillanat..." Bocsánat, milyen volt a pillanat? Az angol stadium szót mindenféleképp "fordította" (sztédium, stádium, sztádium), csak stadionnak nem, mert ez akcentussal, azaz magyarul lett volna. Mindegy, valahogy értettünk a szóból, kevésbé az üzenetből.

És eljöve - no nem a mennyeknek országa, hanem - a közép-európai helytartó Chrudináknak adott magyarázata arról, hogy tulajdonképpen milyen áldott jó ember Graham úr (némely hiányossággal, Harasztit idézem: nem hallotta, nem fogta fel, nem értette, mit akarnak Sugárék), és hogy a Panoráma egy szenzációs műsor, és Graham úr megígérte, de nevében nem nyilatkozhat, viszont a sajtóhadjáratok vezérkari parancsnokának a hibája miatt ő (H. S.) bocsánatot kér a nézőktől, a gyülekezettől, a felekezettől, s ennek bizonyságaként megengedi Chrudináknak, hogy tegezze őt... Kösz, nem történt semmi. Sajnos.

Közben hallom, hogy a bátor Tőkés Lászlónkat beidézték a belügyisek egy kis gyónásra, de különösebb baja nem esett. Nyilatkozott is többször azóta (legutóbb a rádióban, a Vasárnapi Újságban), s csaknem megkönnyebbülve mondotta, hogy nagyobb retorziókra számított. Nem olvasta volna a volt szekus főnök, Pacepa Vörös horizontok című könyvét? Bár ez nem szentírás, inkább a Pokol Bibliája lehetne, de az biztos, hogy figyelni kell az ott leírt válogatott módszerekre. Míg nagyon szem előtt van az ember, nem bántják; mikor egy kis kivárás után lankadni kezd a figyelem, egykettőre elintézik "finoman", rafináltan; nem úgy, mint az oktondi lengyelek Popjeluskót.

Szeretném, ha Tőkés úgy maradna hős, hogy nem válik mártírrá. Világi emberként (és Billy boy esetén is okulva) csak Chrudinákékban s a még közömbössé nem vált emberek töretlen odafigyelésében bízhatunk.

1989. augusztus 27.