9. KUTYAGUMI

Körülbelül egy héttel a cikk megjelenése után telefonált Nagyné:

- Azt hiszem, valamit készítenek az öregek, erősen összedugták a fejüket...

- Hadd dugják... Azt mondja inkább, hogyan fogadták az írást a gyerekek!

- Képzelje, többen vették a labdájukat, és elkezdtek bátran játszani. Egészen megbátorodtak, mert az újság is megírta, hogy nekik van igazuk. Néhány példányt a lapból betettek a Covaliov postaládájába.

Még mondja valaki, hogy a sajtónak nincs mozgósító ereje!

- Nagyon helyes. Remélem, az öreg békén hagyja őket.

- Egy szót sem szólt eddig. De valamire nagyon készül, mondom. Néhányunknak nem is köszön, félrekapja a fejét, ha meglát. És naphosszat gyűléseznek a társaival...

- Gyűlésezzenek... Ha valakit mégis bántana, akkor feltétlenül szóljanak nekem.

Egy újabb hét múlva Marci biztatott a telefonba harsogva:

- Fogózz meg, bébi!

- Már az asztalhoz kötöztem magam, mondhatod.

- Hozzászóltak a taták a cikkedhez.

- Közöljétek le a lapban, a sajtótörvény értelmében mindenkinek joga van...

- Nem lehet.

- Miért?

- Mert huszonkét gépelt oldalt tesz ki a reklamáció. És elég kemény. Ki fogják vizsgálni az ügyet.

- Mit? Hogy hazudtam-e vagy sem? Csak nem tételezitek fel rólam, hogy...

- Hülye vagy, bébi. Nem mi tételezzük fel, mi azt akarjuk bizonyítani, hogy igazat írtál. A gondnokod több helyre küldött reklamációt vagy feljelentést, vedd, ahogy akarod. Szóval, egy bizottság fog leutazni hozzád, megyünk mi is Andrással, de előbb elküldöm az öreg irományát, hogy tanulmányozd át, s miután kivigyorogtad magad, gondolkozz azon, mivel verhetjük vissza a támadást. Komoly a helyzet, most nem részletezem, majd megtárgyaljuk személyesen. Gyűjts egy-két ütőkártyát, ha mód van rá. És javulj meg!...

- Mi a baj? - kérdezte a feleségem rögtön, ahogy letettem a telefonkagylót.

- Nincs semmi baj... Állítólag a gondnok erősen mellre szívta a riportot.

- Marcival beszéltél?

- Igen, mondta, hogy valami reklamációt küldött az öreg, holnap-holnapután megnézhetjük mi is, elküldték, hogy tanulmányozzam.

- Te Gábor, megnézted-e: nem rokona ez az öreg valakinek?

- Hát valakiknek biztos rokona!

- Nem úgy értem, hanem valaki fontosnak...

- Engem ez nem érdekel, szivi. Tudod jól, hogy nem szokott érdekelni.

- Na jó-jó, csak meg ne gyűjtse a bajod!

Dehogy gyűjti. Valótlanságot nem írtam, rágalmazás vagy becsületsértés nem történt, a közösség nevében szóltam, jogos panaszaikat vetettem fel. Lehet az öreg akárkinek az akárkije, úgy leintem, mint ő Bogdánnét a lakóbizottsági gyűlésen...

Gondoltam én mindezt aznap... Harmadnap már annyi fáradságot sem vettem, hogy bagatellizáljam a dolgot, ugyanis kikézbesítette a postás a vastag borítékot, és elolvastam a huszonkét oldalt. Pipepurc...

Fél ív papírt tart a gémkapocs a paksaméta elején, rajta a fejléc, a pecsét, az iktatószám, a dátum, a lakcím és ez a néhány sor:

"Az Igaznuk főszerkesztőjének figyelmébe!

Mellékelten előterjesztjük megjegyzéseinket A kutya nem pimasz című, az Igaznuk folyó év 27-es számában megjelent cikkével kapcsolatban. Úgyszintén mellékeljük a fordítást, amely után megtettük nevezett megjegyzéseinket.

Kérjük a megjegyzések szó szerinti közlését, és az előadott tények kivizsgálását. Figyelmeztetjük, hogy visszautasítás esetén a törvényszéki szervekhez fordulunk. Elnök. Gondnok."

Pecsét és két aláírás, a gondnoké már ismerős. Megnyerte volna az ügynek a lakóbizottság elnökét is, a legrendesebb tagot?...

Erre az ijedségre megbontok egy sört. Kényelmesen elhelyezkedem, ahogy a riportom olvasóinak ajánlottam, így..., egy cigaretta, és lássuk, állatmese ez vagy rablómese!

"Jegyzék:

Az Igaznuku újságban megjelent A kutya nem pimasz című cikkel kapcsolatban.

Nevezett cikkben nem mutattak rá, milyen körülmények között fordultak a lakók a központi sajtóhoz. (Csodás kilátások, ezek még olvasni sem tudnak rendesen? Világosan megírtam, hogy Tibor fordult hozzánk levelével.) Véleményünk szerint, néhány lakó tette ezt, akiknek a problémáival szemben mi nem tanúsítottunk megértést, mivel azok egyéni érdekeket tükröztek, nem pedig a közösségét. (Csak nem akar az öreg a közösségi érdekek bajnokaként fellépni!!) Mivel ezek a lakók helyi szinten nem tudták a lakószövetségi gondnokot becsméreltetni, a központi sajtóhoz fordultak.

Habár a sajtótörvény tiltja olyan hamis adatok és tények közlését, melyek által jogos érdekek károsulnak és egy személy becsülete vagy méltósága szenved csorbát, illetve társadalmi vagy szakmai hírneve, vagy amely sértésekkel, rágalmakkal és fenyegetésekkel illet valamely személyt, nevezett cikkben nem tartották tiszteletben mindezt, és minden eszközt felhasználtak Covaliov Iosif elvtárs, gondnok becsmérlésére, aki a Fenyő negyed szépítése érdekében nagy érdeklődést tanúsított és tanúsít. (Ez nem önvédelem, hanem öndicséret, hiszen ő írja alá ezt a jegyzéket, a gondnok!... Úgy látszik, az a néptanácsi határozat mégsem ad mindenre választ, előszedte a sajtótörvényt... Kemény dolgokat állít az öreg, akár meg is sértődhetnék rágalmazóvá minősítésem miatt, sőt: eljárást is indíthatnék ellene, tudniillik csak akkor volnék rágalmazó, ha hazudok az írásban.)

Már a cikk címe becsmérlés, mert ha a kutya nem pimasz, akkor másvalaki az, éspedig Covaliov Iosif, akiről az egész cikk szól. (Egyszerűen kivédhető ez a megjegyzés, mivel belemagyarázás, én ugyanis így értem a címet: a kutya nem pimasz, hanem kedves.)

Nem értünk egyet a cikkben használt kifejezéssel, hogy »a szigorú bácsi birodalmába«, mivel a bácsi nem király, hanem lakószövetségi gondnok, és ezért helyesebb lett volna ezt írni: a gondnok elvtárs tevékenységi területére. (Javítja a stílusomat... S én még óvatoskodtam a riport megírásakor, hogy meg ne sértsem! Mi lett volna akkor, ha nem fogom vissza magam?)

Nevezett cikk azon kijelentése, hogy az élősövény szögesdróttal és bedegenyegezett dróttal van körülvéve, nem felel meg a valóságnak, mert ilyen drót az egész negyedben nincs, hanem csak cinkezett drót van. (Kis ravasz, biztos leszedted a cikk megjelenése óta. Sebaj, én láttam ezeket, és ha kell, legalább száz lakóval fogom bizonyítani, hogy ott voltak.) Véleményünk szerint a cinkezett drótok felszerelése egy jó dolog, és semmiképp sem szolgálhatják azon lakó becsmérlését, aki lelkesen járul hozzá a lakónegyed szépítéséhez. (Bár felismerhetők a gondnoki fogalmazványok stílusjegyei, ebbe a mostaniba nyilván besegített valaki... Aha, most idézi, amit a vadászatról, a puskáról meg a bicskáról írtam...) ...Pedig mi mindig civilizáltan hívtuk fel a gyerekek és a szülők figyelmét, hogy... (Akkor vajon mit ért civilizálatlanságon? És mily könnyedséggel átsiklott a labdahasogatás tényén!) ...csak a Bogdán György gyerekei nem veszik ezt figyelembe, meg a Nagy Viorica fiai, akinek a nevét nem írta ki a riporter, de mi leleplezzük. (Ez aztán az Intelligence Service! Hát nehéz is volt rájönni, miután felsoroltam a szegény asszonyt ért valós, megtörtént sérelmeket, és idéztem a gondnoktól kapott levelekből!) ...Nevezettek azért fordultak a központi sajtóhoz, hogy becsméreljék a gondnokot, aki... (Tudom: a lelkét teszi ki...) Csak egy példát hozunk fel. Miután a Szántó Gábor nevezetű riporter itt járt, Bogdán lánya és Nagy Viorika fia ki akartak ásni egy 15 éves fát gyökerestül, tény, melyet Covaliov Iosif gondnok kutatott fel, derített ki és leplezett le. Természetesen, nem gratulált a bűnösöknek, és ezért van az, hogy egyesek utálják a gondnokot. Ugyanakkor rámutatunk, hogy mivel a fa kiásásának műveletét nevezetteknek csak részben sikerült megvalósítaniuk, kizárólag Covaliov Iosifnak köszönhetően menekült meg nevezett fa a pusztulástól, mert az utált gondnok szépen visszatette a földet és megöntözte a fát... (Milyen kár, hogy ez az eset ottjártam után történt, az éberségnek és a saját érdemek emlegetésének ez a konkrét és magyarázatokra nem szoruló példája nagyon hiányzik a riportból.)

Nevezett cikkben kijelentik, hogy Covaliov Iosif elvtárs, gondnok megfélemlíti a gyerekeket, megy nekik a nagy testével. Ez hazugság, mivel Covaliov Iosif elvtársnak nincs nagy teste, mindössze 79 kilogrammot nyom a mérlegen. (Mindössze?!) Nem tudjuk, hány kilogrammos kellene hogy legyen egy gondnok ahhoz, hogy ne félemlítse meg a világot. Kérjük erre Szántó Gábor válaszát. (Hát ahhoz legalább százötven kilós, te soványság!... Azért Marci mondhatta volna, hogy a budin ülve kell elolvasni ezt a...) ...Nemcsak Covaliov Iosif elvtárs, hanem az egész lakóbizottság igyekezett felszámolni a labdajátékot a negyedben. Mert a labda akarva, akaratlan szökik... (Nyilván, és pattan is. A labda e szörnyűséges tulajdonságainak leleplezése benne van a riportban is.) Azt hisszük, Szántó Gábor riporter egészen más magatartást tanúsított volna a labdajátékkal szemben, ha ittjártakor abban a szerencsében részesül, hogy nekiszökik egy labda és megüti. Csakhogy nem volt ilyen szerencséje, mert jelen pillanatig sikerült felszámolnunk a negyedben a labdajátékot. (Holnap a Fenyő negyedbe megyek focizni. Van még sör a hűtőben?...) Szántó Gábor riporter akkor jelentett volna igazi hasznot lakónegyedünk számára, ha a cikkében arra biztatta volna a gyerekeket és a szülőket, hogy tartsák tiszteletben a határozatokat, és semmiképp sem kellett volna Covaliov Iosif elvtársat becsmérelnie. (Becsmérelnie, becsmérelnie... Hol az értelmező szótár?... Becsmérel: lebecsülő szavakkal illet. Melyik az a lebecsülő szó?...)

...Felhívnánk a figyelmét nevezett riporternek, hogy Covaliov Iosif elvtárs gondnokká kinevezése előtt oda fajult a helyzet, hogy a 11-es blokk közelében a gyerekek felállítottak egy pingpongasztalt, és csak Cováliov Iosif elvtárs észrevételezése után vitték el onnan. (Az ilyen gondnokok miatt nincs nálunk fejlett tömegsport-mozgalom! Zsebhokizzon az a gyerek, mint ő?)

...Szánthó Gábor riporter... (Mindjárt Szánthy leszek.) csak egyes lakók kijelentéseire alapozott, nem ellenőrizte a valóságot. A Nagy Viorka rózsáit nem Covaliov Iosif elvtárs nyírta meg, hanem az ő megbízásából egy specialista lépett közbe, mivel a rózsabokron már sok volt az elöregedett ág, más ágak megfagytak vagy elszáradtak. Felhívjuk nevezett riporter figyelmét, hogy kezében tarthatta volna az 1967/17-es határozatot is (S még mit?), mely értelmében minden lakó köteles gondozni a lakása melletti fákat, pázsitot, virágoskertet stb., tehát Nagy Vioricka meg kellett volna hogy köszönje a végzett munkát, nemhogy emiatt is becsmérelje Covaliov Iosif gondnok elvtársat. A riporter ezúttal sem helyezkedik helyes álláspontra, olyan értelemben, hogy nem mutat rá: a negyedben minden mindenkié, vagyis a közösségé, semmi sem magántulajdon. (Ilyen vakmerő bukfencekre még csak a feleségem képes. Vagyis: a gondnok elvtárs a köztulajdonra hivatkozva basáskodik, a más rózsája és a más gyereke az övé is! Ezen az alapon akár a sarokba térdepeltethetné Nagynét, hogy miért főzött ebédre rizses húst, miért nem tökfőzeléket...)

Nem tudjuk, mi okból, a riporter nem nevezett meg minden személyt. Ily módon egy névtelen lakó kijelenti, hogy az unokáját gyűlöli a gondnok, persze a gyűlölet okára nem mutat rá az illető, és a riporter sem szorgalmazza ezt. (Ez már több a soknál! Majd hozzá fordulok megtanulni az újságírás ábécéjét...) Mégis jó lenne tudni, hogy az Antal Aladár családjáról van szó. (Na, szegény nagymama... Különben ez a »lelepleződés« is előre látható volt.) Egyes lakók, úgymint: Bogdan György, Nagy Viorik, Antal Aladar, akikkel Szántó Gábor riporter beszélgetett, csak egyetlen célt követtek, éspedig, hogy az ő gyerekeik érezzék jól magukat. (Hát ez a természetes. És az a kifogásolható, tatikám, hogy a te egyetlen célod: ezek a gyerekek ne érezzék jól magukat.)

...Ami az ajtócsapkodást illeti, ez aztán igazán egy nagy hazugság, olyan értelemben, hogy Covaliov Iosif egy jó gazda, és meg tudja őrizni a közhasználatra szánt javakat. (Ő, csak ő, egyes-egyedül.)

Az is hazugság, hogy Covaliov Iosif elvtárs, gondnok, nyugdíjba vonulása előtt tisztviselő lett volna. Szántó Gábor riporternek tudnia kellett volna, hogy Covaliov Iosif elvtárs 30 éven keresztül adóvégrehajtóként tevékenykedett, és nagyon gyümölcsözően. (El tudom képzelni... Sőt, azt is tudnom kellett volna, hogy az elvtárs hány kilóval jött a világra és mikor bújtak ki a fogai. Egyébként az adóvégrehajtó is tisztviselő, nem is tudom, mit vitatkozom ilyesmiken.)

A szülőknek írott felszólításokat az 1967/17-es határozat alapján írtam és küldtem ki, de rá kell mutatnunk, hogy még a tavalyi év elején felfüggesztettem. (Miért? Ha egyszer az az ominózus határozat kényszerítette csupán erre?...)

Annak ellenére, hogy a felsorolt események a múltban történtek, most mégis reaktualizálták ezeket, hogy csináljanak egy hosszú cikket, melyben néhány levél tartalmát másolták le... (Még plágium-pert indít ellenen, vagy követeli a cikkdíjból a részesedését!) ...anélkül, hogy elgondolkoztak volna, hogy mindez a nyomdászoknak pluszmunkát okoz, túlzott papírfogyasztást stb., jelen pillanatig minden eredmény nélkül. Csak így magyarázható, hogy nevezett cikk több mint 4000 szót tartalmaz, alaposan le lehetett volna rövidíteni. Látszik, hogy a sajtó anyagfogyasztását még nem normázták. (Vagyis: az én kilencoldalas riportom pazarlás, de közöljék le a huszonkét oldalas művedet. Gyere, te nagyokos, szervezd meg a sajtó anyagfogyasztását!... Na, ez végrehajtana minket, ha tőle függne... Vagy túl sokat fizetett a fordítónak a több mint négyezer szó miatt? Meg kell veszni, hogy ez mennyi mindenhez ért, és mi mindent tudna irányítani, ha rábíznák.)

Igaz ugyan, hogy Covaliov Iosif elvtárs csak két éve gondnok, és nem ő ültette a nevezett lakónegyed minden fáját, de feltétlenül az ő érdeme mindaz, amit az utóbbi években ültettek, és hogy megőrződtek a régiek, mivel ő őrködik sok-sok figyelemmel mindennek a megőrzésén. (Rábíznám az életemet, ha fa volnék, ha virág volnék...)

A cikkben rámutatnak, hogy igazi háború van a gondnok és a gyerekek között, hogy egereket dobnak Covaliov elvtárs ajtajához, és bekenik a postaládáját. Véleményünk szerint ezeket nem a gyerekek csinálják, hanem a fent nevezett szülők hajtják végre e szégyenletes tetteket. (Ezt hívják mifelénk rágalmazásnak, öregfiú!) Míg Covaliov Iosif elvtárs, gondnok őrködik a negyed szépsége, csendje és tisztasága felett, addig egyesek úgy találták jónak, hogy véghezvigyék ezeket a huligán cselekedeteket, melyekkel szemben Szántho Gabor riporter nem foglal állást a cikkében, sőt a gondnokkal szembeni győzelemnek tartja mindezt. (Hát hülye vagyok én? Hol az a riport?... Mit írtam erről? Ezt: ezek a gyerekek gonoszakká és túlzottan agresszívekké váltak. Ez a győzelem?...) Szantó Gabor riporternek kötelessége lett volna kivizsgálni ezt a problémát, és rámutatni a szülők felelősségére... (Másoknak csak kötelességei vannak az elvtárs szerint. Csakhogy én sejtek valamit a jogaim létezéséről is, és erről majd még felvilágosítalak...)

Az Antal család ajtaja fölé a táblát, miszerint Nincsen munka kenyér nélkül, de kenyér sincs munka nélkül, nem Covaliov Iosif elvtárs tette fel. Ez becsületsértés! A lépcsőházfelelőst bízta meg ezzel, az szegezte ki oda, és csak azért oda, mert az volt a leginkább látható hely a lépcsőházban, nem akartuk Antal Aladárt semmittevőnek vagy élősködőnek nevezni. (Bárki is volt, én a fejéhez vágtam volna azt a táblát. Tegyék a falra, ne az ajtó fölé!)

Nevezett cikkben kijelentik, hogy »az öreg« jövetele előtt is dicséretben részesült a Fenyő negyed. Már ebből a mondatból is következtetni lehet, mennyire becsmérlik Covaliov Iosif elvtárs személyét ilyen kifejezésekkel. (Írtam volna azt, hogy a fiatalember, a deli legény, a délceg ifjú!...) Csakhogy amióta Covaliov Iosif elvtárs a gondnok, azóta megkaptuk az első helyet jelentő oklevelet is. Úgyhogy ezúttal is javasoljuk nevezett riporternek, hogy a jövőben dokumentálódjon jobban. (Van még söröm?...)

A cikkben kijelentik, hogy egy idős asszonyt nem-fizetés miatt ki akartunk lakoltatni. Íme, hogy ezúttal is csorbítani akarták azt a köztiszteletet, melynek Covaliov Iosif elvtárs, gondnok örvend. Szánto Gábor riporternek tudnia kellett volna, hogy a mi lakószövetségünk egy nagyon pontos könyvelési és levelezési nyilvántartást vezet (Képzeld, hogy tudtam.) ...ott minden felszólításról másodpéldány van. Nevezett esetben mi nem azt írjuk a felszólítás végére, hogy kilakoltatjuk, hanem ezt: ellenkező esetben a végrehajtó szervekhez fordulunk. (Hát mit értsen ebből egy sok rosszat megért öregasszony, főleg, hogy nem az anyanyelvén íródott az a felszólítás?)

Elhangzott a kijelentés, hogy a játszótér 500 méterre van és hogy azt egy agresszív banda uralja. Ez hazugság, és ezzel szemben rámutatunk, hogy a blokkoktól átlag 200 méter távolságra van a játszótér, és hogy senki sem vizsgálta ki és bizonyította be, hogy a Mateescuné fiának tényleg ott verték-e ki a szemét, és hogy miért. Lehet, a fiú is hibás volt, lehet, ő is csinált valami rosszat. És az sem igaz, hogy azon a játszótéren huligánok lennének, helyesebb lett volna ezt a kifejezést használni: rossz gyermekek. (Új értékrendszert kezdek elsajátítani: nem az a huligán, aki kiveri a másik gyerek szemét, hanem az, aki bekeni a gondnok bácsi postaládáját.)

...Nevezett cikkben kijelentik, hogy többre értékeljük a személygépkocsikat, mint a gyerekeket, mivel a kocsik parkolhatnak a zöld füvön. A riporter nem kereste a rejtély megoldását... (Nem a fenét! Hát nem megkérdeztem a kupaktanácsotokat?!) ...megelégedett azzal, hogy anyagot talált, mellyel minél keményebben írhat a gondnok elvtársról. Az igazság az, hogy a néptanács hagyta jóvá, hogy három kocsi a zöldövezetben parkoljon, meghosszabbítván ezzel a parkolóhelyet. (S nekem meg azt mondták az öregek, hogy ők nem láttak ilyesmit... Jó, hogy a kocsik miatt lehet módosítani a műszaki dokumentáción, a gyerekek miatt nem: ha egyszer virággrupp, akkor nincs homokozó.)

Rámutat még a cikk, hogy a gyerekek megtorlásként betörik az öregek ablakait, összekarcolják az autóikat. Miután Szántó Gábor riporter felszedte ezt az információt, nagy örömmel írta be a cikkébe (Most már különösen örülök, hogy nem felejtettem ki.) ...de nem gondolkozott, hogy ezek a cselekedetek huligán gesztusok, és ezeket a sajtónak vissza kell vernie, nemhogy még bátorítson ezek elkövetésére. (Nem bátorítottam. Sajnálattal soroltam fel a háborúskodás tényeiként a gyengébb fél fegyvereit.) Azt sem tudjuk, ki informálta a riportert a virágcserépről, amelyik egy nyugdíjas fejére esett. Véleményünk szerint, nevezett riporter meg akarja félemlíteni ezzel a nyugdíjasokat, hogy a jövőben ne szúrják ki a labdákat. Még ha igaz is lett volna ez a huligán tett, a riporternek kötelessége lett volna felderíteni a tettest, és megfelelő intézkedéseket foganatosítania a szülőkkel szemben. (Majd ha kirúgnak a sajtóból, elmegyek Covaliovhoz magándetektívnek.)

A cikkben azt mondja nevezett riporter, hogy harmincat ásított a gondnok lakásán. Ebből az derül ki, hogy a riporter álmos lett. Az az igazság, hogy Covaliov Iosif elvtárs emberséges ember volt vele szemben, hogy olyan későn, este 19 óra 15 perckor beengedte a lakásába. Véleményünk szerint jobban tette volna, ha nem engedi be, hogy a riporter menjen haza (Vagy inkább a mamámba, mi?) ...és feküdjön le, ha már egyszer olyan álmos, hogy harmincszor ásítozik egy idegen lakásban. (Honnan a nagy civilizáltság mellett ennyi illemtudás?)

A kutyával kapcsolatban rá kellett volna mutatni, hogy az 1967/17-es... (Rámutattam.) ...úgyszintén nem mutattak rá azokra a következményekre, melyeket a veszettség elleni oltások nyilvántartásából kimaradt kutyák tartása jelenthet, holott köztudott, hogy a kutya a veszettség vírusainak hordozója, és ha szabadon engedik, megharaphatja a negyedben sétálókat. (Nagyné rendszeresen beoltatta, sajnos...)

A magánkertekkel kapcsolatban tisztáznunk kell, hogy Lucaci elvtársnak valóban van egy körülbelül 20 négyzetméteres kertecskéje, de ez nem zavarja semmivel a gyerekek játszóterületét és a gyerekeket (Csak a kövek, amiket utánuk dob az elvtárs.) ...különben is ezek a kertek a felsőbb utasítások szellemében jöttek létre. (Csakhogy azok az utasítások a zöldséges kerteket szorgalmazták, nem a virágültetvényeket, ha már arról van szó...)

Szanto Gábor riporter cikkében nem jut semmiféle következtetésre, melyből kiderülne személyes véleménye. A mi véleményünk szerint ez hiányzott a cikkből, melynek az első felében felsorolta az elégedetlenek óhajait, a második részben pedig a lakóbizottsági vezetőséggel folytatott beszélgetést írta le. (Ej-ej, tati, azzal tudtatok volna megszorítani valamelyest, ha szépen összefogtok négyen és azt állítjátok, hogy abba a beszélgetésbe olyasmit is bevettem, ami ott nem, vagy nem úgy hangzott el. De hát ilyesmiről az irományotokban szó sincs, hál istennek!) Jobb lett volna, ha a befejezésben felhívják az összes lakó figyelmét, hogy tartsák tiszteletben az együttélés azon normáit, melyeket az 1967/17-es számú határozat ír elő. Akkor, amikor hazánkban az irányvonalak szerint szigorúan őrködni kell a törvények tiszteletben tartása fölött, amikor szigorítani kell a fegyelmet, amikor teljes határozottsággal kell munkálkodnunk a felelősségérzet erősítésén, akkor azoknak, akik megszegik a határozatokban előírtakat, viselniük kell a következményeket, függetlenül attól, hogy kicsoda az illető." (Rám célzol, öreg, de a következményeket te fogod viselni. Ha valaki megszegett valamit, az te vagy.)

Aláírás: elnök, gondnok... Hát a gondnok firkantása olyan, mintha az elülső félívről a másolópapírral nyomták volna ide, de az elnöké... Már elöl gyanús, de a kettő alig-alig hasonlít egymáshoz, és a másodikon árulkodik az igyekezet, hogy hasonlítani szeretne az elsőhöz. Ennek feltétlenül utána járok, mert ha az öreg a lakóbizottsági elnök tudta nélkül szülte e művét és csak idehamisította a "legrendesebb tag" aláírását, hát adok én neki törvénytiszteletet meg fegyelmet és megszegést és következményeket!...

Különben nem értem, miért tartja Marci komolynak a helyzetet, miért van szükség ütőkártyákra. Ha már ki kell vizsgálni az "ügyet", akkor jöjjenek, nézzék meg a negyedet, hallgassák meg az embereket - felnőtteket, gyerekeket és nyugdíjasokat -, majd mondják meg, mit hazudtam. Sértegetni is csak ezután fogok.

- Mit csináltál - érdeklődött életem napsugara, mikor hazatért a munkából -, hát mind megittad a sört?!

Akkor vettem észre én is, mennyi üres sörösüveg hever körülöttem szanaszét.

- Megittam, szivi, mind. És olyan étvágyat csinált, hogy most mind megeszlek!...