10. HOL VAN A KUTYA ELTEMETVE?

A várakozás napjai lassan teltek-múltak. Marciék nem is jöttek, nem is üzentek. Már dologra kezdtem ösztökélni magam... Meg kellene írnom valamelyik porosodó témámat, hiszen nem azért kapom a fizetést, hogy huzamos ideig aláírásom nélkül jelenjen meg a lapom..., szóval, majdnem elkapott a munka láza, amikor az Igazunk friss számában felfedeztem a nevem: egy olvasónk (Vörös Rezső) hozzászólt a kutya-ügyhöz, s amit én - merő tapintatosságból - kihagytam a riportból, azt ő nagy szabadszájúsággal kimondta. Vagyis: hogy a Covaliov Iosif-féle unatkozó, gyermekgyűlölő, tétlenkedő kispolgárok uralkodási hajlamaikat élik ki a gyerekek és a lakók fölött, hogy megkeserítik az emberek hétköznapjait, a holnapi felnőttek gyermekkorát, márpedig a gyerekkori veszteségek pótolhatatlanok; hogy a fenyegetőző levelekkel családokat tesznek tönkre, és hogy mindezért az a közösség a hibás, amely eltűri az anarchiát meg hogy egy-egy ilyen személy uralkodjék fölötte; javasolja a Covaliovoknak, hogy tiltó táblák helyett ilyeneket készítsenek: Védd a gyermeket! (s ezt a gondnok tegye ki az ágya fölé is)...

E hozzászólás igen kedvemre való volt. Pozícióm jelentős mértékben erősödött, ha még egyáltalán szükség volt rá, hiszen barátunk, a kutya-ügyben semleges félnek számító polgártárs is bizonyítja, merről fúj a közösség szele és kivel szembe. Most már valóban gyerünk dolgozni, semmi értelme tovább fülelni, csend van...

Illetve volt, mert a vonal másik végén Marcikám béget:

- Hogy állsz, bébi?

- Én pillanatnyilag egész lezserül ülök, de ha azt mondod, megint meg kell fogóznom, valahogy összeszedem magam.

- Mit csinál a gondnokod?

- Gondolom, nagy élvezettel böngészi Vörös Rezső javaslatait. Különben nem érdeklődtem az egészsége felől, de ha emiatt nem tudnál aludni, meglátogathatom...

- Most az egyszer ne humorizálj, bébi! Valamit az öreg ellen szedtél össze?

- Minek?

- Megkaptad a jegyzéket?

- Igen.

- Elolvastad?

- Az utolsó betűig.

- Akkor mért kérded, hogy minek? Láthattad, a fele sem tréfa.

- Nekem úgy tűnt, hogy az egész az.

- Mondom, hogy fejezd be! A jövő héten megyünk kivizsgálni az ügyet, a legkomolyabban figyelmeztetlek: ne várj üres kézzel! Hidd el, van okunk abbahagyni a vigyorgást, tudomásunk szerint eddig öt helyen jelentett fel. Nézz utána, hátha valamivel visszarúghatunk, mit tudom én..., hátha kezelik a pszichiátrián...

- Szerintem nem kezelik.

- Marha!... Az utolsó percben aztán kapkodhatsz... Vagy utazzak le hamarabb segíteni?

- Nem szükséges. Ha idejössz, innom kell veled egész nap, s akkor még kapkodni sem tudnék. Hadd játszadozzam nyugodtan, ha már muszáj.

- Akkor meglesz, amit kértem?

- Csupa tromf ászokat adok a markotokba.

Csak honnan?... A múltkor volt egy zseniális elképzelésem..., ja igen, a lakóbizottsági elnök aláírása mintha nem stimmelt volna. Ezt nem nehéz ellenőrizni, elég, ha kibányászok a lakóktól néhány olyan iratot, amelyet aláírt az elnök, és összevetem...

Azt írta az öreg, hogy túl hosszú volt a cikkem, több mint négyezer szó... Sokba kerülhetett neki a fordítás... Tényleg, vajon mennyibe? Olyan nagy a nyugdíja? Vagy megérte neki?... És hátha nem is ő fizette? Hátha a lakószövetség pénzéből állta a költségeket?... Ez kissé fura feltételezés egy ilyen pedáns alakról, de nem lehetetlen... Ez esetben ott kell hogy legyen az elszámolás nyoma, abban a pontos könyvelési nyilvántartásban. Nem hinném, hogy a lakók beleegyezésével költi a közös pénzt magáncélokra... Ezt kinyomozni már valamivel kacifántosabb, de ha annyira kell Marciéknak, ez igazán tromf ász lenne... Talán használható ötletek már ezek is, a többit majd menet közben...

A Fenyő negyedben már könnyen tájékozódva és otthonosan mozogva felkerestem ismerőseimet (nem az öregeket), és segítségükkel összeszedtem három iratot, melyen elégedettséggel vettem szemügyre Vancea Sorin lakóbizottsági elnök kézjegyét. Mindhárom megegyezett - hát ez óriási! - egymással, és teljességgel eltért - ez a lényeg - a jegyzék két elnöki aláírásától. Még csak meg sem próbálta az öreg az eredetihez hasonlatossá hamisítani a firkantásokat! Azért még ne siessük el...

- Halló, Vancea lakás?

- Igen, Vancea Sorin a telefonnál.

- Szántó Gábornak hívnak, jó napot kívánok!

- Kérem, nekem nincs időm, engem hagyjon békén!

- Nem zavarom, Vancea elvtárs, csupán két aprócska kérdésem lenne.

- Tessék!

- Olvasta írásomat a Fenyő negyedről az Igazunk-ban?

- Igen.

- Van-e tudomása arról, hogy a gondnok jegyzéket küldött ezzel kapcsolatban a szerkesztőséghez?

- Nincs.

- Köszönöm szépen!

Egy null.

Bemutatkozásom után többen szorongatták meg kezem a fordító és másoló irodában. Alig tudtam szerénykedni.

- Uram - mondta az irodafőnök -, fogadja legőszintébb gratulációinkat. Kiosztottam a munkát felesbe, mert sürgősen kérték, aztán mindegyik fordítónő végigolvasta a riportot, nagyon élveztük. Még egyszer őszintén...

- Tenne nekem egy szívességet?

- Örömmel.

- Érdekelne annak a számlának a száma, amelyet a fordítási díj kifizetésekor adtak Covaliov Iosifnak. Ő volt a megrendelő, igaz?

- Igaz.

- Van másodpéldány a számláról, ugye?

- Hogyne kérem! Bözsike, légy szíves keresd ki...

Felírtam jegyzetfüzetembe a számot, és tánclépésben indultam a néptanácsra, ugyanis a számlán - állítólag a gondnok kérésére - nem tüntették fel, miért fizetett az öreg 766 lejt. (A betyárját, jobb fordítani, mint megírni egy riportot, ez az összeg a cikkdíjam többszöröse.)

A lakóbizottságok tevékenységét irányító néptanácsi tisztviselőt Ercse Ernőnek hívják, a neve nem volt ismerős számomra, az enyém sem mondott neki semmit, tehát nem olvassa az Igazunk-at, s erről a riportról sem hallhatott eddig. Nagyon helyes, én sem szólok róla:

- Ercse elvtárs, szeretném megkérni valamire.

- A sajtó kívánsága számomra parancs.

- Itt van egy számla száma - lemásoltam egy papírra és átadtam neki -, ellenőriztetni kellene, szerepel-e ez a Fenyő negyed lakóbizottságának nyilvántartásában, és ha igen, miféle kiadásként számolták el.

- Ennek semmi akadálya, kiküldöm a pénzügyi ellenőrt.

- De ha lehetséges, nem kell semmiféle pótfelvilágosítást adni neki arra vonatkozóan, hogy ki kérte ezt az ellenőrzést.

- Azt mondom az ellenőrnek, hogy én kérem.

- Így nagyon jó lesz.

- Azért nekem megmondhatná, mi a baj ezzel a számlával. Természetesen, köztünk marad...

Három lehetőség van: vagy kereken visszautasítom, vagy megmondom, vagy kitalálok valamit... Ha az elsőt választom, megharagudhat, s ha mérgében szellőzteti a nevemet, már kudarcba fulladhat a kecsegtető akció. Ha mást mondok, utólag biztos kiderül a füllentés, mert ugye, jön a kivizsgáló bizottság a fővárosból...

- Rendben, Ercse elvtárs, de tényleg maradjon a kettőnk titka. Gyanítom, hogy Covaliov Iosif a lakók közös pénzalapjából fedezte egy magánjellegű kiadását.

- Ki az a Covaliov Iosif?

- Hát az ön egyik embere, a Fenyő negyedbeli lakóbizottság gondnoka!

- Nekünk ilyen nevezetű gondnokunk nincs.

- Tessék?

- Mondom, ilyen nevű gondnokunk nincs.

Nem akartam hinni a fülemnek, még kétszer elismételtettem vele a megrázó hírt, és akkor is kételkedtem hallószervem épségében.

- Ercse elvtárs, ez nem létezik! Esetleg ön nem tudja pontosan. Én nemrég írtam egy riportot a Fenyő lakónegyedről, az ottani tizenhármas számú lakóbizottság gondnoka Covaliov Iosif.

- Valami Covaliovra emlékszem, de biztosan nem Iosif. Várjon csak, mert megnézzük a lakóbizottsági vezetők névjegyzékét, azt készpénznek veheti, ott pontosan megvan minden.

Nézzük a listát, a Fenyő negyedbeli gondnok neve: Covaliov Eugenia, a lakcím és a lakrész száma talál. Mivel ott más nő nem lakik, ez nem lehet más, csak a felesége.

- Ez holtbiztos így van - próbálja eloszlatni kételyeimet Ercse Ernő -, Covaliov Eugeniát nevezték ki oda gondnoknak, tévedés nem lehet.

- Az sem, hogy közben megváltozott a kinevezés?

- Erre a listára azonnal rávezetünk minden változást. Csereberélni az én tudtom nélkül nem lehet.

Ha ez biztos, akkor ne siessünk, mert lenne néhány nagyon izgalmas kérdésem.

- Ercse elvtárs, a férj segíthet feleségének a gondnoki teendők végzésében?

- Segíthet.

- Olyannyira, hogy elvégez helyette mindent?

- Nem. Néha helyettesítheti, segíthet kiszámolni, hogy a közös költségből mennyi jut egy főre, megszámolhatja a pénzt...

- Aláírhatja-e a felesége helyett a hivatalos papírokat?

- Nem.

- Használhatja-e a saját nevét mint lakóbizottság gondnokét a hivatalos papírokon?

- Természetes hogy nem.

- Használhatja-e a lakóbizottság pecsétjét?

- Határozottan: nem. Ehhez csak a kinevezett gondnoknak van joga. Miért, valami ilyesmik történtek a Fenyő negyedben?

- Valami ilyesmik...

Na megállj, öreg, véged van!... Még ő oktat minket a törvényességről. Hát egy-két alapvető törvénycikkelyről megfeledkezhetett, no majd eszébe juttatjuk...

- De vajon miért nem végzi a gondnoki munkát a feleség, ha egyszer ő van kinevezve?

- Valószínű azért - mondja Ercse -, mert nem ért az ilyen munkához, vagy pedig nem is tud rendesen írni és számolni.

- És miért nem neveztette ki saját magát gondnoknak az öreg, miért tette oda a nejét?

- Több mint valószínű - magyarázza a néptanácsi tisztviselő -, hogy az asszony életében soha nem volt állami alkalmazásban, csak a háztartást vezette. És ha három évig gondnokként szerepel a neve, akkor joga van havi háromszáz lejes társadalmi nyugdíjhoz.

Szerintem ez a csalás klasszikus példája, hivatalos szervek félrevezetése és egyebek, már nem is tudom, hány null az eredmény. Mélyen és sokak által tisztelt, valamint imádott Covaliov Iosif elvtárs, ál-gondnok, köszönje meg, ha nem húzatom önre a csíkos kosztümöt!

Ingyenes jogi felvilágosítás ügyvéd ismerősömtől:

1. A lakóbizottsági elnök aláírásának utánzásáért fennáll a hivatalos okiratok meghamisításának minősített formájú bűncselekménye, amiért hat hónaptól öt évig terjedő fogházzal büntethető. Mivel ezt többször követte el, folytatólagos bűncselekményről beszélhetünk, ebben az esetben a büntetés elmehet a legfelsőbb határig (öt évig), sőt még többletet is adhatnak.

2. A pecséthez is sorozatosan hozzányúlt, ezért fennáll a hivatalos eszközök jogtalan használata, amiért három hónaptól két évig terjedő fogházbüntetést kaphat (inkább a maximumot, mert ez is folytatólagosan elkövetett bűncselekmény).

3. Mivel gondnokként tüntette fel magát, és nem volt az, elkövette a hivatalos minőség folyamatos bitorlásának bűncselekményét, amely hat hónaptól három évig terjedő (de ebben az esetben a maximális) fogházzal büntetendő.

4. A feleség névleges szerepeltetése gondnokként (akkor, amikor ezt a feladatkört nem látta el), pusztán abból a célból, hogy társadalmi nyugdíjhoz jusson, a társadalmi vagyont károsító csalás bűncselekményét jelenti, amelyért hat hónaptól öt évig terjedő fogházbüntetésre ítélhető.

5. Azzal, hogy az öt szervhez eljuttatott jegyzékben valótlanságokat állít több személyről, elkövette a rágalmazás bűncselekményét, amiért három hónaptól egy évig terjedő fogház - vagy pénzbüntetés jár.

6. Mivel több olyan bűncselekmény elkövetéséről van szó, amelyekért még nem volt elítélve, fennáll a bűnhalmazat ténye, minek következtében mindegyik bűncselekményért külön-külön kiróják a büntetést, ezek közül a legsúlyosabbat kell leülnie, melyhez hozzájöhet még egy öt évig terjedő ráadás. Ez esetben annyi a bűncselekmény, hogy kétségtelenül hozzá is adnák az öt év fogházat.

Őszintén szólva, a helyzet jogi oldalának tisztázása végül is nem volt teljesen ingyenes, némi utólagos, cseppfolyósított honorárium fejében örömmel pengettem le a pincérnek három-három deci vodka árát. Bagatell kiadás, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez a nap minden riporteri képzeletemet messze felülmúló meglepetéseket hozott.

- Nézd meg, hogy nézel ki - biztatott egészségemnek fő felvigyázója, miután a küszöb eszén túljárva, azért is beléptem a lakásomba, és szórakozottságomban összetévesztvén őt valamelyik gyerekemmel, kedvesen megsimogattam.

- Ez semmi - mondtam az alkalomhoz illő szerénységgel -, majd azt nézd meg, az öreg hogy fog kinézni!

Délután megegyezésünkhöz híven felhívtam Ercsét, majd bármi megegyezés nélkül déli szesztestvéremet. Ercse ezt mondta:

- A pénzügyi ellenőr visszajött az eredménnyel. A számla szerepel a nyilvántartásban. A 766 lej melletti magyarázat: negyedszépítési munkálatok.

Szép munka volt!

Az ügyvéd pedig ezt nyilatkozta:

- Kérlek szépen, ez esetben fennáll a társadalmi vagyont károsító sikkasztás bűncselekménye, amiért fogházbüntetés jár, ez hat hónaptól öt évig terjedhet.

Tiszta munka! Mi kell még?

Hány null a javamra?... Mindegy. Marcipánom, jöhettek!